2017. január 23., hétfő

Moments - IV. évad 48. rész






* Fél évvel később * 

Gyakorlott mozdulatokkal pakoltam a bőröndőmbe, igyekeztem semmit nem otthon felejteni tekintettel arra, hogy messze megyünk és nem egy-két napra. Még egyszer végignéztem a bőrönd tartalmát aután becipzároztam és a másik mellé tettem ami az ajtónál volt. Hátrasimítottam rakoncátlan tincsimet és az ablakhoz sétáltam. Esős napra ébredt London és ez a hangulat jól tükrözte a bennem lévő érzéseket. Nagyot sóhajtottam és ránéztem az órámra, Simon azt ígérte, hogy délután 2-re küldi értem a kocsit ami a reptérre visz majd. A többiek majd a fiúktól jönnek ha jól tudtam így egyedül nekem kellett kocsit szervezni. Fél 2 volt. Felkaptam a Red Nose Day piros orrát és leültem a kanapéra. Mostanában egyre kevesebb alkalommal pörgetem magamban végig az elmúlt hónapok történéseit. A baba, a készületek, a bejelentés, a vetélés és az elválás. Próbaltam nem gondolni ezekre de nem ment, hiszen minden olyan friss volt még. Ahogy behunytam a szemem rögtön lepörögtek az események ezredjére is. Annyira örültünk a picinek, hogy szülők leszünk még akkor is ha Harry fiatal is lett volna ehhez. Vigyáztam, hogy ne legyen semmi baja a picinek, hogy véletlenül se menjen el, konkrétam burokban éltem. De nem bántam ha ezzel megmenthettem volna a picit. De nem sikerült. Elvetéltem végül. Ahogy az várható volt mindenkit megviselt. De legjobban Harry-t. Teljesem beleélte magát abba, hogy apa lesz. Egyik este annyira besokkalt, hogy minden baba holmit összepakolt és elvitte egy kórháznak. Akárhányszor rám nézett láttam a szemében, hogy csak újra és újra a dolgokra emlékeztetem. Így másfél hónapnyi szenvedés után eljöttem. Nem, nem szakítottunk de együtt nem ment a feldolgozás. És Harry se tarott vissza. Ezután vettem egy lakást Simon segítségével Londonban és lassan visszarázódtam a banda életébe. Koncertekre mentem, videót forgattunk és most végre eljutunk Ghánába ahova már korábban terveztük, hogy megyünk a Red Nose Day jótékonysági szervezet által. Erre készülödtem. Két hét Ghánában, reméltem segít. Harry-vel persze tarottuk a kapcsolatot, minden nap beszéltünk többször is. A fiúkkal épp turnézni indultak Amerikába. Néha úgy köszönt el, hogy azt mondta "szeretlek" és ez mindig jó érzéssel töltött el. Talán nem is olyan sokára ismét egymásra találunk, és lehet hülyeség az egész de nekünk jót tett. Vissza kellett rázódnunk a hétköznapjainkba. 

Gondolatmenetemből a telefonom zökkentett ki. Simon írt, hogy a ház előtt van a kocsival. Gyorsan felkaptam magamra a kabátom és a bőröndöket magam után húzva kiléptem a lakásból. Semmi elegáns cuccot nem raktam el, csak laza ruhákat. Az előtérbe lépve nagy meglepetésemre Patrick állt. Egy pillanatra megtorpantam és nem tudtam mit tegyek. Zavartságomat látva elmosolyodott és hozzám lépett elvéve az egyik bőröndöm.

- Csukd be a szád, mert berepül a légy - nevetett

- Hát te? -nyögtem ki

- Én is örülök, hogy újra láhatlak, igen te is hiányoztál -nevetett tovább rajtam

- Komolyan mit csinalsz itt? -kérdeztem

- Megyek veletek Ghánába -mondta és a kijárat fele terelt

- Tessék? - szökött magasba a szemöldököm

- Ennyire ne örülj. Viccen kívül szeretnénk a fiúkkal mi is segíteni. Nyugi nem azért megyek hogy zaklassalak -tette fel a kezét

- Azt egy percig se gondoltam -néztem rá

- Akkor jó. Viszont akkor ne nézz úgy rám, mintha szellem lennék. Mosolyogj van pár rajongó odakint -kacsintott

Nagyot sóhajtottam és kilépve az ajtón integettem a rajongóknak, szegények teljesen el voltak áva. Patrick segített tartani az esernyőt én pedig mindenkinek adtam aláíráat, ölelést, fotót készítettem majd beugrottunk a kocsiba Simon mellé.

- Megvagytok? -nézett ránk

- Kissé vizesen de nem haltunk meg -rázta meg a haját Patrick

- Ezt muszáj ilyen kis zárt térben tenned? -kérdeztem 

- Most hogy így kérded, igen -majd ismét megrázta a fejét, ezúttal felém irányítva 

- Köszi. Ha véletlen Ghánában hagyjuk kiakadsz? -kérdeztem Simont

- Tedd fel akkor másik gépre. Ne hagyd el -nézett fel a teledonjából

- Megoldható -bólintottam

Kinéztem az ablakon és arra gondoltam Harry mit csinálhat éppen. A következő percbe rezgett a telefonom és láttam, hogy tőle jött sms.

" Vigyázz magadra szépségem, nehogy bármi bajod legyen. Várlak haza. Szeretlek. H xx"

Elmosolyodtam és gyorsan visszapötyögtem neki

"Vigyázni fogok, de te is. Ha várni fogsz két hét után is, akkor hazatérek hozzád. Dettó. Szeretlek. Betti"

- Minden rendben veletek? -kérdezte Patrick

- Megleszünk -néztem fel rá

- Azt ugye tudod, hogy kb senki se érti, miért vagytok külön? -fordult felém

- Tudom, de nem baj. Ezek a mi érzéseink, elég ha mi értjük -mosolyogtam rá

- Akkor jó. Legalább ti értitek -paskolta meg a kezem

Nagyot sóhajtottam és csak reméltem, hogy tényleg tudjuk. 

A reptérre érkezve jó pár fotós és rajongó fogadott minket. Amíg a többieket vártuk elfoglaltam magam a rajongókkal. Kb negyed óra múlva mindenki befutott és feltereltek minket a repülőre. Ahol persze nem úsztam meg, a lányok kérdéseit sem.

- Harry-vel beszéltek még? -kérdezte Vic

- Igen, minden nap -válaszoltam

- És arról is beszéltetek, hogy meddig csinaljátok még ezt? -ült le mellém Lauren 

- Azt hiszem eht feleslegesen magyaráznám úgyse értenétek meg. Ezek a mi érzéseink, senki nem értheti -fordítottam el a fejem

- Lányok hagyjátok békén -szólt közbe Caroline

- De mi csak...-kezdte Lauren

- Semmi de. Mindenki másként dolgozza fel a dolgokat. Ha nekik ez segít ne piszkáljátok -szorította meg a vállam

- Köszönöm -fogtam meg a kezét

- Mi csak aggódunk -vettette közbe Vic

- Tudom és hálás vagyok érte. De nem kell -néztem a többiekre

- Rendben. Mindig melletted leszünk ezt ne feledd -öleltek meg

Simon és Patrick csak mosolyogva figyelt minket a túlsó oldalról.


* Patrick szemszöge *


- Rendben lesznek? -kérdeztem Simont

- Igen. Nekik a szerelmük olyan különleges és olyan sok mindenen mentek keresztül. A baba után meg kell találniuk a boldogságot, a szerelmet, a hiányt és a vágyat a másikban. Újra magukra kell koncentrálniuk a baba helyett. Fiatalok és sok gyerekük lehet még -nézett Bettire

- Remélem igazad lesz. Bár nem engem választott a barátjaként mellette szeretnék lenni, és támogatni amiben tudom -dőltem hátra

- Ezért is hiszem el, hogy igazán szereted. Köszönöm, hogy vagy neki. Sokat segíthet még neki a jelenléted -nézett vissza rám

- Megteszem amit tudok -ígértem

- Ebben nem kételkedem. -hagyott ott a gondolataimmal


* Harry szemszöge *


Némán feküdtem a szállodai szobámban és a plafonra meredtem. Egyedül Paul-al ketten utaztunk előre New Yorkba, a többiek csak később érkeznek, mert kikísérték a lányokat a reptérre. Oda szerettem volna menni, de nem tudtam megtenni. Nem akartam mindent összezavarni az utazás napján. Ezért inkább egy sms-t írtam neki és melegséggel töltött el, hogy azt ígérte hazajön hozzám és az még inkább, hogy azt írta szeret. Mert én sose lennék képes arra, hogy ne szeressem. Ő a mindenem és a baba elvesztése mindkettőnket megviselt. Nem találtam a helyem utána, de mostmár kezdek rendbe jönni. Hihetetlen erő volt benne, hogy ezt a lépést megtette és szégyenlem magam, hogy nem tartottam vissza. De úgy éreztem az, hogy nem tudtam eleinte feldolgozni a történteket, az őt is megmérgezné. Ezt pedig nem akartam. Tudtam, hogy jó helyen van hiszen hazautazott a szüleihez egy hétre és ott is folyamatosan tarottuk a kapcsolatot. Néha esténként a telefonba énekeltem neki, vagy egyszerűen a napomról meséltem neki és érthetetlen módon ez is megnyugtatta őt. Ahogy engem az ő hangja. Egymás gyógyszerri voltunk...távolról. De mostmár úgy érzem, hogy több időt nem akarok elvesztegetni nélküle. Egy család leszünk, 2-3 gyerekkel és ez az egész egy rossz álom lesz.

El se hiszitek mekkorát tévedtem....akkor még nem sejtettem mit hoz a jövő.


_______________________________

ui: Nagyon nagyon sajnálom tényleg, hogy ilyen ritkán hozok részt, de őszintén bevallva, amellett, hogy sokat dolgozom ihletem sincs néha. Sokat agyaltam, hogy miként és merre folytassam a történetet, és egy kicsit féltem elvinni ebbe az irányba a dolgokat, de ez volt az amit igazából kigondoltam. Remélem azért tetszeni fog Nektek a rész. ❤
Új részt illetően nem ígérnék már semmit, mert nem szeretnék csalódást okozni. Igyekszem ezt megígérem. Köszönöm Nektek.

2016. november 28., hétfő

Moments - IV évad 47. rész



Viszonylag hamar sikerült elkészülnünk, és miután Harry utasítására alaposan felöltöztem – október volt, de mintha Szibériába készültem volna -, elindultunk sétálni a környéken. Hála Istennek Szombat révén nem sokan kószáltak az utcákon így teljes nyugalomban tudtunk sétálni. Úgy számoltam, ha minden jól megy, akkor nyár elején fog megszületni a pici. Nagyon jó érzés volt kimozdulni a lakásból, friss levegőt szívni és kicsit megmozgatni az elgémberedett végtagjaimat. Az idő nagyon kellemes volt, sütött a nap és csak egy enyhe szél volt. Kifejezetten kellemes sétához illő idő volt. Harry persze nem volt nyugodt, folyamatosan magamon éreztem az aggódó tekintetét. Elsétáltunk a mozihoz ahova annak idején mindannyian elmentünk, és ahol először talált egymásra Louis és Vic. Az emlékre elmosolyodtam, mire Harry kérdőn fordult felém.
-       - Min mosolyogsz? –kérdezte
-       - Csak eszembe jutott, hogy Louis és Vic ebben a moziban talált egymásra először –mondtam
-       - Igen, bár számomra az az este más miatt maradt emlékezetes –fordított maga felé
-       - Nocsak, mégis mi miatt? –döntöttem oldalra a fejemet, bár pontosan tudtam, hogy miről beszél
-        - Lehet azt elfelejteni, hogy milyen volt először szeretkezni veled? –puszilta meg a homlokom
-        - Hát amilyen szerencsétlen voltam, lehet, hogy én passzolnám néhány részletét –néztem fel ragyogó zöld szempárjába
-          - Az is aranyos volt és része a teljes emléknek –mosolyodott el
-         - Jah, csak a fél ház már tudta mit össze szerencsétlenkedtem –nevettem el magam
-          - Ugyan én azzal nem törődtem –csókolt meg
-        - Még szerencse –bújtam hozzá
Nem tudom mennyi ideig álltunk így, mikor néhány rajongó jelent meg mellettünk. Éreztem, ahogy Harry ösztönösen szorosabban húz magához és védelmezően karolt át. Végigsimítottam a karján, próbáltam nyugtatóan hatni rá. Nem tartottam attól, hogy baj lehet mivel nem sikítozva ugrottak a nyakába.
-       - Sziasztok! Ne haragudjatok a zavarásért, de kaphatnánk egy autogramot vagy képet? –szólalt meg az egyik barátságosan
-       - Sziasztok! Persze akár mindkettőt –mosolyogtam rájuk
-        - Köszönjük –szinte felragyogott az arcuk
Odébb álltam, hogy ne legyek útba, sőt vállaltam, hogy majd én lefotózom őket, aminek nagyon örültem. Mikor tovább akartam volna menni azonban felém fordultak, mondván tőlem is kérnének fotó meg aláírást. Meglepődtem, de örömmel teljesítettem a kérésüket. Fél óra elteltével már tovább is tudtunk indulni. Harry láthatóan megkönnyebbült én pedig mikor befordultunk a park felé vezető útra magamhoz öleltem.
-          - Ne aggódj ennyire miattam, nem lesz bajom –bújtam a nyakához
-        - Tudom, hogy igazad van, csak félek attól, hogy valaki bánthat vagy egy rossz mozdulat is bajt tud okozni –mondta
-       - Azt hiszem jelen helyzetben, ha tojáshéjon lépkednék is tudnak bajt okozni –mondtam és tovább sétáltunk
Ezután még egy fél órát sétáltunk, majd hazaindultunk, mert kezdett lehűlni a levegő és ránk is sötétedett. Harry folyamatosan a környéket nézte, néha nem is figyelt arra, amit mondok. Legközelebb elhatároztam, hogy valakit magunkkal viszünk akkor talán nyugodtabb lesz. Belépve a házba jó meleg fogadott minket, és ahogy néztem mindenki a nappaliban volt összegyűlve. Alig vettem le a cipőmet mikor kopogtattak és legnagyobb meglepetésemre Simon állt az ajtóban.
-         - Simon! Hát te mit keresel itt? –lepődtem meg
-         - Beszélni szeretnék veled, ha lehet –mondta és nagyon komolynak tűnt
-         - Persze –bólintottam és kimentünk a konyhába
Öntöttem ki neki ásványvizet, és amikor leültem vele szembe egy rossz érzés fogott el.
-        - Valami baj van? –tértem a lényegre
-       - Nincs baj, csak úgy gondolom nem kéne titkolni, hogy miért vagy távol a többiektől. Ez a titkolózás nem tesz jót se neked, se a lányoknak. Nem a világvége, hogy terhes vagy. Az állapotodból következtetően egyértelmű, hogy most nem tudsz a lányokkal tartani, de inkább az igazságon rágódjanak, mint kitalált pletykákon –mondta
-        - Kitalált pletykák? –kérdeztem
-         - Igen. Nem olvastál mostanában híreket? –kérdezte
-         - Nem, miért?
Simon benyúlt a táskájába, elővette a laptopját és mikor megtalálta a keresett cikket, felém fordította. Nem egy hírportálon le volt közölve egy cikk, aminek az volt a címe, hogy Harry és én vajon szakítottunk-e, mondván azért nem tartok a lányokkal mostanában. Le volt hozva egy kép is, ami pont akkor készült, amikor Harry és Liam mentek az interjúra és Anna velük volt. A kép alatt hosszan taglalták, hogy vajon Harry az ismeretlen szépségre cserélt le engem. Valamint azt is, hogy a szakítás viselt meg lelkileg és sebeimet nyalogatva gubbasztok otthon. Mondanom se kell, hogy szóhoz se jutottam. Nem szoktam ilyesmit olvasni, nem is szoktam vele foglalkozni, de most hogy belekeverték Ana-t. Kissé elkezdtem aggódni, és kezdtem egyetérteni Simon-al.
-      - Erről nem tudtam, mármint a képet láttam, de a cikket nem. Nem szoktam ilyesmit nézegetni –túrtam a hajamba
-          - Akkor most, hogy tudod mi megy itt, mit mondasz? –kérdezte
-       - Azt, hogy egyetértek veled. Csámcsogni így is, úgyis van min az embereknek. Akkor legalább az igazság legyen a téma. –sóhajtottam
-        - Egyetértek és örülök, hogy ilyen okosan gondolkodsz –mosolygott rám bíztatóan
-       - Mikor nem gondolkodom okosan? –kérdeztem és látván az arckifejezését gyorsan ellenkeztem – Ne inkább ne is válaszolj!
-          - Rendben –nevette el magát
-          - Egyébként sajnálom –mondtam
-          - Mégis mit? –nézett rám értetlenül
-          - Hogy ilyen gondot okoztam –húztam el a számat
-          - Te lány mégis miről beszélsz? Azért mert terhes lettél? Felnőtt emberek vagytok kérlek, ráadásul jegyben jártok. Ebben nincs semmi megbocsájthatatlan bűn –magyarázta
-          - Tudom csak…érted –motyogtam
-          - Értem, kiismertelek már annyira, hogy tudom képes vagy mindenen aggódni, de most nyugalom. Hamar eltelik ez a pár hónap és újra minden a régiben lesz –állt fel
-          - Azt leszámítva, hogy egyel, többen leszünk –álltam fel én is
-          - Az első One Direction baba. Oda lesz mindenki –kacsintott rám
-          - Értékelem a pozitív gondolkodásod –mondtam
-          - Így lesz, ne aggódj
Visszatérve a nappaliba minden szem ránk szegeződött, majd Simon elköszönt, mert sietnie kellett. Amíg becsuktam mögötte az ajtót, a többiek szeme konkrétan lyukat égetett a hátamba.
-          - Miért jött? –kérdezte Gemma mikor leültem mellé
-        - Mert szerinte jobb lenne elmondani, hogy miért nem vagyok a többiekkel, mint titkolózni –hadartam el egy szuszra
-          - Amíg nem vagy jobban, szerintem nem jó ötlet –mondta Louis
-       - Inkább ez, minthogy azon csámcsogjanak az emberek, hogy vajon Harry egy barna szépségért hagyott el és hogy én épp a sebeimet nyalogatom a szakítás után –néztem rá
-          - Mi? –döbbentek le
-         - Menjetek fel a netre és hamar megtaláljátok –tettem az ölembe egy párnát
-          - De milyen barna szépség? –nézett rám vic
-          - Ana –mondtam tömören
-          - Mi van? –fakadt ki Harry
-          - Szóval szerintem igaza van Simon-nak, úgyis mindig van min csámcsogniuk, és akkor már az igazság legyen az –néztem Harry-re
-          - Támogatlak a döntésedben tudod jól –fogta meg a kezem
-          - Köszönöm –mondtam és felmentem a szobába
Amint leültem az ágyra Harry jelent meg, és befeküdt mögém. Egyik kezén támaszkodott a másikkal a hasamat simogatta.
-          - Miként szeretnéd bejelenteni? –kérdezte
-          - Nem tudom, valami frappáns képre gondoltam, vagy valami hasonló –mondtam
-          - Mit szólnál egy olyan képhez, amin fekszünk az ágyon és közénk tesszük a pici ultrahangos fényképét? –kérdezte
-          - Ez tetszik, jó ötlet –lelkesedtem fel
-          - Szólok Liamnek, hogy fotózzon le minket –állt fel és ment ki a szobából
Amíg Harry lement, addig én előkerestem a fiókból az ultrahangos képet amit a múltkor kaptam és mint mindig érdeklődve figyeltem. Fura és egyszerre jó volt belegondolni abba, hogy ez a kis aprócska élőlény a hasamban van és a mi gyerekünk.
-          - Itt is vagyunk –jelent meg az ajtóban Liam és Harry
-          - Rendben –bólintottam és lefeküdtem az ágyra Harry mellé
Liam elrendezett minket, a képet berakta közénk és mondta, hogy fogjuk meg kétoldalról és nézzünk lefele a képre. Csinált jó pár képet, különböző szögből és mire végzett rendesen elgémberedtünk mindketten. Megnéztük a képeket és fél óra válogatás közül kiválasztottunk egyet, ami nagyon jól sikerült és megragadta a lényeget. Kissé izgultam, miközben felmentem a Twitter profilomra és feltöltöttem a képet. Úgy döntöttem nem írok mellé semmi, csak egy szívecskét.
Ezután feszülten vártam, hogy mi fog történni és ahogy az várható volt vegyes reakciók születtek. Mindenkinek azonnal leesett, hogy gyerekünk lesz és volt aki oda meg vissza volt, volt aki meg világvégeként élte meg a dolgot. De legalább így olyan dolgon rágódtak az emberek, ami valós volt. Nagyon is valós és csak reméltem, hogy ez a kis apróság tényleg valós lesz pár hónapon belül az életünkben. Ugyanis nem tudtam eldönteni, kit viselne meg jobban az ha elvetélnék…engem vagy Harryt.