2018. május 24., csütörtök

Hihetetlen...

Sziasztok! 

Most nem résszel jelentkezem, hanem egy megdöbbentő észrevétellel. Egyik kedves olvasóm észrevette, hogy Wattpadon egy lány egy az egyben lemásolta és sajátjaként tüntette fel a történetem. Olyannyira lemásolta, hogy még a címe is megegyezik minden. Írtam neki, hogy vegye le, de eddig még nem reagált, így az lesz a vége, hogy jelenteni fogom a Wattpad oldalának (amely mint kiderült számomra nagyon komolyan veszi a szerzői jogok védelmét/megsértését). 

Viszont kérnélek Titeket, ha esetleg valahol megtaláljátok a történetet szóljatok kérlek. Sose gondoltam, hogy bárki képes lenne pont az én történetem lemásolni, amit rettentően felháborítónak tartok. Évek óta írom a blogot, szinte velem fejlődött, nőtt a történet és akkor valaki csak gondol egyet és egy mozdulattal ellopja. 

Akit esetleg érdekel az alábbi linken eléri az ominózusos oldalt.


Köszönöm szépen még egyszer Sophie Princess-nek, hogy észrevette és írt nekem. Örök hálám :) 

Továbbá most leírnám minden az oldalra tévedő nem olvasni vágyó embernek, a történetet lemásolni vagy ellopni tilos, máshol megjelentetni csak forrás megjelöléssel lehet. Nem gondolom, hogy ezt nagyon kellene bárkinek is magyarázni. Megértését mindenkinek köszönöm!

Puszi minden kedves olvasómnak
Betti

Moments IV. évad - 53 rész






A tárgyalás napján rettentő ideges voltam, de próbáltam leküzdeni, hogy ne uralkodjon el nagyon rajtam. Reggel felébredés után – Harry még aludt – rögtön hívtam a szüleim, akik megnyugtattak és a lelkemre kötötték, hogy hívjam őket amikor csak tudom. Egy fél órás nyugtató beszélgetés után úgy döntöttem, hogy bemegyek és felébresztem Harry-t. Előző este sokáig beszélgettünk és emiatt hagytam még kicsit aludni. Azonban ahogy beléptem meglepődve láttam, hogy az ablakban ül, fejét a térdére hajtva. Nesztelen léptekkel mentem oda hozzá és adtam egy apró puszit meztelen vállára. Felemelte a fejét és derekamra csúsztatva a kezét az ölébe húzott. Fejét ezután a vállamhoz fúrta és úgy ölelt magához szorosan. Tudtam, hogy ő épp annyira megviseli ez az egész, mint engem. Bár őt nem azért, mert fel kell idéznie a dolgokat. Hanem miattam. Rettentően fél attól, hogy mennyire fog megviselni ez az egész tortúra. Ismerem őt jól és tudom, hogy épp, mint töri a fejét. Beletúrtam a reggeli kócos fürtjeibe, majd apró puszikat adtam a nyakára végig. Ujjai kicsit erősebben szorították a derekam és egy apró sóhajt vélt hallatni. 

-         Lassan készülődnünk kell -mondtam alig hallhatóan
-        Tudom, de olyan jó így -motyogta
-        Harry nézz rám kérlek -emeltem fel a fejét

Ahogy rám emelte azokat a gyönyörű zöld szemeit azonnal elbűvölt, mint mindig és egy percre majdnem le is felejtettem, hogy mit akartam mondani. Már hozzászoktam, egyszerűen nem tudok betelni a látványával és minden percben lenyűgöz. Ahogy a tekintetében tomboló szerelem, vágy, vonzódás, törődés és aggodalom. Megsimítottam a kezemmel az arcát, ő pedig belehajtotta a fejét. Megfogta a kezem és egy puszit adott a tenyeremre. Felkuncogtam és újra felém fordítottam a fejét. 

-       Nem lesz semmi baj. Tudom, hogy féltesz és hogy ettől az egésztől megkímélnél. De nem tudsz. Az igazat megvallva, nem is akarom. Akkor tudok végleg megnyugodni, ha utoljára még szembe nézhetek vele. Tudnia kell, hogy most se félek tőle, ahogy legutoljára a lakásban sem. A védőügyvéd pedig nem tud kikezdeni, én csak az igazat fogom mondani és rengeteg tanú, orvosi papír és a nyilvánosság áll az oldalamon. Amikor lelőtt a döntőben azt gyakorlatilag a fél világ látta. Átgondoltam mindent és már nem félek annyira ettől a tárgyalástól. -mondtam és reméltem, hogy sikerült megnyugtatnom
-    Tudom, hogy erős, vagy csak ha tehetném mindentől megóvnálak. Annyi szörnyűségen mentél már keresztül miattam és… -folytatta volna, de egy csókkal belé fojtottam a szót.
-      Ezt a butaságot most azonnal felejtsd el! Most pedig gyerünk készülődni vagy elkésünk -adtam neki még egy csókot és lemásztam az öléből
-       Már most hiányzik a tested meleg mellettem -bújt hozzám hátulról ölelve
-       Ha túl leszünk ezen az egészen elmegyünk kicsit kettesben valahova. Vagy esetleg a szüleinket is vihetnénk, Anyuék úgyse jártak még sokfele -fordultam meg az ölelésében
-       Tökéletes ötlet, visszük pihenni akkor őket is -puszilta meg a homlokom

Ezután kicsit jobb kedvvel kezdett el Harry készülődni, bár némi félsz azért volt mindkettőnkben. Úgy beszéltük meg a többiekkel, hogy a tárgyalás előtt egy fél órával ott leszünk, elkerülve minden esetőséget. Egy fekete elegáns ruhát vettem fel, amit megelőzött rengeteg átöltözés és vacillálás. Végül Harry mentett meg, hogy kiválasztotta nekem. Ő is elegánsra vette a dolgot és nagyon tetszett nekem így felöltözve. Amíg a haját rendezgette figyeltem őt és egy pillanatra elfelejtettem mindent, csak ő létezett és az a cuki koncentrációja ahogy a fürtjeit próbálta megzabolázni. Persze sikertelenül.
A bíróság épülete előtt már ott voltak a többiek mikor megérkeztünk. Mielőtt kiszálltunk Harry megszorított a kezemet és nagy levegővétellel elindultunk. Ahogy elnéztem a többieket rajtuk is hasonló idegesség uralkodhatott, mint rajtunk. Pár szót váltott Harry velük, majd mikor megérkezett az ügyvédünk bementünk az épületbe. Sose voltam tárgyaláson, így az ügyvéd segített, hogy merre hova üljünk. Már korábban átrágtuk a tárgyalás pontjait, mikor mi lesz, milyen kérdésekre számítsak. Felkészített minket minden esetőségre. Ez kicsit megnyugvással töltött el. Legalább nem teljesen kukán mentünk oda. Helyet foglaltunk épp mindannyian, mikor bevonult mindenki és megjelent Caroline meg Grimmy is. Fészkelődni kezdtem a helyemen, de kitartóan álltam Caroline tekintetét. Ha azt gondoltam, hogy a börtönben kicsit megváltozik, tévedtem. Elszántan nézett engem és mintha egy kis mosolyt véltem volna felfedezni a szája sarkában. Leült mindenki én pedig még mindig Caroline tarkójára szegeztem a tekintetem. Volt egy nagyon rossz érzésem, bár bíztam benne, hogy ott semmi se történhet. 

A bíró elmondta a mondandóját, majd ismertették a per tárgyát és hogy kik a gyanúsítottak. Harry kezét egyre erősebben szorítottam, ahogy éreztem a pillanatot, hogy szólíthatnak a tanúk padjára. Szerencsére először a védőügyvédem állt fel és kért meg, hogy menjek ki. Nagy levegőt vettem és szinte önmagamat kívülről látva mentem ki az emelvényhez. Letettem az esküt, hogy csakis az igazat mondom majd leültem. Rettentően zavaró volt, hogy pont velem szemben ültek azok az emberek, akik megpróbáltak megölni. De felszegtem a fejem és bíztatásként a többiekre pillantottam. Majd az ügyvéd megkért meséljem el az egészet az elejétől a végéig. Az egész terem meredten és szinte lélegzetvisszafojtva hallgatott. Amikor a tűzesetet meséltem és azt, hogy mit éltünk át bent, Caroline mosolygott, míg a többieken láttam, hogy megrendítette őket. Ennyire részleteiben sose meséltem senkinek. Egyrészt azért, mert nem akartam megijeszteni őket, másrészt fel se akartam idézni. Elég volt átélni. Aztán mikor a végére értem, jöttek a kérdések. 

„Korábban ismerte a vádlottakat?”

„Voltak összetűzéseik?” 

„Elmesélné kérem, hogy mivel fenyegette meg Caroline?” 

Mindegyikre válaszoltam és úgy éreztem lassan forogni kezd velem a szoba. A védőügyvédem nagyon alapos, kedves és korrekt volt. Azonban a másik ügyvéd. Direkt arra próbált meg kimenni, hogy én magamnak provokáltam a dolgot. 

„Mit gondol mi válthatta ki ügyfelem reakcióját? Esetleg provokálta valamivel?”

Erre mindenki nézett a teremben én pedig az eddigi félelem helyett kifakadtam. 


-      Ön szerint lehet olyan körülmény amire mentség lehet az, hogy egyszer rám gyújtotta az arénát, aztán mindenki szeme láttára akart megölni, majd zaklatott, végül pedig a magánszféránkba betolakodva próbált meg minket zsarolni és tönkre tenni. Nem kedves ügyvédnő, nem provokáltam Ms. Flacket semmivel, nem is ismertem előtte őt. -mondtam 

„Nem gondolja, hogy ha maga nem kerül Mr. Styles és Ms. Flack életébe akkor mindez elkerülhető lett volna?”

Itt már az ügyvédem is kiakadt és hangos tiltakozás közepette kérte a bíróságot, hogy ezt a kérdést vegyék tárgytalannak. A bíró helyt adott neki és kérte az ügyvédet, hogy ne személyeskedjen. Amennyiben meg nem tud érdemben számító kérdést feltenni, üljön vissza a helyére. Ennek következtében végre engem is elengedtek és visszaülhettem a helyemre. Harry azonnal megölelt és leülve a kezemet az övébe fogva ült le velem.
Annyira gyorsan történtek a dolgok, hogy néha fel se tudtam fogni. Utánam Lauren volt a következő, aki elmondta mindazt, amiben része volt és hasonló kérdéseket kapott. Bár nála a másik ügyvéd finomabban fogalmazott, de így se tudta kicsikarni belőle azt, amit hallani akart. 

Majd jött Harry. Kész rémálom volt. Ugyanis az ügyvéd nála már lényegére tudott tapintani. Miszerint ő generálta ezt az egészet. 

„Mr. Styles úgy vélem a maga megvezetése az ügyfelem felé váltotta ki azt a viselkedésformát, ami az egészet okozta” 

Itt pislogni se volt időm, máris érkezett Harry válasza erre. 


-      Nem gondolom, hogy bármivel is félrevezettem volna Carolinet. Nem voltunk együtt, két randevún voltunk, de azon kívül, hogy a média összeboronált minket, semmi nem volt közöttünk. Ahhoz pedig, hogy mindenhol erről cikkeztek Caroline nagyban hozzájárult. Ugyanis mindenkinek azt hazudta, hogy össze akarok vele jönni, pedig erről szó nem volt -mondta higgadtan 

„Ha így van, miért csókolta meg? Ezzel megcsalva az állítólagos barátnőjét?”

-        Mivan? -hallottam magam mellett Louis kifakadását


Harry-re pillantottam és egy pillanatra elfogott a pánik. 

-       Nem én kezdeményeztem a csókot, hanem Caroline. -válaszolta Harry


„És erre van valami bizonyítéka is?”

-         Van -hallottunk meg egy hangot a hátsó sorból

Megfordultam és Simon-nal találtam szemben magam. Nem gondoltam, hogy ott lesz a tárgyaláson. 

„Megmondaná, hogy maga kicsoda?”


-       Simon Cowell vagyok bíró úr és szeretnék tanúskodni. Harry Styles és Caroline Flack ugyanis az én házamban volt az ominózusos eset idején és mindennek a szemtanúja voltam -magyarázta


Az ügyvéden lehetett látni, hogy ha szemmel lehetne ölni, Simon már nem élne.

-   Rendben, a tanúk listájára akkor felvesszük és ha ön következik elmondhatja -mondta a bíró beleegyezően


Ezután Harry-t hamar elengedték és mikor visszafele jött hálásan pillantott Simon-ra.
A bíró szünetet rendelt el, aztán jött a többiek és Simon tanúvallomása. Hátra érve az elkülönített szobába a fiúk nagy örömmel üdvözölték Simont, aki mosolyogva nézett végig rajtuk. Örültem, hogy van még valaki, aki keresztbe tud tenni Caroline-nak és az ügyvédjének. Amíg a fiúk beszélgettek én Harry vállának dőlve figyeltem őket majd nyílt az ajtó én pedig felemeltem a fejem. Legnagyobb meglepetésemre Caroline-val találtam szemben magam. Egy percre még a vér is megállt az ereimben, aztán alig mértem fel a dolgokat máris előttem állt szorosan és amennyire a bilincs engedte megszorította a karomat. Tettem egy lépést hátra mert levegőt se kaptam a közelségétől. 

-      Nehogy azt hidd, hogy valaha is győzhetsz. Megtalálom a módját, hogy megtaláljalak majd újra és újra -nézett rám meredten
-        Ne aggódj ebben majd akkor lennék biztos, ha örökre elítélnek és a börtönben rohadnál meg. De van egy olyan érzésem, hogy nem lesz ilyen szerencsém -álltam a tekintetét


Caroline szorítása a karomon egy pillanatig kezdett már fájó lenni, aztán Harry lépett mellém egyszerre a rendőrrel, aki kísérte Caroline-t és elhúztak minket egymástól.

-        Gyere kicsim -mondta alig hallhatóan Harry a fülembe


A rendőr tovább vezette őt a szobából, de a tekintetét akár egy eszelős őrültté végig rajtam tartotta. Azt hiszem itt tudatosult benne, hogy nem fogja tudni kimosni őt az ügyvédje. De azt akartam, hogy tudja nem félek tőle. Gondolataimból Harry rángatott ki, aki maga felé fordított és így elszakadtam Caroline tekintetétől. Felnéztem rá ő pedig az ujjbegyével az arcomat cirógatta gyengéden. Sikerült elérnie, hogy megnyugodjak és rá koncentráljak. Légzésünk egybeolvadt és már majdnem szólásra nyitottam a szám, mikor egy hangos dörrenést hallottunk az ajtó mögül, ahol Caroline az előbb eltűnt.


2018. március 13., kedd

Moments IV. évad - 52. rész


*Harry szemszöge*

A tárgyalás előtti napokban Betti és Lauren egyre csöndesebb és visszahúzódóbb lett, amin egyikünk se csodálkozott nagyon, hiszen életük egyik legborzasztóbb élményét kell majd felidézniük. A többiekkel tanakodtunk sokat, hogy miként segíthetnénk nekik, de mindig arra jutottunk, hogy mellettük leszünk és támogatjuk őket. De engem megölt belül a tehetetlenség. Láttam Betti fel és alá mászkálni a lakásban, nem találta a helyét. Előtte is sokat beszélt a szüleivel, de mostanában napi szinten akár 5-6 alkalommal is felhívta az édesanyját. Láttam, hogy fél. Erősnek mutatta bár magát előttünk, de ismertem. Egyik este relaxáló fürdőt készítettem neki és a kádban ülve többször is megborzongott ami kivételesen nem miattam volt. Óvatosan simogattam, puszilgattam hátha meg tudom nyugtatni ő pedig bújt az ölelésembe. Szorosan magamhoz öleltem, hogy szavak nélkül is de érezze, hogy itt vagyok és szeretem őt mérhetetlenül. Meg akarom védeni mindentől az életben, hogy soha ne kelljen szomorkodnia de ettől nem tudom. Zayn-t és engem is behívtak tanúnak, de minket nem érintett olyan mélyen a dolog. Mármint, ha azt nem veszem figyelembe, hogy lehetetlennek tartottam, hogy ne öljem meg mindkettőt a tárgyalóban. Zayn pedig hasonlóan vélekedett ez ügyben. De nekünk a lányokra kellett koncentrálnunk és ez némileg háttérbe szorította ezt a késztetést. 

Egyik este leültem a zongora elé és csak úgy céltalanul elkezdtem játszani rajta, aminek a végeredményeként egy dal kezdett formálódni. Dúdolni kezdtem és éreztem, hogy átjár teljesen a dallama. A sötétség lassan körül ölelt, ahogy kezdett beesteledni, de se kedvem se erőm nem volt felállni és villanyt kapcsolni. Az utca fényei eléggé megvilágították azt a részét a szobának, ahol ültem. Betti a lányokkal ment el kicsit kikapcsolni, aminek nagyon örültem. Reméltem, hogy a lányok segítenek neki elfeledni a két nap múlva kezdődő tárgyalást. 

Órák teltek el talán nem is emlékeztem már mióta ültem ott, mikor a dalszöveg is kezdett megfogalmazódni bennem dallamhoz. 

„I don't ever tell you
How I really feel
Cause I can't find the words to
Say what I mean…”

Behunytam a szemem miközben énekeltem halkan és közben Bettire gondoltam végig. Arra, hogy mennyire szeretem őt és mit éreztem és érzek amióta megismertem. Ha egy szóval kéne leírnom a akkor azt mondanám, hogy ez maga a végtelen szerelem. Mert nem csak a szerelmem, hanem a társam, a barátom, a mindenem. Annyi minden volt, annyi mindenen keresztül mentünk és ez a csodálatos lány mindvégig kitartott mellettem, a szerelmem mellett. Most már tudom, hogy nélküle nem tudnék élni és nem is akarok. Erre akkor jöttem rá igazán, mikor Caroline felgyújtotta az arénát és ő bent volt. Soha nem éreztem olyan fájdalmat és mérhetetlen tehetetlenséget. Amikor a kórházi ágyon feküdt kómában akkor tudatosult bennem az, amit addig nem mertem még magamnak se bevallani. Ő lett az életem. 

„Just a little bit of your heart
Just a little bit of your heart
Just a little bit of your heart is all I want”

Vele megéltem mindazt, amit még soha mással. Amikor úgy volt, hogy gyerekünk lesz megijedtem elsőre. De aztán belegondoltam abba, hogy ennek a csodálatos szerelemnek lenne a beteljesedése. Onnantól kezdve akartam, mindennél jobban akartam, hogy megszülessen a gyerekünk. Amikor elvesztettük, fájt. De tudtam, hogy lehet még sok másik gyerekünk is amit pedig rettentően akartam. A kis távolság tudtuk, hogy jót fog tenni mindkettőnknek és így is lett.

„Just a little bit of your heart
Just a little bit of your heart
Just a little bit is all I'm asking for”  

Annyira belemerültem a dalba és a gondolataimba, hogy mikor két kéz simult a mellkasomra megijedtem és félreütöttem egy hangot. Azonban ahogy megéreztem az illatát, és ahogy a hátamhoz simult ellazultam és folytattam a dallamot. Szorosan bújt hozzám és úgy éreztem soha nem akar elengedni. Bár, ha belegondolok pontosan ezt akartam, hogy soha ne engedjen el. Leült mellém és fejét a vállamra hajtva hallgatta lehunyt szemmel a zongorajátékom. Percekig ültünk így amíg fel nem nézett rám azokkal a gyönyörű kék szemeivel. 

- Gyönyörű ez a dallam -mondta alig hallhatóan 
- Örülök, hogy tetszik -pusziltam meg a fejét 
- Olyan, mintha a kapcsolatunkat dallamosítottad volna meg. Már, ha létezik ilyen szó egyáltalán -döntötte vissza a fejét a vállamnak 
- Nem tudom, de azt igen, hogy ránk gondoltam, miközben játszottam -tettem a kezem a billentyűkre 
- Játszd el kérlek még egyszer -sóhajtott 
- Rendben – bólintottam és nekikezdtem ismét 

Közben, ami dalszöveg eszembe jutott azt leírtam, hogy nehogy feledésbe merüljön. Órákig ültünk így szerintem, legalábbis én úgy éreztem amikor Betti szemből az ölembe fészkelte magát és szorosan hozzám simult. 

- Mi lesz a címe, ha kész lesz? -kérdezte arcát a nyakamhoz fúrva 
- Hm még nem gondolkodtam rajta -ráncoltam a szemöldököm
- Just a little bit of your heart? -kérdezte
- Miért pont ez? -simogattam a hátát 
- Nem tudom, de megtetszett -mondta 
- Akkor ez lesz a címe -egyeztem bele 

Betti elhúzódott tőlem kicsit amire kérdőn emeltem fel a szemöldököm, de a következő pillanatban puhán megcsókolt. Annyi ideje vagyunk már együtt, de a mai napig félénken kezdeményez csókot. De imádtam benne ezt is. Kezemmel a hajába túrva vettem át az irányítást és nyelvemmel az övét kezdtem keresni, majd kényeztetni. Finom csókokat váltottunk és éreztem, hogy most tőlem remeg meg, az érintésemtől és a csókomtól. Ezen felbátorodva simogattam a hátát a másik kezemmel és kicsit megemelve a karjaimba tartva őt felemeltem a lecsukott zongorára. Lábaival körbeölelte a csípőmet és nem engedett el egy centire sem. Szemébe nézve tartottam szorosan majd egy puszit adtam az orrára. 

- Mindig is finom úriember voltál -kuncogott
- Nem mindig -döntöttem a homlokom az övéhez 
- Néha -hunyta le a szemét és túrt bele a hajamba
- Örülök, hogy ezt még mindig szereted -simogattam a derekát 
- Sose fogom megunni, hogy a bongyor hajad piszkáljam -nézett fel rám 
- Remélem is, mert imádom mikor ezt csinálod -adtam egy apró puszit az ajkaira
- Velem leszel? -kérdezte és tudtam, hogy mire gondol
- Végig. Ha kell a tanúk padjára is veled megyek. Egy percre se mozdulok el -mondtam a szemébe nézve
- Köszönöm -hunyta le a szemét 
- Szeretlek -suttogtam a fülébe
- Én is szeretlek Harry. Mindennél jobban -emelte rám szemeit, amelyek csak úgy ragyogtak 
- Imádom mikor kimondod -túrtam a hajába, mire kissé hátra döntötte a fejét 
- Szeretlek Harry -mondta és éreztem ahogy borzongás fut végig a testemen 
- Szerelmem -dorombolt szinte a hangom és ezzel még magamat is megleptem 
- Ne haragudj, hogy hagytam, hogy a tárgyalás rányomja a bélyegét a kedvemre -hajtotta le a fejét 

Kezemet az álla alá csúsztatva emeltem fel a fejét. 

- Nincs miért bocsánatot kérned. Érthető, hogy így kiborultál -simogattam az arcát 
- De nem akarom, hogy ezzel teljenek a napjaink. És ma….ma ahogy megláttalak itt zongorázni rájöttem, hogy nekem te vagy a legfontosabb. Ez csak egy tárgyalás. Elmondom mi volt és talán vége lesz ennek. De nem akarom, hogy elrontsa ma te kedved is -motyogta 
- Nem rontod el, kimondatlanul is tudom mire gondolsz, mi jár abban a szép fejedben -mondtam 
- Harry…-mondta és csak megrázta végül a fejét majd hozzám bújt 
Így ültünk egy ideig majd felvetettem az ötletet, hogy menjen el zuhanyozni én meg addig készítek valami finomat. 
- Fürödjünk együtt -húzott a fürdő felé 
- Biztos? -kérdeztem 
- Biztos veled akarok lenni -mondta és mosolya már fertőző volt 

Bementünk a fürdőbe majd felém fordulva láttam, hogy kezd zavarban lenni, de nem szóltam semmit. Gondoltam kivárom, hogy mit forgat a fejében amire így elpirult. Imádtam, hogy annyiszor szeretkeztünk már, de mégis képes volt zavarba jönni. Puha kezeivel a pólóm aljához nyúlt és elkezdte felfele húzni. Felemeltem a kezemet, hogy út tudja húzni a fejemen, majd a szemem sarkából láttam, hogy eldobja valahova oldalra. Felemeltem a szemöldököm és kíváncsian vártam, hogy mi lesz a következő lépése. Kissé összerándultam mikor kezeit a hasamnál éreztem amint az övemet próbálta meg kibontani. Lenéztem rá és elmosolyodtam ahogy nagyon koncentrált a feladatra. Végül mikor sikerült neki lehúzta a nadrágomat és vele együtt a boxerem is. Sose csinált még ilyet és most ez nekem is új volt. Ott állt előttem teljesen felöltözve és ajkait harapdálva nézett rám. Nem bírtam megállni, hogy ne hajoljak előre és csókoljam meg. Kezeimmel a blúza aljához nyúltam és egy mozdulattal megszabadítottam tőle. Szégyenlősen hajtotta előre a fejét így a haja eltakarta az arcát. A háta mögé nyúltam, hogy egy újabb ruhadarabot vegyek le, ami eltakarja előlem. Szűk nadrágja olyan szépen simult formás lábaira, hogy kedvem lett volna így végig csókolni. De inkább csak lehúztam róla és kibújtattam apró lábait a nadrágból. Ott térdeltem előtte és láttam, hogy a hegeit nézegeti és piszkálja egyik ujjával. 

- Ezek tesznek téged azzá, aki vagy és még gyönyörűbbnek látlak -mondtam és egy puszit adtam az egyikre 

Ez már megszokott dolog marad köztünk, hogy ő sose fogja tudni elfogadni a hegeit, de engem egy percig sem zavarnak. Gyönyörűnek látom és ezen pár heg se változtathat. Ujjaimat fehérneműjébe akasztottam és lehúztam róla az utolsó ruhadarabot. Felálltam így jóval kisebb lett nálam újra. Mellkasomhoz bújt és egyszerűen megőrjített az ahogy a bőre az enyémhez ért. Egy apró puszit adott a mellkasomra pont ott, ahol a szívem épp őrült iramot diktált. Felsóhajtottam és hallottam ahogy kuncog, majd még jó pár puszit adott. 

- Ha így folytatod nem lesz fürdés -mondtam elfuló hangon 
- Azt nem hagyhatjuk -mondta és belépett a kabinba 
- Kicsinálsz -ráztam meg a fejem 
- Csak kicsit -mondta és behúzott maga mellé 

Már nyúltam volna a tusfürdő mellé, de megelőzött és mikor kérdőn néztem rá a tenyerébe nyomott egy keveset.

- Nem bánod? -kérdezte én pedig csak egy fejrázásra voltam képes 
- Akkor fordulj meg kérlek -mondta én pedig tettem, amit kért 

El kellett fojtanom egy feltörő sóhajt mikor megéreztem ahogy kezével elkezdi a hátam mosdatni. Éreztem ahogy az ujjai játszanak a bőrömön és egyre lejjebb haladt a kezeivel. Mikor láttam a szemem sarkából, hogy leguggol, hogy a lábaimat mossa le be kellett csuknom a szemem, mert féltem, hogy olyanra gondolok, aminek látszatja is lehet. 

- Fordulj felém -suttogta valahonnan mellőlem 

Felé fordultam és a szemében láttam, hogy nagyon élvezi ezt az egész helyzetet. Ó édesem, utána én mennyire fogom élvezni, hogy lemosdathatlak. Kezei először a mellkasomon, majd a karjaimon mentek végig, majd mikor láttam, hogy az előző provokáló mozdulatot meg akarná tenni így is elkaptam a kezeit és felhúztam magamhoz. 

- Mi az? -kérdezte ártatlanul 

Nem tudom, hogy csinálta ezt, de még ilyen helyzetben is képes volt adni az ártatlant. 

- Inkább ne -mondtam és kivettem kezéből a tusfürdőt 

Mielőtt bármit mondhatott volna elkezdtem lemosdani őt, azonban ő már nem tudta leplezni olyan jól a feltörő sóhajait. Én meg voltam olyan gonosz, hogy ezt kiélvezve mindenhol végig mosdattam. Ő pedig szinte végig nekem dőlve élvezte a kényeztetést. 

Mikor végeztünk egy nagy törülközőbe csomagoltam és mindketten igyekeztünk lecsillapítani zakatoló szívünket. Ahogy lenéztem a karjaimban levő lányra már tudtam, hogy rendben lesz, de féltem azért, hogy mégse lesz annyira kemény, mint ahogy gondoltam. Végtére is a védőügyvéd azon lesz, hogy megtörje őt. Szorosabban ölelt magához én pedig megfogadtam, hogy bármi áron de elérem, hogy, Caroline ne ússza meg a börtönt.   

2018. február 21., szerda

Moments IV. évad - 51. rész


Hajnali sötétség. Arra keltem fel, hogy Harry egész testével rajtam fekszik és a jobb karom már teljesen elzsibbadt. Kicsit megmozdultam amire szerencsére nem ébredt fel, így tovább kúsztam az ágy széle felé míg sikerült kimásznom alóla. Megpusziltam a karját és felhúztam a takarót a derekáig. Pár percig még csak térdeltem ott a földön és néztem, ahogy békésen szuszog. Annyira tökéletes volt számomra, kisfiús, de mégis férfias és ezzel teljesen meg tudott őrjíteni.  Nagy nehezen felálltam bár szívesen néztem volna tovább őt akár órákig, mégis féltem, hogy felébresztem. Magamra vettem vékony köntösöm és kimentem halk léptekkel az erkélyre. A hajnali hűvösebb levegő azonnal megcsapott és enyhe borzongás futott végig a testemen. Mély levegőt vettem és lassan kiengedtem. Felnéztem az égre és eszembe jutott hirtelen mennyi minden történt az elmúlt pár évben velünk, majd az emlékek nyomán elmosolyodtam. Hihetetlen, hogy egy ember mennyire meg tudja változtatni azt, akik vagyunk. Sose gondoltam, hogy tudok majd ennyire szeretni, ragaszkodni valakihez, hogy képes leszek a legnagyobb félelmeimmel szembenézni és legyőzni azokat. Mindezt érte, hogy láthassam a mosolyát, amelyet a kis gödröcskéi kísérnek, a ragyogó zöld szempárt, amely rabul tudott ejteni, hogy megölelhessem, érezhessem az illatát, az érintését, a csókját. Magam köré fontam a karjaimat és arra gondoltam mennyire szeretem őt. Lenéztem a kezemen lévő gyűrűre és eszembe jutott, amit előző este mondott, hogy jövőre szeretne összeházasodni velem. Valóban lehetséges lenne? Megtörténhet a mi boldog végünk is? Megráztam a fejem és lassan bekúszott a felismerés az elmémbe. Tényleg Harry felesége leszek és most már talán semmi nem választhat el minket.
Még sokáig ültem kint a széken kuporogva, mire eljött a napfelkelte. Már nem is bántam, hogy ilyen korán kidobott az ágy, hiszen ez a látvány mindenhol ugyanolyan gyönyörű volt. A Nap az egyetlen, ami megmutatja mindig, hogy valaminek a kezdete és a vége is lehet egyszerre meseszép. Nagyot nyújtóztam és azt latolgattam, hogy bemegyek készülődni mikor egy kócos és kissé kómás fej kukucskált ki az ajtón. Elmosolyodtam és odamentem hozzá. 

-          Jó reggelt -pusziltam meg gyűrött arcát
-          Jó reggelt -ölelt magához szorosan – Mióta vagy ébren? -mormogta bele a nyakamba
-          Nem tudom, valamikor kora hajnalban. Még sötét volt -simogattam a hátát
-          Hmm feküdj velem vissza még egy kicsit -húzott befele a szobába
-          Rendben -mosolyodtam el 

Harry befeküdt az ágyba, felemelte a takarót és várakozóan nézett rám. Levettem a köntösöm és bebújtam mellé, fejemet pedig a mellkasára tettem. Hallottam heves szívverését, amit egy halvány mosollyal konstáltam és elkezdtem apró köröket rajzolni a mellkasára, illetve a hasára. 

-          Ha így folytatod ki fog maradni a reggeli -puszilta meg a fejem
-          Lehet, hogy én téged akarlak reggelire -rajzoltam tovább
-          Valóban? Ha ilyen igényeid vannak máskor nyugodtan kelts fel korábban -nevetett 

Imádom a nevetését annyira édes és mindig megmosolyogtat. 

-          Rendben, majd legközelebb így teszek. Lesz rá még bőven alkalmam -néztem fel rá
-          Temérdek -hajolt le és lopott egy rövid csókot
-          Kérek még -nyújtottam a nyakam felé és közben megpróbáltam feljebb mászni az ágyban
-     A menyasszonyomnak bármit -csókolt meg, majd kezei lecsúsztak az oldalamon és a  következő pillanatban már az ölében ültem közrefogva lábaimmal a csípőjét.
-          Élvezkedsz? -döntöttem oldalra picit a fejem
-          Igen és imádom a gondolatot is, hogy ezt egyedül én tehetem meg -simogatta a combom
-          Senki más, csak te -hajoltam előre a mellkasához simulva és megcsókoltam 

Harry belenyögött a csókunkba és kezeit felvezette a fenekemre. Elhúzódtam tőle kicsit és láttam, hogy kicsit kipirult az arca. 

-     Kikészítesz -csúszott fel az egyik keze a hátamon, mire homorítottam és még inkább hozzásimultam
-          Kölcsönös -pusziltam meg puha ajkait
-        Várom már a percet, hogy újra otthon legyünk kettesben -simított ki egy kósza tincset az arcomból
-        Nyugodtan csak te meg én -döntöttem homlokom az övének 

Pár percig még így maradtunk, majd nekiálltunk készülődni. Meg akartuk nézni, hogy van Lauren, mivel az este már nem volt láza csak kisebb hőemelkedése. 

Kilépve a folyosóra feltűnt, hogy mindenki a szobája előtt várakozik és ezt kissé nyugtalanított. 

-          Mi történt? -kérdeztem a többiektől
-          Most vizsgálja az orvos és mindenkit kiküldött -mondta Zayn
-          Lauren, hogy van? Volt este láza? -kérdezte Harry
-      Már egész jól volt az éjszaka folyamán, hőemelkedése volt egyszer, de ezt leszámítva végig aludta az éjszakát -válaszolt Paul
-          Hála Istennek, remélhetőleg most már a gyógyulás útjára lépett a dolog -mondtam 

Az orvos nem siette el a dolgot vagy még fél óráig vizsgálta Laurent, majd mikor kijött közölte, hogy már van javulás az állapotában és ha gondoljuk hazavihetjük. Persze ezen nem gondolkoztunk egy percig sem, Paul segített nekünk lefoglalni a jegyeket és már másnap kora reggel utaztunk vissza Londonba. 

A repülő út teljesen eseménytelenül telt, szinte mindenki végig aludta az utat. Lauren is szerencsére nyugodtan pihent Zayn vállán. A reptérről szerencsére sikerült úgy kijutnunk, hogy senki se vegyen észre minket, plusz igyekeztünk is titokban tartani. A reptéren ott várt minket Gemma, Liam és Danielle akiket nagyon jó volt újra látni. Zayn és Lauren egy külön kocsiba ültek, megbeszélték Zayn szüleivel, hogy hozzájuk mennek haza és ott kúrálják Laurent. Megígértük, hogy majd meglátogatjuk, ha jobban érzi magát. Mi egy kupacba verődtünk és mindenkit kitettünk a saját lakásánál. Jó ötletnek tűnt, hogy mindenkinek jót fog tenni egy kis idő kettesben a másikkal. Gemma velünk tartott és mikor beléptem a lakásba olyan kellemes érzés fogott el. Azt éreztem otthon vagyok és nem csak a lakást illetően. Lelkileg is úgy éreztem, hogy Harry mellett otthonra leltem. Amíg elpakoltam a bőröndöket hallottam ahogy Gemma és Harry kint ugratják egymást és hangosan nevetgélnek. Elfogott kicsit a honvágy és jeleztem nekik, hogy beszélek Anyuval. 

Kicsit hosszúra sikeredett a beszélgetés ugyanis vagy egy óráig lógtam a telefonon. Mikor kiléptem a hálószoba ajtaján láttam, hogy Gemma már elment és Harry a konyhában tevékenykedett. 

-          Gemma? -ültem le az egyik bárszékre
-          Elment. Randevúra volt hivatalos -mondta fel se nézve a serpenyőből
-          És te mi finomat készítesz? -loptam el egy kekszet a tálból
-          Összedobtam egy kis rántottát vacsorára -mondta és letette elém a kész művét
-          Egy kis rántotta? -néztem rá kérdőn

A kis rántotta akkora adagra sikerült, hogy szinte mozdulni se bírtunk miután mindet megettük. Lefeküdtünk a kanapéra és olyan átlagos párokhoz hasonló dolgot csináltunk amire ritkán jutott időnk, elkezdtünk filmezni. Már majdnem elaludtunk amikor csörgött Harry telefonja. Elég gondterhelt arcot vágott, ami egyáltalán nem tetszett. Mikor letette kérdőn néztem rá. 

-      A rendőrség volt. Jövőhéten kezdődik Caroline tárgyalása és azt kérték, hogy menj be tanúskodni majd – mondta
-          Mi? De én nem akarok odamenni -estem kétségbe
-      Tudom kicsim de muszáj. Nekem is meg kell jelennem, de a te vallomásod kulcsfontosságú -fogta meg a kezem
-          Rendben, de csak mert kell ahhoz, hogy elítéljék -egyeztem bele
-          Minden rendben lesz és ott leszek végig veled -puszilta meg a homlokom

Egy porcikám nem kívánta, hogy felidézzem azokat a szörnyű pillanatokat, amelyet Caroline okozott, de nem volt mit tenni. Még utoljára szembe kellett vele néznem. 

Másnap. mint megtudtuk nem csak minket keresett meg a rendőrség, hanem a többieket is. Ahogy az is kiderült, hogy nem csak Caroline tárgyalása volt az, hanem Grimmy ítéletét is itt hozták meg. Lauren is hasonlóan hozzám kulcsfontosságú szemtanú volt, mivel mi ketten voltunk ennek a két őrült által kreált színdarabnak a szereplői. 

-    Nem akarom felidézni újra a történteket. Még Zayn-nek se mondtam el mindent részleteiben -nézett rám aggódva Lauren 

Pár nappal a tárgyalás előtt elmentem hozzá, hogy megbeszélhessük az egészet. Sejtettem, hogy nem csak engem zaklatott fel az egész, hanem őt is. 

-        Nekem sincs sok kedvem hozzá, de még most utoljára szembe kell velük néznünk, hogy lezárulhasson végre ez a rémálom -mondtam
-    Tudom, csak annyira nehéz lesz. Valahol még mindig tartok tőlük -mondta ki, ami nyomasztotta
-        Én már nem félek tőlük, de nem egy álmatlan éjszakát köszönhetek nekik. Amelyek a mai napig tartanak sajnos -húztam el a szám.
-        Reméljük, hogy a vallomás nem lesz hiábavaló és örökre börtönben rohadnak meg -húzta fel a lábait
-        Ha örökre nem is, de jó időre ki lesznek vonva a forgalomból -néztem rá
-        Nekem mindegy, csak többet ne jöjjenek a közelünkbe -mormogta

Ebben teljesen egyet értettem vele, nem hiányzott, hogy később esetleg újra miattuk aggódjak. Ezt a fejezetet épp ideje volt már lezárni az életünkben.   

_______________________________

Ha esetleg valakinek lenne kedve elovasni egy nagyszerű blogot, akkor kattintson az alábbi linkre. Wattpadon van fent és egyszerűen fantasztikus ahogy ír emellett izgalmas, fordulatokkal teli a történet. ❤

Megtanulni újra szeretni