2013. április 8., hétfő

50 / I. rész

Sziasztok! Mint azt már korábban is említettem, a történet hamarosan lezárul az első évaddal. Az 50. részt két részletben fogom felrakni, mert a megszokottnál hosszabb rész lesz. Itt lezárul az első évad, majd elkezdődik a második. Holnap vagy holnapután felrakom a másik felét is, de addig is várom a kommentjeiteket, hogy mennyire tetszik vagy épp nem tetszett ez a lezárás. Már régóta így terveztem lezárni az első évadot, szóval nagyon remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket. puszi Betti xx





Kérdőn néztem rá, de ő csak nem akart válaszolni. Meredten bámulta még pár másodpercig a telefon kijelzőjét, majd kikapcsolta és elhajította valahova a szoba másik felére. Elkerekedett szemekkel néztem rá, miközben ő visszamászott hozzám, és fejét a mellkasomra hajtotta. Automatikusan simogattam göndör fürtjeit, de nem hagyott nyugodni, hogy ki hívhatta. 

-          Harry? –kezdtem bele lágyan

Nem válaszolt, helyette megrázta a fejét és szorosabban ölelt. Tudtam, hogy el akarja kerülni ezt a beszélgetést, de nem hagytam annyiban. Igenis tudni akartam, mitől lett ilyen egyik pillanatról a másikra. Folytattam a hajának lassú simítását, mire kezdett újra ellazulni és engedett a szorításán. 

-          Caroline volt az –bökte ki végül
-          Mi? –futott ki minden vér az arcomból
-          Ő volt. Ezt csinálja a szülinapi buli óta. Ha nem veszem fel, akkor ír. –mondta tovább
-          De…ezt miért nem mondtad? –kérdeztem
-          Nem akartalak vele felzaklatni. Főleg azután, ahogy viselkedett veled a bulin –motyogta
-          Oké lássuk jól értem-e. A buli óta minden nap hív téged vagy ír neked? –emeltem fel a fejét
-          Igen. –sóhajtott egyet – Próbáltam lerázni, hogy hagyjon békén. Mondtam szépen és csúnyán is. Nem megy. Már nem tudom, mit tegyek –rázta meg a fejét
-          Először is beavathattál volna. Az a nő nem csak téged zaklat, korábban engem is rémlik? Ezt együtt kettőnknek kell megoldanunk! –mondtam
-          Tudom és sajnálom….csak nem akarom, hogy újra ártson neked. –kúszott feljebb és arcát a nyakamba fúrta
-          Ha téged bánt már árt nekem. Akármilyen értelemben véve is bánt. –simítottam végig a hátán
-          Ne haragudj, el kellett volna mondanom –motyogta
-          Semmi baj. Csak legközelebb ne akarj mindennel egyedül megbirkózni –mondtam
-          Ígérem –emelte fel a fejét és egy lágy csókot adott 

Mikor elváltunk legördült rólam mellém, én pedig hozzá bújtam. Felhúzta ránk a takarót és összebújva melegítettük egymást. Hát ezért volt az utóbbi időkben annyira elgondolkodó és gondterhelt. Mindig azt hittem, hogy a közelgő világkörüli turné miatt rágja magát ennyire, erre a legmerészebb álmomban sem gondoltam volna. Emlékszem még arra, hogy nézett Harry és Caroline egymásra, mikor a szülinapi bulin a konyhában talált minket Harry. Caroline láthatóan elepedt érte, de Harry szeméből csak merő utálat tükröződött. Vajon mit gondol Caroline? Hogy Harry még mindig szereti. Miért nem képes belenyugodni abba, hogy már nem szereti őt. Már az elejétől kezdve láthatóan utálta ezt a kialakult helyzetet. Nálam nem járt sikerrel így ismét Harry-t ostromolja. Tudtam, hogy erős és hogy kitartó, de egyszer nála is elszakad a cérna. Mikor már nem bírja tovább és nem tudja, hogy mit tegyen. Azt hiszem ez a pont most érkezett el. Felnéztem rá és láttam, hogy megdörzsöli a szemét, majd fáradtan kifújja a levegőt. Szorosabban bújtam hozzá, lábaimat az ő lába köré kulcsoltam, míg ő a hátamat cirógatta. Lassan elnyomott minket az álom és úgy tűnt végre sikerült megnyugodnia. Legalábbis én azt hittem. Hajnalban ugyanis arra keltem, hogy a párnát ölelem, Harry pedig nincs sehol. Kómásan pislogtam körbe a szobában és megakadt rajta a tekintetem. Az ablakpárkányon ült és kifele nézelődött az ablakon. Egy párnát rakott a háta mögé, annak dőlve bambult kifele az ébredező utcára. Magam köré csavartam a takarót és odacsoszogtam hozzá. Nem vette észre, hogy ébren vagyok, csak akkor emelte rám a tekintetét, mikor lágyan beletúrtam a hajába. Elmosolyodott, majd megragadta a csípőmet és az ölébe húzott. Homlokomat az övének döntöttem.

-          Miért nem alszol? –kérdeztem
-          Nem tudok. Idáig forgolódtam és egyszerűen képtelen vagyok aludni –simogatta a karomat
-          Caroline miatt? –tapintottam rá a lényegre
-          Igen. Nem tudom ezt az egész ügyet kiverni a fejemből. –hunyta be a szemét
-          Ne töprengj ezen sokat, teljesen ki fogsz készülni –simítottam végig a homlokán, majd le az orrán, az arcán és végül az ajkaira csúsztak az ujjaim 

Finoman elkapta a kezemet és minden ujjamra egy-egy apró csókot lehelt. Beleremegtem az érintésébe és őt fürkésztem. Kinyitotta a szemeit és láttam a tekintetében az aggodalmat. 

-          Komolyan mondom, ne aggodalmaskodj rajta. Megoldjuk együtt, mi ketten –húzódtam közelebb az ölében és egy puszit adtam az orrára, mire elmosolyodott
-          Igazad van –sóhajtott egyet – Együtt bármit kibírunk. 

Felálltam az öléből és felhúztam őt magammal is. Ezzel azonban párhuzamosan elfelejtettem fogni a takarót, ami így gyönyörűen lehullott a földre. Szégyenlősen kaptam volna utána, de Harry megfogta a kezemet és a csupasz mellkasához vont. Kezeimet felvezette a nyakához és elkezdte végigcsókolni a karomat. Mikor felért a vállamhoz, egyik kezét felvezette a gerincemen és a hajamba túrva húzott magához, egy szenvedélyes csókra. Az Írországi kirándulásunk óta kicsit kevésbé éreztem magam feszélyezve, bár biztos voltam benne, hogy az arcom elmehetne közlekedési lámpának. Hátrálni kezdtünk, majd az ágy széléhez érve Harry felemelt és az ágyra rakott, majd fölém mászott.
-          Te mindig tudod, hogyan nyugtass meg vagy deríts jobb kedvre –mondta miközben az oldalamat simogatta
-          Semmi ördöngösség nincs benne, szívből jön –csókoltam meg
Harry az orrával megsimította az enyémet, majd ajkai megtalálták az enyémhez vezető utat. Ezzel sikerült teljesen felébresztenie és rögtön tudtam, hogy mi fog történni. Harry feljebb kúszott az ágyon és magával húzott engem is. Lágyan a párnákra fektetett és magunkra húzta a takarót. Kérdőn néztem fel rá, hiszen nem szokott ilyen lenni. Elmosolyodott kérdő tekintetem láttán és a fülemhez hajolt. 

-          Lágyan és puhán szeretném, a karjaidban és az érintéseidben elveszve –suttogta mély rekedtes hangon 

Nem tudtam erre mit reagálni azon kívül, hogy szavai nyomán a szívem őrületes tempóba kezdett dörömbölni a mellkasomban. Harry mozdulatai lágyak, szerelmesek és gyengédek voltak. Hozzá hasonlóan én is elvesztem az ő karjaiban és érintéseiben. A nap közben elkezdte, a sötétítőn keresztül sokat sejtetően megvilágítani a szobát. Mi azonban csak egymásra figyeltünk és most az egyszer nem zavart meg minket semmi és senki. 

Másnap reggel arra ébredtem, hogy a lábaink össze vannak gubancolódva, Harry feje a mellkasomon pihen, karjaival szorosan ölel magához – még álmában is – és a hajam teljesen a testemhez van tapadva. Nem aludhattam valami sokat, ha még mindig ennyire a hajnali órák utáni „megviselt” állapotban ébredtem. Az órára pillantva láttam, hogy reggel 8 óra van, ami nem is volt olyan korán, mint gondoltam. Nem akartam felkelni így lustálkodtam még vagy egy órát, mire hangos pityegésre lettem figyelmes. Óvatosan ám annál gyorsabban másztam ki Harry mellől, és kezdtem el keresni a hang forrását. Valahol Harry nadrágja mellett meg is találtam a telefonját. Nem állt szándékomban megnézni, hogy mi jött vagy mi nem, csak le akartam némítani. Valahogy nem igazán igazodtam ki a telefonján és a nagy nyomkodásban sikerült behoznom az üzeneteit. Le kellett volna tennem a telefont és visszamennem Harry mellé, de képtelen voltam rá. Az üzenetet Caroline küldte, amiben ennyi állt: 

„Legyél ma délelőtt 12-kor a régi helyünkön, vagy mindent elmondok a kislánynak! C” 

Mondhatni két napon belül már másodszor szökik ki minden vér az arcomból. Tehetetlenül csúsztam le a szekrény tövébe és meredten bámultam a telefon kijelzőjére. Elmond mindent nekem. De mit? Mire célzott? Mit titkol Harry előlem? Eldobtam a telefonját és szorosan a hajamba túrtam. Fájt, ahogy az ujjaim a tincseket húzták, de nem érdekelt. A mellkasomat feszítő érzéstől, ordítani tudtam volna. Tudnom kell, hogy mi folyik itt. Ha Harry nem mondja el, Caroline majd el fogja. Kapkodva megtöröltem a szememet és a fürdőbe mentem. Gyorsan megmostam az arcomat és összefogtam a hajamat egy laza kontyba. Kikotortam egy farmert, szürke pulcsit és egy tornacipőt a szekrényből és magamhoz vettem a telefonomat. Tudtam, hogy van valaki, aki meg tudja nekem mondani, hova járt régen Harry és Caroline. Óvatos léptekkel mentem ki a szobából, és mint egy őrült úgy rohantam le az emeletről. Türelmetlenül kopogtattam Vic és Louis szobájának az ajtaján, majd mikor nem kaptam választ berontottam. Gondoltam, hogy alszanak mivel nem szűrődtek ki hangok. 

-          Bocs srácok, hogy rátok rontottam, de sürgős a dolog –mondtam
-          Mi olyan sürgős hajnali 9 órakor? –nyöszörögte Louis
-          Egy információ kell csak és itt se vagyok –toporogtam az ágyuk végében
-          Nem ért volna rá délutánig? –kérdezte Vic
-          Nem! Louis, hova járt régen el Harry és Caroline? –kérdeztem

Erre láthatóan nem számított, mert azonnal felült az ágyban. 

-          Miért? –kérdezte
-          Csak tudni szeretném. Fontos! Kérlek Louis –néztem rá
-          Van egy kis kávézó Londonban, mindig oda jártak régen. Betti, mi történt? –kérdezte 

Nem álltam neki magyarázni a dolgokat, gyorsan leíratattam vele a pontos címet, elmagyarázta merre kell menni és már rohantam is ki tőlük. A nappaliban ott találtam Danielle-t akit megkértem, hogy vigyen el Londonba. Azt füllentettem, hogy elfelejtettem Anya születésnapját és feltétlenül meg kell vennem és elküldenem az ajándékát. Szerencsére hitt nekem és felkapva a slusszkulcsot már indultunk is. Egész úton hihetetlen mértékű gyomorgörcsöt produkáltam, amit Danielle annak tudott be, hogy tartok attól, hogy Anyu megharagszik rám, amiért elfelejtettem. Idegesen toporogtam mikor bele kerültünk egy dugóba. Háromnegyed 12-őt mutatott az óra és még három saroknyira voltunk a keresett helytől. 

-          Tudod mit, találkozzunk, később én előre megyek –csatoltam ki magam
-          Mi? Nem! Betti mindjárt tovább tudunk menni! –ellenkezett Danielle
-          Ne aggódj. Találkozzunk a már említett helyen, vagy majd hívjuk egymás. Köszönök mindent! –ugrottam ki a kocsiból 

Rohanni kezdtem és reméltem, hogy időben odaérek. Az egyik sarkon befordulva majdnem elcsúsztam, de sikerült talpon maradnom. Egy ízben hallottam, hogy utánam kiabálnak páran, de nem fordultam vagy álltam meg. Mélyen magamban reméltem, hogy nem lesz ott Caroline és az egész csak üres szavak áradata volt, de nem. Mikor megpillantottam, hogy az utca túloldalán lévő kávézóban ott ül Caroline, mint egy hideg zuhany úgy ömlött rám a valóság. Vajon ha nem én, hanem Harry látja meg az üzenetet vajon eljött volna? Hazudik nekem valamit és itt – kelletlenül bár – de bájologna vele? Nagy levegőt vettem és átszelve az úttestet beléptem a kávézóba. Caroline szemben ült az ajtóval így mikor kinyílt láttam, hogy reménykedve emeli fel a fejét. De mikor megpillantott, a tekintetében sóvárgás helyett harag és talán némi gonoszság is csillant. Elindultam felé és leültem a vele szemben lévő székre. 

-          Szia Caroline –mondtam nyugodt hangon
-          Hát te? Nem téged hívtalak ide, ha jól emlékszem. Egyáltalán honnan tudtad meg? –szegezte nekem a kérdéseit
-          Véletlenül, de ez nem fontos. Nem is örülsz nekem? Pedig a múltkor olyan közeli kapcsolatba kerültünk egymással –mondtam jó adag iróniával a hangomban
-          Mit akarsz? Miért jöttél ide? Csak nem volt olyan ostoba Harry, hogy mindent elmondjon? Bár ez esetben téged tartanálak nagyobb bolondnak, hogy még vele vagy. –gúnyolódott
-          Oh nos hát tudod, a szerelem mindent legyőz és veled ellentétben, Harry szeret engem –mosolyogtam negédesen

Tudtam, hogy Caroline önszántából nem mondaná el nekem, hogy mi történt közöttük. Így jobbnak láttam azt tettetni, hogy mindent tudok. Ezáltal van esélyem kiugrasztani azt a bizonyos nyulat a bokorból. 

-          Képtelenség! Azok után, hogy mindent elmondott még vele maradsz? Ennyire nincsen benned semmi tartás? –húzódott gúnyos mosolyra a szája
-          Hogy kiben mennyi tartás van, arról most inkább ne folytassunk eszmecserét. Inkább az érdekelne, hogyan érted el? Miként tudtad őt így becserkészni? –kérdeztem és reméltem, hogy nem nagyon trafáltam mellé a hazugságommal
-          Nos ha már mindent tudsz, akkor úgyis mindegy. Aznap mikor Simon házában voltunk és ti eljöttetek, utána beszélgetni kezdtünk Harry-vel. Mondanom se kell, ahogy te kikerültél a képből, ismét a régi lett. Azt hiszem csókolózás terén, nincs nála jobb, nem gondolod? –kacsintott rám sokat sejtetően, majd beleivott bele az italába
 
A torkom kiszáradt és teljesen kivert a víz. Hogy…hogy mi? 

-          Hogy mi? Ti….ti akkor ott csókolóztatok? –kérdeztem
-          Nem csak csókolóztunk, szenvedélyesen csókolóztunk –mondta
-          Ezt nem…ezt nem hiszem el! Hogy lehet valaki ekkora ribanc, mint te? –álltam fel
-          Most miért akadtál úgy ki? Azt mondtad már mindent tudsz…ohh! Vagy mégse? Szóval nem tudtál semmit. Nos hát elismerésre méltó a ravaszságod. De a tény, tény marad. Harry velem csókolózott, miközben aznap téged csavart az ujja köré. –mondta és otthagyott engem 

Mozdulni nem tudtam, a levegőt zihálva szedtem és folyton az a kép volt előttem, hogy Harry és Caroline csókolóznak. Ezt nem hiszem el. Aznap jöttünk össze! Az volt életem legszebb napja erre kiderül, hogy Harry már aznap megcsalt! Nem tudom meddig ülhettem ott, mikor két kéz szorítását éreztem a karomon. Majd meghallottam Danielle hangját. 

-          Betti! Mi történt veled? Válaszolj, kérlek! –szólítgatott
-          Hé kislány gyerünk, térj magadhoz! –hallottam egy másik hangot, talán Andy-ét
-          Istenem Andy, mit mondhatott neki az a nő? –kérdezte kétségbeesetten Danielle
-          Nem tudom, de el kell innen vinnünk –mondta Andy és a karjába vett
-          Rendben. Vigyázz rá Andy, akár a két szemedre! Nekem el kell intéznem valamit! –mondta
-          Nem Danielle! Liam kinyír ha bajod esik! –tiltakozott
-          Nem lesz ne aggódj! Csak vidd el magadhoz és vigyázz rá! –mondta 

Andy végül kelletlenül bólintott és a kocsijához ment velem. Berakott a hátsó ülésre és gyorsan beugrott a kormány mögé. Szinte semmit nem észleltem a dolgokból amik körülöttem zajlottak. Csak egy dolog járt a fejemben egyfolytában: megcsalt. Harry megcsalt engem!

4 megjegyzés:

  1. Jézusom, mindenre gondoltam csak erre nem. o.O
    Siess a következővel.:))

    VálaszTörlés
  2. nagyon jóó let!!! nagyon kíváncsi vagyok a kövi része...siess vele !

    VálaszTörlés
  3. Awh köszönöm lányok, örülök, hogy elnyerte a tetszéseteket! *-*
    Holnap hozom - ha jól megy minden - a másik felét :))
    puszillak titeket <3 xx

    VálaszTörlés
  4. Jézusom! Erre tényleg nem gondoltam! Imádom a blogod! Annyira gyönyörűen írsz! Remélem a 2. évadban legalább annyi rész lesz az 1.-ben! Siess a következő résszel!!! <3 :D

    VálaszTörlés