2013. április 22., hétfő

II. évad 4. rész






A szoba lassan elcsendesedett és a halk szuszogásból ítélve a lányok is elaludtak. Nem tudtam aludni, egyfolytában gondolkodtam. A párnán felkönyökölve néztem Harry-t ahogy békésen szuszog mellettem, felém fordulva és összekucorodva a takaró alatt. Óvatosan simogattam a haját, mikor álmában mocorogni kezdett. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Ez a különválás mindkettőnket megvisel és ez így nem mehet tovább. Caroline még így is megpróbálja tönkre tenni és megkeseríteni az életünket. Hogy miért esett ennyire kétségbe Harry pontosan tudtam. Meg akart védeni attól a nőtől, de ha enged a zsarolásának, akkor mi már soha nem tudunk újra együtt lenni. Ilyen gondolatok kavarogtak a fejemben, mikor kezdett elnyomni az álmosság. Azonban alig hunytam le a szememet Harry mocorogni kezdett mellettem és motyogni álmában. Először azt hittem megint csak mocorog egy sort és megnyugszik. Azonban úgy tűnt, most nem lesz úgy. Egyre hangosabban beszélt és ide-oda forgolódott. Valami rosszat álmodhatott, és sürgősen fel kellett ébresztenem. 

-          Harry! Harry ébredj! –ráztam meg óvatosan a vállánál fogva

Nagyon megijedtem, mikor a nevemet kezdte el kiabálni és csak nem akart felébredni. Harmadik rázásra azonban végre kinyitotta szemeit és nem kiabált már. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, hogy végre sikerült felébresztenem. 

-          Mi…mi történt? –kérdezte hebegve Lauren
-          Semmi, csak Harry rosszat álmodott. Aludjatok nyugodtan –mondtam halkan

Ismét Harry felé fordultam, aki izzadtan, zihálva feküdt mellettem és próbált megnyugodni.

-          Jól vagy? –simítottam végig a homlokán
-          Elmentél, elmentél és itt hagytál engem. –motyogta maga elé
-          Itt vagyok Harry, nem megyek sehova –szorítottam meg a kezét
-          De el fogsz. Ez nem megy közöttünk, Caroline mindig itt lesz –túrt két kézzel a hajába
-          Shh ne gondolj butaságokra! –pusziltam meg
-          Nem megy, egyszerűen….-kezdte de félbe szakítottam
-          Felejtsd el Caroline-t, felejts el mindent…itt vagyok, és itt leszek mindig! –húztam magamhoz

Szorosan karolta át a derekamat és fejét a mellkasomon pihentette. Úgy bújtunk egymáshoz, mint régen és ez édes istenem mennyire hiányzott. Lehunytam a szememet, ahogy megéreztem bódító illatát. 

-          Betti? –suttogta halkan 

Meglepődtem kicsit, mennyire régen mondta már a nevemet. Akkor döbbentem rá igazán, hogy mindig becézett, míg együtt voltunk. 

-          Igen?
-          Hogy értetted azt, hogy mindig itt leszel? –kérdezte
-          Pontosan úgy, ahogy értetted –motyogtam

Felemelte hirtelen a fejét és felkönyökölt mellettem. Arcán értetlenkedést láttam és némi zavarodottságot. 

-          Azt akarod mondani, hogy…-elhallgatott
-          Igen azt. Nem bírtuk valami sokáig egymás nélkül igaz? –mosolyogtam rá 

Nem szólt semmit, csak meredten nézett rám. Még szélesebben mosolyogtam és megsimogattam az arcát.

-      Emlékszel mit mondtam neked, a szakításunk előtti napon? Még mindig igaz. Nem tudok nélküled létezni, hiába próbáltam meg. –vallottam be
-          De ez hogy lehet? –nyíltak tágra a szemei
-        Nem tudom leírni mit éreztem, mikor Caroline elmondta nekem, hogy mi történt. Úgy éreztem, hogy meghalok…hogy megfulladok. Andy és Danielle látták a legrosszabb pillanataimat, mikor kiborultam, mikor sírtam és nem akartam elhinni ezt az egészet. Dühös voltam, mérges és ordítani szerettem volna. De nem ment. Egyre arra gondoltam, hogy elvesztettelek. Hogy végül elvett tőlem, és már semmi nem lesz a régi. Mikor elmondtad, hogy igaz, amit mondott, meghalt minden reményem. Azonban képtelen voltam rád haragudni. Komolyan gondoltam, mikor azt mondtam, hogy hiszek neked. Elhiszem, hogy nem számított neked semmit. Azóta pedig, hogy szakítottunk mindketten szenvedünk. Látom rajtad is. Ahogy az öltözőben is viselkedtél, csendben és lassan megöltél. Nem tudok és nem is akarok mást szeretni! Veled akarok lenni. –hadartam el egy szuszra 

Még levegőt is elfelejtettem venni, miközben a reakcióját vártam. Lassan, mintha egy álomból tért volna magához, kezdte felfogni az előbb elhangzottakat. Bátortalanul simult hozzám miközben a reakciómat figyelte. Átkaroltam a nyakát és közelebb húztam magamhoz, ezzel elérve, hogy rajtam feküdjön. Kisimított egy kósza tincset az arcomból, majd homlokát az enyémhez döntötte. 

-          Harry, csókold már meg! –hallottuk valahonnan a szoba másik feléből Vic hangját
-          Kéne némi popcorn –mondta Caroline
-          Pofa be, Harry te meg csókold már meg ember! –motyogta Lauren 

Mind a ketten elnevettük magunkat, a lányok megjegyzéseire. Lágyan a hajába túrtam, mire Harry apró csókokat adott a számra körbe. Az utolsó apró csók után, lágyan megharapta az alsó ajkamat és szenvedélyes csókban részesített. Olyan volt, mintha ezer év telt volna el, mióta utoljára éreztem az ajkait az enyémen. El akart húzódni, de nem engedtem utána nyúltam és szorosan tartottam. Éreztem, ahogy belemosolyogott a csókba, és lázasan simogatta az oldalamat. 

-          Ideje volt nagyfiú! –motyogta megint Lauren
-          Most már aludhatunk –mondta Vic 

Mosolyogva váltunk el egymástól és újra az ismerős pillangók röpködtek a gyomromban. 

-          A kis szemfülesek –mondtuk egyszerre

Tudtuk, hogy még ezer dolog van, amit meg kell beszélnünk, de mindketten kimerültek és álmosak voltunk. Szorosan egymáshoz bújtunk, Harry most már nem volt olyan merev. Úgy ölelt magához, mint aki attól fél, hogy eltűnök reggelre. Még egy utolsó csókot kaptam tőle, mielőtt elnyomott minket az álom.

Másnap reggel korán ébredtem fel, hamarabb, mint a többiek. Harry mellettem szuszogott békésen, kezeink még mindig össze voltak fűzve. Elmosolyodtam és óvatosan a számhoz emeltem a kezét, hogy puszit adjak rá. Lassan felültem az ágyon és kimásztam mellőle, mikor már fél órája ébren voltam. Jaymi-val még az első nap felfedeztük, hogy van egy zongora lent az alsó szinten. Magamra kaptam a köntösömet és kisurrantam a szobából. Leérve nagy meglepetésemre ott találtam Josh-t a reggeliző asztalnál. Kérdőn nézett fel rám, mikor meglátott. 

-          Hát te? –kérdeztük egyszerre
-          Nem tudok aludni –vonta meg a vállát
-          Én sem –ültem le vele szemben
-          Nem a hercegeddel kéne lenned? –kérdezte sunyi mosollyal
-          Alszik. Nagyon kimerült, ráfér az alvás –öntöttem magamnak narancslevet
-          Az látszott rajta, mikor ideért. Közel állt egy kisebb összeomláshoz –bólintott
-          Szerencsére már jobban van –ittam meg egy szuszra az italomat
-         Ki borította ki ennyire? A lányok elmesélték, hogy mi történt veletek. De nem mondták, hogy ki tette ezt –nézett fel rám
-          Caroline –ültem le nagyot sóhajtva
-          Caroline? Mi? Az a Caroline? –döbbent le
-          Igen, ő. –túrtam a hajamba
-          Szabad kérdezni, hogy mi ez az egész? –kérdezte döbbenten

Bólintottam egyet és elkezdtem neki mesélni a mi kis történetünket Harry-vel. Láttam az arcán, ahogy változnak az érzései, és mikor a végéhez értem dühös volt a tekintete. 

-          Nem mondod, hogy volt hozzá pofája?! –fakadt ki
-          De igen. És most még meg is fenyegette Harry-t –mondtam
-          A legjobb döntés volt, hogy újra együtt vagytok! –fogta meg a kezemet
-     Gondolod? Félek, hogy elrontok mindent. Hogy a bizonytalanságot talán mégse győztem le magamban teljesen. –szorítottam meg a kezét
-          Ne aggódj emiatt. Szeret téged, ezt messziről látni rajta. A kérdés, hogy te mit érzel? –nézett rám
-          Szeretem. Josh, istenemre még senkit nem szerettem, úgy ahogy Őt! –álltam a tekintetét
-       Akkor nincs miben kételkedni kislány. Őrülten oda vagytok egymásért, és ennek még a szakítás se tudott véget vetni. Most talán még erősebb a szerelmetek, mint valaha –kacsintott
-    Nem akarom elrontani, nem akarom Őt boldogtalanná tenni. Magunkat. Ugyanolyan önfeledten boldog és szerelmes akarok lenni, mint az egész őrület előtt. –motyogtam
-          Az is leszel. Csak ne hagyjátok, hogy Caroline szétszedjen titeket. Hatalmas türelemre és bizalomra lesz szükségetek. Mert biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó húzása. Féltelek téged –mondta
-          Köszönöm, Josh! –álltam fel és öleltem meg szorosan
-          Nincs mit, ha bármi van, szívesen segítek –borzolt meg kicsit 

A lépcsőnél elválltunk Josh ugyanis ment még kicsit visszadőlni, hiszen ismét próba volt a napi program. Én elosontam a ház hátsó zugába, ahol a zongora volt. Becsuktam az ajtót és leültem a székre. Felnyitottam a tetejét és ujjaimat végighúztam a billentyűkön. A számos Elton John dal mellett, Anyu imádta a Somewhere over the Rainbow c. dalt. Mindig megnyugtatta és jobb kedve lett tőle. Belegondolva, mennyi olyan dal van, amit az Ő kedvéért tanultam meg. Öröm volt látni, ahogy mosolyog, és lehunyt szemmel élvezi a játékom. Kezeim megszokott mozdulatokkal kezdték el játszani a oly régen elfeledett dalt. Mintha csak tegnap lett volna, hogy a nappalinkban ülve játszottam Anyunak ezt. Az ablakon keresztül gyenge napsugár sütött be, amely a hátamat melegítette. Becsuktam a szemem és odaképzeltem magamat a nappalinkba. Játékomból két kéz zökkentett ki, majd éreztem, ahogy hozzám simul. Felemeltem a fejemet és egy gyönyörű zöld szempár nézett vissza rám. Elmosolyodtam, ahogy könnyedén, szemben az ölébe emelt. Kócos volt, az arcán még látszódott a párna gyűrődése és a reggeli napfényben hunyorogva nézett rám. 

-          Szia, szépségem –mondta reggeli mély és rekedt hangján
-          Jó reggelt kicsim –húzódtam közelebb hozzá az ölében és beletúrtam kétoldalt a hajába
-          Hmm…hogy ez mennyire hiányzott. –mormogta arcát a nyakamhoz fúrva
-          Szóval csak ez hiányzott? –mondtam komolynak szánt hangsúllyal, de nem ment
-          Szemtelenkedj csak, megmutathatom, hogy mi hiányzott még –emelte fel a fejét
-          Nem vagyok én szemtelen, csak jó veled kötözködni –pusziltam meg az orrát
-          Még mindig szemtelen vagy –mondta Harry és megtartva az ölében felállt velem
-          Hova lesz a séta? –nevettem

Harry nem szólt semmit, csak egy könnyed mozdulattal lerakott a szoba sarkában lévő kis kanapéra. Letérdelt elém és kezével átkarolta a derekamat. Egészen közel hajolt, ahogy ajka az államat érintette. Rátért a nyakamra, fel az arcomra és végigpuszilgatta minden egyes pontját. Egyik kezét közben elvette a derekamról és felcsúsztatta a köntösöm alatt a combomon. Közelebb hajolt ajkai az enyémet súrolták. 

-          Mindened őrülten hiányzott, de legfőképpen a szerelmed –mondta majd megcsókolt 

A csókunk kezdett éppen elmélyülni, mikor kinyílt az ajtó és berohant Jaymi. 

-          Bocsi, hogy megzavarom az idillt, de Caroline itt van! –hadarta lihegve
-          Hogy mi? –mondtuk egyszerre
-          Eljött pár statisztával, akik a szombati nap leosztását hozták –mondta
-          Nem láthat meg téged itt! –néztem riadtan Harry-re
-          Igaza van, nincs most arra szükségetek, hogy rájöjjön –értett egyet velem Jaymi
-          Akkor mi legyen? –nézett ránk
-          Gyere, majd elbújsz nálunk! Ott úgysem keresne –húzta maga után Harry-t 

Gyorsan felrohantak a hátsó lépcsőn én pedig lazán kimentem az előtérbe. Tudtam, hogy összefuthatok vele és valahol mélyen nem is bántam. Azt akartam, hogy tudja nem ijedek meg tőle. Mikor meglátott a szemében gonosz fény csillant és elmosolyodott. 

-          Micsoda kellemes meglepetés –mondta negédesen
-     Nem kell a felesleges bájologás. Kölcsönösen utáljuk egymást, és ez szerintem már mindenkinek feltűnt –néztem rá
-         Csak nem bal lábbal keltél? –mosolygott még mindig
-        Dehogy, csak általában a reggeli kávém mellé nem szeretem, ha csótányokat is felszolgálnak. Tudod az olyan…undorító –néztem rá kislányosan
-          Még mindig olyan bátornak hiszed magad. Nagy hiba –jött közelebb
-        Miért kéne félnem tőled? Mit teszel? Tudod Caroline velem bármit tehetsz, de Harry akkor sem fog téged szeretni! Érted? Soha! Most pedig ha megbocsájtasz –kikerültem őt és felmentem az emeletre

Mindig sikerült felhúznia, de most valahogy nyugodtabb maradtam, mint általában. A szócsatáink már megszokottak voltak, de most végre enyém volt az utolsó szó ténylegesen. Belépve a szobába ott találtam mindenkit, de szó szerint. A Little Mix lányokat, a Union J fiúkat, Vic-ék és Harry is ott volt abban a kis szobában. 

-          Mi volt? –kérdezte aggódva Lauren
-          Semmi. Még mindig azt hiszi, megijedek, ha fenyeget. Hát a nagy fenéket! –ültem le Harry mellé
-          Ne is hagyd magad. Eszem eldobom, hogy van ennyi bőr a képén –háborgott Jade
-          Megérdemelné, hogy mindenki megtudja mennyire ócska egy ember –mondta Perrie
-    Azt érdemelné. De azzal csak még jobban felhergelnénk. Talán végre lenyugszik és abbahagyja –vélekedett pozitívan JJ
-          Úgy legyen –mondtam és lenéztem az összefűzött ujjainkra

Míg én el voltam bambulva, a többiek felálltak és diszkréten kivonultak. Mire felocsúdtam, már ismét kettesben voltunk Harry-vel. 

-          Ez még mindig hihetetlen –mondta Harry
-          Igen, tényleg az. Mintha álmodnék –mosolyodtam el
-          Pedig nem álom. Ez annyira a valóság –dőlt hátra és a mellkasára húzott
-          Hiányoztál. –bukott ki belőlem váratlanul
-          Te is hiányoztál szerelmem. Minden olyan üres és értelmetlen volt nélküled. Soha többé nem akarom azt átélni, hogy nem vagy velem –nézett rám
-          Ahogy én sem –emeltem fel a fejemet

Mielőtt azonban megcsókolhatott volna, George rontott be a szobába, szemét úgy takarva, hogy ne láthasson minket. 

-          Bocs srácok, csak bent maradt a ruhám –motyogta és sietve a szekrényhez lépett

Harry-vel egyszerre nevettük el magunkat és feltápászkodva kimentünk, hogy a fiúk nyugodtan el tudjanak készülni. Átmentünk a lányokkal közös szobánkba és vártuk, hogy a fiúk Harry-ért jöjjenek.

5 megjegyzés:

  1. kíváncsi leszek Caroline Flack legújabb húzására, csak így tovább és gyorsan a kövit!! :) xx

    VálaszTörlés
  2. ez nagyon jó lett hozzd a kövit kérlek gyorsan!!:)))))#Đ

    VálaszTörlés
  3. nagyon jó.... :D siess a kövivel <3 :D

    VálaszTörlés
  4. - Harry, csókold már meg! –hallottuk valahonnan a szoba másik feléből Vic hangját
    - Kéne némi popcorn –mondta Caroline
    - Pofa be, Harry te meg csókold már meg ember! –motyogta Lauren
    Ezen szakadtam! XD
    Nagyon jó rész lett! Úgy örülök hogy újra összejöttek! Siess a kövivel! <3 :D

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm szépen mindenkinek, hihetetlenül örülök, hogy tetszett a rész *-* Caroline még sok szerepet fog kapni a történet során, de ez maradjon titok egyenlőre :D
    Imádlak titeket, köszönöm, hogy kommentáltok és elmondjátok a véleményeteket ^^

    pusziii xx

    Betti

    VálaszTörlés