2013. június 23., vasárnap

II. évad 17. rész





A következő napok nyugtalansággal, az éjszakák pedig álmatlan forgolódással teltek. Hiába mondta Kendall, hogy ne aggódjak Taylor kiírása miatt és hiába nyugtatott Cal, hogy Harry biztos nem csalna meg vele, nem sikerült megnyugtatniuk. Nem Harry részéről aggódtam. Tapasztaltam már Caroline esetében, hogy a nők rettentő furfangosak, és rámenősek tudnak lenni. Másnap felkutattam a neten az összes létező cikket, ami Taylor Swift-ről szólt és az aggodalmam tovább nőt. Ahogy olvastam a párkapcsolati élete nem volt épp valami zökkenőmentes. Miután Kendall gyakorlatilag eltiltott a gépemtől, elkezdtem a dalszövegeket olvasgatni, amiket még Simon adott. Volt közöttük egy, amin megakadt a tekintetem. A 3. heti előadásuk nem más volt, mint a Jonas Brothers – LA Baby dala. Felültem az ágyon és izgatottan mocorogni kezdtem. A jövő heti dalunk esküszöm, nekem égi jelként hatott. Lejártam jó pár kört a kertben, Colin-al a nyomomban, és egyfolytában agyaltam. Épp leültem a hintaágyba, mikor Kendall hangját hallottam meg. 

-         Betti? –hallottam közelebbről a hangját
-         A kertben! –kiáltottam be

Közeledő léptek zaját hallottam, és mikor kérdőn felpillantottam, nem csak Kendall állt velem szemben. További 3 fiú állt mellette, széles mosollyal nézve rám. 

-     Már korábban is be akartam neked mutatni a srácokat, és most, hogy hazajöttek meg is tenném –mondta
-         Oh izé rendben –álltam fel
-         Szóval ő itt Carlos, Logan és James –mutatott be sorba a fiúknak
-         Fiúk ő itt Betti –mondta Kendall mellém állva
-         Sziasztok! –motyogtam kicsit megszeppenve

Erre a fiúk letámadtak, össze-vissza ölelgettek, és elmondták vagy ezerszer, hogy mennyire örülnek annak, hogy megismerhetnek. Kendall ugyanis már rengeteget mesélt rólam nekik. Mint kiderült a fiúk nagyon aranyosak és irtó jó fejek voltak. Rengeteg sztorit meséltek a turnéjukról, illetve pár kellemetlen hoteli élményüket is megosztották velem. Mikor Carlos elmesélte, hogy Logan New York egyik legforgalmasabb utcáján kergette végig, mert egy vödör hideg vízzel keltette, ott már kifeküdtem a nevetéstől. 

-         Tényleg, Kendall ugye tudod, hogy a jövő héten Angliába utazunk? –nézett rá James
-         Nem. Miért? –nézett fel barátjára
-         Meg vagyunk hívva valami díjátadóra –motyogta
-         Valami díjátadóra? Te is aztán képben vagy –mondta Kendall
-         Jól van, na! Majd átküldöm neked akkor az e-mailt, hogy képben legyél –lökte meg 

Kicsit elkomorodtam, amit a fiúk is észrevettek. Kendall közelebb ült és átkarolta a vállamat. 

-         Veled mi lesz kicsi lány? –kérdezte
-         Nem tudom. Valószínűleg a fenekemen kell maradnom, és nem csinálni semmit –mondtam
-         De ezt én még mindig nem vágom. A nő tud rólad, hogy élsz még. Akkor mi értelme a bujkálásnak? –kérdezte Logan
-         Nem tudom, én nem akartam eljönni –mondtam
-         Már nem azért, de ha én valakit meg akarok találni, akkor az, nem állít meg, hogy elment egy másik országba –tette hozzá James
-         Attól tartok, ha visszamegyek, akkor lehet, kiakad rám mindenki, és visszapaterolnak ide. Ráadásul még meg is haragszanak rám –húztam el a számat
-        Azért egy próbát megér. Nem hiszem, hogy Harry ne örülne neked. Vagy a barátaid. –mondta Carlos
-         Nem tudom. Erről talán először Simon-al kéne beszélnem –néztem fel rájuk
-         Akkor hívd fel! Nincs veszteni valód –lökdösött Kendall
-         Jól van, hívom már! –vettem elő a telefonomat 

Kicsit félrevonultam a többiektől, majd egy negyedórás beszélgetés után letörten ültem vissza a fiúkhoz. 

-         Ajaj rád van írva, hogy nem ment túl jól –mondta Carlos 
-         Konkrétan rám lett parancsolva, hogy maradjak a fenekemen –mondtam
-         És jó kislány módjára itt akarsz ülni? –kérdezte James
-    Mit tehetnék? Meglátnának, aztán már ültetnének fel a következő gépre –hajtottam a fejemet a térdemre
-         Még akkor se mész, ha Taylor ott lesz ahol Harry is? –kérdezte Logan
-         Tessék? –néztem fel rá
-         Most olvastam, hogy kik lesznek ott a díjátadón. Taylor is ott lesz, és a One Direction is. Ahogy ti is ott lesztek, mint Simon meg hívottjai. –magyarázta
-    Remek! Nem elég hogy itt kell kuksolnom, még Taylor is Harry közelébe kerülhet. Mi jön még? –dőltem hátra a fűben
-         Szerintem gyere el te is. –mondta James
-         Ki fognak akadni! –hangsúlyoztam a három szót
-         Lehet, de nem fognak kitoloncolni és felültetni egy gépre rögtön –tette hozzá Carlos
-         Te mit mondasz? –sandítottam fel Kendall-re
-     Azt, hogy igazuk van a többieknek. Még ha vissza is küldenek, legalább mindenki látja, hogy nem hagyod magad eltaposni –húzott fel
-         Igazatok van. –dörzsöltem meg a szememet
-         Okozunk némi meglepetést akkor a többieknek –dörzsölte össze a tenyerét Logan
-         Az biztos –hagytam rájuk 

A fiúkkal megbeszéltük még, hogy velük megyek vissza Londonba, és majd ők becsempésznek a díjátadóra. Mivel általában a csapatok nevét adják le, így nem lesz gond, hogy miként jutok be, csak a többiek ne lássanak meg idő előtt. Nagyon izgultam, hogy mi fog ebből kisülni. Természetes Cal tudta, hogy mit tervezek és hosszas beszélgetés után, egyetértett ő is azzal, hogy vissza kell mennem. 

A napok gyorsan teltek és én egyre jobban izgultam. Mindennél jobban haza akartam már menni. Caroline nem egy üzenetet írt már nekem twitteren, és nem egyszer utalt rá, hogy tudja, hogy Los Angeles-ben vagyok. Nem értettem, hogy ezt a többiek miért nem vették észre. Egyik nap végül arra jutottam, hogy ha mással nem is, de Eric-el megosztom a tervemet.


* Eric szemszöge *

Álmosan tapogatóztam a telefonom után, ami valahol a farmerom zsebében volt. Miután kimásztam nagy nehezen az ágyból, nagy nehezen megtaláltam a telefont. Mikor megláttam, hogy ki hív egyből kipattantak a szemeim. 

-         Betti!! Szia, kislány! Mi újság veled? –vettem fel
-   Miért kislányoz mostanában mindenki? – elmosolyodtam hallva pukkancs hangját – Mindegy. Gondoltam megosztom veled, hogy hazamegyek.
-         Tessék? –álltam fel, mire bevágtam a fejemet a lámpába
-         Hazamegyek! A díjátadón ott leszek én is –mondta
-  Reméltem, hogy rosszul hallottam! Nem jöhetsz haza! Caroline még szabadon van –aggodalmaskodtam
-      Tudom! De Caroline tudja, hogy Los Angeles-ben vagyok, számtalan üzenetet kapok tőle. Akkor meg nem mindegy? –kérdezte
-         Jó jó ez igaz, de mi van a többiekkel? A lányok, Harry-ék, és Simon? Tudja? –hadartam
-         Igazából senki. Simon-al megpróbáltam beszélni, de hajthatatlan volt. Egyedül te tudsz róla, de ígérd meg, hogy nem mondod el! –mondta
-         Nem tudom…mi van, ha kiakadnak? –vakartam a tarkómat
-         Így is úgy is ki fognak akadni. Még ha haza is küldenek, ott kell lennem! –hadarta
-         Rendben, nem árulom el nekik. De hogy jössz haza? –kérdeztem
-         Kendall és a fiúk magukkal visznek –mondta
-         Kendall? –kérdeztem gyanakvón
-         A Big Time Rush fiúk, nagyon jóba lettem velük –magyarázta
-         Remélem nem cseréltél le és csaltál meg –mondtam gyanakvóan
-         Dehogy! Te örök kedvenc maradsz! –nevetett
-         Remélem is! Akkor 3 nap múlva látlak? –kérdeztem
-         3 nap múlva látsz. Addig is vigyázz magadra és senkinek egy szót se! –mondta
-         Lakat lesz a számon! –ígértem 

Már nem voltam álmos így az ágy szélének dőlve gondolkodtam. Tudtam, hogy mindenkinek nagyon hiányzik már, főleg Harry-nek. Azóta, hogy elment alig lehet rá ismerni, és ez a Taylor Swift dolog is frusztrálja nagyon. Nem akar vele találkozni, de a menedzsment mindenáron erőlteti, mondván jó húzás lenne, a két sztárt összehozni egy találkozóra. Bár Betti nem mondta a konkrét okát a hazatérésének, tudtam, hogy van némi köze hozzá Taylor kiírásának. Ismertem már jól. Csak remélni mertem, hogy nem lesz belőle hatalmas botrány. 


* Betti szemszöge *

Izgatottan álldogáltam, a reptéren várva, hogy megérkezzenek a csomagjaink. Az utat végigaludtam és igyekeztem nem azon aggódni, hogy vajon a díjátadóról fognak egyenest kivágni, vagy megvárják a végét. Mikor megláttam a bőröndömet felé nyúltam, de Kendall megelőzött és segített levenni. 

-         Nyugalom, nem lesz semmi baj –nyugtatott vagy ezredére
-         Remélem nagyon, hogy igazad lesz –húztam magam mögött a bőröndömet
-         Ne aggódj így lesz –kacsintott rám 

Kiérve a reptérről egy taxit fogtunk és a fiúk hoteljébe mentünk. A díjátadó este kezdődött, így volt egy egész napom szinte, hogy felkészüljek. Míg én javában készülődtem, a fiúk a szobáikban pihentek. Eric egy ízben felhívott, hogy elmondja, már nagyon várja, hogy láthasson újra. Bevallom fura volt, 3 hét kihagyás után újra Londonban lenni. 

Mire visszaértem a hotelbe, a fiúk már javában készülődtek, így én is bementem a szobámba felvenni a ruhámat. Egy pánt nélküli, földet érő hosszú rózsaszín ruhát választottam, ami kifejezetten jól ment, a barna hajamhoz és bőrömhöz. Egy enyhe pirosítót tettem még az arcomra, felhúztam a cipőmet és kimentem a többiekhez. 

-         Mehetünk? –álltam meg előttük
-         Azt a mindenit! Gyönyörű vagy! –forgatott meg Kendall

Nevettem, ahogy mindegyik megforgatott, a ruhám pedig lágyan úszott körülöttem. Belekaroltam Kendall és James felajánlott karjába és úgy mentünk le a kocsihoz. Küldtem egy üzenetet még utoljára Eric-nek, hogy már úton vagyunk és remegő térdekkel vártam, hogy megérkezzünk. Közeledve láttam, hogy hatalmas tömeg van már, sorra érkeznek az autók és rengeteg sikítozó rajongó gyűlt össze. Mikor egy utolsó rándulással megállt az autó, James felém fordult. 

-         Készen állsz akkor? –kérdezte
-         Azt hiszem igen –bólintottam bizonytalanul
-         Csak semmi félelem! Fel a fejet, és magabiztosan vonulj végig azon a szőnyegen –mondta Logan
-         Igyekszem –sóhajtottam egy nagyot
-         És ha lehet, minél hamarabb keresd meg a lányokat, vagy Harry-t. –mondta Kendall
-         Már ha itt vannak –mondtam
-         Itt lesznek –mondta és már nyitották is ki az ajtót 

Azonnal megcsapott a sikítozó tömeg hangorkánja és azt se tudtam merre nézzek. Szerencsére itt a fiúk még nem hagytak magamra és Kendall végig húzott maga mögött. A vörös szőnyeg széléhez érve külön váltunk és előre engedtek. Épp láttam még, hogy Taylor Swift levonul a szőnyegről, mikor intettek nekem, hogy mehetek. Nagy levegőt vettem és magabiztos léptekkel vonultam be a rengeteg fotós elé. A műsorvezető értetlenül nézett rám, és mikor széles mosollyal néztem a kamerákba láttam, hogy gyorsan összeszedi magát. Tudta, hogy ki vagyok így gyorsan pár kérdést feltett, majd tovább terelt. A vörös szőnyeg vége felé érve megpillantottam a fiúkat. Ott álltak a másik műsorvezetővel, de mikor megpillantottak, mindegyik szájtátva meredt rám. Széles mosollyal biccentettem feléjük és hagytam, hogy az egyik rendező tovább tereljen. Nem tudtam egyszerűen odamenni hozzájuk, mivel befelé tereltek az épületbe. 

Belépve egy hatalmas mennyezetű előtérben találtam magamat, ami meseszép látványt nyújtott. Alig volt időm felmérni a környezetet, mikor ismerős hangok ütötték meg a fülemet. Megfordulva egyenesen a lányokkal találtam szemben magamat. Azonban az örömöm addig tartott, míg megláttam a mögöttük lépdelő Simon-t. Láttam, még a pokol elszabadulása előtt, hogy a fiúk is belépnek, és Harry meredten engem néz. Majd a következő pillanatban, egy statiszta magával vonszolt, és Simon is követett minket. Tudtam, hogy alapos fejmosást fogok kapni, de abban már nem voltam biztos, hogy jelenleg Simon mennyire haragszik rám.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése