2013. június 30., vasárnap

II. évad 19. rész





A díjátadó további részében mi csak szemlélődtünk. A fiúkat fél óra múlva elhívták, mivel nemsokára ők következnek és még be kellett őket mikroportozni. Mindenki nagyon izgatottan várta a fellépésüket, még eddig nem sokszor énekelték élőben a What Makes You Beautiful dalukat. Ahogy kiléptek a színpadra megőrültek, ahogy a rajongók is. Össze-vissza ugráltak és bohóckodtak, végig nevettük a lányokkal az egész előadásukat. Mikor lihegve lerohantak hátra megpillantottam a Kendall-t és a fiúkat, akik valószínűleg szintén a fellépésükre készülhettek. Nem hallottam még őket élőben énekelni, de fantasztikusak voltak. Pár perc múlva láttuk, hogy jönnek a fiúk és Simon, de nem voltak egyedül. Taylor is ott lépdelt Zayn mellett. Nagyot nyeltem és szorító érzést éreztem a mellkasomban. Taylor csilingelő hangon köszönt nekünk, majd helyet foglalt Zayn és Harry között. Kimért biccentéssel köszöntem neki, majd a poharam után nyúltam. Általában nem szabad innom, de most jó volt a hideg pezsgőt kortyolni. Addig se arra figyeltem, ahogy bájolog a fiúkkal és igen gyakran pillant Harry felé. Mikor már sokadszorra nyúltam a pohár felé, Harry elkapta a csuklómat és összefűzte az ujjainkat, az asztalon. Nem pillantottam fel rá, helyette inkább Lou-val merültem beszélgetésbe. Lelkesen mesélte, hogy Lux milyen aranyosan gagyarászik már, és megjegyez embereket. Ez így ment fél óráig, majd legnagyobb meglepetésemre Carlos állt meg az asztalunknál. 

-          Elrabolhatom egy kis időre Bettit? –kérdezte
-          Öhm –néztem rá értelmesen
-          Persze –bólintott Simon 

Gyorsan felálltam, egy apró csókot adtam Harry-nek, majd követtem Carlos-t a tömegben. Hátra vezetett a backstage részbe ahol az öltözőjük felé vettük az irányt. Belépve a fiúkat a kanapén ülve találtuk, a menedzserükkel mély beszélgetésbe merülve. Mikor kinyílt az ajtó, felkapták a fejüket és rögtön odarohantak hozzám. 

-          Szóval akkor benne vagy? –nézett rám James
-          Miben? –kérdeztem
-          Carlos nem mondta el mi? Gyáva –fordult felé Logan
-          Azt mondtátok hozzam ide, azt már nem, hogy mondjam is el –ült le egy székre az említett
-          Benne lennél abban, hogy fellépsz velünk? –kérdezte hadarva Kendall
-          Tessék? –döbbentem le
-          Igazából ez egy duett, de akivel énekelték volna énekesnő nem tudott eljönni! Ezt gyakorolták, már nincs időnk átvariálni a fellépést. -mondta a menedzserük
-          De én nem is tudom a szöveget –hebegtem
-          Dehogynem! Énekeltük sokat mikor nálad voltunk –dugta az orrom alá a szöveget Kendall
-         Én izé…nem tudom. Meg kéne kérdezni Simon-t, is. Lehet nem szabad nekem ilyet vagy nem tudom –motyogtam
-          Már beszéltünk vele, és ő beleegyezett –mondta Logan
-          Mikor? –néztem fel rá
-          Mikor a fiúk felléptek összefutottunk vele a színfalak mögött –magyarázta Carlos
-          Nem tudom –néztem fel rájuk
-          Kérlek! Nagyon sokat segítenél –nézek rám könyörgően
-          De ezzel megbántom a lányokat. Egy csapat vagyunk –mondtam
-       Ha akarod, duettezünk együtt veletek, egy szuper hivatalos dal keretében, de most szükségünk van rád! Egyedül te ismered a Count on you szövegét –győzködött James
-          Én…rendben, legyen. –adtam be végül a derekam
-          Remek! Ti készülődjetek, őt elviszem készülődni! –ragadott karon a menedzserük 

Pillanatokon belül a smink szobában találtam magam.  Kicsit igazítottak a sminkemen, majd a ruhámat kezdték el nézegetni. Elvittek az öltöző felé, ahol egy fekete csőszárú farmert, fehér csipkés felsőt, fölé egy fekete mellényt, és egy fekete magas sarkút nyomtak a kezembe. Így az elegáns rózsaszín ruhámat lecseréltem valamivel kényelmesebb öltözékre. Hevesen dobogó szívvel léptem ki újra a folyosóra, ahol a fiúk már vártak. 

-          Fantasztikusan nézel ki! –pörgetett meg Carlos
-          Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet –motyogtam rájuk pislogva
-          Nem lesz semmi baj! Jó leszel –ölelt meg Logan
-         Mi van, ha azt hiszik, hogy rajtatok akarok hírnévre szert tenni. Hogy ott hagytam a lányokat. Hogy megcsalom Harry-t, mert biztos közöm van valamelyikkőtökhöz. Vagy…-folytattam volna, de Kendall belém fojtotta a szót
-        Senki nem fogja ezt hinni! A lányok bíznak benned, a rajongóitok szeretnek titeket, és Harry is szeret téged, bízik benned. Nyugi! –mosolygott rám bíztatóan

Kifújtam a levegőt és némán tűrtem, hogy felrakják rám a mikroportot. Ahogy beraktam a fülembe a fülest, a kezembe nyomták a mikrofonomat, és máris mentünk a színpad mögé. A szívem már egyre hevesebben dobogott, hiszen még soha nem énekeltem ennyi ember előtt. Igyekeztem felidézni, hogy a fiúk mennyire jól érezték magukat a színpadon, és mi milyen jól éreztük magunkat az X-Factor színpadán. Szinte biztos voltam benne, hogy ennek nem lesz jó vége, de nem volt már mit tenni. Nem hagytak volna végül úgyse más választást. Vagy ez, vagy az örök lelkiismeret-furdalás. Mikor a felvezető lépcsőn álltunk, már remegett a lábam is. Carlos megölelt még utoljára bíztatóan, majd felmentünk az elsötétített színpadra. Valahol a másik színpadon az egyik műsorvezető felkonferálta a dalt, és hallottam, hogy a fiúk neve mellett az enyémet mondja! Itt már az ájulás kerülgetett. Majd a következő pillanatban fényáradat lepte el a színpadot, és valósággal elvakított a szemembe világító fény. A dalt én kezdtem így figyelnem kellett a dallamra, hogy mikor kezdjek bele. Szerencsére annyira lekötötte a figyelmemet a szöveg, hogy nem figyeltem a hatalmas közönségre. Először mindenki meglepődött, majd hangos tapsvihar keletkezett. Sikerült nem elrontanom, és a felénél már talán élveztem is kicsit az egészet. A tekintetemmel folyamatosan a többieket kerestem, de nem találtam. Mikor Carlos elindult előre a színpad kifutó része felé, Logan húzott maga mögött, hogy menjek én is. A végéhez érve, végre megtaláltam a többieket. Nem nagyon tudtam figyelni, mivel a dalban mindegyik fiúval énekeltem, de azért megtaláltam őket. Simon mosolygott, a lányok is vigyorogva vadul integettek. A fiúk is mosolyogva néztek és Louis meg Zayn vadul integettek, mikor megláttak. Harry viszont, csak ült és meredten nézett engem. Nem tudtam, hogy mire gondol, de inkább nem akartam a legrosszabbra gondolni. Mikor James mellém ért, és kezét egy percre a derekamra rakta, így ösztönözve arra, hogy menjek visszafele, láttam, hogy Taylor Harry-hez hajol. Nem vagyok előítéletes ember, de a nyakamat rá, hogy amit a fülébe duruzsolt az minden volt, csak nem jó. Mikor véget ért a dal, kicsit lihegve hálásan mosolyogva néztem a közönségre, félénken integettem egy kicsit, majd lementünk a színpadról. Leérve azonnal elvette a mikrofont az egyik statiszta, és az öltöző felé tereltek engem. Visszavettem a rózsaszín álom ruhámat és felkészültem arra, hogy a tündérmese eddig a pillanatig tartott. Akár vissza is mehetnék LA-be és eláshatnám magamat a homokos tengerparton. Nagyot sóhajtva hajoltam le a cipőmért, mikor két kéz fonódott a derekamra. Mint akibe belecsípek, olyan gyorsan egyenesedtem ki, de mikor megéreztem az ismerős illatot megnyugodtam. 

-          Szia, szépségem –dörmögte mély rekedtes hangján
-          Hát te? –fordultam vele szembe
-          Már nem bírtam tovább, hogy ne legyek veled kettesben –simított végig orrával az orromon
-          Oh –bukott ki belőlem
-          De ha nem akarod, hogy itt legyek kimehetek –nézett rám
-          Dehogyis! Ne legyél buta! Csak azt hittem, hogy izé mindegy –babráltam az ingével
-          Mit? Mit hittél? –emelte fel a fejemet
-          Hogy haragszol rám –motyogtam
-          Miért haragudnék rád? –simított végig az ajkamon
-          Amiért felléptem a fiúkkal, hogy jóba lettem velük, és mert James egyszer a derekamra tette a kezét – soroltam
-       Hihetetlenül büszke vagyok rád! Fantasztikus voltál, egyszerűen ragyogtál ott fent, miért haragudnék? Amiatt, meg nem csodálkozom, hogy jóba lettél a fiúkkal. Mindenkit elvarázsolsz. James miatt meg nem aggódom, ismerem és tudom, hogy csak barátként kedvel téged –mondta
-          Imádlak –álltam lábujjhegyre és egy puszit adtam puha pofijára
-          Csupán ennyi? –húzta fel a szemöldökét és keze a derekamról a fenekemre csúszott
-          Egy öltözőben vagyunk, mit szeretnél? –nevettem fel
-          Hm nem is tudom. Szerintem feltaláljuk magunkat –mondta és a háta mögé nyúlva, bezárta az ajtót
-          Harry! –nevettem hitetlenkedve – Nyisd ki!
-          Tudnak várni –döntött neki az ajtónak 

Apró puszikkal halmozta el a vállamat, majd haladt felfelé a nyakamon. Hátra vetett fejjel élveztem, ahogy ajkai a nyakamat kényeztetik. Halkan felkuncogtam, ahogy a fülembe szuszogott, majd ajkai az enyémhez értek. Lágyan beleharapott az alsó ajkamba, majd megcsókolt. Nyelve könnyedén kapott bejutást, majd szenvedélyes csókba részesített. Kezei a csípőmön pihentek, szorosan fogva. Zihálva váltunk el egymástól, és homlokát az enyémnek döntötte. A következő percben kopogtatást hallottunk. 

-          Fiatalok értem én, hogy hiányoztatok egymásnak, de ki kéne most már jönnötök –mondta Louis
-          Megyünk már! –mondta Harry és egy utolsó csók után kimentünk 

Kézen fogva mentünk kifele és nem egyszer megállították Harry-t ismerős emberek. Mikor az asztalunkhoz értünk láttam, hogy a többiek elmélyült beszélgetésbe kezdtek, kivéve Taylort, aki a telefonját nyomkodta. Mikor megláttak, mindannyian a nyakamba vetették magukat. Szinte nem is értettem, hogy mit mondanak, de mindegyikük nagyon büszke volt rám. A lányokra néztem bűnbánó szemekkel, de mielőtt megszólalhattam volna, Vic intett le. 

-          Mielőtt bármi butaságot is mondhatnál, nem haragszunk rád! –mondta
-          Nem? –néztem rájuk
-          Persze, hogy nem! Fantasztikus voltál! –öleltek meg
-          Nagyon szeretlek titeket –mondtam meghatódva
-          Na, elég volt a pityergésből! Ünnepeljünk! –emelte fel poharát Zayn
-          Jól mondod! –értettek egyet a fiúk 

Miután koccintottunk, leültünk a helyünkre és figyeltük a műsor végét. Harry az asztala alatt a kezét a combomon pihentette, amitől mocorogni kezdtem. Láttam, hogy a szája sarkában perverz mosoly bujkál, főleg mikor a keze elkezdett felfelé csúszni a ruha redői között. Kezemet a kezére raktam, és visszatettem az eredeti helyére. Szemtelenül rám kacsintott, majd ártatlan képpel beszélgetésbe elegyedett Simon-al.
Szerencsére hamar véget ért az egész díjátadó és elindulhattunk kifele. 

-          Srácok utána egy hatalmas after party lesz, nem megyünk? –kérdezte Niall
-          Menjetek csak, én nem megyek –nyújtóztam, mint egy macska
-          Ne csináld már! –nyafogtak
-          Srácok, 9 órát utaztam és még végigültem egy 4 órás díjátadót. Nem vágyom másra, csak egy puha ágyra és kiadós alvásra –magyaráztam
-          Rendben, de ha meggondolod, magad hívj! –mondták
-          Megbeszélve. –bólintottam, majd Harry felé fordultam – Te mész?
-          Nem. Veled megyek –mondta és a karjaiba vont
-          Biztos? –néztem fel a gyönyörű zöld szemeibe
-          Az elmúlt 3 hétben őket láttam eleget. Menjünk –mentünk ki a parkoló felé 

Besegített a kocsiba, majd elindultunk a háza felé. Igaz az én cuccaim még a fiúk hotelében volt, de most nem számított. Majd holnap elmegyek értük. Egy utolsó rándulással megálltunk a mélygarázsban, majd Harry mellett álmosan lépkedve, beszálltunk a liftbe. Fáradtan dőltem neki a lift falának, és nyűgösen fordultam el a tükörtől, ami a hátsófalon volt. A hajam már szétjött, a sminkem is elkenődött és egy gyűrött arc nézett vissza rám. Harry csak megrázta a fejét és a mellkasára vont. Megpuszilta a fejemet, majd megállt a lift és kilépve váratlanul az ölébe kapott. Nem ellenkeztem, helyette hálásan döntöttem a fejemet a vállára. Az ajtóhoz érve, egyik lábával megtartott, azonban mikor belepusziltam a nyakába, elejtette a kulcsokat. A nyakához bújva kuncogtam, mikor nagy nehezen lehajolt velem együtt és felvette a kulcsokat. Belépve lerakott, így ismét a saját lábamon álltam, lábával berúgta maga mögött az ajtót, majd miután bezárta felém fordult. 

-          Gyere álmos hercegnőm, fürödjünk le –tűrt a fülem mögé egy kósza tincset

Bólintottam, majd álmosan követtem őt a fürdőbe. Ahogy Greg házában, most is felültetett a szekrényre, azonban mikor kibújt a zakójából, egy ötletem támadt. Leugrottam a szekrényről, majd elé léptem. Elkezdtem kigombolni a mellényét, majd levéve róla a zakójára dobtam. Nem értette eleinte, hogy mit csinálok, de mikor az ingjét gomboltam egyesével kifele, és minden egyes gomb után, egy apró csókot adtam a mellkasára, megértette. Zöld szemei elsötétedtek a vágytól, de mikor felém nyúlt a kezére csaptam és nem engedtem közelebb. Az inget lehúztam róla, a nadrágjával együtt. Az ajkamba haraptam úgy néztem végig rajta, ő pedig láthatóan nem bírta sokáig. Végigsimított a vállamon, majd hirtelen megfordított, hogy neki háttal legyek. Kezével a hajamnál bíbelődött egy sort, majd hallottam, ahogy a mosógépre dobja a csatokat, és a hajam hullámos loknikban omlott a vállamra. 

-          Sokkal szebb így –mormogta a hajamba

Keze lejjebb siklott, és ujjával végigsimított a ruhám pereme felett. Finoman érintve a puha anyagot és a bőrömet. Hangos sóhaj tört fel belőlem és hallottam, ahogy kuncog. Lassan lehúzta a ruhám cipzárját és lehúzta rólam, kezével végigsimítva a ruha útját. Elégedetten mosolyodtam el magamban, hiszen a ruha alatt egy rózsaszín fehérnemű szettet viseltem, hozzá illő combfix és harisnyatartó kíséretében. Ahogy kiléptem a ruhából, felé fordultam és láttam, ahogy lassan végigmér. Ahogy tekintete ismét az arcomat fürkészet, közelebb léptem hozzá, és egyik ujjammal végigsimítottam meztelen mellkasán. Le egészen a boxere széléig, majd beleakasztva az ujjamat a peremébe, lehúztam róla. Az igaz, hogy Harry nem jött zavarba ilyen helyzetben sem, de mikor ismét felegyenesedtem az én arcom biztosan lángolt. Közelebb lépett hozzám, és ajkai máris az enyémet kényeztették. Beletúrtam göndör hajába és csípőmmel szorosan az ágyékához simultam. Erre egy morgás tört fel belőle, és elhúzódott tőlem. Letérdelt előttem váratlanul, és kezével végigsimított a combomon, egészen le a lábamig. Csigalassúsággal húzta le rólam a combfixemet, majd lágy csókokkal haladt visszafele. Levette ezután a harisnyatartót majd felegyenesedve, könnyedén szabadított meg a melltartómtól. 

-     Hm még mindig túlöltözött vagy –dörmögte, majd megszabadított az utolsó csipkés darabtól is ami rajtam volt 

Megnyitotta a meleg vizet a zuhanyfülkében, addig én levakartam magamról a tonnányi sminket. Jó érzés volt megszabadulni tőle. Mikor Harry felé fordultam elmosolyodott, és végigsimított az arcomon. Majd belépett a zuhanyfülkébe és felém nyújtotta a kezét. Pillanatokon belül már mind a ketten a kellemesen meleg víz alatt áztunk. Most, hogy nem volt rajtam cipő, megint jóval kisebb voltam, mint ő így lábujjhegyre kellett állnom, hogy megcsókolhassam. Azonban Harry egy mozdulattal az ölébe emelt, a lábaimat pedig a dereka köré fontam. Azt hiszem elmondható volt, hogy már nem voltam zavarban ilyen helyzetekben sem. Harry a hátamat cirógatta, miközben szorosan tartott az ölében. Éreztem, ahogy egyre inkább nő a vágya irántam, miközben megállás nélkül csókoltuk egymást. Azonban hirtelen lerakott és zihálva döntötte homlokát az enyémnek. 

-          Nem akartalak letámadni, én csak….ne haragudj –mondta 

Miután felocsúdtam döbbenetemből, kibújtam az öleléséből és elzártam a vizet. Kiléptem a zuhanyfülkéből, majd felé fordultam. Meglepve pislogott rám, majd követve a példámat ő is kijött mellém. Az egyik törülköző felé akart nyúlni, de megállítottam és elkezdtem kifele húzni a hálószoba felé, mire perverz mosoly jelent meg az arcán. 

-          Mire készülsz? –kérdezte
-          Bebizonyítani, hogy folyton butaságokra gondolsz –mondtam
-          Mindent összevizezünk –mondta
-          Majd feltakarítjuk –néztem rá váratlanul jött önbizalommal

Nem tudom hogyan, de sikerült egy lendülettel lelökni őt az ágyára, majd ráültem a csípőjére. 

-          És most mit csinálsz velem? –kérdezte oldalra döntött fejjel
-          Ne szemtelenkedj! –dőltem előre, az ő kezei pedig a fenekemre simultak
-          Miért mi lesz? Megbüntetsz? –húzta fel a szemöldökét
-          Perverz vagy! –böktem meg a hasát
-          Ne haragudj, befejeztem –mondta és tényleg elkomolyodott
-          Nem haragszom –pusziltam bele a nyakába
-          Szeretlek kicsim –adott egy lágy csókot
-          Én is szeretlek –mondtam és a következő pillanatban máris alatta feküdtem 

Kezei az oldalamat simogatták, én pedig a lábammal átkulcsoltam a derekát. Harry vette a célzást, összekulcsolt kezeinket a fejem fölött a párnába süllyesztette, majd magamban éreztem őt végre. Harry volt a világ legfigyelmesebb párja ezen a téren, mindig tudta milyen tempóban csinálja, hogy mire vágyom és rettentően szerette, ha hangot adtam annak, mennyire tetszik az, amit csinál. Egy pillanatra megállt, majd mikor folytatásért „nyöszörögtem” megkegyelmezett és csípőjét újra mozgatni kezdte. Nem kellett sok ahhoz, hogy a szánkat egyre sűrűbben hagyják el nyögések, majd mikor közeledtünk a végéhez, Harry egy csókkal fojtotta belém a feltörő sikításomat, és fojtotta el az ő feltörő mormogását. Pihegve és zihálva feküdtünk egymás mellé, Harry ránk húzta a takarót és szorosan ölelt magához. 

-          Nagyon hiányoztál, istenem el se hiszed mennyire –csókolt a hajamba
-          Te is hiányoztál, nagyon –bújtam a nyakához
-        Bármi is jöjjön, együtt átvészelünk mindent. Nem vagyok képes újra elengedni téged –mondta mire felnéztem rá
-          Őszintén megmondva, én se vagyok képes arra, hogy ismét elmenjek. Melletted akarok lenni mindig –tettem a fejemet ismét a mellkasára
-          Aludj szerelmem, hosszú napod volt –kezdett dúdolni 

Mondani akartam még valamit, de mély dörmögő dúdolásának hatására, hamar elnyomott az álom.  


UI: Ne felejtsétek el Bloglovinon is követni a blogot!  :) <3

 Kirakom ismét a linket, ahol tudjátok követni, de oldalt is megtaláljátok :) puszillak titeket xx

6 megjegyzés:

  1. Dejó! Imádom a blogod, az írásod... imádunk Betti!

    VálaszTörlés
  2. Ahw köszönöm lányok :') El se hiszitek milyen jó érzés olvasni, hogy tetszik nektek a blog <3 Én is nagyon imádlak Titeket, ti vagytok az én drága olvasóim :)

    Az új részt ma már tényleg hozom, ha nem hal be a netem ismét :/
    puszii xx

    VálaszTörlés
  3. nem hoztal uj reszt...:( pedig minden oraban negnezem,hogy fennt van e de nincs...:/ legyszi hamar hoooozd!! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :/ Ne haragudj, nem így terveztem, de közbejöttek bizonyos dolgok, ami okozott némi alkotói válságot. De már minden rendben, és kárpótlásként ma is meg holnap is hozok részt. <3

      Törlés
  4. Ez egyszerűen csodálatos,és romantikus rész lett!! Igaz....eléggé késve találtam rá erre a szuper blogra,de nagyon tetszik!! Örülök,hogy léteznek még ilyen emberek,akik tehetségesek!! Az írásod csodás,és nagyon tehetséges vagy!! Szerencsés vagyok,hogy ilyen blogot olvashatok,és,hogy ilyen embereket ismerek meg!! <3

    VálaszTörlés