2013. augusztus 24., szombat

II. évad 30. rész



A Simon házában eltöltött nap nagyon jó volt, visszaérve a hotelbe mindannyian hamar kidőltünk. Sajnos a hazaút vészesen közeledett, és mindannyian éreztük, hogy nem használtuk ki teljesen az ott létünket. Így elhatároztuk, hogy mindent kipróbálunk. Hajósétára mentünk, eldugott öbölben úsztunk, naplementét néztünk a ringatózó hajóról, tábortűz körül ültünk, nosztalgiáztunk, énekeltünk. Annyi emléket próbáltunk belesűríteni abba a pár napba, amennyit csak tudtunk. Az utolsó eset elhatároztuk, hogy elmegyünk bulizni, azzal lezárva a nyaralást. Mint szokás szerint ismét én voltam az, akire mindenki várt. Vagyis pontosabban, most Harry is le volt maradva, hozzám hasonlóan. Mikor kiléptem a fürdőből útra készen, Harry-t ott találtam a szekrény előtt egy szál boxerben, és láthatóan nem tudta eldönteni, hogy mit vegyen fel. Odaléptem a szekrényhez, kivettem belőle a kedvenc barna csizmáját, hozzá fekete szűk nadrágot, egy farmer inget, és az ölébe raktam. 

-         Próbáld fel ezt –taszigáltam a fürdő felé
-         Köszönöm kicsim –csókolt meg majd eltűnt az ajtó mögött

Amíg vártam arra, hogy elkészüljön, a többiek vagy 3 üzenetet küldtek, hogy hol vagyunk már. Mindegyiknek megírtam, hogy legyenek türelmesek. Épp az utolsót küldtem el, mikor Harry kilépett a fürdőből. A szerelés nagyon jól nézett ki rajta, az inget nem gombolta be csak félig, így a mellkasa csábítóan kilátszott az ing szétválásánál. Harry a szekrényhez lépett, és kihalászott belőle egy kalapot, majd a haját hátra igazgatva felrakta. 

-         Nos? Hogy nézek ki? –állt meg előttem
-         Akár egy halász fiú –nevettem el magam
-         Komolyan? –hervadt le az arcáról a mosoly
-         Mint egy nagyon szexi halász fiú –álltam fel és mentem oda hozzá
-         Ha úgy nézek ki, akkor inkább átöltözöm –puffoggott
-         Csak vicceltem. Nagyon jól nézel ki –csókoltam meg 

Felvettem a táskámat, és már csatlakoztunk is a többiekhez, akik igen türelmetlenek voltak már.
A klub ahova mentünk egy belvárosi hely volt, ahol hatalmas tömeg volt. Beletelt vagy fél órába mire sikerült bejutnunk. Nekem az első gondolatom az volt, hogy menjünk onnan. Sok helyen jártam már, de ez mindegyiken túltett. Rengeteg ember vonaglott a tánctéren, villódzó fények vakítottak el, és hangos zene dübörgött. Harry érezhette a feszengésemet, ugyanis közelebb húzott magához és ujjai erősebben szorították a csípőmet. 

-         Nem tetszik? –kérdezte mikor leültünk az egyik távoli boxhoz
-         Nem igazán, de adok neki egy esélyt. Hátha később megkedvelem –hajoltam közelebb hozzá
-         Elmehetünk, ha gondolod. Csak szólnod kell –simított végig a karomon
-         Rendben –bólintottam

Louis és Zayn megérkeztek az italokkal, és közösen koccintottunk egyet. Nem örültünk annak, hogy másnap vissza kell utaznunk, de ezen nem akartunk szomorkodni. Két kör után már hangos és lelkes beszélgetés alakult ki az asztalnál. Hiába telt el vagy 1 óra már, nekem még mindig lúdbőrzött mindenem a helytől. Azonban láttam, hogy a többiek milyen jól érzik magukat, és nem akartam elrontani az örömüket. Így hát gépiesen kortyolgattam az italomat. Harry élénk beszélgetésbe merült Liam-el, de egy percre nem engedett el maga mellől. Tekintetem találkozott Danielle tekintetével, aki biccentett egyet, hogy hajoljak közelebb.

-         Nincs kedved táncolni? –hajolt át ő is a fiúk előtt
-         Mehetünk –bólintottam
-         Hova? –kérdezte egyszerre a két fiú
-         Csak italért megyünk –vágta rá Danielle 

Csak egy értetlen szemöldökráncolással reagáltam arra, hogy Danielle elferdítette az igazat, majd követtem őt a tömegbe. 

-         Miért hazudtunk? –fordultam felé
-         Mert akkor jönni akartak volna, és nem jönne össze a tervem –magyarázta
-         Terved? Milyen terved? Egyáltalán miért van neked terved? –hadartam
-         Nyugi, nem kell megijedni. –nyugtatott
-         Én megijedni? Teljesen nyugodt vagyok, nem látszik? –fordultam fel
-         Nem igazán. Nézd csak egy kis magánszám a fiúknak –mondta
-         Mi? –döbbentem le
-         Nem kell másoknak is tudniuk, elég, ha te tudod, hogy kinek táncolsz –mondta
-         Ismétlem, mi? –néztem rá
-         Jól hallottad –nevetett
-         Danielle, nekem annyi érzékem van a tánchoz, mint egy ceruzának! –néztem rá komoly tekintettel
-         Láttalak, már Harry-vel táncolni. Jól megy! –mondta
-         Persze, mert akkor mindig Harry vezetett. Most egyedül vagyok –érveltem
-         Képzeld el, hogy ott van mögötted és a keze végigsimít rajtad –kacsintott
-         Nem akarom tudni, hogy miket csináltok kettesben Liam-el! –pislogtam döbbenten
-         Lökött! –lökte meg a vállam
-         Dehogy, csak őszinte! Nem égetem le magam ennyi ember előtt –ráztam meg a fejemet
-         Nem is fogod. Ne parázz –mosolygott rám bíztatóan
-         Már késő úgy érzem –sóhajtottam nagyot

Döbbenten néztem, ahogy Danielle megosztja az ötletét a többiekkel, mire azok boldogan mosolyogva bólogatnak. Ez csak nekem volt meredek? Igen, Harry a szerelmem, de nem egy piától, cigitől és szexuális túlfűtöttségtől bűzlő klubban fogok neki táncolni. Fel kellett kaparnom az államat a földről, mikor a többiek elkezdték és láttam, a fiúk reakcióját. Körülbelül 5 percig bírták, majd csatlakoztak a lányokhoz. Mikor Danielle és Vic rám néztek várakozóan, megráztam a fejemet és sarkon fordultam. Abban a pillanatban egy kemény mellkasnak ütköztem és máris kíváncsi felfedező kezeket éreztem a derekamon. Felnézve hatalmas megkönnyebbülésemre Harry-vel találtam szemben magamat. A kalaptól időközben megszabadult, és haja ismét kócosan borzolódott a négy égtáj felé. Közelebb hajolt és göndör fürtjei az arcomat csiklandozták. 

-       Soha ne csinálj semmi olyat, amit nem akarsz. Ne érezd úgy, hogy valamit meg kell tenned, mert nincs így –mondta én pedig éreztem, hogy elvörösödöm – Ketten amúgy is jobbak vagyunk –kacsintott rám 

Hálásan bújtam hozzá, lábujjhegyre állva és húztam le egy csókra. Mikor felkapott és megpörgetett egyszerre nevettük el magunkat, majd fejemet a mellkasának támasztottam. 

-         Gyere, menjünk innen –fogta meg a kezemet
-         És a többiek? –pislogtam fel rá
-        Jól elvannak és Liam-nek már szóltam. Gyere kicsim –puszilta meg a homlokomat, majd a kijárat felé húzot
Kiérve Harry leintett egy taxit, majd egy számomra ismeretlen címet mondott be. 

-         Hova megyünk? –kérdeztem
-         Egy olyan helyre, ami biztosan tetszeni fog –ölelt magához

Nem kérdezősködtem, egyébként is biztos voltam benne, hogy nem fog elmondani semmit. 20 perc múlva leparkoltunk egy szűk kis utcában, ahol az egyik helyről hangos zene szűrődött ki. 

-         Gyere –indult meg Harry

Kicsit feszengve követtem, de bíztam benne. Belépve egy elég nagy helységben találtuk magunkat, ami kis boxokkal volt tele, elszórtan össze-vissza a helységben. A másik helyhez képest halk zene szólt és mindenhol összebújó párokat láttam. Amíg Harry intézte a dolgokat én felfedeztem a helyet, és messze jobban tetszett, mint az előző. Minden piros színű volt, semmi csicsa vagy bármi ilyesmi, egyszerű, letisztult vonalú helység volt, de mégis olyan barátságos és hívogató. Az egyik távoli kis kuckót kaptuk, ahova bekucorodtunk és vártuk, hogy kihozzák a rendelésünket. 

-         Hogy tetszik? –búgta Harry a nyakamhoz bújva
-         Nagyon jó hely, sokkal jobb, mint a másik –mondtam
-     Nekem is jobban tetszik. Meghittebb, csöndesebb és kettesben tudunk lenni –puszilt bele a nyakamba
-         Harry –löktem meg mire elnevette magát

Imádtam Harry játékos és viccelődő énjét, de tudtam, hogy hamar át tud menni gaz csábítóba. Akkor pedig nekem végem van és minden ellenállásom felesleges lesz. 

Nem tudom mennyi ideig voltunk ott, de nagyon jól elbeszélgettünk. Előjöttek régi nosztalgia történetek, ami még annak idején történt velünk. Elmesélte, hogy egy ízben a pad lábához kötözte pár haverja – megjegyezem ebben ő is benne volt -, azonban nem segítettek neki kiszabadulni, így jobb híján a tanár segített rajta, mikor észrevette, hogy mi van. Végig hallgathatta a morgolódását, és a szidalmait, amiért ilyen bolondságokhoz bezzeg van esze. Mesélt az X-Factor beli dolgokról, láttam rajta, hogy azt az időszakot nagyon szerette. Ahogy mesélt a szobájukról, ami kisebb bomba sújtotta övezet volt, vagyis pontosabban gázbomba sújtotta övezet! Ahogy visszaemlékezett a videó naplókra, hogy mennyit hülyéskedtek és volt, hogy egy felvételt 4x kellett újrakezdeni, mert Louis-nak mosdóba kellett mennie, Liam szomjas volt, Niall pedig annyira nevetett Louis alkotásán, hogy 10 percig nem bírta abbahagyni. Utána persze már mindenki nevetett, mert Niall nevetése ragályos volt. 

Aztán meséltem én is egy kicsit az otthoni életemről. Mindenről kifaggatott, amiről csak lehetett, teljesen meg akart ismerni és ennek ez volt az egyetlen módja. Így hát miután ő is a bizalmába avatott és mindent, de tényleg mindent elmondott én is belekezdtem. Feszülten figyeltem az arcát, mikor megemlítettem a másik bátyámat. Nos, igen. Róla soha senkinek nem mesélek, és ha kérdezik, akkor nekem csak egy testvérem van. Pedig a valóság az az, hogy kettő van. Csak a nagyobbik bátyámmal megromlott a viszonyunk. Nem kicsit. Ezt a témát nem erőltette tovább, mert látta, hogy fájó pont számomra

Hajnali 2 körül indultunk hazafele, a hotel előtt kiszálltunk a taxiból, és elindultunk le a partra. Levettem a cipőimet, miközben kéz a kézben sétáltunk. Leültünk a homokba és beszélgettünk. Egy ízben Harry-re szórtam némi homokot, ami többek között jócskán ment az ige alá is. 

-         Szóval így állunk? –húzta fel a szemöldökét
-         Inkább ülünk –vigyorogtam rá
-         Na, várj csak! –pattant fel, majd felnyalábolva a víz felé rohant
-         Harry ne!!! –kiáltottam, de ő már be is rohant a vízbe

Lerakott, a lábammal pedig az ő lábán álltam. Még szerencse, hogy nem volt rajtam se cipő, vagy fájdalmas dolog lett volna ez. 

-         Őrült vagy! –nevettem a nyakát karolva
-         Azt hiszem ebben semmi újdonság nincs –mondta és megpörgetett a levegőben
-         El fogsz esni velem! –nevettem
-         Dehogy! –mondta és a következő pillanatban elterültünk a homokban
-         Mondtam! –nyögtem Harry alatt feküdve
-         Ne haragudj –nevetett és arcát a nyakamhoz fúrta
-         Legalább most puhára estem én is –túrtam bele a hajába
-         Hmm –dorombolt, ahogy ujjaim a haját szántották 

Úgy éreztem, hogy soha nem fogok tudni betelni vele. Mindenét imádtam, és minden apró hibájával együtt is, rajongásig szerettem őt. Harry kezei az oldalamon siklottak lefele, majd a lábaim alá nyúlva, a dereka köré kulcsolta őket. 

-         Ugye tudod, hogy minden csoda egy napig tart? –néztem rá
-         Nem hét napig? –csókolta meg a nyakamat
-         Újítottam, nálam csak egy napig –döntöttem oldalra a fejemet

Harry feljebb húzódott, majd ajkai az enyémet halmozta el apró csókokkal, majd nyelvével végigsimított az ajkamon, mire én belenyögtem a csókunkba. Ajka mohón kapott az enyém után, és elmélyítette a csókunkat. Zihálva húzódtunk távolabb egymástól. 

-         Menjünk fel, mielőtt bárki is meglát minket –ültem fel miután Harry legördült rólam
-         Menjünk –bólintott

Feltápászkodtunk a homokból, majd miután nagyjából homoktalanítottuk magunkat, elindultunk vissza a hotelba. Ami mint kiderült nem sikerült a legjobbra, legalábbis a liftben hagytunk hátra némi homokot a padlón. Mikor észrevettük gyorsan kislisszoltunk és nevetve, egymásba kapaszkodva estünk be az ajtón. Bár az elején nem indult épp a legjobban az este, végül fantasztikus lett, és szép emlékekkel gazdagodtunk.

5 megjegyzés:

  1. ez nagyon jó imádom ezt a blogot.. gyorsan kövit:) ja és eggyik barátnom első cover-je megnéznétek légyszives :) nagyon fontos :) koszonom elore is https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=CDIamNVy_xA

    VálaszTörlés
  2. Ez a blog komolyan mondom már jobb nem is lehet!! Elképesztően írsz!!
    Gyorsan köviit:)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó rész lett :))
    <3 Köviit :D
    Xx.

    VálaszTörlés