2014. január 4., szombat

Moments - III. évad 29. rész




Ajánlott dal, a részhez: One Direction - Half a Heart

Már besötétedett mire visszaértünk a hotelhez a többiekkel. Rettentő hálás voltam nekik azért, hogy mellettem állnak, de titokban örültem annak, hogy Harry-t se hagyták teljesen magára. Mint kiszedtem a fiúkból, Zayn Harry mellett maradt, és ezért hálás voltam neki. Tudom, nevezzetek bolondnak, őrültnek vagy akárminek, hogy még ezek után is aggódtam érte, de ez ellen nem tudtam tenni. A szerelem nem múlik el egy csapásra, nem tudom őt egyik pillanatról a másikra utálni, mert ez…ez így képtelenség. Nem úgy akarok rá emlékezni, mint egy rossz emlékre, hanem úgy, mint életem legszebb időszakára, egy csodálatos fiúval. Igen, lehet, hogy ezzel csak saját magamat kínoztam, de mit tehetek, ha ilyen elcseszettnek születtem. 

A fiúk kisebb unszolás után és nagy szemekkel való kérlelés után, végül nem az én szobámban telepedtek le, hanem átmentek Harry-hez. Zayn megírta nekik, hogy megtalálta a belvárosban Harry-t, és visszavitte a hotelba. Nekem ott voltak a lányok, akik mellettem voltak, és neki is szüksége volt vigasztaló baráti szóra. Még ha eleinte rosszalló szavakkal is fogják őt illetni, tudtam, hogy végül megenyhülnek és minden rendben lesz. Olyanok ők együtt akár a testvérek, nem lesz baj. Azonban én alig bírtam a lányokat meggyőzni arról, hogy le tudok egyedül is zuhanyozni. A lelkemre kötötték, hogy ha bármi van, azonnal sikítsak, és ezért hálás voltam nekik. Törődtek velem, mellettem álltak és ez nagyon jó érzés volt. A zuhany alá állva jóleső érzés volt, ahogy a meleg víz végigfolyt a testemen. Megborzongtam, ahogy egy emlék jutott eszembe, amikor Harry-vel legutoljára együtt voltunk a hotelszobában. Megráztam a fejemet és nekidőltem a hideg csempének. Nem tehetem ezt minden alkalommal, amikor olyat látok, ami rá emlékeztet. Ha mindig emlékképekkel kínzom magam, soha nem lépek túl rajta. De…de talán most még nem is akarok túllépni rajta. Vagy talán nem is kell még, talán normális, hogy most még nem megy. Gyorsan befejeztem a fürdést, és kilépve a zuhany alól, igyekeztem nem ismét rá gondolni, ahogy törülközőbe bugyoláltam magam. Félig szárazra dörzsöltem a hajamat és mikor a pizsamámat felvettem, akkor tudatosult bennem, hogy az Harry pólója. Visszafojtottam egy feltörő sóhajt, és lehúzkodva a póló szélét visszamentem a szobába. Meglepetésemre a többiek már az ágyban feküdtek és most szegény Gemma szorult az ágy végébe. 

-         Kényelmes lesz ott neked? –kérdeztem aggódva
-         Ne aggódj miattam, aludtunk már szűkösebben is emlékszel? –mosolygott
-         Igen –öleltem meg, és bebújtam Danielle és Vic közé 

Egy ideig beszélgettünk, pontosabban a lányok beszélgettek én pedig csak feküdtem és meredtem magam elé bambán. Olyan éjfél körül mindenkit elnyomott az álom, csak én voltam még félig ébren. Hallgattam a város tompán beszűrődő zaját és egy váratlan gondolattól vezérelve, óvatosan átmásztam Danielle-n. Lélegzetvisszafojtva néztem, hogy felébresztettem-e Danielle-t, de hála istennek békésen aludt tovább. Odaosontam az ablakhoz, és elhúzva a sötétítőt bebújtam mögé, az ablakhoz simulva. Fejemet a hideg üvegnek döntve néztem le az alattunk húzódó nyüzsgő városra. Akaratlanul is eszembe jutott, a legutóbbi látogatásunk Miamiban, akkor a vége az lett, hogy Harry utánam jött és kibékültünk, ami mesébe illő volt. Most meg….utánam jött szintén, de inkább tragikus vége volt, nem mesébe illő. De hát először a mesebeli hercegnők is szenvednek, aztán lesznek csak boldogok. Erősen megdörzsöltem a fejemet, és magamban alaposan leszidtam magamat. Hercegnők, mesék, ugyan már ez a valóság! A valóságban pedig az enyém volt az a boldogság, amit soha nem gondoltam volna, hogy megkaphatok. Most pedig elvesztettem Őt. A könnyeim ismét megtalálták a kifele vezető utat, pedig azt hittem már, hogy teljesen elfogytak annyit sírtam a mólón ülve. Egy óra üldögélés után kezdett kényelmetlenné válni a kemény fal és az üveg, de nem érdekelt. Csak ültem ott és bámultam meredten kifele az ablakon. Egyfolytában azon kattogtam, hogy mihez kezdjek ezek után. Talán Ő azt várja, hogy összejövök Patrick-al? Mert akkor téved. Igen lehet, hogy szoros a barátságom vele, de soha nem gondoltam rá úgy, mint Harry-re. De mit is reméltem, ha már a saját bátyám is azt gondolta, hogy van valami közöttünk. Számítanom kellett volna arra, hogy Harry ezt még nála is komolyabban gondolja. Már épp azon gondolkodtam, hogy visszafekszem mikor a halk kopogtatásra figyeltem fel. Megálltam a szoba közepén és füleltem. Először azt hittem, hogy csak képzelődtem, de mikor újra meghallottam már biztos voltam benne, hogy nem hallucinálok. Odaosontam az ajtóhoz és némi habozás után, halkan és óvatosan kinyitottam az ajtót. Amikor pedig megláttam ki áll az ajtóban, egyszerre akartam újra elsírni magamat és rácsapni az ajtót. Előbbi már végképp nem ment, - az elmúlt egy órás sírás után -, utóbbit pedig megakadályozta. Felém nyújtotta némán a kezét és várta a válaszomat. A kezem, amelyik nem a kilincset markolta, a testem mellett volt oldalt, és annyira szorítottam megint, hogy megfájdult a tenyerem. Harry kitartóan nézett rám, és várt….majd megfogtam a kezét ő pedig kihúzott a folyosóra. A szívem őrülten dobogott, a kezem és a lábam, a számmal együtt remegett. Beleharaptam az alsó ajkamba, és néztem, ahogy leül a fal tövébe. Nem követtem, helyette álltam mellette és figyeltem Őt. Amikor felnézett rám a smaragdzöld tekintetével, már tényleg őrület közeli állapotban voltam. Megpaskolta maga mellett a földet, azonban én megráztam a fejemet és leültem a szemközti fal tövébe. Sajnos eléggé szűk volt a folyosó ahhoz, hogy így is eléggé közel legyünk egymáshoz. Láthatóan meglepte először, majd megrázta a fejét. Akkor vettem észre, hogy egy szürke melegítőnadrág, és egy fehér trikó van rajta. Erősebben haraptam rá a számra, és becsukva a szememet elfordítottam oldalra a fejemet. Képtelen voltam tovább Őt nézni, egyáltalán azt se tudtam miért egyeztem bele, hogy kijövök vele. 

-         Te sem tudsz aludni –mondta és a hangja a szokottnál is rekedtebb volt
-         Csak inni keltem fel –hazudtam és nem értettem miért tettem
-         Láttalak az ablakban ülni, vagy egy óráig néztelek –mondta 

A szemeim kipattantak és azonnal felé fordultam. A kezem olyan erősen remegett, hogy össze kellett kulcsolnom őket, hogy valamelyest megállítsam. 

-         Te láttál? Hogyan, hol? –kérdeztem remegő hangon
-       Sétálni mentem, és visszafele láttalak meg. Ezer méterről és ember között is meglátlak. Leültem egy padra és nézt…-kezdte, de én feltérdeltem és a szájára raktam a kezemet
-         Ne…hagyd abba –motyogtam 

Képtelen voltam tovább hallgatni őt, minden egyes elhangzott szó kínzás volt a lelkemnek, a szívemnek. Azonban így előtte térdelve egészen közelről láttam az arcát, a szeme ragyogását, és a közelsége is azonnal hatott rám. El akartam húzódni, hogy minél távolabb legyek tőle, de ezt Ő megakadályozta. Kezét a hátamra csúsztatta, és nem engedte, hogy elhúzódjak. A könnyeim megint potyogni kezdtek, egyenesen rá a trikójára. Összeszedtem minden erőmet és a szemébe nézve láttam, hogy ő is könnyezik. 

-         Engedj el, kérlek –mondtam a sírástól elcsukló hangon
-        Nem vagyok képes rá, addig akarlak ölelni ameddig, lehet, ameddig fel nem kel a nap és tovább nem kell mennünk –mondta
-        Elég, Harry hagyd abba –mondtam és kezeimet a mellkasára rakva kétségbeesetten próbáltam eltolni magamat tőle 

Minden gyenge erőlködésem hiábavaló volt, és végül megadóan rogytam le a kinyújtott lábára. Egy épp frissen szakított pár nem ilyen, nem mondanak egymásnak ilyet, és nem ölelgetik. Miért nem tudunk ebben olyanok, lenni, mint a többi pár? Miért kell neki ebben is ilyennek lennie. Igen, mindennél jobban vágyom az ölelésére, a közelségére, de ez csak még keserűbbé fogja tenni a reggelt. 

-         Maradj velem, kérlek –suttogta
-       Nem lehet, nem ez…ezzel megnehezíted a dolgokat. A reggel csak még fájdalmasabb lesz –mondtam
-         Nem így akarok tőled elbúcsúzni –nézett rám
-         Már elbúcsúztunk –néztem le az ölemben lévő kezemre
-         Még nem, még nem mondtuk ki, hogy vége –húzott szorosabban magához
-         Nem megy –ráztam meg a fejemet
-         Kérlek –hangja esdeklő volt

Kérlelő hangja a szívembe markolt, és képtelen voltam tovább nemet mondani. Engedtem, hogy magához húzzon, hogy felálljon velem az ölében, és a szobája felé induljon. Csak a fél kezemmel karoltam át a nyakát, a másik kezem az ölemben maradt. Harry fél kézzel kinyitotta az ajtót, és ugyanezzel a mozdulattal húzta el a sötétítőt. Majd az ágyhoz sétált és lerakott rá óvatosan. A szívem akkor dobogott talán utoljára ennyire, mikor először szeretkeztünk. Fogalmam nem volt, hogy Harry pontosan mit is akar, hogy mire gondol, de képtelen voltam ellenkezni. Talán igaza van, talán ha elbúcsúzunk egymástól, akkor könnyebb lesz Őt elengedni. Vagy nem, – súgta belül egy hang -, vagy még nehezebb lesz reggel elengedni egymást. Gondolatmenetemből Harry zökkentett ki, ahogy az iPodjánál matatott. Kíváncsian néztem, hogy mit csinál, és amikor felcsendültek az ismerős dallamok, a lélegzetem elakadt. Nem teheti ezt, ez már tényleg kínzás. Szememet szúrni kezdte a sírás, és a szívembe mintha ezernyi kést szúrtak volna, mikor meghallottam a hangját. 

Shut the door, turn the light off
I wanna be with you
I wanna feel your love
I wanna lay beside you
I cannot hide this even though I try

Heart beats harder
Time escapes me
Trembling hands touch skin
It makes this harder
And the tears stream down my face

If we could only have this life for one more day
If we could only turn back time
You know I'll be
Your life, your voice your reason to be
My love, my heart
Is breathing for this
Moments in time
I'll find the words to say
Before you leave me today

Abban a pillanatban utáltam, hogy az a dal minden helyzetben illett ránk. Hogy most is tökéletesen leírja, az érzéseinket. Harry-re néztem, aki elém sétált, és letérdelve elém folytatta halkan az éneklést. Kezei a kezemet keresték, és mikor megtalálta összefűzte őket szorosan mintha soha nem akarná elengedni. 

Close the door
Throw the key
Don't wanna be reminded
Don't wanna be seen
Don't wanna be without you
My judgement is clouded
Like tonight's sky

Hands are silent
Voice is numb
Try to scream out my lungs
It makes this hard girl
And the tears stream down my face…

Nem bírtam tovább, ez az egész túl sok volt nekem. Kezemmel letöröltem az arcán lefolyó könnyeit, és közelebb hajolva hozzá megcsókoltam. Nem szenvedélyes csók volt, inkább amolyan búcsúcsók. Lágyan, és óvatosan csókoltuk egymást. A dal közben újra indult, és most már a dob helyén úgy éreztem, hogy a szívem dobog hangosan és őrülten. Harry feljebb húzódott, és hátradöntött az ágyon. Csókunk most már sós ízű volt, a könnyeinktől, de ezzel egyikünk se törődött. Az utolsó esténk, csak ez volt végig a fejemben. Harry az orrát az enyémhez dörgölte, majd mikor aprót bólintottam, felült és levette a trikóját. Akkor tűnt fel csak, hogy tetoválás van a mellkasán, pontosan a szíve felett. Ez, hogy nem tűn fel eddig? Hátrébb húzódtam alatta, hogy én is fel tudjak ülni, és szemügyre vehessem a tetoválást. Egyik ujjammal lassan körberajzoltam a mintát, és mikor a rózsafej közepén megláttam a „B” betűt, ismét az ajkamba kellett harapnom. Felnéztem rá, és a kezemet megfogva, pont oda, a mellkasára, pontosabban a tetoválásra helyezte. 

-         Rózsa a kedvenc virágod, és te örökre a szívemben maradsz –mondta 

Pár pillanatig néztük egymást, és nekem ez már tényleg túl sok volt. Nem törődve azzal, hogy valószínűleg csak még jobban összekuszálunk mindent, karjaimat a nyaka köré fonva húztam Őt magamhoz. Lassan lekerültek rólunk a ruhák, és Harry óvatosan rám feküdt mire mindkettőnkből egy hangos sóhaj tört fel. Ajkai először az ajkamat, majd az arcomat, a nyakamat, és a vállamat borították el apró csókokkal. Kezeink összefűzve voltak a fejem mellett, belenyomódva a párnába. A szememet végig nyitva tartottam, egyszer sem csuktam be, magamba akartam zárni ezt a pillanatot, ahogy látom Őt. Mikor lassan, nagyon lassan belém vezette magát, mindketten felnyögtünk, de a szemünket egyikünk se csukta be. Helyette lehajolt és forrón megcsókolt, majd mozogatni kezdte a csípőjét. Ha van olyan, hogy búcsúszeretkezés, akkor a miénk az volt. Csak öleltük egymást, és olyan hosszúra nyújtottuk, amennyire lehetséges volt. Az orgazmus pillanatában, pedig egymás szemébe néztünk, és jól láttam, hogy nem csak az én tekintetem könnyes. Utána se tudtuk elengedni egymást. A hajnal összebújva talált minket, és éreztük, hogy lassan el kell válnunk egymástól. Feljebb ültem az ágyon – immáron felöltözve -, és felé fordultam. 

-         Mennem kell lassan –mondtam 

Harry közelebb húzott magához, és egy puszit adott a fejemre. 

-         Tudom, és csak annyit kérek, hogy ne felejts el teljesen –motyogta
-         Harry…kicsit se tudlak elfelejteni, nemhogy teljesen –ráztam meg a fejemet
-         Én se téged –mondta és állát a fejemre rakta
-         Harry? –kérdeztem
-         Hm? –húzódott el kicsit

Nem szóltam semmit, csak némán a kezéért nyúltam, és a tenyerébe helyeztem a tőle kapott gyűrűt. Zöld szemeit értetlenkedve emelte rám. Én pedig megráztam a fejemet. 

-  Ez a gyűrű különleges, és annak a lánynak az ujján van a helye, akit végül feleségül kérsz –magyaráztam
-         De...nem akarom másnak adni. Ez a tiéd –mondta
-         Idővel másként fogod gondolni –mondtam
-         Akkor vége –motyogta a gyűrűre meredve
-         Vége –mondtam és még utoljára hozzá bújtam
-         Szeretlek –suttogta a hajamba
-         Én is szeretlek, Harry –mondtam és egy apró puszit adva az arcára kibontakoztam az öleléséből 

Lemásztam az ágyról, és láttam hogy követ engem. Az ajtóban ért utol, magához húzott, szorosan megölelt és mindketten igyekeztünk ezt a pillanatot örökre magunkba zárni. Elhúzódtunk egymástól, majd megfordulva kimentem a szobából. Ahogy bezárult az ajtó, elindultam a folyosó vége felé, amely üveges volt és ki lehetett látni rajta. Nekidőltem az üvegnek és akkor tudatosodott bennem, hogy vége. 

10 megjegyzés:

  1. ÚRISTEN!!!!!!!!!! hogy én mennyire utállak(na jó nem:) de akkor is már azt hittem nem szakítanak és erre vége....:( végig bőgtem nagyon remélem hogy újra összejönnek mert nekik együtt kell lenniük! annyira imádom a blogodat az elejétől fogva olvasom és egyszerűen imádom nagyon várom a folytatást!!

    VálaszTörlés
  2. ia:)
    Azt hiszem én még nem írtam a blogodhoz, hát itt az ideje..
    IMÁDOM ahogy írsz *-*
    Ezt a fejezetet végig sírtam, én is egy cipőben járok Bettivel, tegnap elött facebook-on szakított velem 1 hónap után azzal az ürügyel hogy nem is ismer (de nem akarok erről most beszélni):/
    Várom a következő részt^^
    Xx.

    VálaszTörlés
  3. Annyira jól irsz :))) Vgig bőgtem ezt a részt is :((( nagyon imádom a blogodat *-* Remélem ujra osszejonnek és boldogak lesznek nagyon remélem ♥

    VálaszTörlés
  4. Szia. Nagyon jól írsz és imádom a blogod. Azt hittem hogy nem szakítanak erre ez a vége, azért remélem újra össze jönnek. Én mondjuk végig bőgtem az egész részt úgy mint az előzőt is. Remélem hamar hozod majd a kövi részt.

    VálaszTörlés
  5. Ez ugye nem tart sokáig, nagyon jól írsz és imádom a blogod, de ugye nem így lesz vége??? :Oooooo

    VálaszTörlés
  6. Uristenem kerlek talalj ki valamit mert nagyon nem akarom hogy szetmenjenek !!! Konyorgom :`((((((((((

    VálaszTörlés
  7. En pontosan azt se tudom hogy miert mentek szet!!! Meg h szeretik egymast sot megorulnek egymasert ....es megis VEGE???? Nem! En ezt nem ertem

    VálaszTörlés
  8. Nyugi már biztos össze fognak majd jönni megint....Am meg nagyon jó lett mint mindig Betti imádtam puszil téged Bridget xoxo <3

    ui:Siess a kövivel :))

    VálaszTörlés
  9. Remelem igazad lesz es megint ossejonnek!!!! REMEK RESZ , IMADTAM ...ES A KONNYEIM IS...na de remelem hamar lesz resz. Nagyon ugyes vagy :)

    VálaszTörlés
  10. 100 as zsepit MOST!

    VálaszTörlés