2014. január 24., péntek

Moments - IV. évad 5. rész





Akit esetleg érdekel a dal, a szövegre kattintva meghallgathatja: Natural - Rock the world with you

A pár percig tartó szemkontaktusnak Taylor vetett véget, mert Harry álla alá csúsztatva a kezét, felé fordította a fejét. A szemeim döbbenten kerekedtek el, és sűrűn pislogtam. Ha Harry ezt hagyja, akkor ő tényleg már nem az a srác, akibe én annak idején beleszerettem. De szerencsére nem okozott csalódást, mert elrántotta a fejét, és nem engedte, hogy Taylor megcsókolja. Megráztam a fejemet és inkább Patrick felé fordultam ismét. Egyből mosolyra húzódott a szám, mert ragyogó és boldog kék szemeivel találtam szemben magamat. 

-         Jól vagy? –kérdezte a kézfejemet cirógatva
-         Igen, jól vagyok –bólintottam
-         Menjünk akkor –mondta 

Belekaroltam és úgy mentünk be Paul után az épületbe. Rengeteg ember volt mindenhol, engem pedig hirtelen elfogott a lámpaláz. Soha nem voltam még ilyen díjátadón és nem tudtam, hogy mit várjak. Láttam a fiúk bandáját, ahogy elfoglalják az asztalukat, és meglepetésemre Simon lépett elénk. 

-         Sziasztok! Örülök, hogy újra találkozunk –mondta mosolyogva
-         Mi is örülünk, jó újra látni téged –mondta Lauren
-         Merre van az asztalunk? –kérdezte Vic
-         Nos, igen. Pont emiatt jöttem. Van némi változás –mondta
-         Változás? –néztünk rá
-         Pontosan. Átalakították az ülésrendet, ti is velünk fogtok egy asztalnál ülni –mondta
-         Ki az a ti is? És ki az a velünk? –kérdeztem
-       A szervezők azt akarják, hogy a Ladies Switch és a One Direction egy asztalnál üljön. A két csapat háttér bandája pedig szintén egy asztalnál fog ülni, hátrébb –magyarázta

Pontosan tudtam, hogy abban a pillanatban minden szempár rám szegeződik. A lányoknak ez nem okozott gondot, de én. Rápillantottam Patrick-ra, aki mosolyogva megrázta a fejét, és a szájához emelte az összekulcsolt kezünket. 

-         Semmi baj, menj csak –mondta
-         De..-kezdtem, de ő közbe vágott
-         Itt leszek a másik asztalnál, és most nem mi vagyunk a lényeg. Előttünk az egész este, az after partyn majd újra melletted leszek –mondta
-         Köszönöm –néztem a szemébe
-   Nincs mit gyönyörűm. A fellépés előtt találkozunk –kacsintott rám, majd egy szoros ölelésben részesített és leült a többiekhez

Nagyot sóhajtottam, és fél füllel meghallottam Taylor hangos elégedetlenségét, miszerint nem ülhet Harry mellett egy asztalnál. Nem tudom, lehet én vagyok bolond, de úgy tűnt, hogy Harry ezt nem nagyon bánja. 

-         Gyertek, üljünk le –mondta Caroline
-         Rendben –mondtuk

Szerencsémre Simon nagyon előrelátó volt, és beült közém illetve Harry közé. De így is magamon éreztem a tekintetét, azonban nem viszonoztam. Amíg megérkeztek a vendégek, felszolgáltak italokat, és mindenféle zene ment a háttérben. Épp belekortyoltam a koktélomban, mikor felcsendült egy dal, én pedig félrenyeltem. Ezer közül felismertem volna, DEV feat Enrique Iglesias – Naked dalát. Istenem, miért pont ezt a dalt kellett kiválasztaniuk? Elég volt kicsit oldalra pillantanom, és láttam Harry arcán, hogy ő is pontosan ugyanarra gondol, mint én. Behunytam a szememet és igyekeztem mélyeket lélegezni. Beleborzongtam annak az estének is a gondolatába, mikor Harry ezt a dalt állította ismétlésre, mialatt lágyan szeretkeztünk. Mennyire vagyok szerencsétlen, hogy ez történik velem?

-         Betti jól vagy? Úgy kipirult az arcod –kérdezte Zayn
-         Persze, minden rendben –mondtam zavartan

Akkor Simon közelebb hajolt és halkan odasúgta. 

-     Ha gondolod, menj ki egy kicsit a mosdóba. Gondolom jól sejtem, hogy ez a dal Harry-hez fűz emlékeket. A kezdésig van még 20 perc –mondta
-         Köszönöm –súgtam vissza és elnézést kérve kimentem 

A folyosón hűvös levegő csapott meg, és éreztem, ahogy lassan kitisztul a fejem. A dal és Harry közelsége együttesen nem voltak jó hatással rám. Bementem a mosdóba, és a tükörbe pillantva láttam, hogy valóban eléggé kipirult az arcom. Nekidőltem a hideg csempének, ami a vékony anyagon keresztül szinte égette a bőrömet, és behunyt szemmel vártam, hogy megnyugodjak. Pár percig állhattam ott, mikor hangok ütötték meg a fülemet a folyosóról. Kíváncsian osontam közelebb az ajtóhoz, és az egyik hang Vic volt, a másik meg…Taylor? Óvatosan kinyitottam résnyire az ajtót és így tisztán hallottam miről beszélgetnek. 

-        Állj félre az utamból, és ne avatkozz bele abba, amihez nincs közöd –hallottam immáron tisztán Taylor hangját
-         Már megkaptad Harry-t, hagyd békén a barátnőmet! –mondta Vic
-    Nem az én hibám, hogy nem tudta megtartani őt. És pont azért, mert most velem van, kérném a barátnődet, hogy ne kerüljön a közelébe! –mondta
-      Semmivel nem tartozik feléd, vagy Harry felé! Egyébként meg, mitől tartasz? Talán mert Harry-nek csak egy pótlék vagy? Vagy, mert a menedzsment jó dolognak tartott titeket összehozni? –nevetett Vic
-         Nagyon el vagy magadtól szállva, mert Simon felkarolt titeket –húzta ki magát Taylor
-        Vicces, hogy ez pont a te szádból hangzott el. Figyelj, nem érdekel, hogy mi van köztetek, de Bettiről szállj le! –mondta és hallottam a hangján, hogy már igencsak dühös
-      Tudod, Louis se lesz mindig melletted. Egy nap megun téged és…-kezdte Taylor azonban én láttam azt, amit ő nem
-         És? –szólt közbe egy éles hang

A két lány egyszerre kapta a fejét Louis felé, aki Taylor mögött jelent meg. 

-     Folytasd csak, halljuk mit akartál mondani –mondta Louis, a tekintete pedig arról árulkodott, hogy nagyon mérges
-         Semmi. Látom, mindannyian egy követ fújtok –mondta Taylor
-       Teljesen hidegen hagy, mit gondolsz. De nem akarlak még egyszer a barátnőm közelében látni. Ami meg a mondandódat illeti, nem Vic lesz az, akit rövid úton meg fognak unni. –mondta Louis és lezártnak tekintve a dolgot kézen fogta Vic-et majd visszamentek a terembe. 

Becsuktam az ajtót vissza, és esküszöm, ha nem a saját szememmel látom az előbb történeteket, nem hiszem el! Vajon ez az első eset, hogy ők szóváltásba keveredtek? És a többiek? Louis-t pedig még soha nem láttam mérgesnek! Hitetlenkedve ráztam meg a fejemet és lecsúsztam a fal tövébe. Hirtelen mennyi minden változott meg, és az ijesztő volt. Reméltem, hogy azért Louis és Harry barátsága nem romlott meg, Taylor miatt. Ismerem Louis-t, makacs tud lenni rettentően és biztos nehezen rejtette véka alá, az őszinte véleményét. De vajon ha Taylor húzza, akkor meddig tart ki ez az állapot? Gondolatmenetemből egy halk kopogtatás zökkentett ki. Felálltam, megigazítottam magamat és kimentem a mosdóból. Nem lepődtem meg nagyon, mikor Louis állt az ajtóban. 

-         Kijössz onnan, vagy vigyük be a bulit? –kérdezte mosolyogva
-         Megyek –bólintottam
-         Hé, kislány –húzott vissza a karomnál fogva
-         Igen? –néztem rá
-         Mi a baj? Mármint úgy őszintén. –ráncolta a szemöldökét
-         Majd a díjátadó után elmondom rendben? De egy valamit ígérj meg –néztem rá
-         Mi lenne az? –kérdezte
-     Mindig legyél Harry mellett. Akármilyen nagy hülyeséget is csinál, vagy akármennyire is ellenzed a döntését. Maradj mindig mellette! –kértem
-        Ne aggódj, ezer Taylor is kevés ahhoz, hogy ne legyek többé a barátja és ne legyek mellette mindig –mondta mosolyogva
-         Köszönöm –öleltem meg, és visszamentünk a terembe

Belépve pár ember megbámult minket, és láttam Patrick kutató tekintetét is, de jeleztem neki, hogy minden rendben. Mielőtt leültem volna a helyemre, Vic-hez mentem, és hátulról szorosan megöleltem. 

-         Köszönöm –súgtam a fülébe
-         Nincs mit –szorította meg a kezemet

Lassan elkezdődött a díjátadó, és lassan el is feledkeztünk a korábbi kis incidensről. Bár minket nem jelöltek egy kategóriában sem, de a fiúk sikereinek nagyon örültünk. Öröm volt rájuk nézni, mikor a nevük elhangzása után, boldogan ölelkeztek össze. Magukon kívül voltak az örömtől, és tényleg olyanok voltak abban a pillanatban, mint a testvérek. Felrohantak a színpadra, és mindannyiunk arcára mosoly kúszott, ahogy ott fent láttuk őket. A díjátadó folytatódott a maga menetében, és lassan jött a perc, hogy mi is elvonuljunk készülődni. A fiúk már előttünk felléptek, és fergeteges előadásban részesítették a közönséget. A One Thing dalt énekelték, ami mint mindig most is fantasztikus volt. Simon jelezte, hogy mennünk kell, így felálltunk az asztaltól, és egyenként kislisszoltunk a teremből. Szerencsére nem voltunk annyira érdeklődés tárgya, hogy sokan foglalkozzanak velünk. Hátramentünk a backstage részlegbe, és rögtön sminkes illetve fodrász vett minket kezelésbe. Megigazították a sminkünket, és a hajunkat, majd átöltöztünk. A ruhákat illetően sokáig agyaltunk, hogy mit vegyünk fel, de aztán úgy döntöttünk, hogy kényelmes megoldás mellett maradunk. Rajtam egy fekete testre simuló nadrág volt, hozzá egy fekete trikó és fölé egy szintén fekete blézer. Cipőnek egy a szerelés színéhez illő, fekete convers cipőt vettem fel. A többiek hasonló szerelésben voltak, igazából mindannyian feketében voltunk. De ez tetszett mindenkinek, így a fellépés előtt egy nagy boldog ölelésben gyűltünk össze. 

-      Srácok tudom, hogy izgultok, mert ez az első komoly fellépésetek, de csak lazán. Csináljátok úgy, mint ahogy máskor is szoktátok, és minden rendben lesz. Na és persze érezzétek jól magatokat a fellépés alatt. –mondta Simon a lelkesítő beszédét
-         Köszönjük Simon, és igyekezni fogunk! –mondta Lauren mi pedig bólogattunk
-         Hát akkor, mutassátok, meg mit tudtok! –terelt minket a színpad mögé 

A háttérben, mikrofont szorongatva hallgattuk, ahogy felkonferálnak minket. 

„És most köszöntéstek az este meglepetés fellépőit! Nemrég tűntek fel az X-Factor UK műsorában, és robbanásszerű sikert arattak! Megnyerték az X-Factort és ezzel együtt most már világszerte több millióan szeretik őket! Köszöntsétek a színpadon, a fantasztikus és csodálatos, Ladies Switch-et!”
 
Ahogy ezt belekiáltotta a mikrofonba, minden olyan gyorsan történt. Mindenki sikítani kezdett, mi pedig felrohantunk a színpadra. Még jó, hogy nem magas sarkú cipőt választottunk, mert bajos lett volna abban futni. Mi pedig arra készültünk, hogy megőrülünk a színpadon. Felérve azonnal felcsendültek az első dallamok, és belekezdtünk a dalba. Patrick jelent meg mellettem, gitárral a kezében és mikrofon volt felhelyezve neki, hogy tudjon énekelni közben. Lauren kezdte a dalt és a próbákhoz hasonlóan most is nagyon jól szólt az egész. 

Were're gonna know we're on the run
Just grab your stuffand in a minute
we'll be gone
We're gonna go away like strangers
And soon the world will know
How far this kind of love will ever go
Remember wat I say

A refrénnél Patrick hangja annyira jól illett a miénkhez, hogy az valami eszméletlen volt. 

Baby no matter what they do
I'm gonna rock the world with you
They're gonna see our love is true
I'm gonna rock the world with you
I'm gonna rock the world with you

A színpadon közben végig ugráltunk, táncoltunk és rohangáltunk, amit nagyon élveztünk. Volt nekem is egy kis részem, a második versszak elejéből, de mivel a dal felénél lévő részt együtt énekeltem Patrick-al, így nem is nagyon bántam. Mielőtt a közös részünk jött, előrerohantunk a kifutón és a végén megállva folytattuk tovább. A közös résznél, Patrick felém sétált, és végig egymásra néztünk közben, az arcunkról pedig levakarhatatlan volt a vigyor. 

We're gonna go away like strangers
And soon the world will know
How far this kind of love will ever go
Remember wat I say

Ahogy ezt a részt befejeztük, egy nagyobb löket jött, a háttérben konfetti lövellt a magasba, mi pedig valami eszméletlenül jól éreztük magunkat. Soha nem gondoltam, hogy ennyire jó érzés felszabadultan énekelni a színpadon. Mikor véget ért a dal, az aréna hangos tapsolásban tört ki, mi pedig hálásan megköszöntük a tapsot. Azonban volt még egy meglepetésünk. Patrick hátrament a bandához, mi pedig egymáshoz közelebb léptünk. Majd Lauren nagy levegőt vett és belekezdett

-     Azt hiszem, ezernyi gondolat van most a fejünkben, hiszen ez volt az első fellépésünk az X-Factor turné után. Először is köszönjük azt a rengeteg támogatást, amit tőletek kapunk srácok, hiszen nélkületek nem lehetnénk most itt! Emlékszem mikor először mentünk Simon házába, egy fillért nem adtam volna azért, hogy sikerül bejutnunk a műsorba. De ő hitt…hitt bennünk, utána pedig ti kezdtetek hinni bennünk. És hisztek a mai napig is! Ez pedig el se tudjátok képzelni mennyire elképesztő érzés. –mondta Lauren
-   Szóval most következzen egy olyan dal, ami végigkísért minket, a kezdetektől, és ami fontos számunkra. Egy dal, ami sok mindent kifejez, és amit először énekeltünk közösen együtt, mint banda. Jöjjön a Forever Young –mondtam 

Teljesen átadtuk magunkat a dalnak, és közben elkezdtünk a színpad széléhez sétálni. Lementünk a lépcsőn, és ahányan voltunk annyi felé mentünk. Átmentünk az asztalok között, és a nézőtér felé vettük az irányt. Közben énekeltünk, és nekem a szemem már könnyes volt. Megálltunk a nézőtéren lévő lépcsőkön és egymásra néztünk. A dal felénél, a lassabb részhez érve, elsötétedett az aréna és egy videó indult el. A fiúk Pokemon – Black and White Game „turnéjáról” volt, a Forever Young dalt énekelték, amit a Sugarscape vett fel. Egy kis részletet játszottunk be, majd a dal ismét felgyorsult mi pedig lefutottunk a lépcsőn vissza fel a színpadra. A dal véget ért, a közönség pedig ismét hangos kiáltásban tört ki. Elköszöntünk, majd lementünk a színpadról. 

Leérve hátra, sikítozva ugrottunk egymás nyakába, és alig mertük elhinni, hogy túl vagyunk rajta! Ráadásul nem csak túl vagyunk rajta, de jól is sikerült! A nagy örömmámorban alig vettük észre, hogy Simon is ott van, aki boldog mosollyal az arcán gratulált nekünk. Kifejtette, hogy nagyon büszke ránk és biztosított minket arról, hogy tényleg jók voltunk. A nagy örömöt az egyik statiszta szakította félbe, aki elterelt minket átöltözni, és elvette tőlünk a mikrofonokat. Az öltözés hosszabbra sikerült, mint ahogy terveztük, mert végig bolondoztunk. Visszaérve leültünk a helyünkre, majd igyekeztünk komoly képpel végigülni a díjátadó hátralévő részét. Épp a poharamba töltöttem egy kis ásványvizet, mikor Lauren áthajolt Vic előtt, és intett, hogy hajoljak közelebb.

-         Mi az? –suttogtam
-         Készülj, mert most következik egy nagy meglepetés –mondta
-         Tessék? És ehhez nekem mi közöm? –kérdeztem
-         Mert be kell vallanom, hogy merényletet követtünk el ellened –mondta
-         Mit tettetek? –estem kétségbe
-         Semmi olyat csak…-kezdte, de a műsorvezető hangja félbeszakította

Visszaült a helyére és intett, hogy ne kérdezzek, csak figyeljek.

-      Most pedig, hölgyeim és uram egy új kategóriát ismertetnék. Az idén megválasztjuk a legdögösebb énekesnőt. Vagy, hogy úriember módjára fejezzem ki magam, a legszebb énekesnő díját először adjuk át ezen a díjátadón. A jelöltek a következők –mondta én pedig kérdőn néztem a kivetítőre.

Nem lepődtem meg azon, hogy Taylor közöttük van, de mikor utolsónak az én képem jelent meg, és bemondták, hogy „Bettina Owen” azt hittem, hogy lefordulok a székről! Meg kellett kapaszkodnom az asztal szélében, hogy ne szédüljek tényleg le. 

-         Ezt ti csináltátok? –hajoltam a lányok felé
-         Igen. Megtudtuk, hogy Taylor is a kategóriában szerepel. –mondta Caroline
-         De lányok! Vagy együtt, vagy sehogy! –tiltakoztam
-     Ó fogd be! Közösen döntöttünk, hogy benevezünk téged! Mi akartuk, te pedig csak maradj csöndben és fogadd el! Nekünk az, a legszebb díj, ha te nyersz! –mondta Vic
-         Ne szépítsd, azt akarod, hogy Taylor ellen nyerjek –sandítottam rá
-         Talán. Oké igazad van –mondta 

A műsorvezető mire visszafordultunk, már egy borítékot tartott a kezében. Kíváncsian figyeltem, és elgondolkoztam azon, hogy vajon van-e esélyem egyáltalán a nyerésre. Hátrapillantottam a vállam felett, és Harry tekintetével találtam szemben magamat. Nem kisebb meglepetésemre azt suttogta halkan, hogy „te fogsz nyerni”. 

-         A győztes pedig nem más, mint…..

2 megjegyzés:

  1. Jaaaj nagyon jo lett!!!!! :D
    Harry elkapta a fejet hogy Taylor ne csokolhassa meg .ez tetszett :D majd hogy figyelte egesz vegig. Es ahogy odasugta neki hogy ő fog nyerni awwwwww. So cute

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó! Imádom a blogod !
    De hogy merted itt abba hagyni? Vároma kövit!!! ♥♥♥♥

    VálaszTörlés