2015. augusztus 18., kedd

Moments IV. évad 36. rész



Aznap este nem sokat aludt senki a házban. Amikor Louis elmondta, hogy mi történt hirtelen azt se tudtam mire gondoljak. Nem tartottam olyan fontos dolognak elmondani a többieknek, hogy találkoztam vele, mert így is halálra aggodják magukat, nem akartam tetézni. Plusz Caroline nem tett kárt bennem, bár lássuk be még magam sem tudom mi lett volna, ha George-k nem jelennek meg. Egyszóval én lettem a felelőtlen hisztis kamasz mert nem mondtam el. Hozzáteszem a Harry-vel való beszélgetésünk lezáratlan maradt és esély se volt arra hogy folytassuk, ugyanis kijöttek a rendőrök és utána mindenki csak az esettel foglalkozott. Én nem igazán szóltam senkihez se, teljesen lesokkolt, hogy Caroline ezt tette. Begubóztam Gemma szobájába az ölemben Brit-el és azt mondogattam magamban, hogy ez csak egy rossz rémálom. De nem működött, ugyanis rövid időn belül a rendőrök engem akartak kikérdezni. Így nem volt más választásom, mint lemenni a konyhába és elmondani az egész történetet. Nem sok kedvem volt hozzá, de Gemma velem jött és végig mellettem maradhatott szerencsére. Mikor végeztem nagy megkönnyebbülés volt, de a rendőrök felettébb aggódtak az eset miatt. 

Belépve a nappaliba ott találtunk mindenkit, és mikor a tekintetem Harry-re téved rögtön gombóc nőtt a torkomban mert Ana közvetlenül ott ült mellette. Gemma észrevette a reakciómat és rögtön a kertbe kísért a friss levegőre. Leültünk a fűbe és Brit azonnal megtalált engem. 

- Úgy látom igaz hogy a kutyusok megérzik ha valaki nincs jól -nevetett Gemma

- Igen, vagy csak Bettitől kapja a legtöbb simogatást -mondta Liam és leült mellénk

- Hát te kismackó? -nézett rá Gemma

- Gondoltam megnézem hogy vagy. Ez az egész rendőrségi ügy és az Ana dolog kikészíthetett gondolom -mondta aggódo barna szemeit rám emelve

- Harry elmesélte? Gondolom te is hisztis kis kamasznak gondolsz -sóhajtottam

- Nem egészen. Harry és Ana valóban régóta ismerik egymást, de ez ami a napokban ment nekem se tetszett -magyarázta 

- Én inkább nem mondok semmit, mert még a kisöcsém megharagszik rám -mondta Gemma

- Nem akarok most ezzel foglalkozni. Véget akarok vetni ennek az egész rémálomnak -dörzsöltem meg a szemem fáradtan

- Mire gondolsz? -kérdezte óvatosan Liam

- Nem tudom, de ez nem állapot hogy 1 éve rettegésben élek -néztem rá

- Remélem semmi butaság nem fordult meg a fejedben -mondta Gemma

- Ennél rosszabb mi lehet? Rám gyújtott egy arénát, lelőtt, kómában voltam és most a saját házunkba tört be. Gemma feltűnt, hogy lassan nem tudok hova bújni előle? -néztem kérdőn rá

- Az akkor sem megoldás, hogy megadod magad neki -mondta Liam

- Megadom vagy sem megtalál. Akárhova mehetek -tártam szét a karom

- Találunk megoldást csak ne add fel -mondta Liam és magához ölelt

- Köszönöm -motyogtam bele a vállába

- Komolyan megtaláljuk a módját, hogy megvédjünk tőle -fogta meg a kezem Gemma

- Legalább ti optimisták vagytok -mosolyogtam rájuk

Felálltam és bementem a konyhába ahol ott találtam Lauren-t. 

- Nagyon jól hazudsz -nézett rám

- Vagy te ismersz túl jól -mondtam

- Talán. Tudom mit érzel nagy részét együtt éltük át. Legszívesebben én mennék megkeresni őt -mondta

- Akkor eljössz velem holnap? Megyek a fotózásra, de el akarok menni a lakásunkba -ültem le mellé

- Igen. Addig nem fogok túllépni ezen amíg nem nézek szembe vele ismét -motyogta a poharába

- Tudom, nekem is ez kell. Le kell ezt zárnunk végre -bólintottam

Lauren megölelt majd kiment a kertbe a többiekhez, én pedig felálltam és a szobánk felé vettem az irányt. Biztosra vettem hogy Harry Ana-val van, így gondoltam letusolok és bebújok az ágyba. Elég volt az izgalmakból egy napra. Bementem a szobába amit ahogy sejtettem, üresen találtam. Előkerestem a pizsamám, majd bementem a fürdőbe. Levettem a ruháim és a combomra tévedt a tekintetem, ahol még mindig jól kirajzolódnak a hegek. Végigsimítottam rajtuk és arra gondoltam, hogy ezek talán soha nem fognak elmúlni. Egy nyom ami örökké fog emlékeztetni arra, hogy mit tett Caroline. Ez pedig örökké kísérteni fog. 

Megnyitottam a vizet a zuhanyzóban és mikor kellően meleg volt beálltam alá és alaposan letusoltam. Mivel nem számítottam vendégre a pizsamám az ágyon hagytam. Azonban alig léptem ki az ajtón mikor Harry-be ütköztem. Meglepett sikoly hagyta el a számat, főleg mikor felvett a karjaiba és az ágyhoz vitt. Lerakott az ágy szélére és letérdelt elém a lábam közé. Egyik ujjával a hegemen simított végig, én pedig ösztönösen próbáltam lejebb húzni a törülközőt. 

- Van ami sose változik -mondta és megfogta a kezem 

- Úgy tűnik nem. Ez mindig zavarni fog -néztem le a lábamra

- Pedig nem kellene, így vagy tökéletes számomra -nézett fel rám 

- Biztos? -kérdeztem

Harry felém nyúlt és lehúzott magához, homlokát pedig az enyémnek döntötte.

- Ez soha ne legyen kérdés számodra. Az voltal mikor megismertelek, mikor gipszben voltál és most is az vagy. Szeretlek és nekem te vagy a tökéletes nő -nézett a szemembe

- Akkor válaszolj mi ez az Ana őrület? -kérdeztem

- Nincs semmiféle Ana őrület. Mondtam ő csak egy barát és ezzel tisztában van. Miért hívtam el hozzánk? Mert régen is volt, hogy itt aludt. Ana nekem a régi életem jelenti, aki emlékeztet mindig arra, hogy én csak Harry Styles vagyok Holmes Chapel-ből. Ez sokat segít abban, hogy ne feledjem el soha, hogy honnan jöttem és ki vagyok -magyarázta

- Sajnálom, hogy jelenetet rendeztem, de rosazul esett ahogy az elmúlt napokban viselkedtél. Folyton vele voltál és úgy viselkedtél, mintha nem is léteztem volna -néztem el oldalra

- Nézz rám szerelmem -fordította a fejem vissza maga felé - ilyen soha nem történhet meg. Te vagy az életem aki a mindenem, soha nem lesz olyan, hogy te ne léteznél számomra. Sajnálom ha megbántottalak, nem akartam -puszilta meg az orrom

- Te se haragudj rám -bújtam a nyakához

- Szeretlek szépségem -puszilt bele a nyakamba 

- Én is szeretlek -mondtam

- De elmész gondolom holnap a fotózásra -mondta

- Beszélek Matt-el, hogy hozzuk előrébb és akkor utána visszajövök -néztem rá

- Rendben, de nem szeretném hogy egyedül menj -hangja aggódóan csengett

- Nem fogok, Lauren felajánlotta hogy eljön velem -mosolyogtam rá

- Így már jobb -állt fel és mielőtt elment volna a fürdőbe egy hosszú csókban részesített

Meredten néztem utána és arra gondoltam, hogy mire készülök holnap. Nem mondtam el neki és nem is akarom. Megkockáztattam, hogy Lauren se számolt be Zayn-nek arról mit tervezünk. Lássuk be, meg volt rá az esély, hogy összefutunk Caroline-val. 

Bekucorodtam a takaró alá, és nemsokára csstlakozott hozzám Harry is. Csak egy boxer volt rajta ami eléggé eltérítette a gondolataimat, amit persze ő azonnal észrevett. Magához húzott a takaró alatt és a kutató kezei a hátamat simogatták. Elmosolyodott ahogy mocorogtam és megvillantotta elégedett mosolyát amiért ezt a reakciót váltotta ki belőlem. 

- Ne mosolyogj -löktem meg

- Most miért? Nem kényeztethetem a menyasszonyom? -puszilt bele a nyakamba

- A szüleid házában? -kérdeztem

- Hm ha jól emlékszem először itt szeretkeztünk -mormogta mély dörmögő hangon

- Az akkor volt, nem épp azon agyaltam, hogy hol is vagyunk -mondtam kicsit elpirulva

- Nem? Miért akkor min agyaltál szerelmem? -fordult rám és így rálátásom lett a meztelen felső testére

- Tudod te, azért csinálod ezt most -böktem meg az oldalát

- Még mindig nem hat ez -mondta és lehajolva megcsókolt

Azóta nem voltunk együtt, hogy hazajöttünk a kis kirándulásunkból. Annyi minden történt közben hogy most kicsit jó érzés volt elveszni az ölelésében és a csókjaiban. Mielőtt bárki tovább gondolná most csak eddig mentünk de ez is nagyon jó érzés volt. Végül egymás karjában aludtunk el, miközben Brit az ágy mellett szuszogott békésen.

Másnap reggel a szokásos ébresztőben volt részünk. Liam és Louis szinkronban ugrottak rá az ágyunkra, ezzel a frászt hozva ránk és Britre is aki nagy ugatásba kezdett. 

- Nyugi Brit csak mi vagyunk -emelte fel a kiskutyáját Liam

- Nem hiszem, hogy ezzel megnyugtattad -motyogtam

- Mikor szoktok már le erről? -húzta magára a takarót Harry

- Szerintem soha -nevetett Louis

- Miért nem lep meg, hogy itt talállak titeket -állt meg az ajtóban Vic és Danielle

- Vigyétek őket magatokkal kérlek -néztem a lányokra Harry felett

- Na nyomás vissza, hadjátok őket pihenni -rángatták le rólunk a fiúkat

- Örök hála lányok -dugta ki a fejét Harry

Sajnos sikerült felébreszteniük minket, így további fél órás forgolódás után feladtuk és inkább felkeltünk. Egész délelőtt feletteb nagy nyugalom volt a hában pedig azt hittem Caroline alkotása miatt mindenki zaklatott lesz. De semmi. Furcsálltam, de nem foglalkoztam vele. Matt-el úgy beszéltem meg végül, hogy 1 órára Londonba megyek és megcsináljuk a fotózást. Lauren-el így már 10 órakor útnak indultunk, a többieknek azzal magyaráztuk, hogy nem akarunk sietni. Természetesen nem mondtuk el nekik, hogy mire készülünk. Zayn és Harry jó eséllyel többet nem engedne ki minket a szobáikból. Bepakoltunk néhány dolgot és miután búcsút vettünk a feltünően nyugodt és vidám kis csapattól elindultunk.

- Izgulsz? -kérdezte Lauren 

- Kicsit, már nem ijeszt meg annyira a jelenléte -mondtam

- Gondolod vége lesz ennek valaha is? -nézett rám

- Egyszer biztos. Csak az a kérdéses hogyan -kanyarodtam be az egyik utcába

- Tudod még félek, de már nincsenek olyan erős rohamaim -mondta

- Igen? Segítettek Brenda kezelései? -pillantottam rá

- Úgy érzem, hogy nagyon sokat -bólintott

- Örülök neki -szorítottam meg a kezét

Ezután nem sok szó hangzott el köztünk, legfőképp azért mert már csak pár saroknyira voltunk a lakásunktól. Leparkoltam a mellekutcában, majd alapos körültekintés után bementünk az épületbe. Ami elsőre szemet szúrt, hogy a postaláda üres volt. Különös. 2 napja nem voltunk itthon, biztosan tudtam hogy jönnie kellett postánknak. Ha másnak nem szórólapnak. Megnyomtam a lift hívó gombját de aggodalmamat nem osztottam meg Lauren-el. Felérve az emeletre újabb dura dolog tűnt fel, mégpedig az, hogy a lakásunk ajtaja nyitva volt. 

- Oké értem én, hogy feltörte a záratokat, de a rendőrök nem azt mondták, hogy a lakást zátva hagyták itt? -kérdezte Lauren

- Nekem is ez rémlik -mondtam

- Betti nekem ez nem tetszik. Van itt valaki -mondta 

- Ha egy kis mázlink van, Caroline az -mondtam

- És ebben mi a mázli? -nézett rám

- Az...hogy most először mi találunk rá -indultam meg a lakás felé

Lauren vonakodva követett és így lábujjhegyen közelítettünk az ajtóhoz. Egy kicsit akartunk csak belesni az ajtón, hogy lássuk mi a helyzet odabent. Azonban a meglepettségtől majdnem elkiáltotta magát Lauren, de végül csak egy halk sikkantás hagyta el a száját. Valaki volt már a lakásban és az nem Caroline volt.

10 megjegyzés:

  1. Waow
    Nagyon jó lett de muszály volt itt abbahagynod??
    Az jdegeimre mész ezzel.
    Siess a kövivel.
    XxM

    VálaszTörlés
  2. Úristen! Imádom a blogodot csak pár napja kezdtem el és máris beértelek mert egyszerűen nem tudtam abbahagyni!!! Siess a kövivel! Xo

    VálaszTörlés
  3. Oke
    1het allatt olvastam el az egeszet
    De NE itt hagyd abba pls
    Siess a kovi reszel

    VálaszTörlés
  4. A masik blogra mikor jon uj resz?

    VálaszTörlés
  5. Szia még csak pár napja olvasom a blogot de nagyon nagyon tetszik!!
    Siess a kövi résszel. ;-)

    VálaszTörlés
  6. Szia :)
    Daíj vár a blogomon :)
    http://myshadow-nikol.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  7. sziaaaaa Betti!=)
    Atyagatya...nem is tudom mit irhatnek....velemeny?! az ide nem ferne ki!=) viszont kerni szeretnelek arra hogy: NEHOGY ITT(!!!) HAGYD ABBA!!! ez a blog egyszeruen CSODALATOS!!=) imadom...! nem, egyszeruen foggalmam sincs hogy honnan vannak ilyen jo otleteid!?! na! lenyeg a lenyeg!: NE. ITT. HAGYD. ABBA!!♥♥♥♥♥♥♥♥

    VálaszTörlés
  8. Sziiaaa!!! Betti én sajnálom sajnálom és még milliószor sajnálom hogy csak most irok komit de az utóbbi időben a sulira készütem meg sokat kellet ismételni de nem felejtettem el egy pillanatra sem mivel egyik kedvenc blogom!!!!!!! Imádom ahogy írsz és amit írsz egyszerűen imádlak!!! Mivel én úgy csatlakoztam viszonylag későn ezért még csak 2 részre kellet várnom de nagyon meg éri várni
    Puszi: Egy rajongód és hűséges olvasód!
    Ui.:bocsi a helyes irásért! ♡♡

    VálaszTörlés