2018. március 13., kedd

Moments IV. évad - 52. rész


*Harry szemszöge*

A tárgyalás előtti napokban Betti és Lauren egyre csöndesebb és visszahúzódóbb lett, amin egyikünk se csodálkozott nagyon, hiszen életük egyik legborzasztóbb élményét kell majd felidézniük. A többiekkel tanakodtunk sokat, hogy miként segíthetnénk nekik, de mindig arra jutottunk, hogy mellettük leszünk és támogatjuk őket. De engem megölt belül a tehetetlenség. Láttam Betti fel és alá mászkálni a lakásban, nem találta a helyét. Előtte is sokat beszélt a szüleivel, de mostanában napi szinten akár 5-6 alkalommal is felhívta az édesanyját. Láttam, hogy fél. Erősnek mutatta bár magát előttünk, de ismertem. Egyik este relaxáló fürdőt készítettem neki és a kádban ülve többször is megborzongott ami kivételesen nem miattam volt. Óvatosan simogattam, puszilgattam hátha meg tudom nyugtatni ő pedig bújt az ölelésembe. Szorosan magamhoz öleltem, hogy szavak nélkül is de érezze, hogy itt vagyok és szeretem őt mérhetetlenül. Meg akarom védeni mindentől az életben, hogy soha ne kelljen szomorkodnia de ettől nem tudom. Zayn-t és engem is behívtak tanúnak, de minket nem érintett olyan mélyen a dolog. Mármint, ha azt nem veszem figyelembe, hogy lehetetlennek tartottam, hogy ne öljem meg mindkettőt a tárgyalóban. Zayn pedig hasonlóan vélekedett ez ügyben. De nekünk a lányokra kellett koncentrálnunk és ez némileg háttérbe szorította ezt a késztetést. 

Egyik este leültem a zongora elé és csak úgy céltalanul elkezdtem játszani rajta, aminek a végeredményeként egy dal kezdett formálódni. Dúdolni kezdtem és éreztem, hogy átjár teljesen a dallama. A sötétség lassan körül ölelt, ahogy kezdett beesteledni, de se kedvem se erőm nem volt felállni és villanyt kapcsolni. Az utca fényei eléggé megvilágították azt a részét a szobának, ahol ültem. Betti a lányokkal ment el kicsit kikapcsolni, aminek nagyon örültem. Reméltem, hogy a lányok segítenek neki elfeledni a két nap múlva kezdődő tárgyalást. 

Órák teltek el talán nem is emlékeztem már mióta ültem ott, mikor a dalszöveg is kezdett megfogalmazódni bennem dallamhoz. 

„I don't ever tell you
How I really feel
Cause I can't find the words to
Say what I mean…”

Behunytam a szemem miközben énekeltem halkan és közben Bettire gondoltam végig. Arra, hogy mennyire szeretem őt és mit éreztem és érzek amióta megismertem. Ha egy szóval kéne leírnom a akkor azt mondanám, hogy ez maga a végtelen szerelem. Mert nem csak a szerelmem, hanem a társam, a barátom, a mindenem. Annyi minden volt, annyi mindenen keresztül mentünk és ez a csodálatos lány mindvégig kitartott mellettem, a szerelmem mellett. Most már tudom, hogy nélküle nem tudnék élni és nem is akarok. Erre akkor jöttem rá igazán, mikor Caroline felgyújtotta az arénát és ő bent volt. Soha nem éreztem olyan fájdalmat és mérhetetlen tehetetlenséget. Amikor a kórházi ágyon feküdt kómában akkor tudatosult bennem az, amit addig nem mertem még magamnak se bevallani. Ő lett az életem. 

„Just a little bit of your heart
Just a little bit of your heart
Just a little bit of your heart is all I want”

Vele megéltem mindazt, amit még soha mással. Amikor úgy volt, hogy gyerekünk lesz megijedtem elsőre. De aztán belegondoltam abba, hogy ennek a csodálatos szerelemnek lenne a beteljesedése. Onnantól kezdve akartam, mindennél jobban akartam, hogy megszülessen a gyerekünk. Amikor elvesztettük, fájt. De tudtam, hogy lehet még sok másik gyerekünk is amit pedig rettentően akartam. A kis távolság tudtuk, hogy jót fog tenni mindkettőnknek és így is lett.

„Just a little bit of your heart
Just a little bit of your heart
Just a little bit is all I'm asking for”  

Annyira belemerültem a dalba és a gondolataimba, hogy mikor két kéz simult a mellkasomra megijedtem és félreütöttem egy hangot. Azonban ahogy megéreztem az illatát, és ahogy a hátamhoz simult ellazultam és folytattam a dallamot. Szorosan bújt hozzám és úgy éreztem soha nem akar elengedni. Bár, ha belegondolok pontosan ezt akartam, hogy soha ne engedjen el. Leült mellém és fejét a vállamra hajtva hallgatta lehunyt szemmel a zongorajátékom. Percekig ültünk így amíg fel nem nézett rám azokkal a gyönyörű kék szemeivel. 

- Gyönyörű ez a dallam -mondta alig hallhatóan 
- Örülök, hogy tetszik -pusziltam meg a fejét 
- Olyan, mintha a kapcsolatunkat dallamosítottad volna meg. Már, ha létezik ilyen szó egyáltalán -döntötte vissza a fejét a vállamnak 
- Nem tudom, de azt igen, hogy ránk gondoltam, miközben játszottam -tettem a kezem a billentyűkre 
- Játszd el kérlek még egyszer -sóhajtott 
- Rendben – bólintottam és nekikezdtem ismét 

Közben, ami dalszöveg eszembe jutott azt leírtam, hogy nehogy feledésbe merüljön. Órákig ültünk így szerintem, legalábbis én úgy éreztem amikor Betti szemből az ölembe fészkelte magát és szorosan hozzám simult. 

- Mi lesz a címe, ha kész lesz? -kérdezte arcát a nyakamhoz fúrva 
- Hm még nem gondolkodtam rajta -ráncoltam a szemöldököm
- Just a little bit of your heart? -kérdezte
- Miért pont ez? -simogattam a hátát 
- Nem tudom, de megtetszett -mondta 
- Akkor ez lesz a címe -egyeztem bele 

Betti elhúzódott tőlem kicsit amire kérdőn emeltem fel a szemöldököm, de a következő pillanatban puhán megcsókolt. Annyi ideje vagyunk már együtt, de a mai napig félénken kezdeményez csókot. De imádtam benne ezt is. Kezemmel a hajába túrva vettem át az irányítást és nyelvemmel az övét kezdtem keresni, majd kényeztetni. Finom csókokat váltottunk és éreztem, hogy most tőlem remeg meg, az érintésemtől és a csókomtól. Ezen felbátorodva simogattam a hátát a másik kezemmel és kicsit megemelve a karjaimba tartva őt felemeltem a lecsukott zongorára. Lábaival körbeölelte a csípőmet és nem engedett el egy centire sem. Szemébe nézve tartottam szorosan majd egy puszit adtam az orrára. 

- Mindig is finom úriember voltál -kuncogott
- Nem mindig -döntöttem a homlokom az övéhez 
- Néha -hunyta le a szemét és túrt bele a hajamba
- Örülök, hogy ezt még mindig szereted -simogattam a derekát 
- Sose fogom megunni, hogy a bongyor hajad piszkáljam -nézett fel rám 
- Remélem is, mert imádom mikor ezt csinálod -adtam egy apró puszit az ajkaira
- Velem leszel? -kérdezte és tudtam, hogy mire gondol
- Végig. Ha kell a tanúk padjára is veled megyek. Egy percre se mozdulok el -mondtam a szemébe nézve
- Köszönöm -hunyta le a szemét 
- Szeretlek -suttogtam a fülébe
- Én is szeretlek Harry. Mindennél jobban -emelte rám szemeit, amelyek csak úgy ragyogtak 
- Imádom mikor kimondod -túrtam a hajába, mire kissé hátra döntötte a fejét 
- Szeretlek Harry -mondta és éreztem ahogy borzongás fut végig a testemen 
- Szerelmem -dorombolt szinte a hangom és ezzel még magamat is megleptem 
- Ne haragudj, hogy hagytam, hogy a tárgyalás rányomja a bélyegét a kedvemre -hajtotta le a fejét 

Kezemet az álla alá csúsztatva emeltem fel a fejét. 

- Nincs miért bocsánatot kérned. Érthető, hogy így kiborultál -simogattam az arcát 
- De nem akarom, hogy ezzel teljenek a napjaink. És ma….ma ahogy megláttalak itt zongorázni rájöttem, hogy nekem te vagy a legfontosabb. Ez csak egy tárgyalás. Elmondom mi volt és talán vége lesz ennek. De nem akarom, hogy elrontsa ma te kedved is -motyogta 
- Nem rontod el, kimondatlanul is tudom mire gondolsz, mi jár abban a szép fejedben -mondtam 
- Harry…-mondta és csak megrázta végül a fejét majd hozzám bújt 
Így ültünk egy ideig majd felvetettem az ötletet, hogy menjen el zuhanyozni én meg addig készítek valami finomat. 
- Fürödjünk együtt -húzott a fürdő felé 
- Biztos? -kérdeztem 
- Biztos veled akarok lenni -mondta és mosolya már fertőző volt 

Bementünk a fürdőbe majd felém fordulva láttam, hogy kezd zavarban lenni, de nem szóltam semmit. Gondoltam kivárom, hogy mit forgat a fejében amire így elpirult. Imádtam, hogy annyiszor szeretkeztünk már, de mégis képes volt zavarba jönni. Puha kezeivel a pólóm aljához nyúlt és elkezdte felfele húzni. Felemeltem a kezemet, hogy út tudja húzni a fejemen, majd a szemem sarkából láttam, hogy eldobja valahova oldalra. Felemeltem a szemöldököm és kíváncsian vártam, hogy mi lesz a következő lépése. Kissé összerándultam mikor kezeit a hasamnál éreztem amint az övemet próbálta meg kibontani. Lenéztem rá és elmosolyodtam ahogy nagyon koncentrált a feladatra. Végül mikor sikerült neki lehúzta a nadrágomat és vele együtt a boxerem is. Sose csinált még ilyet és most ez nekem is új volt. Ott állt előttem teljesen felöltözve és ajkait harapdálva nézett rám. Nem bírtam megállni, hogy ne hajoljak előre és csókoljam meg. Kezeimmel a blúza aljához nyúltam és egy mozdulattal megszabadítottam tőle. Szégyenlősen hajtotta előre a fejét így a haja eltakarta az arcát. A háta mögé nyúltam, hogy egy újabb ruhadarabot vegyek le, ami eltakarja előlem. Szűk nadrágja olyan szépen simult formás lábaira, hogy kedvem lett volna így végig csókolni. De inkább csak lehúztam róla és kibújtattam apró lábait a nadrágból. Ott térdeltem előtte és láttam, hogy a hegeit nézegeti és piszkálja egyik ujjával. 

- Ezek tesznek téged azzá, aki vagy és még gyönyörűbbnek látlak -mondtam és egy puszit adtam az egyikre 

Ez már megszokott dolog marad köztünk, hogy ő sose fogja tudni elfogadni a hegeit, de engem egy percig sem zavarnak. Gyönyörűnek látom és ezen pár heg se változtathat. Ujjaimat fehérneműjébe akasztottam és lehúztam róla az utolsó ruhadarabot. Felálltam így jóval kisebb lett nálam újra. Mellkasomhoz bújt és egyszerűen megőrjített az ahogy a bőre az enyémhez ért. Egy apró puszit adott a mellkasomra pont ott, ahol a szívem épp őrült iramot diktált. Felsóhajtottam és hallottam ahogy kuncog, majd még jó pár puszit adott. 

- Ha így folytatod nem lesz fürdés -mondtam elfuló hangon 
- Azt nem hagyhatjuk -mondta és belépett a kabinba 
- Kicsinálsz -ráztam meg a fejem 
- Csak kicsit -mondta és behúzott maga mellé 

Már nyúltam volna a tusfürdő mellé, de megelőzött és mikor kérdőn néztem rá a tenyerébe nyomott egy keveset.

- Nem bánod? -kérdezte én pedig csak egy fejrázásra voltam képes 
- Akkor fordulj meg kérlek -mondta én pedig tettem, amit kért 

El kellett fojtanom egy feltörő sóhajt mikor megéreztem ahogy kezével elkezdi a hátam mosdatni. Éreztem ahogy az ujjai játszanak a bőrömön és egyre lejjebb haladt a kezeivel. Mikor láttam a szemem sarkából, hogy leguggol, hogy a lábaimat mossa le be kellett csuknom a szemem, mert féltem, hogy olyanra gondolok, aminek látszatja is lehet. 

- Fordulj felém -suttogta valahonnan mellőlem 

Felé fordultam és a szemében láttam, hogy nagyon élvezi ezt az egész helyzetet. Ó édesem, utána én mennyire fogom élvezni, hogy lemosdathatlak. Kezei először a mellkasomon, majd a karjaimon mentek végig, majd mikor láttam, hogy az előző provokáló mozdulatot meg akarná tenni így is elkaptam a kezeit és felhúztam magamhoz. 

- Mi az? -kérdezte ártatlanul 

Nem tudom, hogy csinálta ezt, de még ilyen helyzetben is képes volt adni az ártatlant. 

- Inkább ne -mondtam és kivettem kezéből a tusfürdőt 

Mielőtt bármit mondhatott volna elkezdtem lemosdani őt, azonban ő már nem tudta leplezni olyan jól a feltörő sóhajait. Én meg voltam olyan gonosz, hogy ezt kiélvezve mindenhol végig mosdattam. Ő pedig szinte végig nekem dőlve élvezte a kényeztetést. 

Mikor végeztünk egy nagy törülközőbe csomagoltam és mindketten igyekeztünk lecsillapítani zakatoló szívünket. Ahogy lenéztem a karjaimban levő lányra már tudtam, hogy rendben lesz, de féltem azért, hogy mégse lesz annyira kemény, mint ahogy gondoltam. Végtére is a védőügyvéd azon lesz, hogy megtörje őt. Szorosabban ölelt magához én pedig megfogadtam, hogy bármi áron de elérem, hogy, Caroline ne ússza meg a börtönt.   

2 megjegyzés:

  1. Istenem....Erre nincsenek szavak(amit most érzek). Imádom ♥ :)

    VálaszTörlés
  2. Úristen...(simítás :-)) úgy érzem hamarosan vége, de IMÁDOM IMÁDOM IMÁDOM ;)

    VálaszTörlés