42. rész

Másnap reggel arra ébredtem, hogy a nap vakítóan süt a szemembe, majd mikor pár percnyi szenvedés után kinyitottam a szememet rádöbbentem arra, hogy még mindig a parton vagyunk. Sikerült elaludnunk az este lent valami úton, módon. Harry pulcsija volt ránk terítve, de én mégis dideregtem a reggeli harmatban.

- Harry. Kicsim ébredj –keltegettem Harryt

- Hmm –nyöszörögte

- Fel kéne menni a szobánkba. –mondtam kómásan

- Hm? –nyitotta ki a szemét

- Lent vagyunk a parton. –mondtam neki

Erre feltámaszkodott a könyökére és megdörzsölte a szemét.

- Igazad van. –nézett körbe

- Gyere –húztam fel magammal

Lekotortam magamról a homokot és a hajamból is kiráztam amíg Harry mellettem nyújtózott egyet. Felvettem a cipőimet azonban mielőtt elindulhattam volna, Harry visszahúzott.

- Jó reggelt –döntötte a homlokát az enyémnek

- Neked is –karoltam át a nyakát

Annyira gyönyörű volt, ahogy a felkelő nap fénysugarai az arcára vetődtek. Zöld szemei csak úgy csillogtak és a mosolya egyszerűen elbűvölt. Szorosabban ölelt magához miközben a napot és a kéklő óceánt néztük. Egy ideig álltunk így majd elindultunk vissza a többiekhez. A liftben állva a falnak dőlve, fintorogva figyeltem a tükörképemet a szemközti falon. Miért kell egy liftet tükrökkel kirakni?

- Ne fintorogj! –mondta Harry

- Hm? –ocsúdtam fel a gondolataimból

- Láttam, hogy fintorogsz. Ne csináld, szép vagy! –simogatta meg az arcomat

- Sajnos még mindig nem ugyanazt látjuk a tükörben! –böktem a tükörképemre

- Ez bizony nagy kár. Mert nem láthatod azt a szépséget, akit én látok –mosolyodott el

- Úgy tűnik egyedül csak te látod –csókoltam meg miközben a lift megérkezett az emeletünkre

Alig léptünk ki a liftből mikor Lauren futott felém.

- Mi a baj? –néztem a lihegő barátnőmre

- Miért nem szóltál?! –nézett fel rám

- Tessék? –kérdeztem értetlenül

- Tegnap volt a szülinapod és nem szóltál! –mondta ki egy szuszra

- Öhm nos igen –vakartam meg a tarkómat

- Hogyan? Miért nem mondtad? –nézett rám Harry is

- A meghallgatás után teljesen ki is ment a fejemből. –motyogtam

- Senki nem köszöntött fel! –keseredtek el mindketten

- Ó de igen. Gemma felhívott kora reggel, míg aludtál –néztem Harryre

- Mi? –néztek rám

- Jól hallottátok Gemma felhívott. De kértem őt, hogy ne kerítsen nagy feneket neki. A meghallgatás fontosabb volt. –álltam egyik lábamról a másikra

- Ezért megöllek! Teee –mondta Lauren majd a nyakamba, vetette magát

- Hú egy ölelés. Nagyon halálos –nevettem el magam

- Lökött! Boldog születésnapot utólag is te tökfej! –mondta

- Köszönöm –öleltem szorosan

A nagy ricsajra persze a többiek is felkeltek és miután Lauren elmondta mi a helyzet további fejmosást kaptam mindenkitől. Louis bosszúból összeborzolta a fejemet és megbökdösött.

- Ezentúl a szülinapomon egy „MA VAN A SZÜLETÉSNAPOM!” feliratú pólóval fogok mászkálni. Csak Louis még egyszer ezt ne ismételje meg! –dörzsöltem az oldalamat

- Még csak ajándékot se vettünk neked! –kesergett Vic

- Tegnap megkaptam a két legszebb ajándékot. Emiatt ne aggódj –mondtam és az estére gondolva, éreztem, hogy elvörösödök

- A továbbjutás még rendben, de mi a másik? Óóóó –mondta Liam jelezve, hogy leesett neki

- Mit csináltatok tubicáim a parton? –kérdezte vékony hangon Zayn

- Ahhoz semmi közöd! –szólalt meg végre Harry és átkarolt

- Nem kell részletezni, sejtjük! –kacsintott Vic

- Ennek örülök! –vigyorogtam rá

- Délután indul a gépünk. Addig kéne valamit csinálni –mondta Niall

- Én tuti, hogy alszok! –mondtam

- Mi? Na nem! Nem aludhatsz! –tiltakozott toporzékolva Louis

- Már pedig azt fogom tenni! Lehet te nyaralásnak, fogtad fel ezt a kis utat, de én kimerültem és egy hétig is tudnék aludni –mondtam

- Ebben csatlakozom –mondta Caroline

- Ünneprontók! –puffogott Louis

- Bocsi –mondtam

Az egésznek végül az lett az eredménye, hogy a fiúk minket bepakoltak egy szobába aludni – egymás hegyén, hátán feküdve. Ők pedig lementek a partra szörf leckéket venni.

Mikor egy óra körül felkeltünk nagy nehezen láttuk, hogy a fiúk még mindig nincsenek fent. A gépünk 3 óra múlva indult és illő lett volna addig elkészülni. Egy kő-papír-olló játékot elveszítve nekem kellett lemenni és felhozni őket. A legrosszabbra készülve sétáltam le a parton oda ahol ők voltak. Zayn, Niall és Harry a parton napozott, míg Louis és Liam még mindig a vízben volt. Nem tudtam eldönteni kit lesz nehezebb felrángatni. A barnulókat vagy a vízimádókat! Végül úgy döntöttem, hogy először a parton heverő heringeket terelem fel.

- Tudom, hogy a D vitamin fontos, de jó lenne, ha feltolnátok magatokat a lakosztályba –álltam meg mögöttük

- Neked is, szia! –nézett fel Zayn

- Ne köszöngess. Emeld meg magad –mondtam

- Csak még egy kicsit! –mondta Niall

- Életem 3 óra múlva indul a gép és titeket ismerve az kelleni is fog! –mutattam rá

- Az sok idő! Bőven van időnk –ült fel Harry

- Hát én megpróbáltam! –sóhajtottam fel és otthagytam őket

- Louis! Liam! Légyszi legalább ti gyertek fel pakolni! –kiáltottam a fiúk után

Mivel mindketten rám figyeltek így gyönyörűen leestek a deszkáról.

- Nos mivel úgyis leestetek, és partra sodródtatok, jöhettek. –néztem a két fiúra

- Rendben, megyünk! –állt fel Liam

- Imádlak titeket! –pusziltam meg mindkét fiút

- Ezért már megérte! –vigyorogtak

- Héé! És mi? –lázadt fel azonnal Harry

- Ti nem jöttök, nem kaptok! –mondtam és a két fiú után indultam

Nem telt bele 10 percbe és a maradék három fiú is csatlakozott hozzánk. Ahogy az megjósolható volt, így is majdnem kicsúsztunk az időből. Kapkodva öltöztünk fel miközben a bőröndjeinket már a kisbuszhoz, vitték. A reptérre külön mentünk mivel minket az X-Factor hivatalos buszai vittek ki. Farmert vettem fel, hozzá egy fehér trikót és fekete blézert. Előre gondoltam a londoni időjárásra, amely biztos hidegebb lesz. Gyorsan belebújtam a fekete magas sarkúmba és már mentem is a többiek után a lifthez. A fiúk már lent voltak mikor mi leértünk. Nem igazán volt időnk másra, csak egy gyors integetésre és máris tereltek minket a buszok felé. A reptér felé menet zenét hallgatva a gondolataimba merültem. Beraktam a kedvenc Westlife albumomat és a fejemet az üvegnek döntve lehunyt szemmel, elmélkedtem. Most vajon minden más lesz? Ha meg is változik valami, akkor mi? Ötletem nem volt, hogy mit tartogat a jövő számunkra. Én még mindig egyszerű lánynak érzem magam, aki csodával határos módon jutott el idáig. Egy elvetemültnek tűnő ötlet milyen hatással képes lenni az ember életére! Eleinte azt se tudtam ki vagy mi a barátnőim áradozásának a témája, most meg az egyik tagjával járok. Jártam Simonhoz külön órákra, ismét zongoráztam, emberek előtt énekeltem, megismertük a fiúkat, egy párt alkotunk Harryvel és most ez a lehetőség, hogy bekerültünk a műsorba! Nekem ez túl sok ilyen rövid idő alatt. Úgy éreztem, hogy megfulladok és nincs lehetőségem, arra hogy levegőhöz jussak. Most nem akartam olyan gyerekes módon viselkedni, mint akkor, amikor elrohantam. De szükségét éreztem egy kis magánynak. Gondolkodásnak és elmélkedésnek. Nagy levegőt vettem és kinyitottam a szememet. Pont akkor parkoltunk le a reptér előtt és a többiek kifele kezdtek szállni. A reptér bejáratánál ott találtuk a többieket is. Mindenki izgatottan beszélgetett a másikkal és a kiesettek is támogatták azokat, akik tovább jutottak. A szívem szakadt meg néhány kiesőért, ha rajtam múlik mindenki, továbbjut! A tömegben megláttam a Little Mix tagokat, odaintettem nekik majd mielőtt bármit is tehettem volna, egy kéz fonódott össze az enyémmel. Nem kellett oldalra fordulnom, hogy tudjam ki az, a parfümjéből tudtam már.

- Mehetünk? –kérdezte mosolyogva Harry

- Persze –raktam el az mp5 lejátszómat

Csatlakoztak hozzánk a többiek is és 10 perc múlva már a repülőn ültünk. Az út elég csöndesen telt, a fele társaság aludt, a másik fele meg zenét hallgatott vagy neten lógott. Liam és Niall kitalálta, hogy csinálnak twitcamot a repülőn így Danielle és Caroline egymás mellett aludt a mögöttük lévő ülésen. Nem tudom honnan volt ennyi energiájuk, de irigyeltem őket érte! Én Harry vállának dőlve pihentem, míg ő egy párnának dőlve aludt. Fél óra múlva láttam, hogy Liam kihajol az üléséről és körbenéz. Miután látta, hogy senki nem figyel felállt, kezében a laptoppal és megmutatta a repülőn lévő banda állapotát. Mit ne mondjak szép látvány lehettünk, ahogy mindenki alszik! Hála istennek ők is hamar elunták a dolgot és miután visszacserélték a helyeiket a lányokkal, egymásra dőlve elaludtak. Nem tudom mikor nyomott el végül az álom, de arra ébredtem, hogy Zayn kelteget.

- Fél óra múlva leszállunk. Harry felkeltését rád bízom! –mondta és hallottam, ahogy motyogva Liaméket kezdik keltegetni

Megdörzsöltem a szemem, és körbenézve láttam, hogy ébredezik a banda. Óvatosan nyújtóztam egyet és Harry felé fordultam. Annyira édesen aludt, hogy először nem volt szívem felkelteni. Haja még így is össze tudott kócolódni, a bal keze még mindig össze volt fűzve az enyémmel és az arcán a párna ráncainak a gyűrődése látszódott. Kemény 10 percembe telt felébreszteni őt, ami végül egy a szája sarkára adott apró csókkal sikerült. Hogy nem jutott előbb eszembe!

- Jó újra itthon –mondta kinézve az ablakon

- Jó neked, hogy ezt mondhatod –mondtam a telefonomon babrálva

- Ez ugyanúgy a te otthonod is –mondta, azonban én nem néztem fel rá

Egy ideig fürkésző tekintettel nézett, majd kivette a telefont a kezemből.

- A sors furcsa fintora, hogy most te teszed –néztem a szemébe

- Mi a baj? –simogatta meg az arcomat

- Semmi, csak néha elfog a honvágy. Ennyi –rántottam meg a vállamat

- Gyere ide –húzott magához szorosan

Hálásan bújtam a nyakához és húzódtam közelebb hozzá. Akármennyire is honvágyam volt és vágytam a magányra, Harry mellett mindig megnyugodtam.

- Tudod, mire vágyom igazán? –húzódtam el annyira, hogy a szemébe nézhessek

- Mire? –simogatta a hajamat

- Arra, hogy újra a szobádban legyek és bekucorodva az ágyadba a te illatodat érezve elaludni. –motyogtam

- Remélem azért nem bánod, ha társulok melléd –adott egy puszit a fejemre

- Az már csak hab a tortán –csókoltam meg

- Akkor ez megvalósítható –mosolyodott el

Most valóban erre vágytam a legjobban és alig vártam, hogy végre megérkezzünk. Azonban ehhez előbb át kellett érni a reptéren.

- Most jobban vigyázok majd rád –ölelt magához Harry

- Ne aggódj nem lesz baj –nyugtattam

Kicsit féltem, de tényleg nem történt semmi baj. A fiúk kiosztottak jó pár aláírást, fotózkodtak és mindeközben nem sérült meg senki. 1 óra múlva már a kocsiban ültünk úton Holmes Chapel felé. Harry családja most is ugyanolyan lelkesen és szeretettel fogadott minket, mint legutóbb. Anne szorosan ölelt magához mindannyiunkat miközben a könnyeivel küszködve gratulált nekünk. Gemma is a nyakunkba vetette magát és ismét felköszöntött.

- Hogyan? Születésnapod volt? Akkor ezt mindenképp meg kell ünnepelni! –mondta izgatottan Anne

- Nagyon hálás vagyok érte, nem is tudom hogy köszönhetem meg a kedvességét. De nem lehetne, hogy holnap ünnepeljük meg? Most leginkább egy kiadós alvásra vágyom –mondtam erősen elvörösödve

- Jaj drágám, dehogynem! Ma kipihenitek magatokat, holnap pedig hatalmas ünnepséget szervezünk! –mondta Anne és a ház felé terelt minket.

Belépve a házba úgy éreztem, mintha otthon lennék. A lakás melegsége átjárt és újra biztonságban éreztem magam. Őrület nem?

- Mindenki találja meg újra a szobáját és pakoljatok ki. Nem sokára vacsora! –mondta Anne a konyha felé menet

- Értettük! –kiabáltunk vissza

Mikor legutoljára voltam Harry szobájában, még volt közöttünk némi távolság. Most azonban ismét az a kellemes érzés fogott el, leülve az ágyra.

- Hulla vagyok –dőlt le mellém az ágyba Harry

- Ezt én is adom! –dőltem hátra

- Mi lenne, ha elmennénk letusolni és aludnánk? Nem vagyok igazán éhes –motyogta a takaróba

- Jó ötlet, én sem vagyok éhes –vettem le a blézeremet

A közös fürdőzés nagyon kellemes volt, főleg hogy Harry ismét segített nekem. Már nem voltam annyira zavarban előtte és igen jól eső érzés volt, ahogy átdörzsölt. Egy kézzel ügyetlenkedve, bár de visszaadtam neki a szíves segítséget. Fél óra múlva túl a fürdésen, szárítkozáson és egyéb tevékenységeken mosolyogva gubóztam be magamat a meleg takaró alá. Majd Harry is csatlakozott mellém.

- Sehol nem olyan jó, mint itthon –mondta és hátulról átölelt

- Bár nem az én otthonom, de én is ezt érzem –sóhajtottam mélyet

- Szép álmokat kicsim –puszilta meg a nyakamat

- Szép álmokat neked is –adtam egy puszit a kézfejére

Annak ellenére, hogy mennyit aludtunk a nap folyamán ismét hamar elnyomott az álom és most végre nyugodt, gondtehertől mentes éjszakám volt.

__________________________________

A lányok ruhái:

Betti

Caroline

Lauren

Vic

Danielle