2015. július 11., szombat

Moments IV. évad 34. rész



Az óminózusos eset óta nem esett több szó róla, bár hazudnék ha azt mondanám, hogy teljesen megnyugodtam. Ana ugyanis egyre többször emlegetett személy lett nem csak Harry, de a fiúk körében is. Ez pedig aggasztott, de nem mutattam ki. Tudtam, hogy a végén csak én csinálok magamból egy féltékeny idiótát. Az utazást pedig nem akartam ezzel elrontani. Még elötte lévő nap gondosan becsomagoltam mindent ami kellhet, és mivel Harry elment Gemmaval csavarogni én úgy döntöttem sétálok egyet. Nem volt valami bagy meleg azon az estén Londonban, így miután kellőe felöltöztem elindultam a Temze partján. Sok emlék felrémlett bennem, ahogy elmerengve róttam az utcákat. A London Eye tövéhez érve eszembe jutott, mikor először ültem rajta, akkor mennyire féltem. Elmosolyodtam az emléken, de a mosoly hamar lehervadt az arcomról. A túloldalt nem más, mint Sophia nézett egyenesen rám. A gyomrom tökéletes tripla bukfencet mutatott be, és a kezemet ökölbe kellett szorítanom, hogy ne látszódjon mennyire remeg. Valamiért az az érzésem volt, hogy nincs egyedül. És mennyire igazam volt!

- Mi a fene, téged egyedül is elengednek? -gúnyolódott Sophia

- Én inkább azon tűnődöm, hogy te hogy járkálhatsz szabadon gumiszoba nélkül? -vágtam vissza mosolyogva

- Azt hiszed nyertél? Nem nyerhetsz mindig, nincs mindig boldog vég. Van amikor a csúnya gonoszak nyernek -jött közelebb

- Most mire vagy fel ennyire bátor? Jóba lettél egy őrülttel és már azt hiszed vagy valaki? Ugyanolyan hibbant maradsz drágám -kacsintottam rá

- Azért ilyen nagy a szád, mert azt hiszed messze van tőled -nézett rám

- Én nem hiszem, hogy messze van tőlem. Én tudom, hogy túl közel van hozzám -néztem el a lány válla felett.

Amióta Brendához jártam a kezelésekre úgy éreztem, hogy sokat fejlődtem a Caroline témában. Már nem megijedtem ha megláttam, sokkal inkább a harag öntött el belülről. Ez a nő meg akart engem ölni, és nem hagyom meg neki azt az örömöt, hogy újra félni lásson. Tudtam, egyszerűen éreztem, hogy ott van valahol és mikor végre közelebb jött láttam rajta, hogy teljesen beleőrült ő is ebbe az egészbe. Az egykor annyira rendezett és csinos külseje már eltűnt, helyette egy rendezetlen és igénytelen külsőt öltött magára. Álltam a tekintetét egész végig, amíg el nem fordította a tekintetét Sophiara.

- Most menj, hagy minket magunkra -mondta

- De..rendben -bólintott majd sarkon fordult és elment

Fogalmam se volt arról, hogy mire képes vagy hogy mire készül, de ezúttal nem állt szándékomban elrohanni. Most végre ismét ketten vagyunk és csak reméltem, hogy most az egyszer egyenlőek vagyunk. 

- Végre egyedül találtalak -szólalt meg elsőnek

- Tudod az egyetlen amit tudok adni neked, az egy jó szakember telefonszáma -mondtam

- Nagyon viccesek vagyunk. Most nincs itt ismét senki, hogy megvédjen tőlem -mosolyodott el

- Elsőre se volt senki aki megvédett volna -emlékeztettem

- Nem, valóban nem. Csak a szerencsédnek köszönheted, hogy túlélted -lépett közelebb 

- Nem unod még ezt az egészet? Bár azt se értem, hogy nem vagy még börtönben minimum -vágtam tűnődő fejet

- Ez érdekes, én azt nem értem miért nem vagy már halott. Jaaa igen mert utána mindig volt ki megmentsen. De mi lesz most? Ki véd meg tőlem? -kérdezte

A torkomban gombóc nőtt, mi a fenére készül? Igaz elhatároztam, hogy nem félek tőle de nálam semmi nincs amivel megvédhetném magam. Már épp azt fontoltam, hogy hátrálok pár lépést, mikor zaj csapta meg a fülemet a hátam mögül és legnagyobb meglepetésemre George és Josh tűnt fel a fák takarásából. 

- Betti jól vagy? -kapott el George és mért végig

- I-igen de ti mit kerestek itt? -kérdeztem leplezetlen meglepettséggel

- Bármennyire is meglepő tudod a London Eye üveges és megláttunk téged meg ezt az őrültet -magyarázta Josh

- És lám már ismét van valaki aki megment tőlem -kiáltott fel gúnyosan Caroline

- Jól mondod van aki megvédje, mert veled ellentétben őt sokan szeretik és mindig lesz kire támaszkodnia. De neked mid van? Se életed, se barátaid semmid nincs! -mondta George

- Azt hiszed ezzel hatni tudsz rám? Nekem egy valami kell, ami engem illet meg és az, az a gyűrű ami a kezeden van! -mutatott a gyűrűmre

- Miről beszélsz? -kérdeztem

- Ugyan, csak kérdezd meg Harrytől a gyűrűd történetét -nevetett majd elment 

Percekig csak meredten álltam és szorongattam a gyűrűmet. Miről beszélt Caroline? A gyűrűmet a szülinapomra kaptam Harrytől és abból lett az eljegyzési gyűrű is. Hirtelen úgy éreztem, hogy nem kapok levegőt és szédülni kezdtem. 

- Betti nyugalom, hallod kislány ne csináld! -ültetett le Josh, George pedig a másik oldalamra ült le

- Nehogy elhidd a kis meséjét! Csak azt akarja elérni, hogy gondok legyenek köztetek Harryvel! -mondta George

Felnéztem rá és láttam a tekintetében, hogy ő komolyan hisz abban, hogy Caroline csak hazudik. Nem akartam tovább idegesíteni őket, így vettem egy mély levegőt és bólintottam.

- Igazad van nem szabad rá hallgatnom -eresztettem meg egy gyenge mosolyt

- Remele,, hogy valoban így is gondolod -ölelt meg George

- Igyekszem -ígértem 

- Tegyük fel, hogy hiszünk neked. Gyere hazaviszünk -mondta Josh

- Köszi, de ami történt majd én elmondom a többieknek -mondtam

- Rendben -bólintottak

Mikor hazaértünk még nem volt otthon Harry aminek nagyon örültem. A fiúk egy kicsit nálam időztek, majd elindultak mert találkozójuk volt a többiekkel. Miután elmentek beálltam a zuhany alá és gondolkodtam. Tudtam, hogy George és Josh sejtették, hogy nem mondtam igazat, vagy legalábbis sejtették, mégis rám hagyták. Egyfolytában a gyűrű járt a fejemben. A hideg csempének dőlve forgattam az ujjamon a kis ékszert. Nem tudtam kiverni a fejemből ahogy Caroline elmondta az egészet. A fejemben két gondolat cikázott vagy rákérdezek idiótát csinálva magamból vagy hagyom a fenébe. Az utóbbit választottam, bár ismertem magam tudtam, hogy ezen fogok rágodni. Alig léptem ki a zuhanykabinból hallottam, hogy csörög a telefonom. Magam köré csavartam egy törülközőt és kirobogtam a nappaliba. Elmosolyodtam mikor megláttam, hogy Harry hív.

- Szia édesem -vettem fel

- Szerelmem -búgta azon az imádnivaló mély hangján

- Merre járaz? -kérdeztem

- Kicsim nos pont ezért hívlak, ne akadj ki de én már itt vagyok Holmes Chapelben és...-kezdte de én közbe szóltam

- Miért vagy te már ott? -kérdeztem meglepetten

- Összefutottam Ana-val és kicsit nosztalgiáztunk majd itt kötöttünk ki -magyarázta

Csend. Nem válaszoltam mert féltem, hogy olyat mondok amit még én is megbánok. Hallottam ahogy sóhajt egyet és tudtam, hogy most kezd elege lenni a hallgatásomból.

- Kicsim kérlek mondj valamit -kérte

- Mit mondjak? Majd holnap viszem utánad a holmid akkor -válaszoltam

- Betti kérlek...-kezdte de ismét közbevágtam

- Semmi baj, majd holnap találkozunk. Jó éjt Harry -hadartam és kinyomtam a telefont

Ledobtam a telefont a kanapéra miután gondoskodtam róla, hogy kikapcsoljam. Nyugodtan mondhatja bárki, hogy nagy ügyet csinálok a semmiből nem érdekelt. Bementem a hálóba és megpróbáltam elaludni mindenféle rossz gondolatok és sírás nélkül. Azonban alig vackoltam be magam a takaró alá csöngettek. Először úgy voltam nem érdekel ki az majd elmegy, de az illető kitartó volt. Így hát nem volt más választásom mint felkelni.

Legnagyobb meglepétesemre Matt állt az ajtóban aki a menedzsmentünk. 

- Szia Betti, ne haragudj hogy a pihenőnapodon zavarlak, ráadásul ilyenkor de nagyon fontos lenne -mondta

- Semmi gond, gyere csak be -hívtam be a lakásba

- Harry? -nézett körül

- A szüleinél -mondtam tömören

- Oh oké akkor vele majd megbeszéled. Szóval arról lenne szó, hogy a Fabolous magazin fotósorozatot akar készíteni veletek. A terv az, hogy minden hónapban egyenként szerepeltek a címlapon -mondta én meg eltátottam a szám körülbelül

- Tessék? De hát az egyik legnagyobb magazin az! -mondtam döbbenten

- Igen az. De amiért még hozzád jöttem az, az hogy veled szeretnék kezdeni a fotózást. Holnap este fel kéne elfoglalnod a hotelszobát amit direkt erre biztosítanak. Igaz csak másnap lenne a fotózás, de tudod elő kellene készülnk rá meg a többi -mondta

- Már holnap? -kerekedtek el a szemeim

- Igen. Tudom, hogy utána utaztok el Ghanába de ez nagy lehetőség -mondta

- Nem tudom, h-holnap felhívlak ha jó neked úgy -mondtam

- Persze 3 óráig várom a hívásod - ölelt meg - További szép estét szia

Matt amilyen váratlanul jött úgy el is ment. Mondanom se kell, hogy ez csak még bonyolultabbá tette az egészet. Most még kevésbé tudtam mit tegyek. Cikázo gondolatokkal a fejemben feküdtem le végül, de szinte alig aludtam aminek meglettt reggel az eredménye. Nem nagyon akaródzott kikelnem a meleg ágyból és nekiállnom pakolni, de nem volt más választásom. Elpakoltam  azokat a dolgokat amik még kimaradtak tegnap, majd miután levittem őket a kocsihoz elindultam Holmes Chapel felé. A kocsiban hangosan üvöltettem a zenét es nem érdekelt ki bámul meg közben. Ritkán vezettem, de attol függetlenül nagyon szerettem, valahogy felszabadított és kikapcsolt. A telefonom egeaz úton ki volt kapcsolva, nem akartam hogy bárki is utolérjen. A pár óras út így is túl hamar véget ért, mikor elhajtottam a Holmes Chapel tábla mellett. Lelassítottam és nyugodt csiga tempóban mentem végig a városkán. Majd egy nagy sóhajjal felálltam Harryek háza előtt a felhajtóra, ahol már ott állt Liam és Louis kocsija. Alig szálltam ki a kocsibol, mikor Gemma rohant ki Birt társaságában aki nagy füllobogás közepette támadta le a lábam. Napok óta először nevettem el magam ahogy lehajoltam a kis vacakhoz, Gemma pedig azt a pillanatot nézte ki magának, hogy rám vesse magát. 

- Neked is szia -mondtam nevetve miközben próbáltam egyensúlyban maradni, hogy ne essünk ra Britre

- Végre hogy itt vagy -szállt le rólam

Mielőtt válaszolhattam volna Liam hangját hallottuk meg ahogy Brit-et hívja. 

- Gemma nem láttad merre van Brit, már mindenhol kerestem és...-mondta de elhallgatott mikor meglátta a kezemben 

- Minek is töröm én magam, mikor láthatóan irigylésreméltó dolga van -dőlt neki nevetve az ajtófélfának

- Hát látod -tettem le a kutyust aki azonnal bevágtatott a házba

- Szia Betti jó hogy itt vagy -ölelt meg Liam majd segített bevinni a bőröndöket

A házba lépve feltűnően nagy volt a nyugalom, amire hamar megkaptam a választ miszerint mindenki a kertben van kint. Lepakoltunk Harry szobájában, ahol a kisebb rendetlenség elárulta hogy itt járt. 

- Tényleg hol van Harry? -kérdeztem a tőbbiektől

Láttam, ahogy Liam Gemma-ra néz akinek az arca jól tükrözte a gondolatait. 

- Harry elment a volt White Eskimo haverjaival taláklkozni -mondta

- Várj tippelek Ana is vele volt -léptem az ablakhoz

- Miért hazudjak, igen -mondta Gemma

- Magamra hagynátok kicsit kérlek? 

- Persze, de gyere le te is -mondta Liam és kifele taszigálta Gemma-t aki láthatóan maradt volna vigasztalni

Kezembe vettem a telefonom és bekapcsoltam. Nem törődve a nem fogadott hívásokkal és az üzenetekkel keresni kezdtem Matt számát a névjegyek között. Lehet hülyeséget csinálok, lehet nem de mindenki éli a maga életét akkor. 

- Szia kislány -vette fel Matt a telefont

- Szia Matt. Mond hányra és hova kell mennem? -kérdeztem közben pedig gondosan kerültem a tekintetemmel az ajtóban álló Louis tekintetét....

7 megjegyzés:

  1. na hat en tegnap kezdtem a blogodtat es rogton beleszeretem es a veg eleg izgisre sikerult remelem hamar lesz uj resz :)

    VálaszTörlés
  2. Kedves Betti! Én pár napja olvasom a blogod és imádom!! Nagyon jól írsz!! Siess a kövivel lécci!!!

    VálaszTörlés
  3. Szia nagyon jól írsz imádom a blogod siess a kövivel pussz <3

    VálaszTörlés
  4. Kedves Betti! Eddig ha jól emlékszem még nem kommenteltem pedig az összes részt olvastam :) imádom a blogod fantasztikusan jól írsz! Nagyon várom a kövi részt (siess vele) és remélem ez az Ana nem kavar bele Harry és Bettu kapcsolatába. Ám az amit Caroline mondott felkeltette az érdeklődésem. Nagyon érdekel a gyűrű története. Alig várom hogy megtudjam :)
    Puszi <3

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó rész lett...nincs erőm regényíráshoz szóval elégedj meg ennyivel :'D
    XxM

    VálaszTörlés
  6. Kedves Betti!
    Ez a resz (ahogy a tobbi is) fergetegesre sikerult! En mar ezt a blogot vagy egy eve nem latogattam de...de meg egy ilyen b'og nincs a foldon! Soot!! Meg a neten sem!;) Lenyeg a lenyeg hogy azert jo lenne ha nehanapjan meglepnel minket egy-egy resszel mert amit es ahogy te irsz! Az...az egyszeruen fantasztikus! Imadom a blogodat! Egy idoben a szuleimet ezzel keszitettem ki..:') Na mindegy..
    Szoval en csak arra szeretnelek kerni hogy ne, ismetlem NE(!!!!!) hagyd abba ezt a csodalatos blogot!!!:*<3
    Love you Betti♥♥

    VálaszTörlés
  7. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés