44. rész

 

Az idilli pillanatot az ajtó kivágódása zavarta meg. Lou-val az élen betódultak a többiek a könyvtárba.

-         Már mindenhol kerestünk! Azt hittük bajod esett –kezdett sopánkodni

-         Jól vagyok Lou –néztem rá

-         Most már –tette hozzá Harry

Lehajtottam a fejemet és nem akartam, hogy a többiek megtudják mi bántott.

-         Mi, az hogy most már? –kérdezte Liam

-         Semmiség –ráztam meg a fejemet

-         Halljuk! –ült le az ölembe Zayn félrelökve onnan Harryt

-         Lökött vagy –nevettem el magam

-         Addig nem szállok ki az öledből, míg nem mondod el! –makacskodott

-         Sőt! Én is társulok! –vágta rá Niall és beleült Zayn ölébe

-         Srácok irigylése méltó a vékony alakotok, de ketten már nehezek vagytok –mondtam

-         Ez még semmi! –mondta Liam, és ő is társult Louis-al a többi jó madárhoz

-         Harry ha te is bele mersz ülni Liam ölébe a kanapén alszol! –néztem Harryre aki a dohányzóasztalon ülve jól szórakozott a nyomoromon

-         Csábító a gondolat, de nem leszek gonosz –vigyorgott

-         Srácok leszállni vagy a mentő visz el! –löktem meg Zaynt aminek az lett az eredménye, hogy mind a négyen a földön kötöttek ki

-         Hát ezt érdemeljük mi? –rántott le a földre Louis és a fiúkkal csikizni kezdtek

-         Szóljatok a pasijaitokra! –visítottam a nevetéstől

-         Elég fiúk! –kegyelmeztek meg nekem a lányok és leszedték rólam a fiúkat

-         Köszönöm –mondtam, és végre kaptam levegőt

-         De most komolyan mi bántott? –húzott fel Dani

-         Nem tudom, úgy minden. Harry barátainak a véleménye, hogy Caroline itt van...-kezdtem mire 8 értetlen szempár nézett rám

-         Caroline itt van? –kérdezte Zayn

-         Igen, a konyhában összefutottam vele –mondtam

-         Fel se tűnt. –mondta Niall

-         Nektek az se tűnt fel, hogy valami bántja –mondta Harry

-         Valóban nem. De csak, mert olyan rohadt jól tudja palástolni –borzolta meg a hajamat Lauren

-         Na már! –löktem el a kezét

-         Most hogy itt van Harry is, mehetünk vissza bulizni! Nincs kifogás, te is jössz! –húzott fel Liam

-         Rendben megyek –igazítottam meg a ruhámat

Harryvel utolsóként mentünk ki a könyvtárból és most végre nem éreztem magam olyan egyedül. Az összegyűltek, csak ekkor vették észre őt és mindenki azonnal lerohanta. A vége felé már nem is számoltam hányan jöttek oda hozzá azzal a szöveggel, hogy „Harry haver de régen láttalak!” De volt olyan is – persze hogy lányok – akik szempillájukat rebesgetve ölelték meg Harryt azzal, hogy „Harry drága de jó újra látni!” Persze így muszáj volt felém is nekik megereszteniük egy kényszer mosolyt, mivel Harry végig szorongatta a kezemet. Párszor el akartam menni mellőle mikor éreztem, hogy zavarom a barátait, de nem engedett. A harmadik ilyen akcióm után, konkrétan fogott és az ölébe ültetett. Zavaromban rá se mertem nézni a barátaira helyette a kezemben lévő poharat tanulmányoztam. Egy ízben a többiek felé pillantottam, de meg is bántam. Majdnem kiköptem a számban lévő italt, mikor megláttam, mit mutogat Vic és Louis. Vic ugyanúgy beleült Lou ölébe, mint én Harryébe, de mutogatni kezdtek, hogy miket csináljak Harryvel. Megráztam picit, a fejemet jelezve, hogy kizárt, a barátai előtt nem kezdem el hergelni. Ezt csalódottan vették tudomásul, majd Lou a földre leteperve csókolgatni kezdte Vicet. Lököttek voltak, de pont ezért imádtam őket. Harry minden további nélkül beszélgetett a barátaival, azonban nekem háromnegyed óra múlva már zsibbadni kezdett a lábam. A fülébe súgtam, hogy megyek, járok egyet, mert elgémberedtem. Bólintott és elengedett így ki tudtam menni a konyhába. Szerencsére csak páran voltak ott, többnyire rokonok így nyugodtan sétáltam oda a hűtőhöz. Már a poharamat mostam el, mikor valaki mellettem neki dőlt a konyhapultnak. Felnézve nem mással, mint Caroline-al találtam szemben magamat. Nem szóltam semmit, csak folytattam a mosogatást. A törlőkendőért nyúltam, mikor elkapta a kezemet és maga felé fordított.

-         Tényleg azt gondolod, hogy szeret? –kérdezte

-         Nem veled fogom ezt megvitatni, ha nem haragszol –néztem rá higgadtan, pedig elég erősen szorította a csuklómat

-         Azt hiszed elég vagy neki? Hogy nem fog más után elcsábulni? –folytatta és szorított a fogásán

-         Ne aggódj az esküvői ruhámat és a meghívókat még nem vettem meg. –válaszoltam

-         Hidegen hagy a cinizmusod –hangjában tömény utálat volt

-         Engem meg a hülyeséged –álltam a tekintetét

-         Könnyebb elcsábítani Harryt, mint ahogy azt gondolnád. –folytatta

-         Akkor hajrá! Menj, mássz rá, próbáld meg visszahódítani! Mássz be az ágyába és erőszakold rá magad! Caroline, nem foglak visszatartani! –mondtam egyre növekvő dühvel.

-         Nem? –akadt el a szava

-         Nem! Bízom Harryben teljes mértékben. Ha téged akarna veled lenne, nem pedig velem. Máskülönben miért nekem mondaná, hogy szeret, miért engem csókolna, miért engem ölelne magához, és miért velem szeretkezne?

Láthatóan meglepte a kirohanásom, és már válaszra nyitotta a száját, mikor Harry jelent meg a konyhában.

-         Caroline engedd el! –mondta miután felmérte a helyzetet

-         Harry...-ennyit bírt kinyögni

-         Azt mondtam, engedd el őt. Most! –jött közelebb

Caroline engedelmesen elengedte a kezemet és elindult Harry felé. Jaj anyám! Ha ez most itt neki esik Harrynek én a mosogatóban lévő lefolyón, fogom letuszkolni. Kezével Harry keze után nyúlt, de ő elhúzta.

-         Az lesz a legjobb, ha most elmész! -nézett rá

Még soha nem hallottam Harryt így beszélni azelőtt. Most hangjában harag, düh és megvetés hallatszott.

-         Kidobsz? –kérdezte Caroline

-         Nem. Megkérlek, hogy távozz. Ha kidobnálak, ahogy te fogalmaztál, már rég kint lennél. –mondta és erre még az én szemeim is, elkerekedtek

-         Legyen, elmegyek! De ne feledd, mit mondtam! –nézett még utoljára felém majd Harry mellett kiviharzott a konyhából

„Ne feledd, mit mondtam!”

A szavai ott visszhangoztak a fejemben újra és újra. Megráztam a fejemet majd Harry kezét, éreztem a derekamon.

-         Jól vagy? –kérdezte

-         Persze –néztem fel rá

-         Mutasd a kezed –mondta

-         Hm? –értetlenkedtem

Harry felemelte a kezemet és a csuklómat nézte ott ahol Caroline megszorította.

-         Fáj? –simogatta meg a csuklóm

-         Nem olyan vészes –mondtam

Felemelte a kezemet a szájához és körbe a csuklómra apró csókokat adott. Nagyon jó érzés volt, de ajkai nyomán megremegtem. Harry mikor felnézett rám újra láttam, hogy elmosolyodik.

-         Még mindig tetszik, hogy így reagálsz az érintésemre –húzott közelebb magához

-         Te meg még mindig javíthatatlan vagy –löktem meg

-         Mit mondott? –kérdezte hirtelen

-         Semmi lényegeset –babráltam szokásosan az ingével

-         Betti! –emelte fel a fejemet

-         Kifejtette, hogy te nem szeretsz engem, és hogy könnyebb elcsábítani téged, mint azt gondolnám. Te pedig el is fogsz csábulni más után. –hadartam el egy szuszra

-         És te? –kérdezte

-         Megnyugtattam a felől, hogy nem rendeltem még meg az esküvői ruhámat –rántottam meg a vállamat

Harry erre hangosan elnevette magát és felrakott a pultra.

-         Imádlak kicsim –állt meg előttem én pedig a lábaimat a csípője köré fontam

-         Igyekszik az ember –néztem rá

-         Egyébként mondtam már, hogy mennyire gyönyörű és vonzó vagy ebben a ruhában? –simított végig a combomon

-         Ha jól emlékszem még nem –ráztam meg a fejemet

-         Akkor ezt sürgősen pótolni kell! –keze már mélyen a ruhám alatt simogatta a combomat

-         Harry! Bárki bejöhet! –néztem rá rémülten

-         Pont ez benne az izgalmas –csókolgatta a nyakamat

-         Ne már komolyan! Ha még csak a haverjaid lennének! De a rokonaid is itt vannak –toltam el finoman

-         Te hibád, ebben a ruhában teljesen megőrjítesz –mondta

-         Persze fogd rám –túrtam bele a hajába

-         Ne csináld –mondta

-         Most mit? –kérdeztem

-         Ha nem akarod, hogy itt teperjelek le, ne túrj a hajamba....teljesen beindítasz –mosolygott pimaszul

-         Hozzád se érek! –húztam el a kezemet

-         Talán...hm ez jól hangzik. Az este folyamán nem érek hozzád és te se hozzám –húzódott el

-         Mi van? –kérdeztem igen értelmesen

-         Így még nagyobb lesz a vágy, hogy megkapjuk egymást –kacsintott majd felvett egy pezsgős poharat és kiment

Nem. Vagy. Normális. Styles! Leugrottam a pultról, megigazítottam a szoknyámat és elindultam megkeresni a többieket. A lépcsőn ültek és mit csináltak? Hát twitcamot!

-         Ti most komolyan kockultok a saját bulinkon? –álltam meg a lépcső aljában

-         Ááá Betti! Gyere csak, te is –húzott fel Zayn

-         Nézzétek emberek kit, fogtunk! –vigyorgott Louis

-         Most már nem csak egy Harry-vel hanem egy Bettivel is bővültünk –mondta Caroline

Hátrafordulva láttam, hogy Harry a lépcső legfelső fokán ül Niall mellett. Csábosan rám mosolygott, mire gyorsan előre fordultam. Hülye játékot űz velem, amit utáltam. Utáltam, mert pontosan tudta, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy teljesen megőrjítsen. A következő fél órát azzal töltöttük, hogy twitcamon beszélgettünk az emberkékkel és hála Zaynnek, fél óra alatt trend lett twitteren az, hogy „HappyBirthdayBetti”

Nem győztem köszönetet mondani a sok kedves és aranyos köszöntés végett. Persze voltak közöttük olyanok is, akik nem épp kedves dolgokat írta, de próbáltam nem foglalkozni velük. Aztán Niall és Liam elkezdett azon gondolkodni hangosan, hogy szerintük nagyon jó buli lenne körbemutatni az egész házat így elkezdték körbejárni. Liam a kezében vitte a laptopot, míg a többiek magyaráztak és követték őket. Elmosolyodtam rajtuk, majd csatlakoztam Gemmához, aki az italos pultnál üldögélt. Így könnyebben ment az, hogy ne gondoljak állandóan Harryre. Beszélgetésbe elegyedtünk és annyira jól elvoltunk, hogy észre sem vettük mennyi az idő. A vendégek szállingózni kezdtek és Harry barátai is, készülődtek. Leültem a kanapéra, lerúgtam a cipőmet a kanapé mellé és a kezemben egy pezsgőspohárral, néztem, ahogy kiürül a ház.

-         Igazán stílusosan csinálod –huppant le mellém egy szőke hajú srác

-         Csak fáj a lábam –kortyoltam bele az italomba

-         Amekkora sarkú az a cipő nem csodálom –ivott bele ő is az italába

Nem igazán mertem megszólalni és igazából nem is tudtam, mit mondjak. Nem ismertem a fiút és nem tudtam, mit gondolhat rólam.

-         Egyébként Andy vagyok, szia –fordult felém hirtelen

-         Öhm szia Betti –mondtam majd mire feleszméltem két pusziban részesített

-         Igen sokat hallottam már rólad –kacsintott mosolyogva

-         Azért mert te vagy a....-kezdtem

-         Liam legjobb haverja –fejezte be a mondatomat

-         Oh, te lennél a híres Andy? –néztem rá

-         Híres? Nem tudok róla, hogy híres lennék –túrt a hajába

-         Amennyit meséltek rólad a fiúk, simán az vagy –bólogattam

-         Meg vagyok hatódva. A híres One Direction rólam beszél különleges és vonzó személyemről –kapott a szívéhez

-         Azt kihagytad, hogy szerény vagy –ugrott az ölébe Liam

Rosszat sejtve odébb araszoltam a kanapé másik sarkába.

-         Ne sértegess! –húzta fel az orrát Andy

-         Nem tudom ki lövöldözött rám a múltkor –lökte meg Liam

-         Játék pisztoly volt és gumilövedék volt benne –húzta fel a szemöldökét Andy

-         De akkor is csípett –nevetett Liam

-         Tehetek róla, hogy satnya feneked van? –tárta szét a karját

Ezen a ponton már annyira nevettem, hogy a két fiú felém, fordította a fejét.

-         Nagyon őrültek vagytok –nevettem

-         Tudjuk! –vágták rá egyszerre, de már ők is nevettek

Lassan már hajnali 3 felé járt az idő, mire minden vendég távozott. Louis, Vic, Lauren és Zayn a földön ültek édesen páronként összebújva. Vic már jó ideje aludt, Louis pedig édesen ringatta és halkan dúdolt, nehogy felébredjen. Lauren nagyokat ásítozva dőlt Zayn mellkasára miközben néha szerelmesen összenéztek. Liam a fotelben ült, ölében Danivel és ahogy láttam ők is szótlanul, de mégis nagyon jól elvoltak. Dani Liam vállára volt dőlve, míg az édes kismackóm egy nagy takaróval takargatta be és simogatta a hátát. Annyira szerelmesek voltak és olyan jó volt rájuk nézni. Viszont a páros, ami mindent vitt nálam az Niall és Caroline volt. Egymásra dőlve aludtak a kanapé végében, de még álmukban is össze volt kulcsolva a kezük. De persze én sem panaszkodhattam, Harry ölében ültem a kanapén és a fejemet a vállán, pihentettem. Harry egyik keze a combomon pihent, míg másik kezével a hajamat simogatta. Kezeimmel a derekát karoltam át és közel álltam ahhoz, hogy elaludjak. De akárhányszor lecsukódtak a szemeim, Harry egy csókkal felébresztett.

-         Menjünk fel? –kérdezte a sokadik alkalom után

Álmosan bólintottam, mire nemes egyszerűséggel felkapott az ölébe és megindult velem az emeletre. Miután bezárta az ajtót, lerakott az ágyra és behúzta a függönyöket. Oldalra fordítottam a fejemet és láttam, hogy elkezd levetkőzni. Ahogy levette magáról az inget egyből kipattantak a szemeim. Ott állt az ágy mellett, félmeztelenül, kócos hajjal és kigombolt nadrággal. Éreztem, hogy a pulzusom felgyorsul, majd felültem az ágyon. Tekintetemmel követtem őt, ahogy a szekrényhez lépett és kivett belőle egy szürke boxert és az egyik cica nacimat illetve a muffin feliratú pólómat. Mindkettőt bevitte a fürdőbe, lerakta a szekrény szélére és elkezdte kiengedni a vizet. Azonban nem a zuhanykabinnál, hanem a kádnál. Nagyot nyeltem, ahogy tekintettem a csupasz hátán szánkázott majd megállapodott a fenekén. Ha ezt látta volna biztosan kajánul, elvigyorodik, de még neki sincs hátul szeme. Szerencsére! Egy kézzel ügyetlenkedve letornáztam magamat az ágyról és halkan osonva megindultam a fürdőbe. Szerencsémre a víz zúgásától nem hallott meg és váratlanul érte az érintésem, ahogy végigsimítottam a hátán. Nem egyenesedett fel azonnal, helyette hátranézett rám és pimaszul elvigyorodott.

-         Élvezkedtél kicsit? –kérdezte

-         Ó benned csak élvezkedni lehet –néztem rá

-         Akkor most én jövök –lépett oda hozzám

-         Nem fürdeni készültünk? –kérdeztem

-         De igen. Viszont azt nem lehet ruhában –mondta és a hátam mögé nyúlva, lehúzta a ruhám cipzárját.

A szívem hevesen dobogott a mellkasomban, mint mindig mikor ilyen akciókba kezd. Közelebb hajolva a nyakamat kezdte el csókolgatni, lágyan szívogatni – lassan tényleg be kell szereznem egy sálat! – majd haladt lefelé a vállamon. A ruhám nem tudom mikor került a földre, de nem is érdekelt. Kiléptem belőle Harry pedig a mosdó melletti szekrényre, dobta.

-         Később még szükséged lehet rá –magyarázta mosolyogva

Kicsit távolabb állt, úgy mért végig én pedig, mint mindig most is elpirultam.

-         Hm fehér....nem is olyan rossz, sőt! –mondta

Felhúztam a szemöldökömet és legszívesebben leütöttem volna. Mindig úgy néz rám, mintha mit tudom én milyen szépség, lennék, közben meg nem vagyok. Még pár percig álltunk így, majd Megszabadított a fehérneműtől, amelyek valahol a ruhán landoltak. Persze őt is hamar megszabadítottam a nadrágjától és pár perccel később a hátának dőlve élveztem a forró fürdőt, amit olyan gondosan előkészített.

-         Ez nagyon jó –dőltem a mellkasának

Körbenézve elmosolyodtam, mikor felfedeztem, hogy sok kis apró illatos gyertyával tette körbe a kád szélét.

-         Tetszik? –búgta a fülembe

-         Nagyon! –simítottam végig az alkarján

Annyira kellemes volt csak úgy lenni a forró vízben az illatos gyertyákkal körülvéve. Nem számított senki más, csak mi ketten és az a pillanat. Már kezdett kihűlni a víz mire kiszálltunk a kádból. Harry gondosan bugyolált be egy nagy törülközőbe és szárazra dörzsölt. Felvettük a pizsamáinkat és bekucorodtunk a takaró alá. Egymással szemben feküdtünk le így mielőtt elaludtam utolsónak őt láttam, az édes mosolyát, a göndör fürtjeit és azt a gyönyörű szempárját.