2015. szeptember 28., hétfő

Moments IV. évad 37. rész




Elsőre alig hittem a szememnek, soha nem voltunk jóban sőt határozottan nem kedveltük egymást, de egy percig se gondoltam, hogy képes lenne ártani nekünk. Vagyis nekem még talán, de Harry-nek nem gondoltam. Hiszen a barátja! Lauren rám pillantott én pedig értetlenül megráztam a fejem, egyszerűen nem állt össze a kép, hogy miként került ő bele a történetbe. Meg egyáltalán mikor? Eleinte biztos nem volt Caroline bűntársa, de akkor...? Majd lassan leesett, a szülinapi bulin eléggé mérges volt és nem tetszett neki, hogy Harry közeledik felém ismét. Talán azután, hiszen Caroline azután meglepő módon mindig tudta merre vagyok..vagyis pontosabban vagyunk. Méghozzá Harry-vel. Jézusom hogy nem esett le korábban! Caroline nem követett minket, tőle kapta az információkat, hiszen Harry mivel megbízik benne gondoltam elmondott neki dolgokat. Csak így tudhatta meg, hogy hol lakunk, hiszen nem egyszer volt nála. Minden annyira egybevágott, mégis egyszerűen alig hittem el, hogy ő volt mindvégig a bűntársa. 

- Most mit csinálunk? -kérdezte suttogva Lauren 

- Mondjuk bemegyünk? -néztem rá

- Megbolondultál? Ez az ember segített Caroline-nak abban, hogy bántsanak téged -rémüldözött

- Pontosan és tudni akarom miért tette -mondtam és felegyenesedve beléptem a lakásba

Pontosan a kanapé előtt állt és mikor meglátott egy egészen kicsi meglepetést láttam átsuhanni az arcán. Valószínűleg arra nem számított, hogy a történtek után pont engem lát itt. Lauren csak jóval mögöttem jött be a lakásba. Szorosan mellém állt miközben végig magamon éreztem a tekintetét, de én csak az előttem álló alakot néztem. 

- Nocsak nem számítottam rád -mosolyodott el

- Ahogy én sem arra, hogy pont te voltál benne -válaszoltam

- Az élet tele van meglepetésekkel. De ne mond, hogy nem is sejtetted -nézett rám 

- Nem, valójában Sophia-ra előbb gyanakodtam volna mint rád. Egyszerűen nem is voltál észben -mondtam

- Jól forgattam a lapjaim, így egyszer sem kerültem gyanuba -hangja lekezelő és gunyoros volt

- Nos akkor már csak egy kérdésem van, mégis miért? -álltam a tekintetét

- Szóval erre se jöttél rá? Azután azt hittem, hogy gyanakodni kezdesz, hogy Harry-t megverték...vagy mondjam úgy, hogy elintéztem a megveretését? -húzódott ismét mosolyra a szája

- Mi a f....te képes voltál a megverettetni a barátod? -borzadtam el

- Úgy voltam vele, hogy ha ez kell ahhoz, hogy elválaszthassam tőled akkor meg kell hozni ezt az áldozatot -vonta meg a vállát

- Azok majdnem halálra verték őt! -kiáltottam rá

- Nem ölték volna meg, csak alapos ráijesztés volt a cél. A lényeg az volt, hogy te legyél az oka. Hogy te legyél minden rossz okozója ami vele történik. Vagy legalábbis ő ezt higyje -indult el és az ablak előtt megállt

- Te nem vagy normális -meredtem a hátára döbbenten 

- Teljesen normális vagyok. Inkább Harry az aki meg van zavarodva, mégis mit látott egy ilyen középszerű lányban mint te? -fordult meg és mért végig

- Miért zavart, hogy Harry engem szeret? -fakadtam ki

- Mert nem érdemled meg a szerelmét! -csattant fel

- Miér...te jó ég! -esett le, hogy miről beszél

- Rájöttél végre miért tettem? Sokáig tartott, pedig mindenki azt mondja okos lány vagy -gúnyolódott

- Nem hiszem, hogy bárkinek is eszébe jutna, hogy te szerelmes vagy Harry-be -mondtam ki hangosan azt ami leesett

- De csak miattad! Nem lett volna semmi baj, ha te nem jelensz meg a képben! Onnantól kezdve azt hallgattam tőle, hogy mennyire szeret, mennyire tökéletes vagy és mikor azt kezdte taglalni, hogy feleségül akar venni egy nap minden reményem elszállt. Akkor fogadtam meg, hogy eltűntetlek a közeléből -fordult ismét az ablak felé

- Mindvégig te tömted mindenféle hülyeséggel a fejét. Miattad szakított velem -szédülni kezdtem a sok információtól és le kellett ülnöm a fotel karfájára

- Minden erőmmel azon voltam, és te jó alapot adtál az egészhez mikor Patrick-al jóba lettél. Nem volt nehéz bogarat ültetni a fülébe -mondta és közben a környéket fürkészte

- Nem rudom elhinni, hogy képes voltál erre -túrtam a hajamba

- Oh még többre is -fordult felém

- Miről beszélsz? -kaptam fel a fejem

- Ott voltam mikor az aréna lángra kapott benne veletek -nézett a szemembe én pedig azt se tudtam mit mondjak

- Te... -ennyit bírtam kinyögni

- Nem hagytad el a telefonod én loptam el, fel se tűnt hogy én is ott vagyok igaz? Én segítettem hogy a virág eljusson hozzád, és pontosan tudtam hogy nem vagy egyedül -emelte tekintetét Lauren-re 

- Mi? -mondtuk egyszerre

- Pontosan, de nem számított ki van veled. Te bent voltál és csak ez számított -válaszolta

- Oké ez nekem sok, de....de képes voltál Gemma-t is belekeverni? -kérdeztem

- Gemma gyanakodni kezdett rám, tudtam hogy Harry kocsija van nála és megtettem a szükséges lépést. Mindenről elsőkézből tudtam Harry jóvoltából -nevetett

- Te valóban nem vagy normális. Nem érdekelt, hogy hány emberen kell keresztülgázolnod, hogy elérd a célod. Tudod mit egy apró hiba csúszott a számításodba...ha engem meg is ölsz Harry akkor se fog szeretni. Mert engem szeret -álltam fel

- Elég! -kiáltott rám

- Fáj hallani igaz? Üdvözöllek a világomban, kicsit visszaadok a sok rosszból amit nekem okoztál. Azt akarom, hogy fájjon a tudat mert téged soha nem fog szeretni úgy ahogy engem, soha nem fog úgy megölelni vagy megcsókolni. És ez a gyűrű se fog soha a te kezedre kerülni -emeltem fel a kezem

- Azt mondtam hallgass el! -mondta és a következő pillanatban vér ízét éreztem meg a számban

- Betti elég, ne hergeld -ölelt meg Lauren

- Ennyire telik tőled, lányokat ütsz meg? -töröltem meg a szám sarkát a kézfejemmel ami csupa vér lett

- Ha kell meg is öllek, hogy elhallgass -zihált erősen

- Mire vársz? Gyáva vagy, mindig mások háta mögé bújsz és onnan irányítod a kis dolgaid -folytattam tovább 

- Meglepően bátor vagy annak ellenérem hogy most nincs itt senki aki megvédjen -nézett rám már-már elismerően 

- Kétszer megpróbáltak megölni, nem félek már egyikőtöktől sem -léptem közelebb nem törődve Lauren motyogásával

- Nagyon bátor lettél mostanában -szólalt meg egy harmadik hang az ajtóból és tudtam ki az 

Ahogy oldalra pillantva megláttam Caroline-t az ajtóban tudtam, hogy itt minden el fog dőlni. Senki nem tudja, hogy itt vagyunk és most itt áll előttem végre. 

- Tudod ha sok megpróbáltatás éri az embert megerősödik -álltam a tekintetét

- Mindenesetre elismerésem, hogy itt talállak -ment oda a társa mellé

- Engem is meglep, hogy itt vagy. Nem épp a rendőrség keres? -kérdeztem 

- De valóban, és persze ez is miattad -mondta

- Oh persze minden az én hibám -emeltem fel a kezemet

- Most meg még te drámázol -nevetett fel Caroline

- Én drámázok? Ti nem vagytok képeske felfogni, hogy a szerelmet nem lehet erőltetni -mutattam rá

- De egyszerűbb ha téged eltűntetünk -nézett rám Caroline

- Hát persze, de egy kérdésre még válaszoljatok, mégis hogy fogtok megosztozni Harry-n? -tettem karba a kezemet

- Azzal ne törődj -vágta rá gyorsan Caroline

- Huha mégis mivel sikerült magad mellé állítanod? Megígérted, hogy osztoztok rajta? -mutattam rájuk

- Mondtam már az nem a te dolgod - azzal lendítette felém a kezét, de ezúttal felkészültebb voltam és elkaptam a kezét 

- Meg ne próbáld -mondtam és nekilöktem a kanapénak

- Te kis...-jött volna felém de Lauren közénk lépett

- Elég volt -kiabált rá és farkasszemet nézett azzal a nővel aki miatt rémálmai vannak

- Oh persze rólad el is feledkeztem. Mond csak még mindig vannak rémálmaid? -mondta majdhogynem gügyögve

- Már nem és jó hogy mondod jövök neked egyel -mondta és lendületből pofon vágta amivel alaposan meglepett mindenkit

Caroline meglepődött de csak elmosolyodott.

- Csak ennyi? -lépett egészen közel Lauren-hez

- Fejezd be, neked nem ő kell -mondtam és elhúztam tőle Lauren-t

- Ez igaz, ő csak egy buta csitri -ment vissza az ablakhoz - a fő célpont te vagy. Tőled kell megszabadulni 

A szívverésem a sokszorosára nőtt és bár féltem, de nem mutattam ki nem adom meg neki ezt az örömöt. Akárhogy is de vége lesz ennek az egésznek végre. Azonban mielőtt bárki mondhatott volna bármit is kinyílt ismét a bejárati ajtó és legnagyobb meglepetésünkre a fiúk jelentek meg. Kishíján szájtátva néztük végig, ahogy Harry, Liam, Louis, Niall és Zayn vonul be a lakásba. Valószínűleg már régóta kint állhattak, mert Harry azonnal elém állt és mindkét keze ökölbe volt szorítva. A háta mögül láttam, hogy mindketten ugyanúgy sóvárogva néznek rá, és ettől felfordult a gyomrom. Viszont alaposabban megnézve Harry-t most valahogy más volt, a fellépése erőt, haragot és dominanciát sugárzott. Olyan volt, mint mikor a szülinapomon elküldte Caroline-t. Ezt a Harry-t nem ismertem és kicsit talán...talán tartottam is tőle. De mikor megfogta az egyik kezem és közelebb húzott a hátához kicsit megnyugodtam. Érezve a közelségét tudtam, hogy ez az a fiú akit szeretek. 

- Mond, mégis hogy voltál képes elárulni? -idézte szavait a barátjához

- Én nem árultalak el, csupán csak szeretni akartalak -mondta

- Így hogy bántod azt akit szeretek? -hangja mély volt és haragos 

- Bár soha ne ismerted volna meg! -kiáltotta

- Elég! -csattant fel Harry

- De Harry kérlek én szer...-azonban Harry közbevágott

- Nem akarlak meghallgatni. A barátomnak tartottalak, de te elárultál és bántottad azt akit mindennél jobban szeretek. Megbíztam benned Grimmy és te visszaéltél ezzel! -mondta és éreztem, hogy egész testében remeg. Egy biztos volt, hogy Harry képes lett volna mindent elpusztítani csak, hogy megvédjen. 

8 megjegyzés:

  1. Whao... Ugy vártam már a folytatást és megérte :D nagyon tetszett ez a rész, imádtam :D most már eltakarodhatna Caroline a búsba és hagyhatná a szerelmeseket :)
    Siess a folytatással :)
    Sofiaa :)

    VálaszTörlés
  2. Ez rohadt jó lett. Nagyon vátam már ezt a részt, szinte éreztem hogy ez lesz. De pontosan ki is az a Grimmy mert nem emlékszem! A lényeg hogy nagyon siess a kövivel. Xx

    VálaszTörlés
  3. Vártam már nagyon a részt . Szuper lett kövit ez is

    VálaszTörlés
  4. Grimmy ki volt? Nem az aki mondta a Harrynek hogy nem való Bettihez mert túl fiatal hozzá és Patrickkal jobban összeillenének
    Vagy nem?

    Nagyon jó lett! 😍

    VálaszTörlés
  5. Am én azt hittem elösször hogy az Ana lesz de nem és téll így visszagondolva....

    VálaszTörlés
  6. Hali! Imádom a blogot és izgatottan várom a kövit mert ez a kedvenc blogom és TE vagy a legjobb blogger!!! Puszi: Egy olvasód!!!♡
    Ui.:Bocsi hogy nem használom a nevem de valahogy nem érzem úgy hogy képes vagyok erre sajnálom még csak az okát sem tudom neked elmondani és ez gáz de én mindig is ilyen voltam szóval bocsi!! Ja és azért is bocsánat hogy itt kiöntöm neked/nektek a lelkem közben nem is titeket kéne evvel terhelnem szóval sajnálom!! ♡♡♡

    VálaszTörlés
  7. uuuuu nagyon jooo lett Betti!:)
    kovi resz mikor lesz?😍😍😍😍🙈💕💕

    VálaszTörlés
  8. Pár napja találtam meg ezt a blogot és egyszerűen imádom. Siess a kövivel.

    VálaszTörlés