2015. október 18., vasárnap

Moments IV. évad 38. rész




Harry óvatosan eltolt maga mögül és átadott Louis-nak aki szorosan magához ölelt. Szívem szerint ellenkeztem volna, de esélyem se lett volna Louis szorosan ölelő karjai között. Felnéztem rá és láttam a tekintetében, hogy aggódik, mérges és neheztel. Sejtettem, hogy ennek nagy része felénk irányul amiért ezt tettük. Levettem róla a tekintetem és Harry felé fordultam, aki időközben Caroline elé lépett. 

- Tessék itt vagyok. Most mit teszel? Hiszen ez az egész őrület miattam van. -nézett a nő szemébe

- Azért van mert te ezt a kis senkit választottad -állta a tekintetét

- Soha érted, soha nem érhetsz csak a nyomába se! -morogta mély torokhangon Harry

- De Harry...Hazz bébi hiszen mennyire szerettük egymást -nyúlt feléje Caroline de elkapta a kezét, mielőtt elérhette volna

- Soha nem szerettelek, köztünk csak barátság volt. De az is csak volt, mert te képtelen voltál megérteni, hogy nem érzek irántad úgy ahogy te irántam -mondta és a tekintete szinte lángolt a haragtól

- Ez nem igaz, csak miatta érzed ezt -próbálta kirántani a kezét, de Harry szorosabban tartotta

- Jól figyelj arra amit most mondok....nem szeretlek! -mondta mindvégig a szemébe nézve - Soha nem szerettelek és azután ami történt látni sem akarlak 

Azzal Harry elengedte a kezét Caroline pedig a lezuhant a földre. Látványos és hisztérikus zokogásban tört ki, de Harry csak elfordította róla a tekintetét.

- Ez mind rád is vonatkozik. Soha többet nem akarok rólad tudni, nem érdekel mi lesz veled. Elárultál és azt bántottad aki a legfontosabb számomra. Ezt soha nem bocsájtom meg neked -mondta és hangja keményen hangzott

- Harry kérlek csak...csak el kell őt tűntetni a közeledből és minden rendben lesz - hebegte 

- Elég! Az egyetlen akiket el kell tűntetni a közelemből azok ti ketten vagytok -lépett hátrébb Harry

A következő pillanat történesei olyan gyorsan történtek, hogy reagálni is alig volt ideje bárkinek. Caroline felpattant a földről és felém vetette magát, elkapta a karomat majd a földre taszított. Elsőre fel se fogtam, teljesen leblokkoltam majd nem hagyva magam küzdeni kezdtem ellene. Láthatóan elvette az eszét az őrület, ugyanis azt hajtogatta, hogy megöl engem és akkor Harry az övé lesz. Sajnos erősebbnek tűnt mert sikerült a kezét a nyakamra kulcsolnia de csak egy pillanatig, ugyanis Louis teljes erővel szedte le rólam és a falnak lökte. Levegő után kapkodva feküdtem a földön és csak annyit érzékeltem, hogy valaki felállít majd már Harry karjaiban is voltam. 

- Jól vagy? -kérdezte aggódva 

Nem bírtam megszólalni így csak bólogattam a karjába kapaszkodva. Szorosan magához ölelt, egy puszit adott a fejemre majd átadott Liam-nek.

- Vidd el innen, a kocsiban várjatok meg -mondta neki

- N-ne én...én nem -ennyit bírtam kinyögni, de Harry csak megrázta a fejét és két keze közé fogta az arcomat

- Kérlek kicsim menj el Liam-el. Biztonságban akarlak tudni, ennek a rémálomnak most vége lesz egyszer és mindenkorra -mondta és egy csókot adott a homlokomra

Kicsit ellenkeztem mikor Liam az ajtó felé húzott, de erősebbnek bizonyult nálam. Láttam ahogy Lauren-t Zayn hozza mögöttünk, ahogy elnéztem ő nem ellenkezett, sőt örült annak, hogy kijöhetett onnan. Beléptünk a liftbe és én a fejemet Liam mellkasának döntöttem, észre se vettem, hogy remegek amíg Liam erre fel nem hívta a figyelmem.

- Betti te remegsz, hallod nézz rám -emelte fel a fejemet 

- Nincs semmi baj -próbáltam egy halvány mosolyt erőltetni magamra de nem ment

- Gyere ide, mostmár minden rendben lesz -mondta nyugtatóan

- Tudom de ezt nekem kellett volna...-kezdtem de Zayn közbevágott

- Azzal hogy megöleted magad nem intézel el semmit -korholt

- Tudom, vagyis nem...csak azt tudtam, hogy ez így nem mehet tovább -sóhajtottam

Ekkor kinyílt a liftajtó és kivezettek minket a fiúk a kocsihoz. Legnagyobb meglepetésemre akkor futott be jó pár rendőrautó és egyből berohantak az épületbe. Kérdőn néztem fel a fiúkra.

- Azt gondoltátok, hogy idejövünk erősítés nélkül? -kérdezte Zayn

- Egyáltalán honnan tudtátok, hogy mire készülünk? -kérdezte Lauren

- Rosszul hazudtok, plusz Gemma hallott titeket beszélgetni -mondta Liam

- És miért nem próbáltatok lebeszélni róla? -csodálkoztam

- Mert tudtuk, hogy így idejön Caroline és a tettestársa is. Nem gondolták, hogy bárki is itt lesz rajtatokon kívűl -magyarázta Zayn

- Cselesek vagytok -mondta Lauren

- Ti pedig felelötlenek -mondta Zayn

Nem figyeltem oda a kis eszmecseréjükre ugyanis éreztem, hogy össze fogok csuklani így odabotorkáltam a kocsihoz és nekitámaszkodtam az oldalának.

- Mi a baj? -jött oda Liam

- Csak egy kicsit nem érzem jól magam -mondtam és próbáltam mély levegőt venni

Felnéztem az épület felé és aggodalommal töltött el, hogy a fiúk fent maradtak azokkal. Féltettem őket. A percek csak teltek és nekünk olyan volt mintha órák óta várakoztunk volna. Semmi mozgás vagy hang nem törte meg az utcs zaját, majd....egy hangos robajt hallottunk. Egyből erősebben szorítottam össze a kezeimet, szinte már sajgott a tenyerem de nem érdekelt.

- Ez...ez nem egy lövés volt? -kérdezte remegve Lauren

- Nekem is annak tűnt -mondta Zayn 

- Istenem -motyogtam

Egyre csak arra tudtam gondolni, hogy valakinek baja eshetett.....


- Harry szemszöge -


Néztem ahogy Liam kiviszi Bettit a szobából és abban már biztos voltam, hogy biztonságban van. Megütötte a fülemet Caroline zihálása ahogy Louis szorítása ellen küzdött. Felé fordultam és csak tömény utálatot éreztem iránta semmi többet. Odaléptem Louis mellé és a vállára tettem a kezemet.

- Engedd el, a rendőrség nemsokára itt lesz -mondtam

- Rendben -mondta és egy lökéssel elengedte

Láttam rajta, hogy tudja nincs már hova menekülnie, nincs mit tennie. Ennek itt vége lesz végre. Grimmy felé fordultam aki csak állt az ablak előtt és meredten bámult maga elé. El se tudtam hinni, hogy valaha én ebben az emberben bíztam meg. Hihetetlen volt így utólag visszanézve, hogy nem vettem észre miért beszélte tele a fejem annyira a sok dologgal akkoriban. Fel kellett volna tűnnie, hogy valami nem stimmel vele de annyira elöntötte a szívemet a féltékenység, hogy vak lettem feléje. Pedig lehet akkor nem fajulnak el idáig a dolgok.

- Harry? -hallottam Niall hangját

- Igen? -néztem rá

- Ne gyötörd magad -fogta meg a vállam

- Te is ezt tennéd a helyemben -túrtam bele a hajamba

- Ezen már felesleges rágodni. Most csak arra kell gondolni, hogy ennek az egésznek vége lesz -bíztatott

- Vége lehet, de ő akkor is az enyém -mondta Caroline 

Mindannyian felkaptuk a fejünket és csak akkor tűnt fel, hogy van nála egy kisebb fegyver. Ösztönösen hátráltunk tőle, csak az kellett volna még nekem, hogy a többiek megsérüljenek miatta. Istenem mennyire jó, hogy a többiek lementek!

- Caroline tedd le a fegyvert! -mondtam mire rám szegezte

- Nem! Nem veszítek el mindent, nem veszíthetlek el! -hangja hisztérikus volt

- Ezzel nem rendezed a dolgokat, nem foglak szeretni -tártam szét a karomat

- De igen, mert nem hagyom hogy az övé legyél -kiabálta

- Már az övé vagyok! -mondtam 

- Nem! -sikította és a következő percben meghúzta a ravaszt

Niall lélekjelenletének köszönhettem, hogy a golyó nem talált el. Pont az utolsó pillanatban rántott le a földre így a falat találta el. Louis rögtön cselekedett és megpróbálta kiszedni a kezéből a fegyvert ami többször is elsült a dulakodásban, amibe Niall-el ketten beszálltunk, hogy segítsünk Louis-nak. Végül nagy nehezen sikerült a földre taszítanunk, pont addigra mire a rendőrök is megérkeztek. Átvették tőlünk Caroline-t aki mindvégig küzdött a bilincs ellen. Végül mindannyian fellélegeztünk mikor Grimmy és Caroline is bilincsben ki lett vezetve a szobából. A fiúkra néztem és láttam, hogy Niall karja vérzik. 

- Jézusom, mikor sérültél meg? -mentem oda hozzá

- Semmiség, akkor volt mikor elrántottalak. De csak súrolt -mondta és egy zsebkendőt szorított a sebére

- Megmentetted az életem -néztem rá

- És újra megtenném. A testvétvérem vagy és mostmár vége -mosolyodott el

- Igen végre vége -jött oda Louis

- Köszönöm, hogy...-kezdtem de Louis leintett

- Nincs mit megköszönni, egy család vagyunk -ölelt meg

- Gyertek menjünk le a többiekhez -mondta Niall

Azonban alig értük el az ajtót mikor egy rendőr lépett oda hozzánk.

- Uraim szeretném, ha befáradnának az örsre tanuskodni az ügyben -mondta

- Rendben de szeretnénk lemenni a barátainkhoz előbb -mondtam

- Természetesen, nekik is be kell jönniük -bólintott

A földszintre leérve azonnal a többiekhez siettünk, akik láthatólag már halálra aggódták magukat. Betti Liam-et szorosan ölelve állt, de mikor meglátott felém kezdett rohanni. Boldogságtól megkönnyebbülve kaptam a karjaim közé és szorítottam magamhoz. Letettem a földre és éreztem ahogy remeg a karjaimban. 

- Annyira féltem, hogy bajod esik -motyogta a mellkasomba

- Sshh semmi baj, mostmár vége szerelmem -mondtam

- El se hiszem -mondta és könnyei máris az ingemet áztatták

Kezeim közé fogtam az arcát és hosszan megcsókoltam, ajkaimon éreztem könnyének sós ízét de ettől csak még gyengédebben csókoltam. 

- Vége van, soha többet nem fog bántani -néztem a szemébe

- Szeretlek -mondta

- Én is szeretlek -csókoltam meg ismét majd magamhoz ölelve csatlakoztunk a többiekhez.


Ui.: Az előző résznél többe kérdeztétek ki is Grimmy a történetben, erre szeretnék válaszolni. Ő volt Harry barátja, mikor Betti jóba lett Patrick-al ő volt az, aki telebeszélte a fejét, ami oda vezetett, hogy szakítottak. De Harry születésnapi buliján is ott volt és akkor is megpróbált az újra kibékülninlátszó szerelmesek útjába állni. Remélem tudtam segíteni, hogy meglegyenek a szálak :) puszi 

4 megjegyzés:

  1. Ezis brutal jo mont a tobbi!!! Tudom hogy eddig nemirtam mert ujrol elkezdtem olvasni es hat egy hetenbelul az egesz megis volt!!! Nagyon nagyon jol irsz es tetszik ez a tortenet bozrasztoan!!! Nehagyd abba es siess a kovivel!!! ❤

    VálaszTörlés
  2. Hát ez a rész is nagyon jó lett. Alig vártam. Tele van izgalommal de szerelembwn sincs hiány. Csak így tovább.
    Ui: kösz hogy elmagyaráztad ki az a Grimmy Xx

    VálaszTörlés
  3. Legjobb szülinapi ajándék😍 pont vasárnap volt😊😁☺

    VálaszTörlés
  4. Imádtam már olvasom is tovább.

    VálaszTörlés