Moments - IV. évad 39. rész

Az egész eset mindenkit nagyon megviselt, de főleg Harry-t. Bármennyire is próbálta titkolni, láttam rajta, hogy nincs jól. Szerettem volna vele beszélni, de nem volt rá egyelőre lehetőségem. Mielőtt a rendőrőrsre mentünk volna, Niall-t és engem megvizsgált egy orvos, hogy minden rendben van-e. Szerencsére Niall vállát valóban csak súrolta a golyó és nekem se esett komolyabb bántódásom, hála Louis-nak. Az orvos lekezelte Niall sebét és nekem felírt egy enyhe nyugtatót, majd elengedett minket. Persze a kórházba úgy mentünk be, hogy senki ne vegyen észre minket, hiszen a legkevésbé az kellett volna, hogy a média rákapjon a dologra a rajongók meg halálra ijedjenek. Így a hátsó ajtón közlekedtünk. A kocsi odaállt a hátsó ajtóhoz mikor végeztünk és már mentünk is a többiek után. 

- Azzal azért remélem tisztában vagy, hogy őrültség volt ez az egész, hogy egyedül ide jöjjetek –nézett rám 

- Lehet, de véget akartunk vetni ennek az egésznek. Igen ti is a részesei voltatok, de más mikor te magad vagy a célpont és élsz közel egy éve rettegésben. Túl sok minden történt és akárhogy, 

de azt akartam, hogy vége legyen –magyaráztam

- Ezt megértem, vagy legalábbis próbálom. De őszintén megvallva Harry-t és Zayn-t úgy kellett lenyugtatni, hogy ne rohanjanak azonnal utánatok –mondta

- Igen ezt sejtettem, hiszen mindkettő nagyon aggódó –tettem a kezem a nyakamhoz 

- Nem csak ők aggódtak, mindannyian ezer halált haltunk, körülbelül amikor láttuk, hogy bementek a házba –sandított rám 

- Sajnálom. Tudom felelőtlen volt, de nem épp az ész érvek alapján döntöttünk –néztem rá bűnbánóan 

- Ezt a nézést majd a barátodnál vesd be. Meg az anyósodnál és a sógornődnél –sorolta

- Nem az anyósom és nem a sógornőm, ne képzelődj. Majd megpróbálom megenyhíteni őket –néztem ki az ablakon

- Már megbocsáss, de ez alapján igenis mondhatjuk, hogy azok –emelte fel a kezemet és mutatott a gyűrűmre

- Az csak egy gyűrű és egy kérdés volt. Való igaz Harry a vőlegényem, de még nem vagyunk házasok. Ismétlem még nem, mielőtt képzelődni kezdenél, mindennél jobban szeretném, ha 

egyszer a férjem lenne. De ezt ki ne kotyogd neki! –fenyegettem meg az ujjammal 

- Micsoda halálos fenyegetés, még megfontolom –vigyorgott rám 

- Vigyázz Horan, ha pletykálsz, elkaplak! –próbáltam csúnyán nézni rá, de csak egy csúnya fintorra futotta 

- Jól vagy? –hangja aggódóan csengett

- Igen, csak fáj a fejem –dőltem hátra az ülésen

- Mit mondott az orvos? –faggatott tovább

- Enyhe agyrázkódás, kisebb sokk és nyugtatót írt fel –fintorogtam kifejezve ezzel is véleményem

- Ne fintorogj, ha az orvos szükségesnek találta, akkor kell –dorgált

- Ugyan Niall! Nem fogok gyógyszeren elaludni, majd hozzábújok Harry-hez és jobban leszek –mondtam

- Remélem segíteni fog, de azt remélem, tudod, hogy elmondok neki mindent, amit az orvos is mondott? –kérdezte

- Volt egy sejtésem igen –néztem rá laposan

A kis eszmecsere itt véget ért, ugyanis megérkeztünk a rendőrségre. Kissé feszengve léptem be az ajtón és ösztönösen közelebb húzódtam Niall-hez. Ugyanis a folyosó végében ott volt a bilincsben lévő Caroline és Grimmy. 

- Ne félj, már nem bánthatnak –mondta és megfogta a kezemet

- Jobb az óvatosság –motyogtam

- Gyere, ott vannak a többiek –mondta és maga után húzott a másik irányba 

Valóban mindenki sorban a folyosó másik felén ült egy nagy fekete ajtó előtt. Mikor meghallották a lépteinket felnéztek és Harry azonnal odajött hozzám. A válla felett láttam, hogy a többiek elkapják Niall-t majd végül Caroline karjaiban végezte. Elmosolyodtam, de ettől a gyenge kis mozdulattól is megfájdult a fejem ismét. 

- Hogy vagy? Mit mondott az orvos, minden rendben? –faggatott 

- Igen minden rendben. És mielőtt a szöszi tájékoztatna, enyhe agyrázkódás, kisebb sokk a diagnózis és egy gyengébb nyugtatót is felírt az orvos. De! Ezt biztos nem fogom bevenni –szögeztem le előre

- Nem fogom rád erőltetni, bár nyugodtabb lennék, ha követnéd az orvos utasításait, de legyen. 

Majd megpróbállak én megnyugtatni –puszilta meg a fejemet és szorosan a mellkasához húzott

A legjobb helyen voltam annak a férfinak a karjaiban, akit mindennél szerettem, erre a gondolatra 

szorosabban öleltem a derekát és mélyet szippantottam az illatából. 

- Bettina Owen? –kérdezte egy férfi 

- Igen? –bontakoztam ki az ölelésből 

- Kérem, jöjjön velem. És Niall Horan maga is. Meg kell tenniük a vallomásukat –nyitotta ki a korántsem bíztató fekete ajtót. 

- Rendben –bólintottam majd Niall-el a nyomomban követtem a férfit

A tanúzás korántsem volt annyira ijesztő, mint amennyire gondoltam vagy rákészültem. Feltettek kérdéseket, mint mióta tartott ez az egész, mit követett el Caroline, fel kellett idéznem minden egyes szörnyű emléket a lehető legnagyobb pontossággal. Mivel tudtam, hogy minden részlet nagyon fontos lehet így igyekeztem mindent elmondani. Aztán az aznapi eseményeket is visszaidéztem, hogy mit mondott Caroline és Grimmy, ahogy bevallották, hogy együtt tervelték ki Harry megveretését, hogy mindketten ott voltak az aréna tűzeseténél mindent. Cirka egy óra leforgása alatt megvoltam, bár mire kiértem Niall már kint ült a többiekkel. A rendőr kikísért és még annyit elmondott, hogy készüljek fel arra, hogy valószínűleg nem ez volt az utolsó eset, hogy szemtől szemben vagyok a vádlottakkal, ugyanis ha tárgyalás időpontja meglesz, akkor valószínűleg engem is be fognak idézni, mint koronatanút. Nem nagyon örültem neki, de nem volt mit tenni, ha azt akartam, hogy ezek ketten megbűnhődjenek mindenért. Ezután végre hazaengedtek minket, aminek nagyon örültünk. Matt persze tudomást szerzett az eseményekről és elhalasztotta a fotózást az utazás utánra. Apropó utazás, Simon, aki mindent tud egyeztetett a jótékonysági rendezvény szervezőivel, akik belementek abba, hogy két hét múlva utazzunk el Afrikába. Így volt egy kis időnk arra, hogy feltöltődjünk és kipihenjük magunkat. A fiúknak és nekünk is minden fellépést, rendezvényt, megjelenést lemondtak és szabad 2 hetet kaptunk. A kocsiban Harry-nek dőlve hallgattam, ahogy a többiek beszélgetnek, már majdnem elaludtam, mikor rezegni kezdett a zsebem. Kábán kutakodtam utána majd mikor megtaláltam láttam, hogy Eric az. 

- Ajaj –motyogtam 

- Ki az? –kérdezte Liam

- Eric –mondtam

- Ésss? –nézett rám értetlenül

- Hatalmas nagy letolást fogok kapni most –mondtam és benyomtam a gombot

- Szia Er…-kezdtem, de ő letorkollt

- Te csak ne sziázgass nekem, mégis hogy a fenébe gondoltad, hogy egyedül odamész ahhoz a nőhöz? Ráadásul ketten voltak! Komolyan ennyire nem lehetsz felelőtlen! –hadarta és abban 

is kételkedtem, hogy közben vett levegőt 

- Nyugalom Eric, vegyél levegőt is –nyugtattam

- És még humorizál is. Legalább egyben vagy? –kérdezte kicsit nyugodtabban

- Igen, mint mindig most is jöttek a fehér hercegek szőke lovon –mondtam 

- Legalább nem lettél hülyébb –sóhajtott 

- Hé! –lázadtam fel 

- Hál’ Istennek, hogy Harry vigyáz rád, esküszöm azt a fiút az ég küldte hozzád –mondta 

- Te most engem szidsz vagy Harry-t áldod? –kérdeztem

- Mindkettő, ne szólogass be. Nem vagy olyan helyzetben –mondta

- Meg se szólaltam –mosolyodtam el 

- Most már tényleg jössz nekem egy találkozóval, aminek keretén belül elmesélsz mindent –mondta

- Rendben, van 2 szabad hetünk összehozzuk –ígértem

- Szavadon foglak. Na de hagylak pihenni és vigyázz magadra! Komolyan –mondta

- Vigyázok én, mint mindig –mondtam

- Látom én. Na szia királylány –köszönt el

- Szia, szőke lovacska –mondtam

Felpillantva a telefonomból a többiek értetlen tekintetével találtam szemben magam. 

- Csak egy szokásos Eric féle lecseszés volt. Kicsit kiakadt azon, amit csináltunk, lecseszett, téged áldott – mutattam Harry-re – és megígértette velem, hogy vigyázok magamra. Mintha eddig nem ezen lettem volna 

- Na ez hiányzott már. Így együtt és a szokásos hülyeség megy –mondta Louis 

- Akkor hogy legyen ez a két hét? –kérdezte Zayn

- Egyértelmű, mindannyian nálunk maradtok –mondta Harry

- Nem lesz sok a szüleidnek? –kérdeztem

- Dehogy, imádják ha tele a ház –mondta 

- Azért én arra gondoltam, hogy pár napra elmehetnénk Írországba –vetette fel az ötletet Zayn

- Nem rossz ötlet, kicsit kikapcsolnánk –értett egyet Niall

- Nekem is tetszik –mondta Liam 

- Oké akkor egy hét pihenés otthon, majd elmegyünk a második hétre Írországba –mondta Louis

- Megbeszélve –emeltem fel a kezemet 

Az út további része csöndesen telt, mindenki elfáradt és csak arra vártunk, hogy végre hazaérhessünk. Mikor felálltunk a kocsi feljáróra az ajtó kivágódott és Danielle, Anne, Gemma és Brit rohant felénk. Elsőre nem tudtam mire készüljek, mekkora letolást kapok, de Anne és Gemma szinte egyszerre vetették a nyakamba magukat. Danielle Liam-et ölelte magához szorosan, Brit pedig Harry-t vette célba. 

- Istenem annyira aggódtam, hogy bajod esik –mondta Anne és közben alaposan végigmért, hogy meggyőződjön arról, nincs bajom 

- Sajnálom, hogy aggódnod kellett miattam –mondtam bűnbánóan 

- Hatásos, de még gyakorold –szólt oda Niall

- Most szívesen mondanék valamit, de bűnösként hallgatok inkább –mondtam

- Hallgass is. Felelőtlenség volt az egész, hogy jutott eszedbe? –kérdezte Gemma 

- Ketten voltunk –próbáltam rávilágítani az apró tényre

- De a te ötleted volt, majd Lauren is megkapja a maga letolását Trischa személyében –mondta Anne

- Ajaj Zayn anyuja itt van? –húzta be a nyakát 

- Nincs, de készülj rá, hogy fel fog hívni –helyezte kilátásba Anne 

- Jaj, nekem –motyogta szegény lány és Zayn-hez bújt 

- De örülök, hogy senkinek sem esett komolyabb baja. Niall be a házba, nehogy megerőltesd magad –mondta szigorúan Anne

- Semmiség ez a kis sérülés –mondta 

- Akkor is! –tolta a ház felé Gemma 

Miután megkaptam a kellő letolást kifaggattak minket, hogy mi történt a lakásban. Miután elmeséltünk mindent láthatóan megnyugodtak a ténytől, hogy mindketten börtönben vannak. Mindannyian elmentünk lefürdeni, mert én legalábbis úgy éreztem, hogy rettentő piszkos vagyok. Harry még lent beszélgetett a szüleivel mikor én felmentem a szobába. Előkotortam Harry egyik pólóját, magamhoz vettem tiszta fehérneműt és bevonultam a fürdőbe. Alig vettem le a ruháimat, mikor kinyílt az ajtó és megfordulva Harry-vel találtam szemben magam. Elmosolyodott miközben végigmért, nekem meg csak akkor esett le, hogy ruha nélkül vagyok. Tettem egy gyenge próbálkozást, hogy elérjem a legközelebbi pamut anyagot, de Harry elkapta a kezem és magához húzott. 

- Nincs szükség rá, nekem így jobban tetszel –mondta és végigsimított a hátamon 

- Harry –motyogtam 

- Ne aggódj szépségem –mondta és hamar megszabadította magát a ruháitól 

- Istenem –motyogtam még mindig magam elé 

Harry visszahúzott magához én pedig szerintem ismét elmehettem lazán egy közlekedési lámpának. Utáltam magam, hogy még mindig ennyire zavarba tudok jönni, de úgy tűnt, hogy őt ez szórakoztatja. 

- Ne mosolyogj –löktem meg 

- Még mindig édes, ahogy zavarba jössz –mondta a hátamat simogatva

- Még mindig nem szoktam hozzá, hogy ennyire jó pasi a barátom –néztem fel rá 

- Csak a barátod? –húzta fel a szemöldökét 

- A vőlegényem –javítottam ki magam, mire ő még közelebb húzott magához, ezzel teljesen összesimultunk

- Rég volt már, hogy kettesben tudtunk lenni és kényeztethettelek –puszilta meg az orrom 

- Rég volt már egy nyugodt percünk –mondtam 

- Ez is igaz –mondta 

Ekkor eszembe jutott a tegnapi vitánk és ez kicsit elvette a kedvemet. Harry ezt észrevette és felemelte a fejemet.

- Mi a baj? –kérdezte 

- Semmi, csak butaság –ráztam meg a fejemet

- Ana? Rajta agyalsz? –talált bele a közepébe 

- Igen, de csak kósza gondolat volt –bizonygattam

- Szerelmem – úgy mondta a nevemet annyi gyengédséggel és szerelemmel tele, hogy beleremegtem – Ne gondold soha egy percig se, hogy nekem bárki más kellhet. Téged szeretlek az első perctől fogva, hogy megláttalak. Gyönyörű, erős, ártatlan, céltudatos és már akkor tudtam, hogy ha egyszer az én szerelmem leszel soha nem foglak elengedni. Bár eleinte ellenezted a korkülönbség miatt, soha nem adtam fel, hogy meghódítsalak. Annyi mindenen keresztül mentünk, a szerelmünk mindvégig kitartott pedig többször is elváltunk egymástól, de mindvégig téged szerettelek. Ezen se egy Ana se senki nem tud változtatni. Amit akkor este a hegyi házban kérdeztem, komolyan gondoltam. Mindennél jobban szeretném, hogy a feleségem legyél egyszer. Ahogy az oltárhoz sétálsz majd hófehér gyönyörű ruhában én pedig azon fogok agyalni, hogy mivel érdemeltem ki ezt a gyönyörű nőt. Akit az életemnél is jobban szeretek –mondta én pedig a monológja végére már sírtam a szavai nyomán.