Moments – VI. évad 40. rész

Harry lágyan letörölte a könnyeimet majd egy puszit adott a homlokomra miközben a hátamat simogatta.

- Ne sírj szerelmem –mormogta mély hangon, amit úgy imádtam

- Sajnálom, csak annyi minden történt, annyi bizonytalanság volt és van bennem….és ez, amit az előbb mondtál pont betalált –motyogtam

- Betti –mondta elfúló hangon és egészen szorosan ölelt magához – minden, amit most mondtam, illetve amit eddig azt mind komolyan gondoltam, őszintén ezt érzem, és azt hiszem, vagyok annyira önző, hogy képtelen lennék elengedni vagy elveszíteni téged

- Ne is tedd –emeltem fel a fejem és a szemébe néztem

- Soha nem tenném meg –simított ki egy tincset az arcomból

- Szeretlek Harry –mondtam és valamiért erre a szívem heves dobogásba kezdett

- Én is szeretlek –mondta és ujjával körberajzolta a szám vonalát majd lehajolva megcsókolt

Annyira hiányzott már, hogy meghitten csak kettesben legyünk, hogy amikor Harry ajka az enyémhez ért felsóhajtottam és átkarolva a nyakát simultam hozzá. Harry egyik keze a derekamra simult, míg másik kezével a hajamba túrt óvatosan, ami nyomán remegés futott végig az egész testemen. Azt hiszem elmondható, hogy rég voltunk már együtt és hiányoztunk egymásnak. Lassan hátrálni kezdtünk és mikor a hátam a zuhanyfülke ajtajának ütközött elengedtük egymást és beléptünk a már korábban megnyitott meleg víz alá. Harry behúzta a fülke ajtaját és ismét magához húzott, ajka pedig ismét az enyémet kényeztette. Azonban a csókunkat a víz mellett enyhe sós íz is ízesítette. Elhúzódtam Harry-től akinek akkor láttam, hogy egy kósza könnycsepp gördült le az arcán. A szívem fájdalmasan összerándult látva a félelmet a tekintetében. Lábujjhegyre állva végigcsókolgattam az arcát és kezembe fogtam az arcát.

- Minden rendben lesz most már –mondtam és homlokomat az övének döntöttem

- Féltem….annyira féltem, hogy nem érünk oda időben, hogy valami rosszul sül el –mondta és arcát a nyakamhoz fúrta

- Sajnálom, hogy aggódnod kellett –mondtam a haját simogatva

- Te sajnálod? Ha nem barátkozom vele, akkor soha nem jutunk ide –mondta

Erre eltoltam őt magamtól kicsit és a szemébe néztem.

- Fejezd be ezt a felesleges önmarcangolást. Ennyi erővel akkor azt is sajnálhatnád, hogy összejöttünk, mert akkor sem lett volna ez –mondtam talán kicsit keményebben a kelleténél

- Azt soha. Életem legboldogabb perce volt, mikor Simon kertjében a hintaágyon összebújtunk a pokróc alatt. Főleg amikor láttam, hogy a nyakláncot nem dobtad el, hanem feltetted –mondta és végigsimított a nyakláncon, ami mindig a nyakamban volt

- Akkor ne emészd magad kicsim ezen az egészen. Végre vége van, és csak ez számít. Te pedig megint megmentettél –simítottam végig a mellkasán

- Mindig ott leszek, hogy megmentselek –túrt a hajamba

- Akkor jó, mert biztos, hogy lesz még pár ilyen alkalom –mosolyodtam el

- Azért ilyet nem szeretnék ismét –komorodott el

- Ismersz, vonzom a bajt és a jó pasikat –kacsintottam rá

- Azt mondod, hogy figyeljek oda a menyasszonyomra, mert még lecsapják a kezemről? –kérdezte és egészen a csempéig hátrált velem

- Nem mondtam –motyogtam ugyanis a hátam érintkezése a hideg csempével kicsit váratlan volt – Csupán arra céloztam, hogy mennyire jóképű és vonzó a vőlegényem

- Hm, hát a vőlegényed akkor ezt ki is használja –mondta és váratlanul az ölébe kapott így közé és a csempe közé szorultam

- Harry –sóhajtottam

- Igen szépségem –csókolgatta a nyakamat közben

Igazából nem tudtam befejezni, mert annyira lefoglalt, amit csinál, hogy azt se tudtam mit akartam mondani. Kezeimmel a vállába kapaszkodtam és a fejemet hátra döntöttem mikor lejjebb haladt a nyakamtól. Mocorogni kezdtem mire éreztem, hogy erősebben szorítja a csípőmet.

- Ne mocorogj –mormogta a bőrömbe

- Nem csak neked vannak kis játékaid –túrtam bele a göndör hajába

- Azt gondolod? –nézett rám csábítóan és letette a lábamat a földre

- Mire készülsz? –kérdeztem

- Megfürdetlek –kacsintott rám

- Öhm rendben –mondtam

Ismertem jól ahhoz, hogy tudjam készült valamire. Levette a tusfürdőt a polcról és háttal fordított magának. Kezeimet esetlenül magam mellett lógattam le, egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, ami irreális volt, hiszen már számtalanszor voltunk együtt de most olyan régen voltunk így kettesben hogy a régi zavartságom ismét visszatért. Ezt Harry is észrevette, mert megállt a mozdulatban, és ahogy közelebb lépett hozzám, a hátamon éreztem mellkasának gyors süllyedését és emelkedését. Kezei a hasamra simultak én pedig elvesztem az ölelésében.

-         - Nyugalom szépségem –búgta a fülembe

-         - Nem olyan egyszerű melletted – motyogtam

-         - Dehogynem, csak lazítsd el magad –kőrözött egyik ujjával a hasamon

-      - Úgy tűnik, melletted soha nem tudok nyugodt lenni –raktam a kezemet a kezére megállítva ezzel a mozdulatában

-        - Na gyere –mosolyodott el 

Ezután lassan lefürdettük egymást, a zavartságom egyáltalán nem múlt el, de csak arra tudtam gondolni, amit a kezével művelt, a közelségére és az ajkaira a bőrömön. Harry mindig tudta, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy, megnyugtasson amennyire lehetséges. Mindig elcsodálkoztam azon, hogy a fiatal kora ellenére mennyire tapasztaltan és éretten viselkedik. Mikor végeztünk kiemelt a zuhanyfülkéből, bebugyolált egy hatalmas törülközőbe, majd magát is megszárítgatta és a csípője köré tekert egy törülközőt majd kimentünk a szobájába. 

Azonban mielőtt megtudhattam volna, hogy mi történt kopogás zavarta meg a pillanatot. Harry először nem törődött vele, csak mikor a kopogás gyakoribbá és sürgetőbbé vált idegesen fújtatott egyet, megcsókolt és az ajtóhoz ment. Az ágyon ülve kíváncsian néztem, hogy ki az és legnagyobb meglepetésemre Ana állt az ajtóban. A gyomrom rögtön ugrott egyet és azon agyaltam, hogy mit akarhat Harry-től ilyen későn. Láthatóan Harry is várta, hogy mit mond, de a lány csak szorosan átölelte őt és arcát a mellkasába fúrta. Azt hiszem jelzőlámpa után simán elmehetek étkészletnek is akkorára kerekedtek el a szemeim. Ez a lány most komolyan előttem ölelgeti a félmeztelen törülközőben lévő vőlegényemet? Igen bevallom némi féltékenység fogott el, de kit nem fogott volna? Harry megköszörülte a torkát és megpróbálta eltolni kicsit magától. 

-         - Ana mi történt? –kérdezte

-         - Harry kérlek, ne haragudj, de ne küldj el –sírta

-        - Elárulod végre mi történt? –sürgette Harry aggódva

-        - A-Anya megint összevesztünk –motyogta 

Harry nagyot sóhajtott, eltolta magától a lányt berobogott a fürdőbe majd egy perc múlva már felöltözve jött ki. Kérdőn néztem rá és szerintem arcomra volt írva a nem tetszésem.

-         Bocsáss meg szerelmem, sietek vissza –adott volna egy csókot, de elhúztam a fejem

-         - Te most komolyan itt akarsz hagyni? –kérdeztem

-         - Kicsim –sóhajtott

-         - Ne gyere nekem ezzel! –álltam a tekintetét

-         - Majd megbeszéljük, szüksége van rám –győzködött

-         - Mert te vagy az egyetlen barátja? –kérdeztem

-         - Nem, de ez bonyolult –hajolt volna ismét közelebb, de én eltoltam

-         - Ha neked ez ennyire fontos, akkor menj –mondtam és igyekeztem nem elgyengülni

-         - Betti kérlek –nézett rám

-         - Szia, Harry –mondtam és a szekrényhez mentem

Hallottam, ahogy becsukódik az ajtó mögöttük én pedig automatikus mozdulatokkal vettem ki a ruhámat a szekrényből. Nevezzetek bolondnak, paranoiásnak, hisztérikusnak, szörnyű embernek, de nekem ez nagyon rosszul esett. Ráadásul még mindig úgy éreztem, hogy nem alaptalan az aggodalmam. Nagyot sóhajtottam és elővettem a telefonom épp Anyut akartam volna felhívni, mikor kopogtattak az ajtón, majd Louis dugta be a fejét.

-         Bejöhetek? –kérdezte

-         - Persze gyere csak –dobtam le a telefonom az ágyra

-        - Láttuk Vic-el Harry-t és Ana-t kimenni a házból. Gondoltam feljövök megnézni, hogy vagy –ült le mellém

-      - Te hogy lennél ha Vic elmenne az éjszaka kellős közepén az állítólagos régi fiú haverjával? –kérdeztem

-         - Valószínűleg, ugyanúgy ahogy te most –nézett rám

-        - Kezd egy kicsit elegem lenni Louis. De mit tudok tenni? El nem tilthatom tőle, de ez most nekem sok –mondtam megdörzsölve a szememet

-         - Lenne kedved elmenni valahova? –kérdezte

-         - Hm? –néztem fel rá

-       - Beszéltem a többiekkel és benne vannak, hogy elmenjünk valahova. Kell a kikapcsolódás mindenkinek. –mondta

-         - Nem tudom…de menjünk, nem akarok itthon ülni és azon agyalni mit csinál Harry azzal a csajjal –álltam fel

-         - Betti ne gyötörd magad –jött oda hozzám és ölelt meg szorosan

-         - Köszönöm Louis –motyogtam a vállába

-         - Nincs mit nagylány, na, öltözz fel és lent találkozunk –puszilta meg a fejem és kiment

Imádtam a többieket azért, hogy mellettem voltak ebben a helyzetben és igyekeztek elterelni a gondolataim. Való igaz a mai nap eseményei után arra vágytam, hogy Harry-vel töltsem az estét, de úgy tűnik neki fontosabb, hogy Ana-t vigasztalja, minthogy velem legyen. Tehát neki fontosabb az a lány. Erre elöntött belülről a harag és egyre jobban tetszett az ötlet, hogy kimozduljunk itthonról. Gemma is úgy döntött, hogy velünk tart, aminek nagyon örültem. Láttam rajta, hogy haragszik az öccsére, de volt olyan aranyos, hogy nem említette előttem. Mivel sokan voltunk 3 autóval mentünk, amit Louis, Niall és a friss jogsis Liam vezetett. Persze Louis egyből kifejtette, hogy mennyire örül, hogy nem kell élete kockáztatásával beülnie Liam mellé az autóba, mire Gemma felajánlotta, hogy majd ő vezet így Louis csak Liam mögött kötött ki, amin mindenki nagyot nevetett. Főleg, hogy úgy kapaszkodott az autó kapaszkodójába, mintha az élete múlna rajta. Örültem, hogy Gemma és én végül ketten utaztunk így nyugodtabban tudtunk beszélgetni. Elmesélte, hogy milyen jól alakulnak a dolgai a munkahelyén, és hogy azt tervezi, hogy megcsináltatja az első tetoválását. Ez utóbbi témába alaposan belementünk, mert én is terveztem már a harmadikat, így megbeszéltük, hogy majd együtt megyünk el. Mire kiveséztük a témát megérkeztünk a helyhez, amit kinéztek maguknak. Nagyon kellemes klubnak tűnt, nem túl nagynak, és ahogy elnéztem sokan se voltak. 

-         - Nos, hogy tetszik? –karolt át Niall

-         - Nem rossz, te találtad? –kérdezte

-    - Igazság szerint én, csak ő akarta begyűjteni az elismeréseket –mondta Liam aki épp Danielle-re segítette fel a kabátot

-         - Nagyon gonosz vagy, kicsit sem adsz a sikerélményből –kenődött el Niall

-         - Adok én, de attól még nem a te ötleted –nevetett Liam

-         - Inkább menjünk be –vetett véget az eszmecserének Zayn 

Beálltunk a sorba és 5 perc múlva már egy távol eső box felé furakodtunk a tömegen keresztül. Lepakoltuk a cuccainkat, majd rendeltünk italt én pedig felmértem a terepet. Ahogy kintről úgy bentről is nagyon kis kellemes helynek tűnt. Mindenhol kisebb boxok voltak, ami kicsit távolabb volt a tánctértől így a zene se volt annyira hangos, hogy ne halljuk egymás hangját. Persze a kezdő italok elfogyasztása után a fiúk táncolni hívták a lányokat, akik először nem akartak menni mondván nem hagynak egyedül engem. De miután Gemma biztosította őket, hogy ő velem marad nagy nehezen sikerült őket rávenni, hogy elmenjenek a fiúkkal. Mi kikértünk magunknak még egy kör italt, – én már kifejezetten kértem, hogy minimális alkohol mennyiséggel készítsék el -, és elmélyült beszélgetésbe kezdtünk. A sokadik kör után éreztem, hogy ki kell mennem a mosdóba, így Liam részletes magyarázata után elindultam a klub hátsó felébe felfedezni az említett helységet. Épp befordultam az egyik folyosóra, mikor nekiütköztem valakinek. Annyit észleltem a félhomályban, hogy valaki elkap és a karjai a derekam köré fonódnak. Gyors bocsánatkérésbe kezdtem és biztosítottam az illetőt arról, hogy nem szándékosan akartam átgázolni rajta. Mikor azonban felnéztem rá, még a levegő is elakadt bennem. Az illető ismerős volt nekem…azok a barna szemek, az a szőke kócos haj. 

-         - Betti? –kérdezte meglepetten, de mosolyogva

-         - Ross?