Moments - IV. évad 46. rész

 

*Louis szemszöge*

Ha egyszer valaki azt mondta volna nekem, hogy Harry lesz először apa biztos kinevettem volna még pár évvel ezelőtt. Félreértés ne essék, nem azért mert Harry egy felelőtlen ember lenne, aki nem képes ellátni egy gyereket. Csak Betti felbukkanása előtt még sose láttam ennyire szerelmesnek, tudatosnak és komolynak. Betti teljesen megváltoztatta és jó értelemben. Bár ha bárkinek leírnám egyszer a történetünket, szerintem senki se hinné el, vagy azt gondolná, hogy egy elcsépelt szappanopera. Ahogy a lányokkal megismerkedtünk, a kapcsolatok kialakulása, Caroline felbukkanása és tettei, a lányok kómába esése és még annyi minden volt, amit sorolhatnék. Lassan kifújtam a cigifüstöt és elnyomtam a csikket a hintaágy melletti hamutartóban. Anne nem szereti, ha a ház közelében dohányzom és én sem akarom, hogy akaratuk ellenére az én füstöm szívják. Így közös megegyezés alapján kihelyeztük ide a „dohányzó részleget” ahogy Vic nevezte. Be kell vallanom eleinte rossz szemmel nézte, hogy dohányzom, de már szerencsére megbékélt. Én sem örülök neki, de úgy érzem, segít. Nagyot sóhajtottam és felnéztem Harry ablakára. Már másfél hete, hogy kiderült mi a helyzet és azóta Betti ki se mozdult szinte a házból. A lányok turnéja szerencsére csak a következő évre volt betervezve, de azon felül is jócskán lett volna kötelezettségeik, amelyek nem lettek lemondva, hanem a 3 lány megy el rájuk. Eleinte mindent le akartak mondani, mondván Betti nélkül nem mennek, de végül ő meggyőzte őket arról, hogy a rajongóikat nem hagyhatják cserben. Így volt ez ma is, épp egy rádiós interjún voltak, Harry és Liam pedig egy esti műsorban fognak szerepelni. Nem is bántam, hogy nekem nem kellett velük mennem így kicsit kipihenhettem az elmúlt hét rohanását.

Mivel Betti épp egyedül volt, mert Zayn és Niall elmentek bevásárolni, gondoltam felmegyek és boldogítom kicsit. Kopogtattam az ajtón és miután egy halk „gyere be” elhangzott benyitottam. Betti az ágyon ült törökülésben és a laptopján szöszölt.

-          Remélem nem az utálkozók kommentjeit olvasod! –huppantam le mellé óvatosan
-          Szia, Louis. Nem, a lányok interjúját néztem, amelyet online is adtak –mondta
-          Na és milyenek voltak? –kérdeztem
-         Nagyon jók. Elénekeltek egy-két dalt, megvolt az interjú és szépen kitértek az alól a kérdés alól, hogy milyen betegségem is van –sóhajtott
-        Tudom, hogy nagyon nehéz és szeretnél te is ott lenni, de amíg az orvos nem mond véglegeset jobb, ha pihensz –mondtam
-          Tudom, de olyan unalmas egész nap itt feküdni –dörzsölte meg a szemét
-          Vagy ülni –vigyorogtam rá
-          Louis! –nézett rám bosszankodva
-        Na na! Csak semmi bosszankodás! Nem tesz jót a leendő keresztfiamnak vagy keresztlányomnak! –néztem rá szigorúan
-          Legalább amiatt nem kell aggódnom, hogy ki lesz a keresztapja a kicsinek –nyújtózott egyet
-          Egy percig se gondolkodj rajta én nagyon szívesen vállalom –néztem rá reménykedve
-          Nem kellenek a kiskutya szemek persze, hogy lehetsz a keresztapja. De hagyd meg Harrynek az örömöt, hogy felkérhessen légy szíves –mosolygott rám
-          Nem leszek semmi jónak az elrontója –ígértem
-          Ki van itthon egyébként? –kérdezte és az ajtó felé nyújtogatta a nyakát
-          Gemma, Anne és mi ketten –soroltam
-          Zayn és Niall?
-          Elmentek vásárolni, és Niall-t ismerve a fél boltot fel fogják vásárolni –dőltem hátra az ágyon
-          Lehetséges, de ha hoz nekem epres fagyit már jó lesz nálam –simogatta meg a hasát
-          Kívánós lettél? –nevettem el magam
-       Ne nevess! Sajnos igen. Úgy tűnik az édesség imádatom még jobban felerősödött a terhesség miatt –húzta el a száját
-          Sose baj, egy kismama úgy gyönyörű, ha szép gömbölyű –mondtam
-       Nem Louis, ezt csak ti pasik gondoljátok. Utána meg mi nők érezzük rosszul magunkat, mert meghíztunk –csóválta a fejét
-          Nem tudom. Én akkor is szeretném őrülten Vic-et, ha meghízna a terhesség miatt. Hiszen tudom, hogy azért volt, mert kihordta és világra hozta a szerelmünk gyümölcsét a gyerekünket –hadonásztam magam előtt a kezemmel magyarázás közben
-          Valóban? –nézett rám és a szemei csak úgy csillogtak
-          Persze és hidd el ezzel Harry is így van –bólogattam
-          Most valamivel jobban érzem magam –sóhajtott
-          Ugyan már, olyan vékony vagy, hogy ha felszedsz pár kg-t is gyönyörű leszel –legyintettem
-          Még szerencse –mondta és a keze megint a hasán volt
-          Látom, minden kismama szereti simogatni a pocakját –ültem fel
-          Ne is mond! Nem tudok mit tenni, egyszerűen ösztönösen nyúlok oda és simogatom –nézett le a hasára
-          Ezen sose rágódj, nagyon cuki –nevettem
-          Köszi, Louis te mindig tudod, hogy deríts jobb kedvre –fogta meg a kezem
-          Igazán bármikor. Na de most emeld fel a hátsód és gyere le a nappaliba. Pihenned kell az igaz, de nem gubbaszthatsz itt fent egész nap –mondtam és lemásztam az ágyról

Szegény lány annyira begubózott a szobába, hogy ráfért egy kis mozgás. Tudom, hogy óvatosnak kell lennie, de így a 9 hónap végére be fog golyózni. Leérve a nappaliba ott találtuk Zayn-t, aki láthatóan épp hősi halált készült halni.

-          Veled meg mi történt? –ültem le mellé, míg Betti a szemközti fotelba kuporodott
-          Niall esküszöm önmagán is túltett –sóhajtott
-          Na, most nem a fél boltot vásárolta fel, hanem az egészet? –nevettem
-          Valahogy úgy. Rengeteg kaját vett és…-nem tudta végig mondani a mondatot, mert Niall rontott be a szobába, egy halom plüssel
-          Betti, de jó, hogy itt vagy! –lelkendezett a kis szöszi és lepakolt a kanapéra
-          Niall, mond te minek vettél ennyi plüsst? –kérdeztem felhúzott szemöldökkel
-          Hát a picinek! –magyarázta lelkesen mire felnevettem
-          Tisztában vagy vele, hogy az még nagyon sok idő? –néztem rá
-          Való igaz, de sose korai elkezdeni. Ráadásul tudom, hogy Betti is örül majd nekik –pakolta kifele beszéd közben a vásárolt dolgokat

Ránéztem Bettire és láttam, hogy nagyon tetszenek nekik a kis bolyhos állatkák.

-          Köszönöm Niall, nagyon aranyos tőled –mondta és épp egy óriás Fülest szorongatott
-          Nagyon szívesen –vigyorgott rá vadul

Hátra dőltem a kanapén és néztem, ahogy Betti és Niall élénk társalgásba kezd a plüsshalom felett. Zayn pedig egyenletesen kezdett szuszogni a fülembe.


*Betti szemszöge*

 Niall egyszerűen tüneményes volt amennyi dolgot vett már most. Nagyon aranyos volt, hogy ennyire fellelkesült, de így a szobában ülve a sok plüss között kicsit elbizonytalanodtam. Mi van, ha elveszítjük a kicsit és itt maradunk a sok gyerekjáték között? Azt nem tudnám elviselni, vagy a plüssök vagy én mennék. Harry-t ismerve előbbi történne meg. Ránéztem az órára és mivel még korán volt így ölembe vettem a laptopot és felültem vele az ablakpárkányra. Liam és Harry csak későn jönnek haza így nem is számítottam rá, hogy még mielőtt elalszom itthon lesz. Unalmamban felmentem Twitterre és nézelődni kezdtem. Voltak képek Niall-ről és Zayn-ről amint a plázában vásároltak, persze mindenkiben azonnal gyanút keltett, hogy Niall miért vásárol ennyi plüsst. Tovább görgettem és megtaláltam a másik kettőről készült fényképeket amint megérkeztek a stúdióhoz. Lassan görgettem lefele és az egyik képen megakadt a tekintetem. Lou mellett ott lépdelt egy nagyon ismerős lány és mikor jobban megnéztem leesett, hogy ki az. Ana! Ez most komoly? Mit keres az a lány ott velük? Gyorsan végignéztem az összes képet és még jó páron felfedeztem őt. A tenyerem izzadni kezdett és hirtelen nagyon meleg lett a szobában. Nem feltételeztem, hogy Harry bármi olyat tenne vele, de miért van velük? Mély levegőt vettem és lecsuktam a laptopot. Bízom Harry-ben, de mindentől függetlenül zavar, hogy az a lány a közelében van. A fenébe is, én csak elmentem Eric-el városnézésre és őt azonnal elfogta a féltékenység. Fejemet a hideg üvegnek döntöttem, majd úgy határoztam inkább megyek és lezuhanyzom. Ledobtam a szennyeskosárra a ruháimat és beálltam a meleg víz alá. A hasam még szokott néha görcsölni, de ilyenkor a melegvizes zuhany nagyon jót szokott tenni. Vagy fél óráig áztathattam magam mire hajlandó voltam befejezni. Felvettem Harry egyik pólóját, illetve egy melegítőnadrágot és mikor kiléptem a szobába Lauren-t találtam az ágyamon.

-          Szia! –mosolygott rám fáradtan
-          Szia, végre megjöttetek –öleltem meg és ültem le mellé
-       Ne is mond, hatalmas volt a tömeg és mire mindenki elfogyott már a biztonságiak is kezdtek türelmetlenek, lenni –magyarázta
-          Ne foglalkozz velük, jók voltatok és büszke voltam rátok, mert nagyon jól kezeltétek a helyzetet és a rajongókkal, is mint mindig kedvesek voltatok –mosolyogtam
-          Nagyon fura volt, hogy nem voltál ott, de a rajongók tüneményesek voltak. Jobbulást kívántak neked, aggódtak érted, hogy mi van veled –magyarázta
-          Tudom, hogy fura, de nem tart ez az állapot örökké –öleltem meg
-          Persze tudom én, megszületik a pici és utána velünk jöhetsz te is –nézett rám
-          Ámen, hogy így legyen!
-          És van híred a fiúkról? –kérdezte
-          Zayn a nappaliban aludt még legutoljára, Niall Gemma-val játszott a szobájában, Liam és Harry meg...még nem értek haza –mondtam
-          Minden rendben? –nézett rám gyanakvóan
-          Miért ne lenne? –nevettem el magam, de tudtam, hogy átlát rajtam
-          Halljuk, miért mondtad ilyen furán, hogy Harry-ék még nem értek haza? –faggatott
-          Utálom, hogy ennyire átlátsz rajtam –duzzogtam
-          Betti! –szólt rám
-        Semmiség, csak….csak nézegettem a képeket Twitteren és véletlenül belefutottam párba, amin Harry és Liam volt és, és Lou mellett felfedeztem, hogy ott van velük Ana is –magyaráztam az ágytakarót piszkálva
-          Az meg mit keresett ott? –pislogott döbbenten
-          Nem tudom, de nem akarok semmit se beleképzelni előre. Nem mondom, hogy nem zavar, mert igen, de tőle akarom hallani, hogy mi ez az egész –néztem fel rá
-          Ez nagyon jó hozzáállás, biztos lesz rá magyarázat –bólogatott
-          Remélem –sóhajtottam és ledőltem az ágyra

Nem tudom Lauren mikor ment ki, vagy, hogy én mikor aludhattam el, de arra keltem fel, hogy besüpped mellettem az ágy. Annyira álmosnak éreztem magamat azonban, hogy nem volt kedvem felhozni az Ana dolgot és beszélni se akartam róla. Így mozdulatlanul figyeltem, majd éreztem, ahogy Harry mögém bújik és kezét a hasamra csúsztatva ölelt magához. Mivel jelét nem mutattam annak, hogy ébren lennék így adott egy puszit a vállamra és pár perc után egyenletes szuszogása azt jelezte, hogy elaludt. Nem álltam neki agyalni, csak hagytam, hogy újra elmerüljek a puha párnában és Harry megnyugtató meleg ölelésében.

Másnap reggel mikor felébredtem melegem volt és elzsibbadt a jobb karom. Harry még mindig hozzám bújva aludt, így csak egy 10 perces csöndes közelharc után tudtam lehámozni magamról. Óvatosan betakartam és lábujjhegyen bementem a fürdőbe. Hamar rendbeszedtem magam, és mikor kiléptem a fürdőből láttam, hogy Harry már ébren van. Hunyorogva pillantott fel rám, majd kinyújtotta kezét jelezvén, hogy bújjak vissza mellé. Mikor befeküdtem a meleg takaró alá, lejjebb csúszott és fejét a hasamra tette. Nem bírtam megállni, hogy ne simogassam bongyor fürtjeit, amelyek már egészen hosszúak voltak. Jólesően felsóhajtott és a hasamat simogatta fél kézzel.

-          Olyan jó így ébredni minden reggel. Veled –mormogta reggeli mackós hangján
-          Veled is –mosolyodtam el
-          Hogy vagytok? Sajnálom, hogy tegnap este olyan későn értünk haza, de a mi interjúnkat tették utolsónak –sóhajtott
-          Semmi gond. Amúgy sem tudom mikor aludtam el, az utolsó, ami megvan, hogy Lauren még bent volt nálam –mondtam
-          Igen mondta, hogy filmezés közben elaludtál, fent volt még amikor megérkeztünk –mondta
-         Értem, mindenesetre most legalább kialudtam magam –döntöttem hátra a fejemet az ágytámlának
-          Ennek örülök, sokat kell pihenned –mondta
-          Tudom, de egyszerűen megőrülök a négy fal között –dörzsöltem meg a szemem
-       Megértelek, de nem kockáztathatjuk, hogy bajod történik mert velünk jössz –puszilta meg a hasam

Erre a mondatra olyan hirtelen reagáltam, hogy mire felfogtam mit mondok, addigra már kimondtam hangosan.

-          Persze, van aki elkísérjen.
-          -Tessék? –emelte fel a fejét

Legszívesebben saját magammal kiabáltam volna, ha ezért nem visznek diliházba. Megfigyeltem magamon, hogy amióta terhes vagyok, hol érzékeny vagyok, hol a semmiből elönt a harag és egyszerűen nem tudom kontrollálni.

-          Ne is figyelj rám, nem mondtam semmit –próbáltam meg kimászni az ágyból, de ő visszahúzott
-          Nem. Szeretném, ha kifejtenéd mire gondoltál –nézett a szemembe
-          Hagyjuk, kérlek. Megviselnek ezek a szélsőséges érzelmek, amelyek a terhesség miatt vannak, nem kell komolyan venni, amit mondok –reméltem, hogy annyiban hagyja a dolgot
-          Betti, ha van, valami beszéljük meg. Kérlek! –fogta meg az arcom
-          Semmiség, csak este nézegettem a képeket és láttam, hogy...szóval láttam, hogy Ana veletek volt –fordítottam el a fejemet
-          Ugye nem gondolod, hogy van valami köztünk? –kérdezte
-          Nem gondolom, bízom benned, de közben rettentően zavar, hogy a közeledben volt –mondtam ki azt, ami este óta nyomasztott
-          Nézz, rám kérlek – fordította vissza a fejem – igen valóban Ana ott volt este de, csak azért mert Lou próbál neki segíteni, hogy bekerüljön a stylist szakmába, és hátha el tud valahol helyezkedni és akkor lenne, ami segítene neki –magyarázta
-          Értem –nem tudtam mit gondoljak
-          Beszélj hozzám, mit gondolsz most? –simogatta az arcomat
-       Nem tudom, hiszek neked, de akkor sem örülök, hogy a közeledben van. Harry, egyszer már megjártam a poklot Caroline miatt, ne kelljen Ana miatt is megtennem, mert nem fog menni –néztem rá
-          Nem fog semmi ilyesmi megtörténni. Ana gyakorlatilag hozzám se szólt, miután közöltem vele, hogy én nem fogok neki segíteni, de Lou segítségét fel tudom ajánlani. Nekem most te vagy a legfontosabb és azt is elmondtam neki, hogy gyerekünk lesz. Nincsenek rejtegetni valóim, számomra csak te számítasz –puszilta meg a homlokom
-          Ne haragudj, amiért ilyen hülyén viselkedtem –dőltem neki a mellkasának
-          Nincs miért bocsánatot kérned, érthető volt, hogy elbizonytalanodtál, de örülök, hogy megbízol bennem, és hogy meg tudtuk beszélni –emelte fel a fejem és egy lágy, de annál szenvedélyesebb csókot adott
-          Arra gondoltam, hogy ma elmehetnénk sétálni kicsit –vetette fel miután elváltunk
-          Jól hangzik, annyira szeretnék már kimozdulni a lakásból –húztam el a számat
-          Akkor menjünk le reggelizni és utána elindulunk –húzott magához még egy csókra és kimászva az ágyból készülődni kezdtünk



______________________________________________________________________________

Sziasztok!

Nem szerettem volna az elejére tenni ezt a kis monológot, de tartozom Nektek úgy érzem egy magyarázattal. Sajnálom, hogy ennyire eltűntem és így akadozik az írás, de az elmúlt 1 év nem volt könnyű. Az exem is jó nagy felfordulást okozott az életemben és zaklatott elég sokáig, majd novemberben Anyum miatt aggódhattam. Sajnos mellrákot diagnosztizáltak nála és még a hónap elején megműtötték. Nem mentségeket keresek, csak megpróbálom elmagyarázni, hogy miért voltam padlón és miért nem tudtam írni sem. Szerencsére korai fázisban vették észre, és így jól kezelhető volt még, komolyabb következmények nélkül, de ezt az elmúlt pár hónapot senkinek sem kívánom. Hála Istennek a szövettan, a műtét jól sikerült és a sugárkezelésen is túlesett már és csak a lábadozás van hátra. Tényleg nagyon sajnálom, ne haragudjatok, hogy ennyire eltűntem csak egyszerűen annyi minden összejött, hogy nem tudtam írni. Köszönöm Nektek, hogy ennyien olvassátok a blogot és ennyien itt vagytok és szeretitek a történetet. Bár már párszor mondtam tudom, de valóban nem gondoltam volna mikor elkezdtem, hogy valaha eléri a 600 000 olvasói látogatottságot.
Igyekszem rendbe szedni a dolgokat és azt csinálni amit szeretek, írni és ha kicsit is de boldoggá tenni az olvasóimat, boldoggá tenni Titeket a történettel.

Köszönök mindent és szeretlek Titeket.
Betti 

"All the love"