Moments IV. évad – 55. rész

Kora reggel volt még, London utcáin nem sokan lézengtek még ebben az időpontban amikor Harry-vel a taxiban ülve a reptérre tartottunk. Egy hét telt el a tárgyalás és Caroline, illetve Grimmie halála óta és most már úgy döntöttünk, hogy elutazunk kicsit kikapcsolódni. Harry számtalan csodálatos helyet felvetett, de nekem csak egy helyre húzott a szívem, Los Angelesbe, így hát elintézte, hogy egy hetet tölthessünk ott. Saját szállásunk volt és az utat is magánrepülőgéppel tervezte megtenni.

• Szépségem gyere megérkeztünk -zökkentett ki gondolatmenetemből Harry reggeli rekedtes hangja
• Meg is jöttünk? -ocsúdtam fel
• Igen és sietnünk kell, hogy ne sokan vegyenek észre -szállt ki a kocsiból
• Rendben -bólogattam

Paul a kocsi mellett állt már mire én is kikászálódtam Harry után.

• Minden rendben? -kérdezte rám emelve aggódó tekintetét
• Rendben lesz persze, nem kell aggódni. -nyugtattam meg
• Akkor jó. Gyertek a gép már vár titeket. -terelt maga után minket

Harry kézen fogva vezetett végig a reptéri várón ahol meglepetten láttam, hogy mennyien vannak. Így persze percek alatt kiszúrtak minket és máris kisebb tömeg vett körbe minket. Harry szorítása erősebb lett, de nyugtatóan megsimogattam a karját, hogy nincs semmi baj. A többségében a fiúk rajongói vettek minket körbe, de velem is nagyon kedvesek voltak. Amin meglepődtem, hogy nagyon visszafogottak voltak. Semmi sikongatás vagy nyakba ugrás, csak szép sorjában kértek aláírást Harry-től, meg pár képet és jó utazást kívántak nekünk a végén és kérték, hogy a két banda minél hamarabb hozzon ki egy közös dalt. Jót mosolyogtam az elképzelésben aztán jobban belegondoltam és rájöttem, talán nem is olyan rossz az ötlet. Harry-re pillantottam aki idegesen topogott mellettem, amíg Paul elment elintézni minden papír munkát ami az utazáshoz kellett. Közelebb léptem hozzá és a mellkasához bújtam szorosan. Éreztem ahogy megdermed, abbahagyja a toporzékolást és szorosan átölel. Nem volt másra szükségem ezen a világon csak arra a fiúra aki ott úgy ölelt magához, mintha az élete múlna rajta. Mint aki attól fél, ha elenged akkor eltűnök vagy az egész csak egy álom és felébredve eltűnök mellőle. Mikor Paul ismét felbukkant mellettünk Harry kelletlenül engedett el, de szorosan maga mellett tartva indultunk el a beszálló kapu felé. Szerencsére ott már nem találkoztunk rajongókkal, így könnyen be tudtunk szállni a gépbe. Paul elmondása szerint ő jön velünk egyedül, mivel most, hogy Caroline eltűnt a képből már nincs szükség szigorúbb védelemre. Ennek nagyon örültem, mivel nem terveztem hat testőrrel járkálni Los Angeles utcáin. Sokkal inkább úgy képzeltem el, hogy kettesben sétálgatunk a parton, a forró homokban, ha úgy tartja kedvünk bemegyünk a vízbe, kicsit süttetjük magunkat, sétálunk a környéken, egyszóval bármit amit egy átlagos és normális pár csinál ebben a nyüzsgő városban.

Amint beléptünk a gépbe, Paul kérte, hogy amíg felszállunk kössük be magunkat, utána már bátran mászkálhatunk. Leültem az ablak melletti ülésbe, bekötöttem magam és kinéztem az ablakon. Eszembe jutott mennyire féltem mikor először ültem repülőn. Egyedül utaztam méghozzá épp Írországba, két nappal az egyetem kezdete előtt. Rettentően féltem és izgultam egyszerre. Nem tudtam mi vár rám és azt se, hogy a repülés milyen lesz. Elmosolyodtam az emlékre és Harry-re pillantottam aki engem nézett egy édes mosollyal az arcán.

• Mi az? -kérdeztem
• Csak eszembe jutott egy emlék -puszilta meg a fejemet
• Milyen emlék? -faggattam
• Milyen volt mikor utánad utaztam Budapestre. – nézett rám
• Rettentő bután viselkedtem akkor -ráztam meg a fejem
• Ahogy én is viselkedtem idiótán párszor, de ez semmit nem változtatott a szerelmünkön. A világ végére is utánad mennék ha kell. Ha Budapesten szeretnél élni az sem érdekelne, elmennék veled oda is. -mondta, mire az én szemeim elkerekedtek
• Komolyan mondod? -suttogtam elhaló hangon
• Komolyan. Nem számít, hogy hol élek ha veled lehetek -döntötte a homlokát az enyémnek
• Harry...- egy könnycsepp gördült le az arcomon
• Betti hát még mindig nem érted mennyire szeretlek? Az életem vagy, a társam, a barátom, a szerelmem és akármit is hoz az élet mindig meg fogom találni a módját annak, hogy mi újra együtt legyünk. -törölt le egy könnycseppet az arcomról

Közelebb hajoltam még jobban hozzá, közben a gép is elkezdett emelkedni felfele, de nem törődtem vele. Behunytam a szemem és halkan énekelni kezdtem.

„Shut the door
Turn the light off
I wanna be with you
I wanna feel your love
I wanna lay beside you
I cannot hide this
Even though I try...”

Csak pár, sor ennyit engedett Harry, hogy énekeljek mert egy lágy csókban részesített a következő pillanatban. Mikor elengedett láttam, hogy csillognak azok a gyönyörű zöld szemei.

• Pontosan tudom, érzem, hogy mit érzel, mert ugyanez tükröződik bennem. Felforgattad az életem teljesen, de egy percét nem bánom, mert azt az érzést, hogy szeretsz és szerethetlek nem cserélném el semmire. -fogtam kezeim közé az arcát

Minden szó igaz volt amit Harry-nek mondtam, egyszerűen nem tudnám másként elképzelni az életemet. Mindig hálás leszek a konokságához, amivel nem mondott le arról, hogy meghódítson.