Moments IV. évad – 56. rész

Napok teltek el és Harry-vel sikerült teljesen kihasználnunk a hirtelen jött nyugalmat és azt, hogy csak ketten vagyunk. Mindenféle aggodalom vagy stressz nélkül. Első napokban nem találtuk a helyünket és minden cikket elolvastunk, ami lejött a tárgyaláson történekről. Bár nekünk sikerült elmenekülni úgymond a botrány elől, a többieket sajnos így is megtalálták a sajtósok. Mindenkit érdekelt mi történt és aki eddig nem tudott a Caroline által elkövetett dolgokról, most azok is élénk érdeklődést mutattak az ügy iránt. Simon többször is beszélt velünk telefonon, próbálta egyeztetni a két banda közeledő turnéját. Most, hogy véget ért a rémálom belekezdhettünk a munkába, ami lényegében az elejétől kezdve a célunk volt. Ugyanis annak ellenére, hogy sokat pihentünk néha esténként Harry gyakran kezdett csak úgy gitáron játszani pár kósza akkordot, ami alkalmanként nagyon jóra sikeredett. Úgy tűnt a munka is képes minket kikapcsolni, ami jól is jött mivel az egész zűrzavar miatt a fiúk következő albuma is csúszott, ahogy a mi első debütáló albumunk is. Simon azt javasolta, hogy mindenképp pihenjük ki magunkat, mert az a stressz, aminek ki voltunk téve nem lenne előnyös hatással a munkálatokra egyik bandában sem. 

A szüleim is gyakran hívtak minket, szegényeket nagyon megviselték a történtek és megígértem nekik, hogy a pihenés után meglátogatom őket egy hétre. Harry ennek nem nagyon örült, de Louis egy ízben meggyőzte arról, hogy ha visszamegy úgyis egy hónapra legalább be kell költözniük a stúdióba, ha meg akarják csinálni az albumot. Ráadásul Vic még arra is felhívta a figyelmét, hogy nekünk is stúdióznunk kell, szóval sok esélyünk nem lesz a romantikázásra. (ezen a ponton Harry megjegyezte nekik, hogy mondták ezt azok, akik egy moziteremben estek annak idején egymásnak…na ezen a ponton meg Louis-nak akadt sürgős dolga). 

Egyik nap Harry meglátta a neten, hogy megjelent az újságokban mikor lesz Caroline és Grimmie temetése és ahogy elnéztem nagyon megviselte a dolog. Próbáltam nem pedzegetni a dolgot és inkább magára hagytam gondoltam, ha akar úgyis megkeres. Kimentem a kertbe és a medence végében lévő padra leültem és kezembe véve a gitárt elkezdtem játszani random dallamokat. Lenéztem az előttem elterülő naplementére és behunyt szemmel egy percig élveztem az utolsó sugarak lágy melegségét. Majd hirtelen egy dal jutott eszembe, amit még annak idején Patrick énekelt nekem, ami nagyon megtetszett és elkezdtem halkan énekelni a szöveget, nehogy felhívjam magamra a szomszédok figyelmét. 

I'm sick of all the days gone by
When I didn't have you to myself
I'm tired of E-mail conversations
It could be someone else
You say you need me
Like the roses need sun or they'll die
No matter what the people say
Let's run away

Dal közben éreztem, hogy megmozdul a pad másik fele, de nem néztem fel, végig a gitárt néztem és próbáltam magam elé képzelni gyönyörű zöld szemeit és göndör fürtjeit. Az arcát mikor rám mosolyog vagy amikor úgy néz rám, mintha én lennék a legcsodálatosabb nő az egész világon és olyankor képes vagyok hinni neki. Közelebb csúszott hozzám és kezét a derekamra vezetve némán a vállamra hajtotta a fejét. Bódító illata azonnal megcsapott és borzongás járta át a testemet. Még ennyi idő után is képes ilyen hatással lenni rám, elképesztő. Mikor befejeztem felemelte a fejét és egy lágy csókot adott majd kivette a kezemből a gitárt és engem nézve elkezdett játszani. Felhúztam a lábamat a padra és kíváncsian vártam, hogy mit fog énekelni.

Said I'd never leave her
Cause her hands fit like my t-shirt
Tongue tied over three words, cursed
Running over thoughts that made my feet hurt
Bodies intertwined with her lips

Now she's feeling solo
Since she went solo
Hole in the middle of my heart like a polo
And it's no joke to me
So can we do it all over again?

Ahogy elkezdett énekelni egy percig se vettem le róla a tekintetem, ezt a dalt eddig még nem hallottam tőle és rögtön megfogott a szövege. Sejtettem, hogy ezt a kész dalt még a fiúkkal írhatta és a szívem kétszeres sebességgel dübörgött a mellkasomban. Vajon ezt akkor írhatta? Mikor külön voltunk? Ezer érzés kavargott bennem és még több kérdés kavargott a fejemben. Harry mikor befejezte a dalt felnézett és láttam a ki nem mondott fájdalmat a szemében. Lágyan megsimogattam az arcát és ő belehajtotta a fejét az érintésembe.

• Gyönyörű ez a dal -mondtam és éreztem, hogy egy könnycsepp végiggördül az arcomon
• Én ezt…szóval ezt akkor írtam amikor…-nem bírta végig mondani, mert elcsuklott a hangja
• Tudom 

Erre letette a gitárt és az ölébe vonva szorosan magához húzott.

• Mi a baj? Beszélj hozzám Harry -simogattam a hátát
• Nem tudom miért viselt meg, hogy láttam azt a cikket. Azt hittem már túl vagyok rajta. -motyogta bele a pulcsimba
• Harry figyelj rám – emeltem fel a fejét – Vannak dolgok, amelyek egy egész életre megbélyegzik az életünket. Amin keresztül mentünk azt nehéz elfelejteni egyik napról a másikra. Engem is megvisel ez az egész, de nem ragadhatok le a múltban. Tudom mennyire nehéz, de engedd el. Itt vagyok és a barátaink is mellettünk vannak. Ha kell gyászold meg őket, vagy tombold ki magad, de aztán lépj tovább. Nem hagyhatod, hogy a haláluk után is befolyással legyenek az életedre. -mondtam
• Köszönöm, hogy mellettem vagy és megértesz. Szeretlek -ölelt magához szorosan
• Én is szeretlek Harry -pusziltam meg a fejét

Egy ideig még ott ültünk össze ölelkezve míg végül a sötétség telepedett körénk. Közben nyugtatóan simogattam a hátát, karját, arcát és éreztem, hogy kezd megnyugodni. Reméltem, hogy sikerül végre a múltat mögöttünk hagynunk és új fejezetet kezdhetünk.

• Gyere menjünk be -húztam fel a padról

Némán bólintott és engedte, hogy behúzzam magam mögött a házba. Felpillantottam és láttam, hogy majdnem 4 órán keresztül voltunk kint. Harry nyújtózott egyet, mint egy kismacska és a hajába túrva sóhajtott nagyot.

• Megyek lefürdök szerelmem -mondtam majd egy csókban részesítettem
• Veled tarthatok? -kérdezte a derekamra kulcsolva a kezét
• Reméltem, hogy velem tartasz -pusziltam meg a mellkasa azon részét, ami kilátszott az ing alól majd ott hagyva elindultam a fürdő felé
• Ez nem volt szép – nézett utánam féloldalas mosollyal
• Dehogynem -kacsintottam rá mielőtt eltűntem előle a folyosón

Még a folyosón hallottam ahogy felnevet és közeledő léptei ütötték meg a fülemet. Alig értem be a fürdőbe, mikor utolért és hátulról elkapott.

• Akkor a zuhany alatti szeretkezés is az lesz -súgta a fülembe mire én dermedtem le

Megfordultam az ölelésében és végre ugyanazt a csillogást véltem felfedezni a tekintetében, mint régen és tudtam, hogy ha lassan is de rendben lesz.

Sziasztok!
Azt hiszem, ha hosszú oldalakon keresztül írnék se tudnék megfelelő magyarázatot adni arra, hogy miért lett így elhanyagolva a blog. Ne haragudjatok. Sok minden történt a magánéletemben, túl sok minden, ráadásul egyszerűen nem tudtam írni. Nem ígérek előre semmit, ahogy tudom hozom a részeket, mert én is szeretném ha meglenne a befejezése a blognak.
Köszönöm mindenkinek aki még olvassa, vagy esetleg aki még most kezdte el olvasni. Köszönöm ha még itt vagy és olvasod a részeket és köszönöm, hogy végig itt voltál annak ellenére is, hogy nem úgy alakult a blog ahogy szerettem volna.
Köszönöm még egyszer mindenkinek aki olvassa a történetet.
Puszi
Betti