Moments – IV. évad 57. rész

*Laruen szemszöge*

Egy hét telt el azóta, hogy Caroline és Grimmie meghaltak, de még mindig nehéz elhinnem, hogy vége ennek az egésznek. Az egész olyan volt, mint egy rossz rémálom aminek sose akart vége lenni már. Harry és Betti elutaztak ami úgy gondoltam a lehető legjobb döntés volt a történtek után. Bár senki se beszélt róla láttam Harry-n, hogy megviselte az egész ami érthető. Legalábbis meg tudtam érteni őt, hogy így megrázta az egész. A férfi akiről azt hitte, hogy a barátja elárulta és ártani akart a szerelmének. Ezt nehezen emészti meg az ember. Pár nappal azután, hogy elutaztak a sajtó nem szólt másról csak a bíróságon történekről és aki nem tudott róla az is most már képben volt az eseményekkel. Simon azt a tanácsot adta, hogy ne nyilatkozzunk senkinek sem, majd ő elintézi a dolgokat. Így lassan már egyik közösségi média oldalunkat se használtuk, nehogy bármit is felhasználhassanak. Többnyire a többiekkel együtt töltöttük az időt kihasználva az időt amit együtt lehetünk, mivel ahogy visszatér a szerelmespár konkrétan beköltözünk a stúdióba felvenni az albumot. Persze a fiúkra is ugyanez a sors várt. Így is mindenki csúszott az album kiadásának időpontjával amit úgy gondoltunk csak az eseményekre való tekintettel néztek el nekünk.

Viszont egyik reggel egy olyan cikk jelent meg, ami teljesen felkavart. Lehozták mikor lesz Caroline és Grimmie temetése. Kettős érzés kavargott bennem az egésszel kapcsolatban. Egyik részem el akart menni a temetésre, a másik pedig azt kiabálta, hogy eszembe ne jusson elmenni. Nem tudom miért akartam elmenni azoknak az embereknek a temetésére akik megkeserítették az életünket, akik miatt a mai napig szükségem van szakember segítségére. Talán, hogy megbizonyosodjak arról, hogy tényleg vége. Meghaltak. Nem tudom. De ez az érzés annyira felőrölt, hogy a végén már Zayn-nek is feltűnt a vívódásom. Egyik este miközben meredten bambultam magam elé tv nézést imitálva leült mellém és lágyan megszorította a kezemet.

• Mi a baj szerelmem? Napok óta nem találod a helyed és látom, hogy valami bánt téged -nézett rám aggodalmas tekintettel
• Semmi különös -füllentettem
• Lauren ismerlek, tudom, hogy valamin emészted magad. -mondta
• Rendben elmondom, de ígérd meg, hogy nem akadsz ki. -fordultam felé
• Megígérem. -nézett rám komoly tekintettel
• Emlékszel a cikkre, amiben leírták mikor lesz a temetés? -kérdeztem óvatosan
• Igen emlékszem. Miért fontos ez? -ráncolta szemöldökét
• Mert….oké mert a lényem egy része el akar menni a temetésre. -hadartam el egy szuszra
• Tessék? Miért mennél el a temetésükre? -hökkent meg
• Nem tudom. Ne nézz így rám Zayn kérlek. Oké figyelj meg próbálom elmagyarázni. Lehet, hogy ahhoz, hogy megnyugodjak az kell, hogy lássam tényleg meghaltak. Vége. Más magyarázatot nem tudok erre az egészre. Kell a megnyugvás, hogy túl tudjak lépni ezen. -magyaráztam
• Azt hiszem értem mire gondolsz. -sóhajtott
• Nem kérem, hogy el gyere velem, de örülnék neki. -néztem rá
• Veled megyek, nem hagylak magadra. De ezt nem tudom miként fogják fogadni a többiek. -ölelt magához szorosan
• Majd elmagyarázom nekik is. -fúrtam fejem a nyakához
• Bettiékről van valami hír? Gondolom ők is látták a cikket. -kérdezte
• Igen látták. Bettit nem viselte meg annyira, Harry-t annál inkább. -sóhajtottam
• Sejtettem. Nem lehet könnyű neki, de túl kell lépnie ezen az egészen. Lezárni a történteket mert van bőven terv amit meg kell még valósítanunk. -mondta
• Egyetértek. Betti is ezzel nyugtatta és úgy tűnik bevált nála. Kicsit kiborult az este, de utána már újra a régi perverz bongyor önmaga volt. -mosolyodtam el
• Oh de rég hallottam, hogy bongyor jelzővel illeti bárki is Harry-t. -nevetett fel Zayn
• Régi szép idők. Betti állandóan ezzel ugratta. -idéztem fel
• Na meg a fél világ, bár tény és való, hogy Bettitől tetszett neki a legjobban a becézés.

Kicsit még elnosztalgiáztunk a kanapén, majd mikor már sokadjára ásítottam Zayn elvitt be a hálóba. Leoltotta a lámpát és bebújt a takaró alá, majd a mellkasára húzott. Eddig is mindig így aludtunk, de csak pár napja tudtam jól aludni igazán. Rémálmok és visszatérő emlékek nélkül.

*Zayn szemszöge*

Miután lefeküdtünk aludni, hosszú percekig csak hallgattam Lauren szuszogását és azon gondolkodtam amit mondott a temetéssel kapcsolatban. Megértettem az érveit, hogy miért akarna elmenni, de féltem, hogy utána csak rosszabb lesz neki. Egy temetés sose könnyű, még akkor sem ha az ember az ellenségét temeti. Két döntés között őrlődtem, de tudtam, hogy az a helyes ami neki jót tesz. Ha ő úgy érzi, hogy szüksége van erre ahhoz, hogy tovább tudjon lépni akkor támogatni fogom. De azért reméltem, hogy ez Harry-nek nem jut eszébe, mert biztosra vettem, hogy őt még jobban padlóra küldené.

Végül gondolataimba merülve nyomott el az álom, de nem tudtam sokat aludni így hajnalban már kidobott az ágy. Második kávémat ittam az erkélyen mikor megcsörrent a telefonom. Még szerencse, hogy le volt némítva, mert felébresztette volna Laurent. Behúztam magam mögött a terasz ajtót és ránézve a képernyőre láttam, hogy Betti az. Szemöldököm az egekbe szökött, sejtelmem se volt, hogy miért hívhat olyan korai időpontban.

• Szia Betti! Mi a baj, miért hívsz ilyen korán? -kérdeztem
• Ne haragudj Zayn, hogy ilyenkor hívlak tudom ott korán van, de láttam, hogy online vagy és most Harry elment úszni egyet így nem fog meghallani. -magyarázta
• Semmi gond, már ébren voltam egy ideje. De mi a gond? -sürgettem
• Nincs gond, csak Lauren megírta nekem, hogy azon gondolkodik elmegy a temetésre. -mondta
• Örülök, hogy ezt veled is megosztotta mert őszintén nem tudtam eldönteni mi lenne a legjobb döntés ebben a helyzetben. -sóhajtottam
• Elhiszem, mert én se tudtam nagyon okos tanácsot adni. Sajnos ez olyan helyzet amivel nem minden nap találkozik az ember és képtelenség jót mondani. Ráadásul nem is vagyunk a helyébe, hogy tudjuk mit érez. -mondta
• Pedig az ember azt hinné, hogy ugyanazon mentetek keresztül akkor ugyanaz a gondjaitok -túrtam a hajamba
• Jó lenne, de nem. Engem is megviselt a dolog, de Lauren-t borzasztóan kiborította. Bár megjegyzem nem csodálom, nem volt egy leányálom.
• Talán azt kéne tennem ami neki a legjobb, hiszen ő érzi mi segít neki túllendülni ezen az egészen és ha ő úgy gondolja ez kell a lezáráshoz akkor támogatom ebben. -gyújtottam rá egy cigire
• A cigi még mindig nem tesz jót neked. De azzal amit mondtál teljes mértékben egyetértek. Legyél mellette kérlek Zayn. Támogasd őt még akkor is ha lehetetlennek tűnik amit szeretne vagy számodra érthetetlennek. Tudom milyen Harry ugyanez a kategória. Azt viszont megtanultam, hogy az emberek sose akkor omlanak össze igazán amikor a szörnyűségek történnek vele, hanem utána. Idő kell a feldolgozáshoz és a tovább lépéshez. Ez a kulcsa mindennek. -mondta
• Nézd el nekem, rossz szokás. Időnk pedig rengeteg van. -fújtam ki a füstöt

Bettivel még egy ideig elbeszélgettünk aztán elköszönt mert a fürtös végzett az úszással és persze egy percet se bír ki nélküle. Miután elköszöntem tőle kicsit jobban éreztem magam, mert tudtam, hogy helyesen cselekszem.