Moments – IV. évad 59. rész

A következő napok sűrűn teltek, mivel Vic úgy döntött, hogy kisebb ünnepség keretében jelenti be a családdal és Louis-al, hogy gyereket vár. Persze mindenki úgy tudta, hogy csupán egy kis családi összejövetel lesz annak örömére, hogy újra együtt vagyunk, mint egy nagy család. Harryt persze megkértem, hogy mélyen hallgasson arról amit tud és Jayt is megkértem arra, hogy próbáljon meg minél jobban meglepődni ha lehet. Viszont azt hiszem ez az ünnepség nem csak Louis-nak fog meglepetést okozni, hanem a barátnőmnek is, ugyanis egyik este Louis félre hívott engem a kertbe és olyan titokba avatott be, amitől majdnem felsikítottam.

- Mi a baj Louis? -álltam meg vele szemben miután elértük a kert létező leghátsó pontját

- Igazából nincs baj, csak a véleményed szeretném kikérni. -vakarta zavartan a tarkóját

- Bővebben? -néztem rá kérdőn

Ekkor Louis a zsebébe nyúlt és egy kis dobozt húzott elő.

- Ez az amire gondolok, hogy az? -döbbentem le

- Igen. Szerinted tetszeni fog neki? -nyitotta fel a doboz tetejét

- Imádni fogja! Ez gyönyörű! -mondtam

- Remélem, szeretném komolyabbra fordítani vele a kapcsolatunkat. Ahogy elnéztem anyáékat, nem tudom, nekem is megfordult a fejemben. -jött zavarba

- Mi? -kérdeztem bár sejtettem mi lesz a válasza

- Izé, hogy babát vállaljunk esetleg. -nevette el magát esetlenül

- Uramisten Louis mikor nőtt be a fejed lágya? -húztam le magamhoz a fejét és kezdtem tapogatni a feje búbját

- Nem vagy vicces. -húzódott el

- Ugyan már, hiányozna, ha nem lenne aki szívná a véred valld be. -vontam meg a vállam

- Abszolút. Még szerencse, hogy Harry lefoglal az esetek többségében és mással szívat. -vigyorgott rám perverzen

- Tomlinson! -ütöttem a vállába

- Na nem ér bántalmazni. -tette fel a kezét védekezően

- Dehogynem! Ha perverz vagy! -indultam meg a ház felé puffogva

- Ne duzzoogj! -kiabálta és felkapva berohant velem a házba

Mondanom se kell, hogy jó pár értetlen arccal találtuk szembe magunkat ahogy berongyolt velem és ledobott nemes egyszerűséggel Harry ölébe

- Louis! Óvatosabban! -fogott meg mielőtt lepottyanhattam volna

- Tudtam, hogy elkapod! -vigyorgott rá Vic mellől

- Jól vagy? -kérdezte magához vonva szorosan

- Persze csak a haverod egy perverz kelekótya! -néztem az említett felé

- Ó ezt tudjuk! -legyintett Zayn

- Minek az embernek ellenség! -bújt Vichez

- Tudod, hogy bármikor számíthatsz ránk! -nevetett Liam

- Látom. -duzzogott, de mi csak nevettünk rajta

Másnap reggel izgatottan keltem, ugyanis én voltam az egyetlen, aki tudta mindkét barátom titkát. Alig vártam, hogy láthassam miként reagálnak egymás meglepetéseire. Szorgosan segédkeztem az előkészületekben, átvettem a rendelt ételt és elrendeztem szépen mindent kint a hátsó teraszon.

- Nagyon fel vagy pörögve szépségem. -fonódtak Harry karjai a derekam köré miközben a szalvétákat hajtogattam

- Csak örülök a boldogságuknak. -magyaráztam

- Miért érzem azt, hogy mást is tudsz? -mondta a nyakamhoz bújva

- Nem tudom miről beszélsz! -mondtam és megfordulva egy apró puszira hajoltam az ajkaihoz majd azzal ott is hagytam

- Később még kérek egy kis törődést kettesben. -kiáltott utánam

- Megkapod -dobtam neki egy puszit

Egy óra körül már mindannyian összegyűltünk és láttam ahogy Louis és Vic is egyaránt izgulnak. Miután elfogyasztottuk a rengeteg finomságot, amelyet rendeltünk kellemes beszélgetés kezdődött, majd éreztem, ahogy Vic megszorítja a kezem és bátorításként bólintottam neki. Megköszörülte a torkát és felállt, mire mindenki kérdőn nézett rá.

- Bocsánat, de egy kis figyelmet szeretnék kérni, valamit be akarok jelenteni. -mondta

Louis kérdőn nézett rá és alig bírtam visszafogni az idétlen vigyoromat miközben hallgattam őket. Azonban a következő pillanatban egy teljesen idegen hang szólalt meg.

- Bejelenteni azt én is akarok valamit. -szólalt meg egy hang a terasz végéből.

Felkaptam a fejemet és nem mással, mint Sohpia-val találtam szemben magamat. Mi a?

- Sophia? -döbbenten álltam fel

- Meglepetés! -vigyorgott valami végtelen ijesztő mosollyal

- Mit keresel itt? -állt fel Harry is

- Oh hogy mit? Bosszút! Amiért Liam nem az enyém lett, hanem azé a cafkáé. -mosolya teljesen eltűnt és gyilkos pillantásokkal méregette Daniellet.

Hálát adtam az égieknek, hogy ők ültek a legtávolabb tőle, na meg persze Jay. Vicnek némán jeleztem, hogy üljön le, így takarásba került.

- Liam soha nem volt a tiéd! -mondtam

- Te ne szólj bele! Ha nem bukkansz fel, te meg a hülye barátnőid akkor most az enyém lenne! -fakadt ki hisztérikusan

- Figyelj Sophia, nyugodj meg kérlek! -állt fel Liam is

- Nem! Mi van meg neki ami nekem nincs? -mondta és a farzsebéhez nyúlt

A legrosszabb rémálmom vált valóra, mikor egy fegyvert húzott elő.

- Azt honnan szerezted? -kérdeztem

- Hogy ezt? Ez Caroline hagyatéka! Legalább neki is szívességet teszek ha végzek veled is! -szegezte rám

- Ne csináld ezt! Ne akarj Caroline őrültsége miatt a sorsára jutni! Te annál értelmesebb vagy! -mondta Harry

- Nem érdekel! Elvették tőlem azt, aki a mindent jelentette. Már semmi nem érdekel! -jött közelebb

- Sophia ne csinálj butaságot! -szólalt meg Liam

- Mondod te aki eldobált engem, mint egy rongyot! -fakadt sírva

- Tedd le kérlek azt a fegyvert. -szólalt meg Vic mellőlem

- Nem! -mondta és a következő pillanatban meghúzta a ravaszt

Sajnos volt olyan meggondolatlan és ostoba, hogy vaktában húzta meg a ravaszt és még az utolsó percben láttam, hogy Vicet célozta meg. Már meg se számolom, hogy hányadára nézek farkasszemet fegyvercsővel. Nem volt más választásom, mint a barátnőm elé állni védelmezően. Gyereket vár, nem eshetett baja!

Hallottam a többiek rémült sikoltozását, ahogy Liam és Niall le fogják Sophiat és éreztem ahogy melegség kezd szétáradni a mellkasomban. Harry felém kapott és még az utolsó pillanatban elkapott.

- Betti! Betti válaszolj! -hallottam a hangját

Azonban hiába nyitottam nyílásra a számat. Magával rántott a sötétség.


____________________________________________________________________
Sziasztok!

Tudom megint nagyon régen jelentkeztem és tényleg nagyon restellem. Tisztában vagyok vele, hogy nagyon elhúztam az egész történet befejezését és őszintén nem így terveztem. De nem hazudok ha azt mondom, hogy az elmúlt 5 év az életemben nagyon kaotikus volt. Sok rossz ért ha lehet ezt mondani és mostanra annyira feje tetejére állt az életem, hogy az hihetetlen. Elvesztettem egyik szülőmet és rengeteg stresszes napok vannak mögöttem, amikor egyszerűen nem volt se ihletem se kedvem írni. Viszont ennek ellenére szeretném minden egyes olvasónak meghálálni azt, hogy a mai napig olvassák ezt a történetet. Hihetetlen, hogy ennyi idő távlatában is azt látom, hogy vannak látogatók az oldalon. Köszönöm tényleg!
Azt is szeretném elmondani, hogy most már úgy érzem ideje befejezni ezt a történetet. Még lesz pár rész, mert szeretném megadni a méltó boldog befejezést a párosainknak, aztán vége.
Köszönöm, hogy itt voltatok és vagytok!
Vigyázzatok magatokra ezekben a nehéz időkben és kitartás.
Puszi
Betti