Moments – IV. évad 60. rész

A részhez ajánlott dal: 

*Harry szemszöge*

Minden olyan gyorsan történt, hogy reagálni se volt időm. Szinte lassított felvételként láttam, ahogy meghúzza a ravaszt és Betti Vic elé ugrik, hogy megvédje őt, én pedig ki tudja hányadjára kerülök abba a helyzetbe, hogy elveszíthetem őt. Tudtam jól, hogy miért tette, inkább magát áldozta volna fel, mintsem baja essen a várandós barátnőjének. Mindig másokra gondolt csak eközben minden ilyen alkalomba kicsit belehalok én is, hiszen nekem ő jelenti a mindent. Ijedten kaptam utána és láttam, ahogy a felsőjén a piros vérfolt kezd egyre jobban szétterjedni. A felére nem emlékszem annak, hogy miket kiabáltam kétségbeesésemben, de az megvolt, hogy kiabáltam a lányoknak, hogy hívják a mentőt. Végül talán Jay volt aki tárcsázta a számot és örökké valóságnak tűnt, amíg meghallottam lefékezni az autót a ház előtt. Betti szinte azonnal elájult és makacsul nem tért magához ami rémülettel töltött el. Féltem, sőt egyenesen rettegtem attól, hogy most tényleg elveszíthetem őt örökre. Úgy éreztem az én hibámból Caroline emléke örökké kísérteni fog minket és ennek a szerelmem lesz az áldozata végül. A mentősök átvették tőlem őt, stabilizálták az állapotát és rögtön a mentőautóhoz vitték. Szerencsére engedték, hogy velük menjek, így miután elhadartam a többieknek, hogy hova megyünk beugrottam a mentőbe. Végig a kezét szorongattam és imádkoztam érte, hogy túlélje és végre mi is boldogok lehessünk. Nekünk is jogunk van hozzá, ha már ennyi mindenen keresztül mentünk. Nem vehetik el most tőlem őt!

Amennyire érzékeltem viszonylag hamar beértünk a kórházba, ahol azonnal elvitték tőlem. Engem egy nővér ültetett le megértő arccal és megkért, hogy várjak türelmesen akármennyire is nehéz most. Biztosított róla, hogy jó kezekben van és mindent megtesznek érte.

Leültem a székre és a hajamba túrtam, ami jó eséllyel most szintén véres lett a kezeimtől, amelyek még mindig remegtek. Legszívesebben üvöltöttem volna a tehetetlenségtől, de nem tudtam mit tenni, mint előre dőlve sírni. Vállaimat rázta a zokogás és képtelen voltam megállítani a feltörő könnyeimet. Túl sok volt ez nekem, mindig amikor azt hittem, hogy most végre boldogok lehetünk, az élet erre rendszerint rácáfol. Fél órányi széken kuporgás után jó eséllyel minden könnyem kisírtam magamból, mert csak meredten néztem magam elé.

- Fiatalember igya ezt meg. -nyújtott át nekem az előbbi nővér egy pohár teát

- Nem kérem most, köszönöm. -néztem fel rá

- Ne makacskodjon, jót fog tenni, gondolom nem akar kiszáradni. A hölgynek szüksége lesz magára ha kihozzák, ne essen össze itt nekem a folyosón. -mosolygott rám biztatóan

- Köszönöm. -vettem át tőle a poharat

- Tudom milyen szörnyű érzés ez most, de ne keseredjen el. Hittel kell lennie, hogy minden rendben lesz vele. Ne essen kétségbe az ilyen műtétek hosszadalmasak tudnak lenni, aprólékos munkával tudják eltávolítani a lövedéket, ha nem akarnak kárt tenni a szövetekben. Szóval ne adja fel. -szorított rá a vállamra majd visszament a pult mögé

Pár percig még meredtem utána, azonban a következő pillanatban megjelent a folyosón a banda.

- Hol van? -kérdezte Vic

- Még bent műtik. -álltam fel

- Mit mondtak, hogy van? Mi tart ilyen sokáig? -kérdezte kissé hisztérikusan Lauren

- Nem tudom, nekem se mondtak semmit. A nővér szerint hosszadalmas az ilyen műtét. -ráztam meg a fejem

- Rendben lesz! Tudom, hogy így lesz! -ölelt magához Louis

- Én...ne-nem tudom, hinni akarok e-ebben, de annyira félek. -eredtek meg ismét a könnyeim

- Bízz az orvosokban, nem lesz baj! -jött oda Liam is

A vége az lett, hogy Niall és Zayn is csatlakozott a kiscsoportos öleléshez és nagyon jól esett, hogy mellettem vannak. Miután elengedtek a fiúk, odaléptem Vic-hez és magamhoz öleltem. Remegett és rázta a vállát a zokogás. Tudtam jól, hogy magát hibáztatja valahol.

- Ne sírj, nem tesz most jót neked. -mondtam olyan halkan, hogy csak ő hallja

- Miattam van most ott, engem védett! -sírta

- Bárkiért megtette volna jól tudod te is. Nem a te hibád! -simogattam a haját

- De nem is a tiéd akkor. -motyogta

- Mégis úgy érzem. -hajtottam le a fejemet a vállára

- Egyikőtök se tehet róla! -szólalt meg Lauren mellettünk

- Igaza van! Ne legyek buták, most arra kell koncentrálni, hogy rendbe fog jönni! -mondta Liam

Bólintottam és átadtam Vic-et Louisnak aki rögtön a karjaiba zárta hüppögő kedvesét. Leültem vissza a székre és fejemet a műtő ajtaja felé fordítottam. Elmerültem a gondolataimban, hogy ha majd kijön innen akkor milyen jó lenne elutazni valamerre kettesben, esetleg elmenni megint a szülővárosába, biztos örülne annak, ha kicsit a családjával lennénk. Illetve most már mindennél jobban feleségül akartam őt venni. Teljesen neki akartam adni magam, hogy ezután soha semmi se állhasson kettőnk közé.

Óráknak tűnő idő után kinyílt az ajtó és az orvos lépett ki rajta. Ahogy megláttam az arcát rögtön tudtam, hogy történt valami. Felpattantam és hevesen dobogó szívvel vártam, hogy mit fog mondani.

- Maguk a hölgy hozzátartozói? -kérdezte

- Igen a vőlegénye vagyok. -vágtam rá

- Nos, a jó hír az, hogy a golyót sikeresen eltávolítottuk és nem ért létfontosságú szervet. -kezdte

- De? -sürgettem

- Sajnos olyan mélyen fúródott be a lövedék, hogy nagyon komplikált volt eltávolítani, ezért tartott ilyen sokáig. A gyógyszerek amiket műtét közben adtunk, sajnos a hölgy jelenlegi állapotában elég kockázatosnak bizonyultak, ahogy az is, hogy egyszer majdnem leállt a szíve. -magyarázta

- Mit jelent, hogy a jelenlegi állapotában? -kérdeztem remegő hangon

- A menyasszonya állapotos. Nem tudta? -nézett rám az orvos

- Hogy? -döbbentem le

- Azt nem tudtuk megállapítani, hogy mennyi idős, de a vérvétel kimutatta, amelyet a műtét közben végeztünk el. -magyarázta

- Nem tudtuk. -pislogtam

- Szerencsére a baba is jól van, azonban a hölgy állapota már rajta múlik. -nézett rám együtt érzően

- Ez mit jelent? -kérdezte Liam

- Azt, hogy kómába esett. Az pedig, hogy mikor ébred fel, csakis rajta múlik. Akkora sokkhatás érte a szervezetét, hogy valószínűleg ez befolyásolja a mostani állapotát. Viszont aggasztó a magzatra nézve. Reménykedünk benne, hogy az ő esetében is csak pár napról lesz szó. -mondta

Képtelen voltam felfogni a szavakat amiket hallottam, miután az orvos távozott. Betti terhes és kómában van. Ezt nem bírtam már ép ésszel felfogni, a szerelmem és a babánk élete is veszélyben volt. Minden azon múlott, hogy mennyire erős és mikor tér magához. 

__________________________________________________________________________

Lassan halad a történet az utolsó részek felé, remélem nem haragudtok, hogy még utoljára belecsempésztem egy kis izgalmat. :)
Köszönöm mindenkinek a sok megtekintést még mindig és a kedves kommenteket! <3
Vigyázzatok magatokra, illetve minden idén érettségizőnek gratulálok, hogy ezekben a bolond időkben is sikeresen vettétek az akadályt! Büszkék lehettek magatokra!
Puszi mindenkinek és köszönöm, hogy itt vagytok!
Betti