Moments - IV. évad 63. rész

Egy hét telt el azóta, hogy kiengedtek a kórházból és végre hazamehettem. Harry persze úgy óvott, mindentől, mintha bármelyik pillanatban összetörhettem volna. Az se nyugtatta meg, hogy az orvos szerint teljesen rendbe jöttem és szerencsére nyoma se lesz a balesetnek.

- Tudom, hogy erős vagy de kérlek, most vagy túl egy baleseten és terhes vagy. Engedd, hogy kényeztesselek kicsit. -mondta mikor hangot adtam gondolataimnak

- Rendben, de azért van amire én képes vagyok egyedül. -pusziltam meg az arcát

- Pedig már elterveztem, hogy miként fürdetlek meg minden este. -vigyorgott rám

- Perverz vagy. -döntöttem hátra a fejemet a kanapén

- Te pedig őrülten kívánatos. Ne csodálkozz. -puszilt bele a nyakamba

- Igaz ami igaz, élvezd ki a dolgokat amíg lehet. Nagy pocakkal örülni fogok annak, ha le tudok majd hajolni. -nevettem el magam

- Nagy pocakkal is ugyanúgy meg fogok őrülni érted, emiatt ne aggódj. -húzott magához közelebb

- Ugyanezt fogod akkor is mondani, ha nutellás kenyeret eszek kovászos uborkával, mellé egy kis tejjel? -fordultam felé

- Akkor is. Egyébként meg terhes vagy, ilyenkor érthető a fura kaják kívánása. Alapjában kívánósabb leszel. -simogatta a hajam

- Miért van, hogy minden második mondatod képes vagyok másként érteni? -bújtam hozzá

- Mert ismersz. -adott egy puszit a fejemre

- Az biztos. Egyébként. -kezdtem

- Igen? -kérdezte

- Kisfiút vagy kislányt szeretnél? -motyogtam bele a pólójába

- Teljesen mindegy. Mindkettőt szeretni fogom. -mondta

- Akkor eljössz velem az orvoshoz? -néztem fel rá

- Ki nem hagynám! Minden vágyam látni a monitoron a mi kicsi babánkat. -adott egy apró csókot

- Szeretlek Harry.

- Szeretlek. Minden nappal egyre jobban és alig hiszem el, hogy miken mentünk keresztül ahhoz, hogy most itt legyünk. Amikor másodjára szakítottunk azt hittem soha nem leszel újra velem. Rettegtem és tudtam jól, hogy az én hibám volt. -döntötte a homlokát az enyémnek

- Ne is beszéljünk a múltról. Csak a jelennel kell foglalkoznunk és azzal, hogy nemsokára egy család leszünk. -túrtam bele gyengéden a hajába

- Köszönöm szépségem, hogy vagy nekem. -nézett rám csillogó szemekkel

- Hol máshol lehetnék ha nem amellett akit szeretek. -pusziltam meg az orrát

- Hé, ezt én szoktam csinálni. -nevetett fel

- Néha cserélődhetnek a szerepek. -kacsintottam rá

A napjaink ilyen békességben teltek, ahogy azt megígértük a szüleimnek, a két nap múlva esedékes orvosi vizsgálat utána elutazunk Budapestre egy hétre, hogy velük legyünk. De előtte még a vizsgálaton kellett túl esni, ami végett kicsit izgultam, hogy mit fog mondani és milyen vizsgálatok szükségesek. Igazából engem se érdekelt milyen nemű lesz, egyedül az volt fontos, hogy egészséges legyen. Harry-vel megbeszéltük, hogy nem akarunk titkolózni a pici kilétét illetően, szeretnénk tudni amint lehet. Így ennek fejében kissé lámpalázasan léptem be a rendelőbe, ami végül kiderült, hogy teljesen felesleges volt. A doktornő nagyon kedves és közvetlen volt, gratulált nekünk és már neki is kezdett a vizsgálatnak. Az ultrahanghoz használt gél kissé csikizte a hasam és rendkívül hideg volt, de annyira kíváncsi voltam már, hogy nem érdekelt. Harry mellettem állt és egymás kezét szorongattuk izgalmunkban.

- Ó igen! Meg is van a kis picike. Látják? Ott az a kis pötty, ő a kisbabájuk. -mutatott egy valóban apró pontra a monitoron

- El se hiszem! -kaptam a kezem a szám elé

- Ahogy elnézem még az elején jár a terhességnek, de szerencsére minden  a legnagyobb rendben. -nézte tovább a monitort

- Istenem, a kisbabánk. -motyogta Harry miközben egy könnycsepp gördült le az arcán

- Harry -mosolyogtam rá boldogan

- Szeretlek szerelmem, nem tudom elégszer megköszönni neked ezt a csodát! Szeretlek, szeretlek, szeretlek! -mondogatta és minden egyes szavához egy-egy puszit adott, amit nevetve fogadtam

- Gratulálok önöknek! Kérnek róla esetleg felvételt? -kérdezte mosolyogva a doktornő

- Igen kérünk! -vágta rá azonnal Harry

- Rendben, egy pillanat. -bólintott

- Alig várom, hogy megszüless picim és a karjaimban tarthassalak. -mondta Harry a hasamhoz hajolva – Te leszel a legboldogabb gyerek és mindent megteszek azért, hogy jó apukád legyek. Szeretlek téged és az anyukád is. Ti vagytok nekem az életem.

- Ha nem akarod, hogy itt a rendelőben sírjam szét magam, akkor ezt inkább tartogasd otthonra -tettem a kezem a szemem elé

- Hé ne bújj el. Kicsim nézz rám. -vette el gyengéden a kezemet – Engem az se érdekel ha elkenődött sminkkel az arcodon jössz haza. Akkor is azt akarom, hogy tudd mennyire boldoggá teszel engem.

- Te is engem. -néztem fel rá könnyes szemekkel

Harry közelebb hajolt és egy lágy csókban részesített, amitől most is kirázott a hideg. Nem tehettem róla, még mindig ilyen intenzíven reagáltam a közelségére vagy érintésére.

Hazafelé bementünk egy baba boltba, mert ragaszkodott hozzá, hogy az alap dolgokat elkezdjük megvenni. Hiába mondtam neki, hogy ezzel ráérünk majd akkor ha tudjuk milyen színű ruhákat vagy kiságyat kell venni. Teljesen be volt zsongva és nem volt szívem lelombozni őt, így inkább ráhagytam. Leültem a boltban kihelyezett puffra és vártam, hogy miket talál. Rengeteg kis ruhát, cumikat, játékot hozott oda lelkesen és mutogatta nekem. Legjobban akkor nevettem fel, amikor egy komplett babakocsit tolt ki a sorok közül.

- Ez szerinted jó lenne vagy valami más kéne amiben kényelmesebben fekszik? Meg persze olyan is legyen ami neked is kényelmes mikor sétálni megyünk vele. De persze én is szeretném majd tolni, de biztos gyönyörű leszel ahogy tolod majd a babakocsit. -hadarta

- Levegőt is vegyél néha. Nézzünk körbe hol milyen választék van, aztán majd eldöntjük. -mentem oda hozzá és lábujjhegyre állva adtam neki egy csókot

- Tudom, hogy van időnk de azt szeretném, hogy minden tökéletes legyen és időben kész legyen mire megérkezik. Lehet, hogy egy másik lakás is kéne. Nem is lakás, egy kertes ház! Ahol majd ki tud menni a kertbe játszani. -ráncolta a szemöldökét

- Atya világ azért a fél világot nem kell kifordítanod a sarkaiból. -öleltem meg

- Értetek még azt is megtenném. Viszont komolyra fordítva a szót. A költözést komolyan gondoltam. Egy kertes ház jobb lenne nekünk. -vont a mellkasára

- Van benne igazság. De nem lenne az túl sok már így egyszerre? -kérdeztem

- Megoldom, neked nem kell megerőltetned magad. -simogatta a hátam

- Rendben, ezen gondolkodjunk akkor. -bólintottam

Elképzelni se tudtam, hogy milyen ötlete támad még, de mindenben támogatni akartam őt. Az első gyerekünk lesz és tudom, hogy mindent meg akar tenni azért, hogy biztonságban és kényelemben tudjon minket. Nekem pedig eszem ágában nem volt őt visszafogni, hagytam had élje meg a pillanatot. Abban biztos voltam, hogy remek apa lesz és a picink nem fog semmiben se hiányt szenvedni. Már most minden pillanatban beszél hozzá, simogatja a hasamat vagy énekel esténként mikor már lefekszünk az ágyba. Egyik este megkérdezte, hogy vajon a pici is szeretni fogja-e őt vagy vajon fel fogja-e ismerni a hangját ha megszületik. Biztosítottam róla, hogy születésétől fogva szeretni fogja őt, hiszen az édesapja lesz. Valamint az, hogy ennyit beszél hozzá és énekel az biztosan hozzá járul majd ahhoz, hogy rögtön felismerje a hangját. Sokat olvastam erről és így mikor megnyugtattam még lelkesebben tevékenykedett. Nekem pedig olvadozott tőle a szívem, annyira elbűvölő volt. Szerelmes voltam belé és ezt ő minden nappal tudta fokozni.