2012. július 6., péntek

38. rész

A következő pár nap szó szerint maga volt a pokol. Megéltem már pár kemény vizsgát a főiskolán, de ez, ami ott ment túltett mindenen! Ha addig azt hittem Simonnak vannak irreális elvárásai, akkor most végleg arra a véleményre jutottam, hogy ő még kedves angyalka is volt az ott lévőkhöz képest. A folyamatos énekfejlesztő „órák” mellett táncolást is tanítottak nekünk. Ami alól – a kéztörésemnek hála – engem fel mentettek. Ezt persze csak az után tették, hogy egy alkalommal meglöktek a táncpróbán és én a törött kezemre estem rá. Simon és a tánctanár nagyon megijedtek, hogy nem e lett nagyobb bajom. Így azt a délutánt táncóra helyett, a baleseti osztályon töltöttem. Rám lett ugyanis parancsolva, hogy menjek el megnézetni. Miután közölte velem az orvos cirka 5 órás várakozás után, hogy szerencsére nem mozdult el a csont és nem lett nagyobb baja a kezemnek, végre visszamehettem a többiekhez. Ezután nekem több énekórán kellett részt vennem, mivel a táncóráimra fordított időm felszabadult és lett jó pár felesleges órám. Mivel az énektanár nem mindig ért rá, így Simon fogott be délutánonként és cseppet sem volt kíméletes. De még így is jobban jártam, mint a lányok, akik nagyon kimerültek a 3-4 órás táncóráktól. Este mindig felvonszolták szinte magukat a szobájukig és bedőltek az ágyukba. Lauren nehezen viselte a szobatársát, azonban miután megnyugtattam, hogy Jesy sokkal jobb, mint Perrie már jobbnak látta a helyzetét.

Komolyan nem értettem meg Perriet pedig már napok óta szobatársak voltunk. Hihetetlenül ambiciózus, eltökélt, magabiztos, öntelt és szemtelen lánynak volt mondható. Utóbbi abban nyilvánult meg, hogy minden apró részletről tudni akart, ami Harryvel kapcsolatos. A pohár akkor telt be nálam, mikor azt a kérdést tette fel, hogy milyen vele az ágyban. Ott finoman kifejtettem neki, hogy egyelőre ez még az én magánéletem. És nem áll szándékomban mindenkinek az orrára kötni a Harryvel való kapcsolatomat. Perrie azonban nem állt meg itt. Valahogy megtudta, hogy Lauren Zayn, Caroline Niall és Vic Louis párja. Onnantól kezdve rájuk szállt rá elég szépen. Oda meg vissza volt attól, hogy mekkora mázlink van, hogy belénk szerettek a fiúk. Azután mindannyian kerültük a lányt amennyire tudtuk.

Az érkezésünk utána harmadik nap Vic zaklatottan jött le reggel.

- Mi a baj? –kérdezte Caroline

- Perrie! Telekürtölte a Twittert, hogy a 1D barátnőivel van együtt az X-Factor válogatásán! Ha eddig tudtuk titkolni, hogy kik vagyunk ezek után nehéz lesz! –ült le mellém

- Ne aggódj! Nem lesz semmi baj –nyugtattam

- Gondolod? –fordította felénk a laptopját Lauren mire mindannyian hátra hőköltünk

- Ez meg mi a fene? –ugrott fel Caroline

Az egyik híresebb oldal az egyik cikkében minket tárgyalt. A twitteren található képeinket szedték le és az egész felett ez a cím állt: „Vajon a híres barátaik nélkül is bejutottak volna?”

- Ez...ez egyszerűen undorító! –mondtam dühösen

- Az –foglalta össze tömören Vic

- Megyek és megölöm azt a lányt! –állt fel Caroline mire visszahúztam

- Azzal nem oldasz meg semmit –mondtam nyugodtan

- De hát tönkretett mindent! Pont ezt próbáltuk meg elkerülni! –háborgott Vic

- Tudom. De ha botrányt csinálunk akkor végleg leírhatjuk magunkat! –néztem rá

- Igaz. Akkor? –sóhajtott

- Semmi. Nem csinálunk semmit. Feltételezem a fiúk menedzsmentje vagy szóvivője vagy tudom is én, miként nevezik az ilyen embert, elintézi a dolgokat. –töprengtem

- És ha nem? Ha minket vonnak felelősségre? –kérdezte nyugtalanul Lauren

- Akkor hinnünk kell abban, hogy a fiúk hisznek nekünk. És Simon is. –dőltem hátra

- Ennyi?

- Tudsz mást? Nekem nem jut más az eszembe –vontam meg a vállam

A lányok egy ideig gondolkoztak, majd feladták. Egyikünknek sem volt egy épkézláb ötlete. Mindenesetre abban megegyeztünk, hogy mostantól jobban odafigyelünk arra, hogy mit írunk ki Twitterre. Nem akartunk további támadási pontot adni egy „ellenfélnek” sem. Persze azért Perrievel elbeszélgettem mikor este a szobánkban, találkoztunk.

- Válthatnánk pár szót? –csuktam le a laptopomat

- Természetesen –válaszolt bazsalyogva

- Arról lenne szó, hogy ha kérhetlek, ne irkálj rólunk! –mondtam tömören

- Mármint? –értetlenkedett

- Ne kürtöld szét, hogy mi kik vagyunk. Mint már mondtam, nem azért vagyunk a fiúkkal, mert ők azok akik. Azért vagyunk velük, mert szeretjük őket! Ezt jó lenne, ha tisztáznánk –mondtam kimérten

- De erről mindenkinek tudnia kell! Annyira szupi! –nézett rám csillogó szemekkel

- Lehet neked az, de nekünk nem! Ha lehet, tartsd tiszteletben a kérésünket! Ez a mi magánéletünk és nem tartozik senki másra. Ne vedd sértésnek, de még rád sem! –próbáltam higgadt maradni

- Jó jó persze –legyintett majd kiment a fürdőszobába

Igen erős kétségeim voltak az iránt, hogy odafigyelt egyáltalán arra, amit mondtam. Vagy hogy felfogta-e egyáltalán. Nagyot sóhajtottam majd úgy döntöttem lefekszek aludni. Másnap ismét hosszú és kemény nap várt rám.

A beszélgetés óta eltelt két nap és elérkezett az utolsó nap is. Sajnos Perrie nem igazán értette meg, hogy mit akartam neki mondani azon a késői órán. Ugyanúgy írt rólunk és szinte minden lépésemről beszámolt. Még azt is képes volt kiírni, hogy épp Harryvel beszélgetek Skype-n vagy telefonon. Harry azt mondta, ne foglalkozzak vele, mert annál jobban fogja csinálni. De én már kezdtem ezt a zaklatás fogalma alá venni. Twitteren szorgalmasan válaszolgattam mindenkinek és visszakövettem minden egyes követőmet. Igyekeztem betartani Harry tanácsát miszerint viselkedjek ugyanúgy, mint azelőtt hogy Perrie akcióba lépett. Nehéz volt. Szívesen vágtam volna hozzá a tükrét vagy a nagy kozmetikai táskáját, amivel minden reggel bezárkózott háromnegyed órára a fürdőszobába. Végül – miután Simonnal is volt egy rövid beszélgetésem – megmaradtam a „jókislány” szerepénél és nem csináltam balhét.

Az utolsó reggelen, furcsa érzés volt úgy felkelni, hogy most eldől minden. Ismét!

Korán reggel kidobott az ágy, ami csoda volt, mert az elmúlt 4 napban Perrie csodálatos hangjára ébredtem. Kivételesen jobb volt magamtól a csöndre felkelni. Leérve a reggelihez ott találtam már szinte a fél csapatot és köztük a lányokat is. Leültem melléjük és végignézve rajtuk láttam, hogy ők is hasonlóan érzik magukat mint én.

- Izgulsz? –nézett rám Lauren

- Nagyon –vallottam be

- Mi is –bólintott Vic

- Menni fog! Mennie kell! –mondta Caroline

- Igazad van! Sok nehézségen már átevickéltünk! Ez is menni fog! –mondta bíztatóan Vic

- Gondolod? –nézett rá Lauren

- Nem gondolom. Tudom! Jól begyakoroltuk a dalt, mindenki beleadott mindent! Ezek után csak jó dolog sülhet ki belőle! –lelkesedett Vic

- Igaz. Csak optimistán! –lelkesedett fel Lauren is

- Legalább az optimizmusban jók vagyunk! –nevetett Caroline

- Abban a legjobbak! –értettem egyet

- Menni fog? –nézett rajtunk végig Vic

Összenéztünk, majd elmosolyodtunk.

- Menni fog! –kiáltottunk fel

Ezután sokkal vidámabb hangulatban folytattuk a reggelizést. Magamban többször is átismételtem a saját soraimat a dalból, és ahogy elnéztem a többiek is így tehettek.

Reggeli után – és miután Perriék is leértek végre – elindultunk utoljára a stadionba. Simon mint mindig, most is mosolyogva fogadott minket.

- Hát eljött ez a nap is! Ma minden eldől. Minden, amiért keményen dolgoztatok, most eldől! Szóval ne is húzzuk tovább az idegeiteket. Lássunk neki –csapta össze a tenyerét

Esküszöm, úgy éreztem, mintha a halálos ítéletemet mondták volna ki.

És elkezdődött.

Először a táncos koreográfiákat vették át, amiből én kimaradtam. Leültem hátul és gyomorgörccsel vártam, hogy végezzenek. Néha kilestem a függöny mögül és láttam, hogy a lányok nagyon jók. Szinte szinkronban mozogtak és tökéletesen! Odasandítottam a tánctanárra és a zsűrire. Hatalmas megkönnyebbüléssel vettem észre, hogy elismerően bólogattak. Mikor lejöttek láthatóan az ő szívükről is hatalmas kő esett le. Azonban itt még nem volt vége. Következett az éneklés. A csapatunk az utolsók közé lett sorsolva, így nem tudtunk mást tenni, mint várni. Várni arra, hogy színpadra léphessünk és megmutathassuk miért is vagyunk itt. Perriék hamarabb jöttek, mint mi és most végre megtudhattam, hogy mi is a csapatnevük. Little Mix. A nézőtéren ülve figyeltük őket és a bazsalygós modor most sem maradt el. Meglepő volt látni, hogy a többi 3 lány is ugyanolyan stílusban viselkedik, mint Perrie. Komolyan megfordult a fejemben, hogy esetleg náluk ő lehet a „főnök”. Simon arckifejezéséből némi unszimpátiát véltem kiolvasni, amit ha másból nem is de az összeszorított ajkaiból és a résnyire szűkített szemeiből következtettem ki. Nem kis meglepetésünkre a lányok egy One Direction dalt énekeltek. Méghozzá a Moments dalt. El nem tudtam képzelni, hogy mi vitte rá őket erre a választásra! A fiúk dalait rettentő nehéz volt énekelni. Elkerekedett szemekkel néztük őket és hogy mit hoznak ki a helyzetből. Az egyik legrizikósabb dalra adták a fejüket ezzel nem kicsit megkockáztatva a lehetetlent.

- Egy kicsit hamis csak néhány hang –suttogta Vic

- Kicsit –figyeltem a lányokat

Mikor véget ért a dal a lányok mosolyogva meghajoltak majd kimentek. Itt nem volt eredményhirdetés csak a végén. Mikor lesétáltunk a nézőtérről hátra a színfalak mögé a lányok nagyon magabiztosan állították, hogy biztos tovább jutnak. Nem én akartam lenni a rossz hírt hozó kaszás így inkább a saját bajommal kezdtem el foglalkozni. Ugyanis nem kicsit lámpalázam volt. Igaz most nem volt a zsűrin kívül senki a nézőtéren mégis izgultam. Szerencsére eszembe jutott mit mondtak a fiúk és Simon, ennek köszönhetően valamelyest jobban lettem. Mikor a nevünket mondták, összeölelkeztünk majd felfutottunk a színpadra. Velünk szemben Simon, Louis és Katy Perry foglalt helyet. Mindannyian mosolyogtak szívélyesen és nagyon barátságosak voltak. Miután kérdeztek párat – mint, hogy vagyunk, milyen volt az elmúlt napok történései – belekezdtünk dalba. A mi dalunk egy Westlife dal volt, a Mandy. Nagyon szerettünk és jól illett a hangszínünkhöz. Ahogy belekezdtünk a lámpalázat, felváltotta a bizonyítani akarás érzése ennek következtében már nem izgultam. Caroline remekül kitartotta az utolsó hangot és úgy éreztem remekül teljesítettünk. Ezt persze nem kötöttem senki orrára, nem akartam elkiabálni. Meghajoltunk majd lementünk a színpadról. Leültünk és vártunk. Egyikünk sem szólalt meg, képtelenek voltunk bármit is mondani. Egyre csak szorítottuk egymás kezét és a földet pásztázva, torokban dobogó szívvel vártuk az eredményhirdetést. Lauren mellettem annyira izgult, hogy remegni kezdett a keze. Megszorítottam mire halványan elmosolyodott. Mielőtt idejöttünk ma reggel megbeszéltük, hogy ha nem is jutunk tovább, akkor sem dől össze a világ. Mindent megtettünk, amit tudtunk, ha nem akkor nem. Visszamegyünk a főiskolára és még így is fantasztikus életünk, van. Nagyszerű szerelmeink vannak és Danielle személyében remek barátra tettünk szert. 1 óra múlva már lement minden fellépő így most már tényleg csak a zsűri döntésére várt mindenki. További háromnegyed órás várakozás után jött egy fiatal fiú, aki közölte velünk, mehetünk. Hirtelen forogni kezdett velem a világ és a szívem kétszeres gyorsasággal kezdett el dobogni. Egymásra néztünk a lányokkal majd remegő lábakkal visszamentünk a színpadra. Bal oldalt az első sorban álltunk meg – mindenki mögénk menekült, érthetetlen okokból – és tekintetünket a zsűri asztala irányába szegeztük. Louis és Katy elmondták, hogy mennyire büszkék ránk, mert nagyszerű produkciókat láttak a nap folyamán. Katy azt külön kiemelte, hogy a korunk ellenére néhányan elég rendesen megleptük őt, természetesen pozitív értelemben. Végtelen hosszúnak tűnő percek után végre Simon is felállt. Sejtettem már a belépés pillanatában, hogy ő lesz az aki kimondja az ítéletet. Behunytuk a szemünket és úgy hallgattuk a tovább jutók neveit.

- James Thomas!

- Nicole Page!

- Nick Egan!

- Little Mix!

Ennél a pontnál meghallottam a lányok sikítozását. El tudtam képzelni mennyire, örülhetnek.

Simon tovább folytatta a nevek sorolását, de a mi nevünk csak nem akart jönni. Vic már őrülten szorította a kezemet és éreztem, hogy elzsibbadt teljesen. Lassan kifújtam az addig bent tartott levegőt és teljesen lemondtam a tovább jutásról. Már csak egy név maradt és egy az egy millióhoz az esélye annak, hogy minket fog mondani. És ekkor Simon kimondta az utolsó továbbjutó nevét.

Minden a töredék másodperc része alatt történt. Vic elengedte a kezemet és hangos sikítás töltötte be a termet. Lauren a nyakamba ugrott és zokogni kezdett. Vic és Caroline pedig örömükben ugrálni kezdtek, sikítottak és őrült mód örültek. Egyre csak hajtogattak valamit, de elsőre fel se fogtam, hogy mit. Mikor végre magamhoz tértem a sokkból megértettem, hogy mit hajtogatnak. Azt ami a döbbenetemet okozta. TOVÁBB JUTOTTUNK! MEGCSINÁLTUK!

Végre eljutott az agyamig, hogy Simon a mi nevünket mondta ki utolsónak! Tehát...tovább jutottunk! El se akartam hinni! Istenem sikerült! Tovább jutottunk a zsűrik házához!!!

10 megjegyzés:

  1. Miért érzem azt,hogy nem bírod Perriet???
    Amúgy nagyon tetszik rész :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. Kedves Réka! :)
      Nem utálom, de nem is szeretem Perriet. Igaz kevésbé szimpatikus, de számomra egy teljesen közömbös személy. De ettől függetlenül nincs különösebb esetleges személyes bajom vele. Az hogy ő kapta a kevésbé pozitív személyiség szerepét még nem jelent semmit. Egyszerűen csak őt választottam, ennyi az egész :)
      Egyébként köszönöm szépen, nagyon örülök, hogy tetszik!! :3
      pusziii <3

      Törlés
  2. wáááááá, nem tudok már mit mondani elfogytak a jó szinonímáji:))
    máááár nagyon-nagyon várom a kövit<3
    egyszer úgy meghallgatnám őket:DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. Köszönöm drága Believe*-* <3
      igyekszem minél hamarabb hozni a következő részt is :D
      ez érdekes, mert akárhányszor a lányokról írok mikor énekelnek, valahogy bennem is felmerül az: vajon milyenek lennének a valóságban? milyen lenne őket hallgatni :D
      pusziii <3

      Törlés
  3. Héééé! Lopják a szövegem xD wáááááá! Am Perrie :S mármint nekem az igazival nincs bajom (sőt bírom a Little Mixet!) de itt :/ utáloooooom. Btw még mindig imádom ahogy írsz <3

    VálaszTörlés
  4. A barátnőm nem tud kommentet írni, de megkért, hogy írjam ki a nevében:

    IMÁDOM!! <3
    Annyira jó ez a blog, hogy nincsenek rá megfelelő szavak.:DD
    Már tegnap néztem, hogy fent van-e az új rész, nagyon vártam, de sajna elolvasni nem tudtam. Viszont én hülye az utolsó sort elolvastam, így megtudtam, hogy a csajok továbbjutnak.:D Mégis most, hogy olvastam a hideg futkozott a hátamon, mikor még nem derült ki a sorsuk. :DD
    Én is olyan szívesen meghallgatnám őket, főleg együtt a fiúkkal, az érdekes lenne.:D
    Tényleg nagyon jól írsz, ne hogy abba merd hagyni!!!!

    Puszi.Pacsi: Csenge.

    VálaszTörlés
  5. áááááááááááááááá Betti ne készíts ki4!:"DD ez rohadt jó lett.♥ MOST AZONNAL KÉREM A KÖVI RÉSZT!!♥

    u.i.: 6év..♥:D remélem így rá jössz ki is voltam.:D

    VálaszTörlés
  6. Imádom, ahogy írsz és szerintem nagyon megérdemled ezt amit most kapsz. Minden egyes részét imádom a történetednek :))
    http://iwannasaveyou1d.blogspot.hu/2012/07/elso-dij.html
    Évesz,xx

    VálaszTörlés