46. rész

A reptérről kiérve hamar megtaláltuk Ericet aki, a kocsijának dőlve várt minket. Nem tudtam, hogy mire számítsak, hiszen Harry és Eric között mostanában soha nem tudja az ember, hogy mi is a helyzet. De hamar megnyugodtam, mikor kezet fogtak egymással, és röviden megölelték egymást. Kifújtam a régóta bent tartott levegőt és megöleltem Ericet. Örültem neki, hogy az a két ember, akik a legfontosabbak számomra jól kijönnek újra.

-         Látom sikerült élve kijutnotok a reptérről –mondta Eric miközben beszálltunk a kocsiba

-         Segítséggel, de igen sikerült –ültem be hátra

-         Nem tudom, hogy honnan, de megtudták, hogy jöttök –mondta

-         Lehet valaki, mégis meglátott minket a reptéren –mondtam

-         Lehetséges. De a szállásotok jó helyen van, eldugva –vigyorgott

-         Hova is megyünk? –kérdezte Harry

-         Egy szuper kis helyet találtam nektek. Közel a városközponthoz van egy szálloda, ahol aranyos kis kuckókat lehet kivenni. Két emeletes, van benne minden és teljesen otthonos. El tudtok ott bújni, ha akartok –mondta

-         Jól hangzik –mondta Harry

-         Az is lesz. –bólintott Eric

Az út hátra lévő részében inkább Harryék beszélgettek, én hátul a telefonomat bújtam. Felmentem twitterre, bekövettem pár emberkét, válaszoltam néhányuknak és feljegyeztem magamnak, hogy ahogy lesz időm, ezt folytassam mindenképp.

-         Kicsim, megérkeztünk –fordult hátra Harry

Kiszállva a kocsiból egy gyönyörű és hihetetlenül magas épület előtt találtam magunkat. Már abba is beleszédültem, ahogy felnéztem a tetejéig és vissza. Eric épp a bőröndjeinket pakolta ki, mikor ismét felé fordultam.

-         Már le van foglalva a szoba, sajnos csak 5 napotok lesz arra, hogy kiélvezzétek. Styles néven van. –magyarázta

-         Köszi mindent –öleltem meg

-         Kösz haver, tényleg –ölelték meg egymást Harryvel

-         Nincs mit. Rátok fog férni egy kis romantika. Ha jól tudom ebben nem nagyon volt eddig részetek –kacsintott majd beszállt a kocsiba és elhajtott

-         Gyere, menjünk be –fűzte össze az ujjait az enyémekkel

Bólintottam és követtem őt az épület halljába. A recepciónál szerencsére nem kellett sokat várnunk így hamar sorra jutottunk. Miután Harry kitöltött egy halom papírt elindultunk a szobánk felé, ami fent volt a nyolcadik emeleten. Ami egyszerűen fantasztikusan nézett ki. Két emelet volt a lakosztályban, lent egyfajta nappali, konyha szerűség volt, míg fent volt a fürdő és a hálószoba.

-         Wow ez egyszerűen elképesztő! –néztem körbe

-         Valóban az –nézett körbe Harry is

-         Itt el tudnék lenni egy jó ideig –néztem ki az ablakon

-         Nekem csak egy dolog számít –ölelt meg hátulról Harry

Kérdőn pillantottam rá, míg a fejét a vállamon pihentette. Lágyan beletúrtam a puha göndör hajába, mire lehunyta a szemét.

-         Az, hogy te itt vagy....hogy itt vagy velem –motyogta és kinyitotta azokat a gyönyörű szemeit

-         Az én kis romantikus bongyorkám - pusziltam meg az arcát

-         Te és a becézési hajlamaid –nevetett

-         Ha nem tetszenek, megtartom őket a többieknek. Liam még soha nem lázadt fel a kismackó becenév ellen –fordítottam el a fejemet

-         Ugyan kicsim, ne csináld. Tudod, hogy imádom, mikor becézel. –fonta szorosabban körém a karjait

-         Na persze –játszottam a durcásat

-         Senki nem becézett korábban hasonlóan és te adod nekem a legédesebbeket –fúrta az arcát a nyakamhoz

-         Legyen, elhiszem –néztem újra rá

-         Durcás kiscica –adott apró csókokat a nyakamra

-         Nem is vagyok az! –lázadtam fel

-         Dehogynem! Kiscica vagy, több változatban –vigyorgott

Felhúztam erre a szemöldökömet, mire elnevette magát.

-         Látod, most egy igen mérges cica vagy!

-         Vigyázz, nehogy megkarmoljon! –néztem rá

-         Felőlem, belémeresztheti a karmait. –húzogatta a szemöldökét

-         Lökött vagy –löktem oldalba

-         És még verekszik is! –kötözködött

-         Képzelődsz –böktem oldalba

-         Még emlékszem arra, hogy nagyon csikis vagy –vigyorodott el gonoszul

-         Ne Harry! –hátráltam

-         Menekülsz? –állt meg keresztbe fonva a karjait

-         Kérlek, én soha nem menekülök! Csak megnézem a lakosztály többi részét! –futottam fel a lépcsőn

Az egyetlen hely ahova menekülni tudtam az a háló volt. Felkaptam egy párnát és hevesen dobogó szívvel hallottam, ahogy Harry közeledik.

-         Látom, nem jutottál messzire –dőlt neki az ajtófélfának

-         Párna van nálam, és nem félek használni! –fenyegettem meg

-         Ilyen halálos támadást, azt hiszem túl, tudok élni –jött közelebb

Mikor kellően közel volt, hozzávágtam a párnát, ami váratlanul érte. De hamar kapcsolt, felkapott egy párnát és hatalmas párnacsatába kezdtünk. Annak ellenére, hogy csak egy kézzel tudtam harcolni, egész jól ment. Pechünkre az egyik párna kiszakadt és minden csupa toll lett. Többek között jutott a tollból Harry hajába, mire elkezdtem nevetni és elvágódtam az ágyon. Ezt ő persze rögtön kihasználta és rám mászva az ágyon lefogott.

-         Sérültet bántalmazni nem szép dolog –néztem rá

-         A sérült kezdte az egészet – nevetett

-         Akkor sem szép dolog revansot venni –mondtam

-         Mindjárt megsajnállak te szegény –nézett rám és megcsókolt

-         Szóval merre megyünk először? –kérdeztem

-         Tessék? –nézett rám

-         Ugye nem csak itt akarsz egész nap heverészni?

-         Valójában igazán csábító, hogy csak itt heverésszek egész nap melletted –puszilgatta a nyakamat

-         Még mit nem! Olyan sok szép hely van amit meg akarok mutatni! –néztem rá nagy szemekkel

-         Ha így nézel, van esélyem arra, hogy ellent mondjak? –sóhajtott fel

-         Nincs, mert szeretsz –csókoltam meg és másztam ki alóla

Harry nagyot sóhajtott majd ő is elkezdett készülődni. Mivel elég hideg volt odakint a sétához, így mindketten melegen öltöztünk fel. Harry egy szürke pulcsi mellett döntött, amit imádtam rajta. Igazából két dolgot imádtam, ha viselt. Ingek és pulcsik. Egyszerűek rajta mégis olyan szexisen állnak, hogy az hihetetlen. Én egy fekete nadrágot, szegecses kötött fehér pulcsit és egy leopárd mintás cipőt vettem fel. Fejemre egy szürke kötött sapkát húztam, ami megvédett a hideg széltől. Ezen felbuzdulva Harry is elővette a zöld sapkáját, így már tényleg hasonlított az öltözékünk. Kilépve a hotelből először egy autókölcsönzőt kerestünk fel, mivel 10 perc gyalogolás után rájöttünk, szétfagyunk mire egyáltalán a sarokig, elérünk. Harry rögtön egy gyönyörű fekete Range Rover-t szemelt ki magának. Kezdem úgy érezni, hogy neki a szerelme a kocsik iránt olyan, mint a lányoknak a ruhavásárlás. Nem szóltam semmit hagytam, hogy kiélje magát. Igazából olyan volt, mint egy kisgyerek, aki beszabadult egy cukorkaboltba. Össze vissza rohangált az üzleten, mire visszatért az először kiszemelt autóhoz. Miután elintézte a papírokat, végre elindulhattunk a városnéző túránkra. Megmutattam neki minden kedves helyet, ami az évek során a lányokkal a szívünkhöz nőtt. Felkerestük a törzshelyül szolgáló kávézónkat, a reggelente friss pékáruval kecsegtető pékséget és azt a parkot, ahova mindig ki szoktunk ülni jó idő esetén tanulni. A város gyönyörű volt, bár a tél közeledte érezhető volt, amit ha más nem is, de a hideg északi szél erősen éreztetett velünk. Késő délután felé visszamentünk a hotelhez, mert már mind a ketten kezdtünk éhesek lenni. Megbeszéltük, hogy másnap folytatjuk a kis túránkat a környező városokban. Vacsorához mind a ketten átöltöztünk, Harry egy fekete farmert, converse cipőt, fehér inget és fekete blézert vett fel. Mellette kicsit elesettnek éreztem magam, a tört fehér színű, a gallérjánál szegecses egybe részes ruhámban. De mikor Harry rám nézett és szó szerint eltátotta a száját, megnyugodtam. Az, akire hatással akartam lenni, eltátotta a száját és más már nem is érdekelt. Leérve egy nagyon kellemes hangulatú és kinézetű étteremben találtuk magunkat, a főpincér pedig azonnal odavezetett minket egy asztalhoz. Valószínűnek tartottam, hogy felismerte Harryt, mert egy kicsit elkülönülő asztalhoz vezetett minket.

-         Meseszép ez a hely –néztem körbe

-         Ahogy te is –adott egy puszit a kézfejemre

Éreztem, hogy elpirulok, amit Harry egy féloldalas mosollyal nyugtázott. Gödröcskéi láttán mosolyognom kellett, göndör rakoncátlan hajai pedig most is a négy égtáj felé álltak. Vacsora alatt sokat beszélgettünk, a közeledő turnéjukról és a szintén közeledő X-Factor műsorról. Ő a turné miatt volt izgatott én pedig a műsor miatt. Az albumuk a következő hónapban fog kijönni és már teljesen be vannak sózva a fiúkkal. Bár sok idő van még a turné kezdetéig, ami február elején indul útjára, már most december elején nekiálltak a gyakorlásnak. Mindent tökéletesen szeretnének csinálni, de semmi erőltetett és begyakorolt mozdulatot nem akarnak a turnéba. Élvezni szeretnék azt, amit csinálnak és azt akarják, hogy ezt a közönség is érezze. Hogy velük együtt élvezzék a koncerteket. Nem tudtam, hogy honnan van ennyi energiájuk, de irigyeltem őket érte. Még meg se jelent az első albumuk, de már a másodikat tervezgették. Elképesztőek! Vacsora után visszamentünk a szobánkba és én végre megszabadulhattam a cipőmtől.

-         Ennyire kényelmetlen volt? –kérdezte Harry miközben a blézerét, vette le

-         Egy picit már szorította a lábamat –masszíroztam a lábfejemet

-         Gyere –mondta és lehúzott maga mellé az ágyra

-         Mit csinálsz? –kíváncsiskodtam, miközben a lábaimat az ölébe húzta

Nem mondott semmit csak elmosolyodott, majd óvatosan masszírozni kezdte a lábfejemet pont úgy, ahogy én az előbb. Először kicsit kuncogtam, hiszen csikis voltam a talpamon is, de annyira jól csinálta, hogy egy idő után ellazultam teljesen.

-         Jobb? –kérdezte

-         Sokkal –bólogattam lehunyt szemmel

Nem nyitottam ki a szemeimet, de éreztem, hogy Harry keze feljebb vándorol a lábamon.

-         Ott nem fáj –mondtam mosolyogva

-         Soha nem lehet tudni –mondta és hallottam a hangján, hogy mosolyog

A következő pillanatban hátradöntött az ágyon és fölém mászott.

-         Masszírozásról volt szó. Ez nem az –nyitottam ki a szemeimet

-         Gondoltam másfajta kényeztetéssel is megleplek –simította az orrát az enyémhez

-         Mire gondoltál? –mosolyodtam el ahogy orrával az arcomat bökdöste

-         Előbb fürödjünk le. Még mindig érzem magamon a fagyit, amit rám öntöttél a kávézóban –húzott fel

-         Amit te magadra öntöttél! Ne fogd rám! –javítottam ki

-         Persze, a kezed véletlenül került a tölcsér közelébe és lökte rám a fagyit –nevetett

-         Teljesen logikus nem? –nevettem és beelőztem őt a fürdőbe

-         Most kizártál? –kopogott az ajtón

-         Jól látod –ültem a kád szélén és lóbáltam a lábamat

-         És még ki is nevet –jegyezte meg némi duzzogással a hangjában

-         Soha nem tennék ilyet! –kuncogtam

-         Hallom –mondta és ismét kopogott

-         Le tudok egyedül is fürdeni –húztam tovább, de már az ajtó előtt álltam

-         Kérlek –mondta egészen halkan

Elfordítottam a kulcsot a zárban és kinyitottam résnyire az ajtót. Harry az ajtófélfának dőlve nézett rám, ingjét már levetette, amit hanyagul a vállára dobva tartott.

-         Szia –mosolygott rám

-         Szia –motyogtam és kitárva az ajtót megpróbáltam elsurranni mellette

-         Gyere szépségem –mondta miután elkapott és becsukta mögöttünk az ajtót

-         Ez gyakorlatilag emberrablásnak minősül –ültem ismét a kád szélén

-         Te kezdted azzal, hogy elraboltál ide. –kacsintott rám

-         Fenébe, igaz –motyogtam

Harry rekedtes hangon felnevetett, majd levette magáról a nadrágját, ami alatt egy fekete boxer volt rajta. Kérdőn húztam fel a szemöldökömet és karba tett kézzel – már amennyire a gipsz engedte – néztem rá.

-         Szeretnél esetleg előbb fürdeni? –húztam továbbra is

-         Szép próbálkozás –húzott fel a kád széléről

Ezután esélyem sem volt – és igazából nem is akartam, csak jó volt húzni a fejét – elkerülni a közös fürdőzést. Szerencsére a gipsz megúszta a vizet, de én nem úsztam meg, hogy ne haljak meg ismét Harrytől. Nem volt szép húzás, ahogy a hátamat végigcsókolgatta mielőtt átdörzsölte. Egy óra elteltével szárazon, illatosan és tisztán ültem ismét az ágyon.

-         Ugye veszel fel valamit az alváshoz? –kérdeztem gyanakodva

-         Miért, így nem jó? –nézett rám

Igaz rajta volt még a törülköző, de tudtam, mire gondol.

-         Igazából még szokni kell, hogy ilyen jóféle fiú alszik mellettem –döntöttem oldalra a fejemet

-         Lökött –hajolt le és hosszan megcsókolt

Egy meggondolatlan ötlettől vezérelve nyúltam a törülközője után és rántottam le róla. A szoba másik felébe futottam magam előtt tartva a törülközőt. Ismét oldalra döntöttem a fejemet, ahogy végigmértem Harryt hátulról. Azzal nem számoltam, hogy imád meztelenül lenni, így minden szívbaj nélkül fordult velem szembe. A szemeim elkerekedtek és a törülközőt a szemem elé, kaptam.

-         Oké ez hülye ötlet volt. Vegyél fel légy szíves valamit –mondtam

-         Nem szükséges. Igazából a ma esti programhoz, te vagy túl öltözve –mondta és hallottam, ahogy közelít

-         Hogy? –húztam el a törülközőt és igyekeztem a tekintetemet az arcán tartani

-         Most jön a kényeztetés második fele –húzott magához egy könnyed mozdulattal

-         Harry...-kezdtem dadogva, de ahogy lehajolt és ajkai az enyémet érintették, torkomra forrt a szó

-         Imádom, hogy még mindig olyan szégyenlős vagy –hajolt a fülemhez

A haja csiklandozta az arcomat, ahogy a nyakamat kezdte el csókolgatni, de mozdulni se bírtam. Túlságosan el voltam foglalva lányos zavarommal, hogy Harry meztelenül simul hozzám és ölel szorosan. Voltunk már együtt, de egyik sem volt ilyen....ilyen intim és nyílt.

Harry megelégelte egy idő után a mozdulatlanságomat és a kezeimet felvezette a nyaka köré. Automatikusan karoltam át a nyakát és túrtam bele göndör hajába. Kezei megtalálták a pólóm szélét és egy határozott mozdulattal, lehúzta rólam. Hajam összekócolódott, amit kisimított az arcomból. Mielőtt visszahúzott magához kicsit távolabb állt, hogy végigmérjen. A pólója alatt csak fehérnemű viseltem, most kivételesen kéket. Becsuktam a szemeimet, hogy még véletlenül se vándoroljon lejjebb a tekintetem.

-         Ennyire csak nem vagyok szörnyű látvány –harapta meg a fülcimpámat

-         Idióta, dehogy vagy! –néztem rá mérgesen

-         De legalább elértem, hogy kinyisd azokat a gyönyörű kék szemeidet –fogta kezei közé az arcomat

-         Fel kell jegyeznem, hogy ha akarsz nagyon cseles, tudsz lenni –motyogtam az ajkaiba

-         Csak ha szükséges –kacsintott rám és az ágy felé hátrálva ledöntött rá