48. rész

A tengerparton kergetőzve, bolondozva és játszadozva úgy éreztem, mintha egyfajta sajátos búcsút vennénk Harry-vel egymástól. Valahol megpróbált minél többet kihozni az Írországban töltött napjainkból. Miután kellő képen kifáradtunk lent a tengernél, elindultunk vissza. Megálltunk egy pizzériánál ahol rendeltünk egy óriás pizzát, amivel teleettük magunkat. Visszafele a hotelbe azon nevettem, hogy mekkora pocakja lett Harry-nek a hatalmas mennyiségű pizzától. Persze ezt kicsit zokon vette, de miután közöltem vele, hogy nekem így is rettentő vonzó már egyből jobb lett a kedve. 

A hátralévő napokat a lakosztályunkban töltöttük, meghitt légkörben. Harry megtanított egy-két olyan receptre, amit imád és el is tud készíteni. Remek szakács volt, egyáltalán nem veszett el a konyhában. Ezen nem győztem csodálkozni. Ellentétben vele én jó párszor tanácstalanul forgolódtam a konyhában, mire ő rendszerint kinevetett és a segítségemre sietett. Egyik délután elhatároztuk, hogy sütni fogunk, ha már ilyen jól felszerelt konyhánk van. Mondanom se kell, hogy a felét elbolondoztuk. A töltelékül szolgáló krém fele Harry-n kötött ki, míg az öntetül szolgáló csokoládé rajtam. A végére oda jutottunk, hogy majdnem felesleges volt megsütni a piskótát, úgyis egymásról ettük le a hozzávalókat végezetül. Egyikünk sem hozta szóba a hazautazás napját. Nem akartuk. Ebben némán megegyeztünk. De tudtuk, hogy muszáj lesz megtennünk. Szerencsére az utazás napján is jó kedvűek voltunk és utoljára még Harry-nek is sikerült majdnem leesnie a lépcsőn. Fájó szívvel hagytuk el a „kis otthonunkat”, viszont várt minket a való élet. Megegyeztünk abban, hogy amint tehetjük, ide visszatérünk. Talán még a többieket is elhívjuk, esetleg a Szilvesztert is tölthetnénk itt. 

A repülőút szokásosan telt, én aludtam, Harry pedig filmezett egy ideig. Végül ő is elaludt és a légi utaskísérő keltett fel minket. Louis-ék azt ígérték, hogy kijönnek elénk a reptérre, bár eleinte rossz ötletnek tartottam. Épp elég lesz Harry-t átjuttatni, de hát a többiek nem hátráltak így nem szálltam vitába velük. Alig léptünk ki a várótérbe, mikor hatalmas sikításra lettünk figyelmesek. Nem hazudok, mikor azt mondom, hogy talán több százan álltak a váróban és mindannyian sikítottak. Fogalmam sincs, hogy honnan tudhatták meg, mikor érkezünk, de ott voltak. Harry megszorította a kezemet és elindult a tömegen át maga mögött húzva engem. Ahányan voltak annyi félét sikítottak volt, aki Harry nevét és még nagyobb meglepetésemre volt, aki az enyémet. Nem tudtam kivenni, hogy mit kiabálnak, helyette igyekeztem nem pofára esni a saját lábamban. A tömeg végén ott állt Louis és Vic, akik két testőr társaságában vártak minket. Mikor megláttak felderült az arcuk és Vic felém futott. Nevetve dobtam el a táskámat és felkészültem arra, hogy elkapjam. A fiúk csak mosolyogva összeölelkeztek és nézték, ahogy örülünk egymásnak. Harry felvette a táskámat és várták, hogy elengedjük egymást. 

-         Lányok menni kéne –mondta Harry

-    Rendben. Ráadásul a többiek is nagyon várnak már titeket –mondta Vic miután Harry-t is megölelgette

-         Úgy bizony –bólogatott engem ölelve Louis

-         Akkor induljunk –vettem el a táskámat Harry-től 

A hazaúton be nem állt Vic és Louis szája, pedig mi voltunk távol. Elmesélték, hogy mi minden történt, amíg távol voltunk. Elújságolták, hogy Liam és Danielle vett egy nagyon édes kiskutyát és most gyakorlatilag körülötte forog mindenki. Jót nevettem rajta, mikor mesélte, hogy egyik reggel Niall arra kelt, hogy Brit – mint kiderült így hívják a kutyust – az arcát nyaldossa majd mikor Niall a hátára gördült, rámászott nemes egyszerűséggel és úgy aludt Niall hasán. Harry kicsit összevont szemöldökkel kérdezte, hogy a cicája miként viseli Brit ott létét, de Louis megnyugtatta gyorsan, hogy nagyon jól kijönnek. Ami annyiban merült ki, hogy Harry cicája tudomást se vett Brit-ről, amolyan jobb a békesség alapon. Mindannyian tudtuk, hogy Harry nem kutya párti. Jobban szereti a cicákat, ezért soha nem is volt kutyájuk. Legalábbis Anne egyik beszélgetésük során mintha ezt említette volna. Mikor megkérdeztem, hogy hol alszik a kutyus, Harry rögtön kikötötte, hogy hozzánk ugyan nem jöhet be éjszakára. Megráztam a fejemet mosolyogva és a telefonomba merültem. Amíg távol voltunk, nem néztem fel sehova, így megnéztem gyorsan az e-mailem majd a twitterem. Szerencsére semmi fontos üzenetet nem kaptam senkitől. Jó pár rajongó írt kérdést, vagy csak kért meg arra, hogy kövessem be őket. Mivel az út hosszú volt hazáig, majdnem a fele kérdésre tudtam válaszolni, és azokat mind vissza is követtem. Persze nem csak kedves üzeneteket kaptam, voltak ott utálkozó írások is. De megfogadtam Danielle tanácsát és ezekkel nem foglalkoztam. Már közel jártunk Holmes Chapel-hez, mikor csörögni kezdett a telefonom. Annyira el voltam bambulva a táj nézése közben, hogy ijedtemben majdnem eldobtam. A kijelzőre nézve láttam, hogy az egyik barátnőm hív. Elmosolyodtam és gyorsan felvettem. 

-         Szia! –vettem fel

-         Szia tündérke! Ezer éve nem hallottam már rólad! Mi újság arra a nagy világban? –kérdezte nevetve

-         Liza tudod, hogy ezt nem szeretem! – nevettem én is – Egyébként húh rengeteg minden történt.

-         Igen? Na mesélj! Mindent –hadarta izgatottan

-         Hát tömören, halasztok egy évet a suliban, szerepelni fogok a brit X-Factorban és lett egy elképesztően csodálatos barátom –mondtam a végét kicsit elmotyogva

-         És nem is mondtad!!! Mikor, hogyan miért? –faggatott

Felnézve láttam, hogy a többiek kíváncsi tekintettel néznek rám. Még időben észbe kaptam, hogy ők nem értik amit mondok, mert magyarul beszéltem megint. 

-         Ezt hosszú lenne telefonon elmondani. Talán ha valamikor jó neked, Skype-n elmondom –javasoltam

-         Rendben! Majd írok sms-t, hogy mikor tudok felmenni. De a Karácsonyt itthon töltöd ugye? Már tavaly se jöttél haza! –mondta lelombozva

-     Nem tudom. Tervben volt, hogy otthon töltöm. Meglátom, mennyire utál meg a jónép ezért. –mondtam

-         Ők folyton veled vannak! Egy pár napot igazán kibírnak nélküled! –mondta

-         Tudom és igazad van. Szerintem otthon leszek –mondtam

-         Szuper! –kiáltott bele a telefonba – Most mennem kell, délután kezdődik egy előadásom. Majd még hívlak csajszi!

-         Bármikor! Vigyázz magadra! Szeretlek, szia! –tettem le 

Elraktam a telefonomat a zsebembe, mikor még mindig éreztem, hogy engem néznek. 

-         Még soha nem hallottalak, az anyanyelveden beszélni –mondta Louis

-         Nem sűrűn használom, mióta kint vagyok. –mondtam

-         Tényleg, anyukád, hogy-hogy ilyen jól tud angolul? –kérdezte Harry

-         Az évek során megtanult ő is angolul, így tudott az itteni sulimmal értekezni –mondtam

-         Egyszer meg kell tanítanod egy két szóra! –nézett rám Louis a visszapillantó tükörben

-         Mit szeretnél tudni? –kérdeztem Harry vállának dőlve

-       Hú nem is tudom. Hogy mondjuk azt, hogy szeretlek, hiányzol, szeretem a répát…-kezdte és felsorolt egy csomó dolgot 

Nevetve fordítottam le neki a dolgokat, mire neki felcsillant a szeme. Az út további részében vagy 20x elmondta Vic-nek, hogy szeretlek. 

-         Hmm szeretlek? Nagyon jól hangzik. Úgy tűnik ez a szó minden nyelven gyönyörű –duruzsolta Harry mély hangon

-         Számomra tőled hangzik a legszebben –néztem fel rá

-         Szeretlek –suttogta mire kirázott a hideg

-         Én is szeretlek –simítottam végig az alkarján 

Mielőtt Harry válaszolhatott volna, Louis egy utolsó fékezéssel ráfordult Harry-ék felhajtójára. Épphogy kiszálltunk a kocsiból, mikor felbukkantak a többiek és szó szerint a nyakunkba vetették magukat. Mindenki ölelt gyakorlatilag mindenkit, engem Gemma kétszer is megölelt, amit nevetve tudattam vele. Danielle maradt utoljára, akinek a kezében ott ficánkolt Brit. Nem tudtam nem azonnal bele szeretni, gyönyörű édes kis barna kutyus volt, nagy gomb szemekkel. Nevettem mikor megszaglászta majd megnyaldosta a kezemet. Danielle mosolyogva nyomta a kezembe a kis picúrt, aki rögtön fészkelődni kezdett és kényelmesen befészkelte magát a karjaimba. 

-         Te jó ég, ez a kiskutyus nagyon édes! –mondtam csillogó szemekkel

-         Teljesen olyan, mint Liam –bólogatott együttértően Danielle

-         Tényleg! –nevettem fel 

Ekkor Brit a mellettem álló Harry felé kezdett el szimatolni. Felnéztem Harry-re és láttam rajta, hogy őt is elvarázsolta. Közelebb tartottam hozzá Brit-et, aki miután megszimatolta Harry kezét, ficánkolni kezdett a kezemben. Így Harry felé tartottam, aki kérdőn nézett fel rám. 

-         Nem fogsz belehalni! Nézd meg, hozzád akar menni! –mondtam

-         De én….oké rendben –adta be a derekát és elvette tőlem Brit-et 

Mondanom se kell, ahogy engem rabul ejtett úgy őt is. Mosolyogva simogatta meg Brit fülét, aki szerintem ha Liam nem veszi vissza önszántából nem mászott volna ki Harry kezéből. Belépve olyan kellemes érzés fogott el, mint mindig, ha hosszú idő után visszatérek. Mint kiderült Anne hatalmas főzéssel és vacsorával készült annak örömére, hogy visszatértünk. Felvittünk a bőröndjeinket Harry szobájába, a szennyes ruhát bevittem a fürdőbe a többi ruha közé. Mire visszaértem Harry-t elterülve az ágyán találtam. 

-         Csak nem elfáradtál? –kérdeztem az ágy mellett ülve

-         Dehogy! Csak olyan jó itthon lenni –mondta lehunyt szemekkel

-         Ez érthető –mosolyogtam 

A következő pillanatban kivágódott az ajtó és a fiúk rontottak be rajta. Louis azonnal Harry-re vette magát, aki hangosan nevetve nyögött fel. Persze a többiek sem késlekedtek, Zayn követte Louis példáját és ő is rájuk vetette magát úgy, mint Liam és Niall. Hangosan felnevettem mikor sikerült addig birkózniuk, míg leeste a földre és ott folytatták tovább. A lányok mögöttem álltak az ajtóban és ők is nevetve figyelték ahogy a fiúk birkóznak. Az egésznek Brit vetett véget, mikor nagy füllobogás közepette berohant a szobába és rávetette magát Zayn-re. Alapos arcnyalogatásban részesítette, majd ment tovább Niall-re. Itt a fiúk is elnevették magukat és Louis nevetve emelte a magasba Brit-et mondván ő a birkózás győztese!

-         Most már akkor lejöhettek vacsorázni –vette el Danielle Brit-et

-         Menjünk! –pattant fel Louis lelökve magáról Liam-et

Felhúztuk a többieket is a földről majd lementünk a földszintre. Anne isteni finom több fogásos vacsorát készített és azt se tudtam, hogy hirtelen mivel kezdjem. Teljesen Anyu főztjére emlékeztetett az, ahogy Anne főzött. Vacsora közben arról faggattak, hogy milyen volt az utazás és hogy merre jártunk. A lányokat elfogta a honvágy mikor meghallották, hogy merre mentünk. Mikor a fiúk megtudták, hogy ők se jártak még lent a tengernél megfogadtuk, hogy mindannyian elmegyünk egyszer. Természetesen Brit is velünk jön majd, ott ki tudja magát futkosni. Zayn is felvetette erre, hogy ő is elhozza a kutyusait. Legalább összebarátkoznak Brit-el. Liam kijelentette, hogy ő elhozná a teknőseit, de fél attól, hogy azon nyomban olajra lépnének és eltűnnének a tengerben. Ebben egyetértettünk vele. Harry cicája végig az ölében feküdt, láthatóan hiányolta gazdáját. 

A vacsora közepe felé jött két váratlan vendégünk. Az egyik Andy volt, akit a buliról ismertünk a másik pedig, Harry egyik ismerőse. Mint kiderült a fiút Ed Sheeran-nek hívták és nagyon kedves fiúnak tűnt. Kicsit őrültnek, de már megszoktuk, hogy a fiúk baráti körében nincsenek normálisak. Pont annyira volt őrült, mint a fiúk vagy mi. Fergeteges hangulat lett a vacsora végére, csak úgy záporoztak a régi vicces történetek és a fiúk folyton hülyéskedtek. Jó volt rájuk nézni, olyan felszabadultak voltak és önfeledten nevetgéltek. Nem bántam ezt a kis utazást kettesben Harry-vel, de a többiek mindkettőnknek hiányoztak. Mikor Anne felszolgálta a desszertet, Liam vágott egy kis szeletet Brit-nek aki nyomban hozzá látott. Mikor Liam meglátta, hogy az orrocskája csupa tejszínhab lett, nevetve emelte fel és törölte meg neki. Ezt persze nem vette jónéven Brit és átment inkább Danielle széke alá. Andy azzal heccelte, hogy most tuti megorrolt rá szó szerint Brit. Ez persze nem volt igaz, mire a mosogatásra került a sor, Brit már ismét ott volt Liam mellett és nézte, hogy mit csinál. Ed és Louis egy ízben felajánlották, hogy berakják Brit-et is a mosogatógépbe és akkor egy körben minden tiszta lett. De erre Danielle lefröcskölte őket vízzel. Persze ebből meg kisebb vízi csata lett, aminek Anne vetett véget és takarításra parancsolta a kis csapatot. Erről mi akik a nappaliban ültünk egészen addig nem tudtunk, míg Brit ki nem jött a konyhából csurom vizesen. Niall és Zayn a hasukat fogták a nevetéstől a konyha ajtajában állva. 

-         Mi lesz itt Karácsonykor! –nevetett Gemma

-         Ennél sokkal rosszabb lesz! –nevetett Harry is 

Erre összeszorult a torkom és inkább a poharamra fordítottam a figyelmemet. Nem akartam még elmondani nekik, hogy Karácsonykor nem leszek itt velük. Volt még addig idő és nem akartam elrontani a kedvüket.

Éjfél körül kerültünk végre ágyba miután Harry-vel vettünk egy közös forró illatos fürdőt. Mielőtt lefeküdtünk aludni szóltam Harry-nek, hogy másnap kell mennem ismét kontrollra a kezemmel. 

-         Akkor majd elviszlek. Úgyis mondta Caroline, hogy szeretne vásárolni menni. Majd megyünk együtt velük. –bújt be mellém

-         Rendben, nekem jó –bólintottam, majd összebújva elaludtunk