47. rész

Hajnalban arra ébredtem, hogy rettentően fázom. Kinyitottam a szememet és az órára fókuszálva láttam, hogy hajnali 3 óra van. Óvatosan felültem az ágyban és a takarót magam köré csavarva kimásztam Harry mellől. Lecsoszogtam a lépcsőn és a konyha felé mentem. Öntöttem magamnak egy pohár vizet és leültem az asztalhoz. Fura volt ez a szokatlan csönd és nyugalom. Hogy Harryvel csak ketten vagyunk, nem zavar közbe semmi és senki. Meg tudnám szokni, hogy így éljünk kettesben. Nem tudtam vele betelni és valószínűleg soha nem is fogok tudni. Elvarázsolt teljesen és ez eleinte kicsit ijesztő volt. Annyi minden sülhet el balul a kapcsolatunkban. Nem láttam a jövőbe, nem tudtam, hogy mi vár ránk az X-Factor után. Anyáékkal már beszéltem, először kicsit nehezteltek rám, hogy az iskola helyett a műsorba való bejutással foglalkoztam. De miután elmondtam nekik, hogy már bejutottunk az élő műsorba megenyhültek. Örültek nagyon annak, hogy idáig eljutottunk és onnantól kezdve már nem nehezteltek rám. A bátyám azzal ugratott, hogy ha híres leszek, azért még reméli köszönni, fogok neki az utcán.

Lökött. Soha nem gondoltam arra, hogy a lányokkal valaha olyan híresek leszünk, mint a fiúk például. Nekik ez az életük és sokkal fiatalabban kezdték, mint mi. Én már választottam szakmát, választottam életet. Ráadásul még csak nem is angol vagyok. Leraktam a poharat és a hajamba túrtam. Felfordult teljesen az életem és nem tudtam mit is akarok igazán. Oké azt hiszem, kijelenthetem, hogy nekem nem tesz jót, ha egyedül vagyok. Olyan dolgokon kattogok és parázok amin teljesen felesleges. Hiszen sokan lennének a helyemben és lássuk, be tényleg hálátlan vagyok kicsit. Itt van a lehetőség a műsorba, itt vannak a lányok, új barátokat szereztem a fiúk személyében és itt volt Harry. Hát igen, Harry. Mosolyogva megráztam magamat, majd a mosogatóhoz lépve leraktam a poharamat a szélére. Már épp lekapcsolni készültem a villanyt, mikor Harry jelent meg a lépcsőn. Kócosan, kómásan és álmosan pislogva állt meg az aljában. 

-          Valami baj van? –kérdezte rekedten

-          Dehogy, csak lejöttem inni –ráztam meg a fejemet

-          Biztos? –jött oda hozzám

-          Hát persze –simítottam végig a hátán 

Egy ideig még némán fürkészte az arcomat, majd bólintott. Közelebb hajolt és éreztem, ahogy ajkai érintik az állam vonalát. Annyira elgyengültem az érintésére, hogy majdnem elengedtem a takarót, amit magam körül szorongattam. Önkéntelenül hajtottam hátrébb a fejemet, ahogy ajkait éreztem a nyakamon majd a kulcscsontomon végig. Ennyit arról, hogy kómás és álmos. Mikor újra egymás szemébe néztünk a szívem hevesebben kezdett el dobogni. Harry sejtelmesen elmosolyodott, majd egy puszit adott a homlokomra.

-          Gyere, menjünk vissza aludni –húzott kézen fogva maga mögött

Nem szóltam semmit, csak némán követtem a takarómat szorongatva. Bebújt a takaró alá majd odébb csúszva megpaskolta maga mellett az ágyat. A takarót igazgatva feküdtem le mellé, mire ő a mellkasára húzott. Lassan simogatta a hátamat, míg a másik kezével a kezemet cirógatta. Hallottam egyenletes szuszogását és éreztem a szíve heves dobogását. Nem szóltunk semmit, csak hosszú percekig feküdtünk, így míg végül elnyomott minket az álom. 

Másnap reggel arra keltem, hogy a nap fénye süt bele a szemembe és üres mellettem az ágy. Pár percnyi ébredezés után, felkaptam Harry ingjét és lementem megnézni merre jár. Leérve láttam, hogy nincs sehol csak egy papír fogadott, ami az asztalon volt. 

„Szia, kicsim lementem reggeliért abba a pékségbe amit mutattál és úgy imádsz. Sietek vissza. Szeretlek! Harry xx” 

Úrég mennyire édes! Csak remélni mertem, hogy nem téved el és nem ismerik fel. Emiatt nem voltam teljesen nyugodt és nem díjaztam annyira az akcióját, de nem akartam rögtön a falra festeni az ördögöt. Felmentem a fürdőbe, rendbe szedtem magam és a hálóban is rendet raktam. Mire végeztem hallottam, hogy csukódik odalent az ajtó. Gyorsan összefogtam a hajamat egy laza kontyba és lesiettem a lépcsőn. Harry épp a cipőjét vette le mikor leértem. Finom péksütemény illata csapta meg az orromat és kíváncsiskodva hajoltam a zacskók fölé. 

-          De kíváncsi valaki –ölelt meg hátulról Harry

-          Köszönöm –pusziltam meg az orrát

-      Ennyi jár azért, hogy az életem kockáztatásával hoztam a szerelmemnek a kedvenc pék sütijéből? – nevetett

-          Oh én hős lovagom! –karoltam át a nyakát és csókoltam meg

-          Így már sokkal jobb –vigyorgott

Miután degeszre ettük magunkat a finomabbnál finomabb péksüteményekkel, letelepedtünk a nappaliba és filmezni kezdtünk. Harry elmondása szerint nagyon csúnya hideg és szeles idő van odakint. Így inkább a meleg lakásban maradtunk összebújva. Szerencsére Harry erre is gondolt, ugyanis a különböző filmek mellett, hozott számos édességet és nasit. Ennél kellemesebben nem is tölthettük volna el a napunkat. Már vagy a harmadik filmet néztük, mikro csörögni kezdett a telefonom. Mint akit megcsíptek úgy ugrottam ki Harry öléből és futottam fel az emeletre. A telefonomra nézve láttam, hogy Anya hív. Fogalmam sem volt, hogy mit akarhat, így gyorsan felvettem. 

-          Szia, Anya! –vettem fel

-          Szia, kincsem –hallottam a hangját

-          Hogy vagy? Hogy van mindenki odahaza? –ültem le az ágy szélére

-         Mindenki jól van, ne aggódj. Csak szerettem volna hallani a hangodat, nagyon hiányzol kicsim –mondta  mire a szemeim azonnal megteltek könnyel

-          Te is nekem Anyu, nagyon! –mondtam a sírástól elszorult torokkal

-          Jaj, ne sírj kislányom! –mondta, de hallottam a hangján, hogy ő is közel áll a síráshoz

-          De csak ha te sem sírsz –mondtam és próbáltam mosolyogni

-          Igyekszem. De mesélj, hogy vagy? Mikor kezdődik az a műsor? –kérdezte

-          Jól vagyok. Épp….nos, épp Harryvel utaztunk el Írországba. A műsor pedig a jövő héten kezdődik. Már nagyon izgulunk –mondtam

-        Úgy örülök, hogy ilyen boldog a hangod mikor Harry-ről beszélsz. Nagyon örülök, hogy boldog vagy vele és boldoggá tesz –mondta

-          Igen, az vagyok mellette. –motyogtam 

-          Remélem, egyszer megismerhetem őt. Biztos nagyszerű fiú –mondta

Erre hirtelen egy remek ötlet jutott eszembe. 

-          Ha személyesen nem is, de neten keresztül bemutathatom neked –mondtam

-          Hogyan? –kérdezte

-          Hát Skype-n keresztül! Tudod ahogy szoktunk beszélgetni –mondtam fellelkesedve

-          Ez nagyszerű! –hallottam a hangján, hogy tényleg örül

-          Akkor gyorsan bekapcsolom a gépet és írok –mondtam

-          Rendben kincsem. Szeretlek –mondta

-          Én is szeretlek Anyu –mosolyodtam el és raktam le a telefon

Leérve Harry kíváncsi tekintetével találtam szemben magam. 

-          Remélem nem haragszol meg, de bemutatnálak Anyumnak –ültem le mellé

-          Már miért haragudnék meg? Te már az egész családomat ismered. –húzott közel magához

-          Köszi. Na de akkor hozom a laptopot –mondtam miután röviden megcsókoltam

-          Minek az? –kérdezte

-          Másként nem tudok bejelentkezni Skype-ra –néztem vissza rá

-          Oh –mondta és láttam rajta, hogy leesik neki mire készülök 

Épp a laptop töltőjét kerestem, mikor láttam, hogy Harry a szekrényben turkálva keresgél egy ing után. Elmosolyodtam, ahogy láttam szeretett volna jó benyomást kelteni Anyuban. Miután elkészült csatlakozott hozzám lent a nappaliban, ahol épp sikerült bejelentkeznem. Láttam Harryn, hogy kicsit ideges így nyugtatóan megszorítottam a kezét. 

-          Ne félj, imádni fog –mondtam

-          Remélem. Biztos nagyszerű édesanyád van, hiszen ő nevelt fel –nézett rám

-          Szeretlek –csókoltam meg 

A szokatlan és nem hétköznapi bemutatás jobban ment, mint ahogy azt vártuk. Harry kezdeti megszeppenése hamar elmúlt, miután Anyu kifejtette, hogy milyen jól nevelt és kedves fiatalember. Szinte alig szólaltam meg olyan jól elbeszélgettek ők ketten. Nem bírtam levakarni a mosolyt az arcomról, ahogy őket néztem. Életem két legfontosabb személye jól kijött egymással és kedvelték egymást. Ez mindennél többet jelentett számomra. A beszélgetés végül 3 órásra nyúlt, aminek keretében szó szerint mindenről ki lett faggatva Harry. Készségesen válaszolt, miközben néha megszorította a kezemet. Anya ezt ahányszor látta elmosolyodott és láttam, ahogy a szeme ragyog. Mindig szeretett volna boldognak látni egy fiú oldalán, és most láthatta, hogy valóban az vagyok. Miután elköszöntünk tőle és lecsuktuk a laptopot  Harry hátradőlt a kanapén. 

-       Ennyire rossz volt? –kérdeztem

-      Dehogy! Sőt, Anyukád, ahogy azt sejtettem valóban nagyszerű ember. Csak még életemben nem dobogott ennyire a szívem és izgultam ilyen szinten. –temette a kezébe az arcát

-          Felesleges volt ennyire izgulnod –bújtam hozzá

-          Te is izgultál, mikor hazamentünk. –nézett rám végre

-          Az is igaz –bólogattam 

Harry elnevette magát és maga alá gyűrve lágyan megcsókolt. Azt hiszem, most már tényleg mondhatjuk, hogy komoly a kapcsolatunk, hiszen már mindketten bemutattuk a másikat a szüleinknek. Anya imádta Harryt, ahogy Anne is kedvelt engem. Ennél jobban nem is alakulhattak volna a dolgok.

A következő napon megbeszéltük, hogy elmegyünk a tengerhez. Miután Harry megtudta, hogy még soha nem voltam lent a tengernél, pedig már mióta Írországban éltem a fejébe vette és meg se próbáltam lebeszélni róla. Valóban szerettem volna már látni. Szerencsére nem volt hosszú az út és hamar odaértünk. A szél vadul fújt, tépte a ruháinkat és a hajunkat, de szerencsére felkészültünk meleg ruhával és sapkával. Kézen fogva sétáltunk és nem győztem betelni a gyönyörű látvánnyal, ami elém tárult. Már jó ideje sétáltunk, mikor Harry megállt és maga felé fordított. 

-          Nem akarok hazamenni. Nekem kezdődnek a munkálatok, neked az X-Factor. –mondta

-          Tudom, de valahogy ezen is túl leszünk. –simítottam végig az arcán

-          Alig fogjuk egymást látni –mondta keserűséggel a hangjában

-          Figyelj, minden megoldható. Ha tehetjük találkozunk, vagy skype-n beszélgetünk akármi. Liam és Danielle is mindig átvészelik ezt az időszakot, nekünk is menni fog. –mondtam

-          Tudom, csodáltam is mindig Liam-et, hogy ilyen jól bírja –sóhajtott nagyot

-          Így legalább még jobban fogunk örülni a másiknak –mondtam 

Harry erre csak bólogatott egyet és a tenger felé fordult. 

-        Akármi is legyen, én nagyon büszke vagyok rád. Ez még csak a kezdet számotokra Harry. Most jön ki az albumotok, indultok jövőre az első világkörüli turnétokra. Egy percig ne bánd ezt az egészet. –mondtam mire szorosan magához ölelt

-       Ez fordítva is igaz. Emlékszem még az X-Factoros időkre a fiúkkal. Életünk egyik legjobb időszaka volt, nagyon élveztük. Te is próbáld meg minél jobban élvezni, és ahogy tehetem, ott leszek, hogy drukkoljak. –mondta

-          Várni foglak. –csókoltam meg és megkönnyebbülve láttam, hogy már jobb a kedve

-      Gyere, menjünk le a partra –mondta nevetve és maga után húzva elkezdett rohanni akár egy kisgyerek