II. évad 9. rész

Másnap reggel arra keltem, hogy valakik halkan beszélgetnek a kórteremben. Nem nyitottam ki a szememet, helyette fülelni kezdtem. Ahogy hallottam anyu volt az és Harry. 

-         Ne okold magad, nem tehetsz róla, hogy ez történt –mondta anyu

-         Mégis úgy érzem, hogy igen –motyogta Harry rekedtes hangon

-         Nem gondolhattad, hogy Caroline ennyire labilis idegileg. –mondta együtt érzően anyu

-         Talán ha távol tartom magam, akkor Bettitől….-kezdte, de anyu letorkollta

-       Ilyet ne is halljak! Soha nem láttam még a lányomat ennyire szerelmesnek, mint ahogy téged szeret! –mondta

-         De Caroline akár meg is ölhette volna. –sóhajtott Harry

-     Figyelj rám! Ne azon rágódj, ami volt, hanem azzal foglalkozz, ami a jelen. Hála istennek nem lett bajuk a lányoknak, és ti ketten nagyon szeretitek egymást. Látom rajtatok és ez a legnagyobb boldogság számomra. Hidd el ő is biztos azt mondaná, amit én. –magyarázta anyu

-         Nem akarom elveszíteni őt. –csuklott el Harry hangja

-   Nem is fogod! Csak ne gondolj butaságokra –mondta anyu és végigsimított Harry hátán majd megölelte

Hallottam, ahogy anyu kimegy a kórteremből, a folyosóra apához. Résnyire kinyitottam a szememet és láttam, hogy Harry egy széken ül és arcát a kezébe temeti. Óvatosan ülő helyzetbe küzdöttem magam, mire felkapta a fejét. 

-         Hát te meg hova mész? –jött oda

-         Igazából hozzád indultam volna –mondtam lábamat az ágy szélén lóbálva

-         Nem kelhetsz fel még az ágyból. Kicsim kérlek –állt meg előttem

-         Jól van, nem fogok felkelni, de gyere közelebb –nyújtottam ki felé a kezemet

Elmosolyodott és készségesen simult hozzám, miközben átkaroltam a derekát. 

-         Ugye tudod, hogy anyunak igaza van? –kérdeztem oldalra billentett fejjel

-         Mi? –nézett rám döbbenten

-         Hallottam a beszélgetéseteket –vallottam be

-         Szóval hallgatóztál –mondta

-         Picit. Mivel csak így tudhatom meg, hogy mi bánt téged –védekeztem

-         Anyukád nagyszerű ember. Azt hittem haragudni fog rám –hajtotta le a fejét

-         Miért haragudott volna? Ne legyél butus! Nem a te hibád, hogy Caroline olyan amilyen! –emeltem fel a fejét

-         Akkor is úgy érzem, hogy …. –kezdte, de belé fojtottam a szót egy csókkal

-      Ne várd meg, hogy lábra álljak, mert tuti, hogy fenékbe billentelek, ha továbbra is ezt hajtogatod! –néztem rá szigorúan, ami csúfos kudarcot vallott

-         Rendben –mondta és megadóan bújt hozzám 

Bár az estét otthon töltötte pihenéssel, a karjaimba bújva azonnal ellazult a teste és lecsukódtak a szemei. Egyenletes szuszogásából ítélve rá fért még a pihenés. Elhúzódtam tőle, az ágy másik felébe másztam és felhajtottam a takarót. 

-         Nem szabad –rázta meg a fejét

-         Tudom, de neked pihenésre, nekem pedig rád van szükségem –mondtam

-         De ha meglát a nővér, biztos kiakad, és nem akarok fájdalmat okozni –toporgott az ágy mellett

-         Nem fogsz összetörni. A nővérnél meg kimagyarázom magunkat –mondtam

Egy pillanatig hezitált, majd lerúgta magáról a cipőjét, levette a zakó felsőjét, és bebújt mellém. Mennyire hiányzott már, hogy a karjaiban legyek. Szorosan bújtam hozzá, fejemet a mellkasán pihentettem és elvesztem az ölelésében. Harry egyenletesen cirógatta hátamat, én pedig a mellkasát. Végül mind a ketten elaludtunk, most hogy biztonságban tudtuk a másikat. 

Kellemes szendergésünkből, Louis harsogó hangja ébresztett fel minket. Nyűgösen és álmosan motyogva bújtam még jobban Harry-hez, kizárva Louis hangját. 

-   Gyerekek én megértem, hogy hiányoztatok egymásnak, de a rendőrök nemsokára itt lesznek! –mondta és lehúzta rólunk a takarót

-         Rendőrök? –néztem rá értetlenül

-   Tudod Caroline miatt. Nem tartozik a legális dolgok listájára, egy aréna szándékos felgyújtása, emberölési szándék végett. –magyarázta

-         Tényleg, megkerült Caroline? –kérdeztem

Nem kaptam választ, helyette mindannyian összenéztek. Ebből már tudtam a választ. 

-         Igazából míg kómában voltál küldött egy sms-t Harry-nek –mondta Liam

-         Még mindig nála van a mobilom? –kérdeztem

-         Valószínűleg. Ugyanis arról írt. De van benne valami még ijesztőbb –mondta Harry

-      Felgyújtotta az arénát, meg akart ölni és a telefonomról üzenget. Ennél mi lehet még meredekebb? –néztem rájuk

-         Olvasd el és megtudod –adta oda Harry a telefonját 

„Most már nem állhat senki az utunkba, újra egymáséi lehetünk. Eltűnt a képből az a kis fruska. Szeretlek, Betti” 

Alig akartam elhinni, amit láttam. Mi van? Az én telefonomról írt, arról ír, hogy azt hiszi meghaltam, de a nevemben írja alá? 

-         Ez mi a jó istent jelent? –néztem fel a többiekre

-      Nem tudjuk. Az orvosok szerint Caroline idegileg instabil, és most azt hiszi magáról, hogy ő lett te. Érted –magyarázta Zayn

-         Azt hiszi, hogy ő én? Azért írta alá úgy, hogy Betti? –kérdeztem

-         Pontosan. Nem tudja, hogy nem haltál meg. Szóval még mindig veszélyben vagy –mondta Niall

-         Remek! Bármikor megtalálhat újra. –adtam vissza Harry telefonját

-         Állítólag a rendőröknek erre van egy tervük –mondta Louis

-         Mi? –kérdeztük egyszerre Harry-vel

-         Azt nem mondták el, de majd úgyis meglátjuk –mondta Zayn ugyanis ekkor kinyílt az ajtó 

Két rendőrtisztnek tűnő férfi lépett be és az ágyamhoz léptek. Mindenféle kérdéseket tettek fel nekünk, és vallomást kellett tennünk. A fejem még mindig zsongott, de igyekeztem tiszta válaszokat adni és pontosan visszaemlékezni arra az estére. Azt hiszem, jó ideig úgyse fogom elfelejteni. 

-      Mivel a hölgyet még mindig nem kaptuk el, és tudni lehet róla, hogy idegileg labilis, először az ön biztonságáról kell intézkednünk –mondta az egyik rendőr

-         Ez alatt mit is értenek pontosan? –kérdeztem félve

-         Azt, hogy önnek el kell innen mennie. –kaptam tömör választ

-         És mégis hova? Mennyi időre? –soroltam a kérdéseimet

-         Nem sok időre. Talán egy vagy két hónapra. –mondta

-         És hova? –a fejem ismét erősebben kezdett fájni

-        Tekintve a jelenlegi helyzetet, talán Amerika lenne a legjobb. De a holléte titkos marad. Csak a közeli családtagjai és barátai tudhatják. Akik megbízhatóak. –magyarázták 

Teljesen ledöbbentem. El kell innen mennem? Az nem lehet, nem válhatok el megint Harry-től! Kétségbeesetten néztem a többiekre, majd a tekintetem megakadt anyuékon és Anne-n. 

-         Mikor kéne indulnom? –kérdeztem végül

-      Orvosi utasításra, két hétig még nincs szállítható állapotban. Addig még itt marad, de valahol olyan helyen legyen elszállásolva, amiről Ms. Flack nem tud –mondta

-         Értettem. Még valami? –kérdeztem

-       Nincs. Majd értesíteni fogjuk az utazással kapcsolatosan. Egy valaki magával tarthat, aki önnel lesz az idő alatt. De ezt van még ideje eldönteni –mondta 

Ezután távoztak, döbbent csöndet hagyva maguk után. Képtelen voltam elhinni, amit mondtak. Mikor újra együtt lehetünk Harry-vel, újra el akarnak minket választani. 

-         Nem tudom eldönteni, hogy most sírjak vagy sikítsak –mondtam ki végül

-         Egy kórházban vagyunk, talán utóbbit nem kéne –mondta apa

-         A sírással meg még ráérsz később is. Inkább azt találjuk ki, hogy most hova vigyünk téged. –mondta Louis

-       Talán vihetnénk hozzánk. Caroline nem ismeri az én családomat, és azt se tudja hol lakom –mondta Niall

-         Nem rossz ötlet. Írországban biztos nem keresné Bettit. –értett egyet Liam

-         A szüleidet nem zavarnánk, hogy ennyien odamegyünk? –kérdezte Harry

-       Dehogy! Örülni fognak, hogy hatalmas családi összejövetel lesz Karácsonykor –mondta lelkesen Niall

-         Niall és nem baj, ha jönnének a szüleim is? –néztem rá

-         Ne butáskodj! Persze, hogy nem baj! Jöhetnek nyugodtan, sőt a testvéred is jöhet! –borzolta meg a fejemet

-         Köszönöm! Komolyan nem tudom, hol lennék nélkületek –öleltem meg Niall-t és néztem körbe a többieken

-         Ugyan, még elpirulok! –legyintett Louis

-         Lökött –dobtam hozzá egy párnát

-         Na, várj, csak amíg jobban leszel! –nézett rám sunyin 

A kórházi napok hála istennek hamar elteltek, és mivel továbbra is jók voltak az eredményeink, egy hét múlva hazaengedtek minket. Igaz én kaptam mankót, mivel a lábamon lévő sérülés miatt, nem tudtam rendesen menni. Mondhatom gyönyörű! Egyik kezemen gipsz és még mankót is kaptam. 

-   Nem is értem, hogy mit látsz még bennem –mondtam Harry-nek, miközben néztem ahogy összepakolja a holmimat

-         Mire gondolsz? –nézett fel rám

-         Hát nézz rám! Gipszben van a kezem és most még mankót is kaptam –soroltam

-   Akár nyakig is begipszelhetnek, nekem akkor is gyönyörű leszel –hajolt közelebb, hogy lágyan megcsókoljon

-         A flörtölés látom, még megy –motyogtam sunyi mosoly keretében

-         Nem kötözködsz! –húzta be a táskámat

-         Én soha nem tennék ilyet, az imádott párommal –néztem rá ártatlan képpel

-         Na persze! Gyere te ártatlan lélek –mondta és felvett az ölébe

-         Tudok járni! Igaz mankóval, de tudok –mondtam

-         Tisztában vagyok vele. De így könnyebb és egyszerűbb. –mondta

-         Tudnék ellenkezni, de most inkább kiélvezem a kényeztetést –karoltam át a nyakát

-         Helyes hozzáállás, jól megfogalmazva –bólintott

Nevetve megráztam a fejemet és belepusziltam a nyakába. Éreztem, ahogy megmerevednek az izmai és szorosabban fog a karjával. 

-       Remélem tisztában vagy vele, hogy ilyen állapotban nem tudsz elfutni előlem majd, mikor kettesben leszünk –nézett rám féloldalasan mosolyogva

-         Tudom. De nem is állt szándékomban elfutni előled –mondtam elpirulva

Hallottam, ahogy egy percre elakadt a lélegzete, majd csöndben folytattuk az utat a kocsiig. Lauren-t, Zayn vitte kocsival, de ők már előttünk elindultak. A kis csapat többi tagja már tegnap megérkezett Niall-hez, de nekünk várni kellett azzal, hogy kiengedjenek a kórházból. Bár az orvostól előtte kaptunk egy alapos letolást, mondván nem vagyunk szállítható állapotban, de meggyőztük az ellenkezőjéről. Végül saját felelősségünkre engedélyezte, hogy repülőre üljünk. Mivel azonban Caroline még nem került elő, így nem mehettünk Harry-vel együtt. Velem Harry legjobb barátja, Ed fog lenni a reptéren, és vele is szállok fel a gépre. Harry, Zayn és Lauren egy másik géppel fog utazni. Utáltam, hogy nem mehetek Harry-vel együtt, de tudtuk, hogy ha valakit figyel Caroline, az Harry. Ráadásul rengeteg fotó fog róla készülni a reptéren, és még nekem is szükségem lesz álcára. Az X-Factor által, valamelyes ismertek lettünk mi is. Na, igen az X-Factor. A baleset után ideiglenesen felfüggesztették a műsort. Simon azt mondta, hogy még nem tudja, pontosan hogyan lesznek a továbbiak. Még elég sokan voltunk versenyben ahhoz, hogy most lezárják a jelenlegi eredménnyel a versenyt. Azt mondta, majd jövő év elején újra kezdik a tárgyalásokat a műsorral kapcsolatosan. Azóta nem nagyon beszéltem a többiekkel, egyedül a Little Mix és a Union J volt bent nálunk a kórházban, de más senkiről nem tudtunk semmit. 

-         Jól vagy? –tűnt fel előttem Ed aggódó ábrázata

-         Persze, csak elgondolkodtam. Tudod a baleseten és a műsoron –mondtam

-         Ilyen még nem volt a műsor létezése során annyi biztos –mondta bólogatva

-         Igazából én azt se bánnám, ha a mostani eredménnyel vége lenne. –motyogtam

-         Hátrányotok nem lenne belőle, már így is ismertek és híresek vagytok –nézett rám

-         Kétlem –ráztam meg a fejemet

-         Szóval nem hiszed? –vette elő a telefonját

-         Mit csinálsz? –kérdeztem

-         Mindjárt megtudod! –mosolygott sunyin

Pár percig bíbelődött a telefonjával, majd a kezembe nyomta. Twitterre volt bejelentkezve és a trendekre mutatott oldalt. Volt köztük olyan, hogy „StayStronBettiandLauren” illetve „LadiesSwitchweloveyou” meg egyéb ehhez hasonló trendek. Döbbenten pislogtam a képernyőre. 

-         És ez még semmi. Rengeteg csoport, valamint oldal van az együttesetekről. Egy jó menedzser akár le is csaphat rátok, ha lemegy ez az egész őrület –rakta el a telefonját

-         Lehetséges, de most ez hű wow! Erre nem gondoltam, hogy szeretnek minket –mondtam döbbenten

-         Elhiszem. A fiúk se tudták elsőre felfogni, hogy mennyien imádják őket –bólintott

-         Azt el tudom képzelni –sóhajtottam

Az utazás hála istennek zökkenőmentes volt. Én végig aludtam, Ed pedig ha jól láttam dalszövegeket komponált, miközben zenét hallgatott. Egy-két alkotását megmutatta nekem is, amik nagyon jók voltak! Az egyik nagyon megfogott és ahogy végigolvastam sikerült pár könnycseppet kicsalnia belőlem. 

-         Melyik hatott meg ennyire? –kérdezte nevetve és zsepit nyújtott felém

-         A Little Things –mondtam

-   Ó igen, az egy régebbi irományom. Valamikor 18 évesen írtam, csak most újra elővettem, hogy feljavítsam –mondta

-         Rettentő tehetséges vagy! Ez gyönyörű! –adtam vissza neki

-         Köszönöm, mindig jól esik a bók –nevetett

-         Mondanám, hogy öntelt, de nem lenne jogos. –löktem meg

-         Látom, már miért vagytok együtt Harry-vel, illetek egymáshoz. Két lökött kiegészíti egymást –bökött oldalba

-    Na, megszólalt a normális! A legjobb barátja vagy, szóval te se maradsz ki –vágtam fejbe a párnámmal

-         Aucs, ilyen egy nagy beteg? –nyomta a képembe a párnát

-         Pontosan ilyen! –nevettem el magam

Annak ellenére, hogy rossz volt Harry nélkül utazni, Ed remek társaságnak bizonyult. Miután a gép leszállt, kimentünk a reptér elé, ahol egy fekete Range Rover várt minket. Niall korábban mondta, hogy majd kiküldi elénk a bátyját, ő nem olyan feltűnő jelenség. Lassan kibicegtem a kocsiig, majd segítettek beszállni a kocsiba. 

-         Szóval te lennél Greg, Niall bátyja? –néztem a mellettem ülő fiúra

-         Igen, örülök, hogy megismerhetlek végre titeket –mondta mosolyogva

-         Én is örülök, hogy megismerhetlek. Niall mesélt már rólad sokat. –mondtam

-     Ahogy Harry is rólad. Teljes körű leírást kaptam már korábban rólad. –kanyarodott ki a parkolóból

-         Korábban? –néztem rá

-        Ne is foglalkozz vele. Harry már akkor ódákat zengett rólad mindenkinek, mikor még nem is jártatok –mondta Ed

-         Igen? –döbbentem le teljesen

-         Igen. Mikor itt voltak még Írországban, gyakran eljöttek Niall-el hozzánk, és Harry-t nem hallottuk másról beszélni, csak a gyönyörű szőke lányról –nevetett Greg

-         Nem is tudtam –motyogtam

-    Persze, hogy nem! Gondolom Harry nem mondta el, hogy már a legelején beléd zúgott teljesen –nevetett Ed is

-         Hát nem. –mondtam és az ablak felé fordultam mosolyogva

Egy jó egy órás út volt Niall-ék háza, de nekem kevesebbnek tűnt. Jó volt újra ismerős helyen járkálni, bár Niall nem Dublin-ban lakott, hanem Mullingar városában. Nem voltam még erre, de lenyűgözött a táj. Sokkal nyugodtabb, csendesebb és zöldebb volt erre a környék. Mikor Greg egy utolsó fékezéssel leparkolt a házuk előtt, kinyílt az ajtó és fiatal lány lépett ki rajta. Kérdőn néztünk össze Ed-el, majd kiszálltunk a kocsiból. 

-         Sziasztok! Greg barátnője vagyok, Denise! –ölelt meg minket

-         Kicsim, ő itt Betti és Ed –mutatott be minket Greg

-   Azt hiszem figyelembe véve a korábbi oktatást, már mindannyian tudjuk kicsoda, Harry imádott szerelme –mosolygott Denise

-         Jaj, nekem, mondjátok, hogy a szomszédoknak még nem mesélt rólam! –néztem rájuk

-    Ne aggódj, csak minket árasztott el a szerelmes ódáival –karolt belém Denise, hogy besegítsen a házba

-         Akkor jó –fújtam ki a levegőt

Belépve egy nagyon kellemes hangulatú házban találtam magamat, ami gyönyörűen volt berendezve. Azonban nem sok időm volt körbenézni, mert Harry rohant le a lépcsőn és vont a karjaiba. 

-         De jó, hogy ideértetek végre –mondta miután egy rövid csókban részesített

-         Te mégis hogy értél ide hamarabb? –néztem rá bambán

-         Úgy életem, hogy én a korábbi járattal jöttem –mondta Harry

-         Ó igen, tényleg. Bocsi –jöttem zavarba

-         Most, hogy már itt van a drágád, kezdődhet az igazi karácsonyi készülődés! –jelent meg Niall

Látván Niall boldog mosolyát, hirtelen elfeledtem minden bajunkat és arra gondoltam, hogy milyen nagyszerű Karácsonyunk lesz, így együtt összegyűlve.