Moments - IV. évad 18. rész

Ahogy az várható volt, Liam-nek magas láza volt, így azonnal a vendégszobába vittük, és ágyba dugtuk. Danielle és én a konyhába mentünk finom levest és meleg citromos teát készíteni neki. Harry bent maradt vele és figyelt rá, hogy véletlenül se keljen fel. Úgy tűnt Danielle elfeledte, vagy legalábbis most háttérbe szorította a Liam iránti neheztelését, mert láthatóan majd meghalt az aggodalomtól. Nyugtatóan megsimogattam a hátát és bevittem a teát a kis betegnek. Ahogy beléptem elmosolyodtam azon, ahogy Harry Liam mellett feküdt az ágyon és figyelt rá. Tényleg olyanok akár a testvérek, láttam Harry-n, hogy majdnem annyira aggódik Liam miatt, mint a konyhában tevékenykedő Danielle. Halkan kopogtam az ajtófélfán, mire felkapták a fejüket, én pedig lassan az ágyhoz sétáltam. Letettem a bögrét az éjjeliszekrényre, és leültem az ágy szélére. 

- Hogy érzed magad? -kérdeztem

- Valamivel jobban, a lázcsillapító valamelyest hatott -mondta

- Remélem a meleg takaró alatt kiizzadod a lázat, és nem lesz szükség hideg vizes borogatásra -simítottam végig a haján

- Bármit csak azt ne -nézett rám kétségbeesett nagy szemekkel

- Meglátjuk -hagytam rá, és a kezébe nyomtam a bögrét, hogy igyon kicsit

- Danielle merre van? -kérdezte

- Épp levest főz a konyhába -mondtam

- Már elkészültem -szólalt meg az ajtóból az említett

- Rendben, addig megyek keresek valami kekszet vagy babapiskótát -álltam fel

Danielle leült az ágyra és Liam elé rakta a tálcát, aki lassan enni kezdte a meleg levest. Ahogy elnéztem őket rendben lesznek. Talán az is jó hatással volt az ügyre, hogy Liam utána jött és beismerte, hogy hibázott, majd bocsánatot kért. Ismerős helyzetek során ment át Danielle, szóval meg tudtam érteni. A konyhába érve a szekrényben kezdtem keresgélni, és az egyik szekrényben találtam is kekszet. Épp azért nyújtóztam, hogy elérjem, mikor egy test simult hozzám hátulról, majd egy kéz nyúlt el mellettem és levette a zacskót. Visszaereszkedtem a talpamra és beharaptam az alsó ajkamat, mikor a nyakamhoz bújt, és félrekotorva a hajamat egy lágy csókot adott rá. Erősebben markoltam a pultot, ahogy keze a pólóm alá siklott, és apró köröket rajzolt le a bőrömön. A bőrömbe kuncogott, mikor megérezte a remegésemet, és pontosan tudtam, hogy élvezi, hogy ilyen hatással van rám. Lassan megfordított az ölelésében, és felemelte a fejemet, így elérve, hogy elvesszek a tekintetében. Olyan régen volt már, hogy így voltunk. Kezeimet a dereka köré fontam, és fejemet a mellkasára hajtva hozzábújtam. Hallottam szíve heves dobogását, majd karjait körém fonva szorosan ölelt magához. Álla a fejemen volt és halkan dúdolta a dalunkat. Kicsit ringatózni kezdett jobbra-balra, én pedig elvesztem a karjai között. Pár perc múlva elhúzódott tőlem kicsit, majd egy puszit adott a homlokomra, majd az orromra, az arcomra két oldalt. Végül elérte az ajkaimat, és némi hezitálás után megcsókolt végre. Eleinte finoman ízlelgette az ajkaimat, majd nyelvét átcsúsztatva elmélyitette a csókot. Kezeimet felvezettem a mellkasán, és mielőtt a nyakát átkarolhattam volna, felültetett a pultra. Meglepett sikkantás hagyta el a számat, mire ő csak mosolygott és beállta a lábaim közé. Végigimított az arcomon, és teljesen magához húzott. Lábaim a dereka körül voltak, kezeim pedig a nyaka körül. Úgy kapaszkodtam bele, és öleltem magamhoz, mintha az életem múlt volna rajta. De úgy tűnt, hogy ő is hasonlóképen gondolhatta, mert kezével a hajamba túrva húzott magához. Ajkunk nagyon közel volt egymáshoz, éreztem meleg lehelletét, de én a csókját akartam érezni. Így hát a hajába túrva húztam őt le magamhoz egy csókra. Éreztem, hogy belemosolyog a csókba, majd szenvedélyesen viszonozta. Abban a pillanatban olyan volt, mintha az elmúlt hónapok kitörlődtek volna, és ez az egész őrület meg sem történt volna. Mintha még mindig az a pár lennénk, akik Simon kertjében összejöttek. Zihálva húzódtunk el egymástól, Harry a homlokát az enyémnek döntötte miközben a hátamat simogatta. 

- Meddig tart ez majd? -kérdezte

- Hm? -néztem rá értetlenül

- Reggelre minden a régi lesz és kiderül, hogy csak álmodtam -mormogta

- Te nagyon lökött vagy. Nem álmodsz, és reggel is minden ugyanígy lesz. Ha nem így gondolnám, nem csókolóznék veled, nem engedtem volna neked -mondtam 

- Hmmm -dorombolt lehunyt szemmel - Gyere el velem

- Mi? Hova? -lepődtem meg

- Messze, távol mindentől és mindenkitől. Hogy csak mi ketten legyünk. Oda ahol semmi nem számít csak a szerelmünk, ahol szerethetlek és senki nem szól bele -nézett rám

- Harry...-pislogtam rá

- Csak mondj igent -kérlelt

Némán fürkésztem a szemeit, amelyek most sokkal sötétebb zöldek voltak, mint szoktak. Ez az egész őrület, alig jöttem vissza Angliába, és máris együtt vagyunk újra, ő pedig ezt kéri most. Bár, meg kell hagyni ez a mi kapcsolatunkban megszokott dolog, mikor megcsókolt először akkor is elutasítottam már előtte, a nap végére pedig mégis már a karjaiban voltam. Ráadásul most kaptam vissza őt, és ez úgy hatott rám, akár egy szomjazó emeberre a sivatagban a hideg, hűsítő víz. Nagyot sóhajtottam és a füléhez hajoltam. Egy pillanatig megfeszűltek körülöttem a karjai, majd ahogy a nyakába csókoltam ellazultak a karjai és megremegett.

- Igen -súgtam neki

- Eljössz velem? -kérdezte remegő hangon

- Igen Harry, elmegyek veled -ismételtem meg

- Istenem -ölelt magához szorosan

A pillanatot Danielle törte meg, ahogy kihozta az üres tányért. Megállt az ajtóban és mosolygott ahogy meglátott minket. 

- Végre. Jó látni, hogy újra együtt vagytok -mondta

- Köszi Dani- szálltam le a pultról és megöleltem 

- Mázlista egy idióta vagyok -mondta Harry

- Az biztos -nevetett Danielle, de azért megölelte Harry-t

- Liam hogy van? -kérdeztem

- Jobban. Megette a levest, és most alszik -tette a tányért a mosogatóba

- Danielle, mi van most veletek? -kérdezte Harry

- Nem tudom -ült le az egyik székre

- Szereted őt, és ő is téged. Ne hagyd, hogy Sophia elérje amit akar -mondta Harry, és leült ő is

- De olyan nehéz ez az egész -túrt a hajába

- Elhiszem. De Liam utánad jött, és nem Sophia miatt sírt kétségbeesetten, hanem amiatt, mert rettegett attól, hogy elveszített. Ismerem őt. Neki ilyen a természete, nem akar senkit megbántani, de neki te vagy az élete -magyarázta

- Igaza lehet -sóhajtott fel

- Nem csak lehet, van is. Hidd el, tudom mit beszélek. Én a saját hülyeségem miatt és amiatt mert hagytam magam befolyásolni, elvesztettem a szerelmemet. Nem akarod megjárni azt a poklot amit én -rázta meg a fejét

- Nem akarom elveszteni őt -mondta elcsukló hangon

- Jaj Dani ne sírj, nem vesztetted el. Itt van és csak téged szeret -öleltem magamhoz

- Menj, bújj be mellé. Rád van most a legnagyobb szüksége -noszogatta Harry

- Rendben. És köszönöm srácok -mosolygott ránk hálásan 

- Nincs mit -ölelte meg Harry is

Néztem ahogy visszamegy a szobába, és mikor becsukódott az ajtó Harry felállt és a szobámba ment. Utána mentem és kérdőn néztem rá, mikor láttam, hogy takarót és párnát vesz elő a szekrényből. 

- Mit csinálsz? -kérdeztem

- Megyek aludni. Tudod, aludni is kellene valamit -állt meg elöttem

- De hova mész? -faggattam értetlenül

- A nappaliba, a kanapéra -mondta 

- De..-kezdtem ellenkezni

- Ne vitázz. Jó éjt szépségem -mondta és egy csók után kiment

Döbbenten pislogtam az ajtóra, és alig hittem el, hogy tényleg kiment a kanapéra aludni. Ebben semmit nem változott, az első éjszakánkon is ezt tette. De akkor még nem volt ilyen....ilyen mély a kapcsolatunk. Fáradtan és nyűgösen dörzsöltem meg a szememet, majd belebújtam a pizsamámba. Ami nem más volt, mint egy csipkes franciabugyi és Harry egyik, régebben lenyúlt pólója. Kicsit hallgatóztam, de semmit nem hallottam, így csalódottan bebújtam az ágyba. Ránéztem az órára, és láttam hogy hajnali fél 4 volt. Álmosnak kellett volna lennem, de egy ilyen este után ki tudna aludni?! Harry-vel megint együtt vagyunk...és ez hihetetlen. Annyi minden volt a fejemben, és ettől képtelen voltam aludni. Fél óráig szenvedtem, majd felkeltem és kiosontam a szobából. Tudtam, hogy mellette menni fog az alvás, csakis az ő karjaiban, hozzá bújva voltam képes rá. Azonban alig értem el a nappaliba, mikor zörgést hallottam a konyha felől. Odanézve látam, hogy Danielle önt teát, valószínűlefg Liam bögréjébe. Mikor megfordult és meglátott majdnem felsikított ijedtében.

- Hát te? -nézett rám meglepetten

- Hát én csak izé....inni jöttem -motyogtam

- Szerintem meg inkább hozzá indultál -kacsintott rám és a hátam mögé mutatott

- Lebuktam -sandítottam rá

- Dehogy...na jó egy kicsit -kuncogott - Na menj oda hozzá, én megyek vissza

Nagy levegőt vettem, és miután hallottam csukódni az ajtót, a kanapéhoz osontam. Leguggoltam elé, és csöndesen figyeltem őt, ahogy alszik. Haja kuszán keretezte, az arcát, szája kicsit elnyílt ahogy szuszogott, a takaró pedig le volt csúszva a derekáig, így rálátásom volt, tökéletesen kidolgozott félmeztelen felsőtesrére. A szívem azonnal meglódult, ahogy arra gondoltam, hogy mennyire szeretem ezt az angyali fiút, és ő az enyém. Igen birtoklóan hangzik kicsit tudom, de tisztában voltam vele, hogy ő is így érez. Kölcsönös érzés volt ezen a téren bennünk. Hezitáltam, mikor mocorogni kezdett, és oldalra fordulva a takarót magához ölelte. Elmosolyodtam, olyan aranyos volt. Némi gondolkodás után, közelebb hajoltam hozzá, és egy apró puszit adtam az arcára. Nem ébredt fel, csak jobban maga alá gyűrte a takarót. Komolyan normális ha valaki egy takaróra irigykedik? Mert én úgy éreztem akkor, hogy az a takaró igen szerencsés. Felemeltem a kezemet, és egyik ujjamat végighúztam a gerincén, egészen le a boxere széléig. Erre megremegett egész testében, és lassan ébredezni kezdett. Szemeit kinyitotta egészen picit, és álmosan pislogott. Mikor észrevett, azonnal kipattantak a szemei, és a hajába túrt, majd a könyökére támaszkodott. 

- Betti? Mi a baj? -kérdezte rekedtes hangon

- Nincs baj, csak...nem akarok egyedül aludni -motyogtam

- Nem tudsz elaludni? -nézett rám

- Nem...nélküled nem -ráztam meg a fejem

- Akarod, hogy énekeljek neked? -kérdezte

Nagyot sóhajtottam, és felálltam, majd őt is felhúztam a kanapéról. Ott állt előttem egy szál boxerben, én pedig biztosan vörös lehettem, mint mindig, de nem érdekelt. 

- Nem azt akarom, hanem azt, hogy legyél mellettem, hogy aludj velem -mondtam

- Biztos? Mármint, én nem...-kezdte, de hamar elhallgattattam egy apró csókkal, amit a mellkasára adtam

- Biztos -néztem fel rá

Nem szólt semmit, csak bólintott, és a takaróját felvéve engedte hogy a szobám felé húzzam. A szobába beérve fel akartam kapcsolni a villanyt, de elkapta a kezemet mielőtt elérhettem volna a kapcsolót.

- Így is tökéletesen látlak, és érezlek -mondta

- Rendben -bólintottam

Harry az ágyra dobta a takarót, és a derekamra fűzve a karját, egy mozdulattak magához húzott. Testem az övéhez simult, és éreztem, ahogy a mellkasa egyre gyorsabban emelkedik és süllyed. 

- Olyan gyönyörű vagy. Főleg az én pólómban -kihallottam a hangjából, hogy mosolyog

- Ha gondolod visszaadhatom -mondtam

- Biztos? -kérdezte

- Persze, a tiéd és mostantól akármelyiket lenyúlhatom -mondtam

- Rendben, akkor kérném vissza...most -mondta én pedig ledermedtem

- M-most? -kérdeztem

- Igen szerelmem -búgta mély hangon

Először mozdulni se bírtam, majd elhúzódtam tőle, és eszembe jutott az az este, amikor azt próbálta elérni, hogy ne legyek előtte szégyenlős, mikor intimitásra kerül sor. Elgondolkodtam azon, hogy elég sötét van a szobában, ahhoz, hogy láthasson. Vagy csak homályosan. Kezeim lecsúsztak a póló aljához, és lassan elkezdtem felfele húzni. Magamon éreztem a pillantását a sötét ellenére is, és szinte perzselte a bőrömet. Végül ledobtam az ágy mellé a pólót, és ott álltam előtte fehérneműben. A szívem hevesen dobogott, a szám teljesen kiszáradt, éa csak arra tustam gondolni, hogy hozzá akarok bújni. Egyik kezé el végigsimított a karomon, és ismét magához húzott. Egyszerre sóhajtottunk fel, ahogy a mellkasunk egymáshoz simult. Elpirultam arra gondolva, hogy félmeztelenek vagyunk, de azzal nyugtattam magam, hogy előtte, nem kell zavarban lennem. 

- Mintha ezer éve lett volna az, hogy utoljára így voltunk -mondta

- Hiányoztál -motyogtam elhaló hangon

- Istenem, kicsim -szorított magához

- Miért Harry? Miért? -szorítottam össze a szemem

- Ne kínozd magad, kérlek -bújt a nyakamhoz

- Tudni akarom, hogy miért -mondtam

- Hülye voltam és hallgattam valakire akire nem kellett volna -mondta

- Kire? -kérdeztem

- Ezt majd megbeszéljük holnap ígérem. De most kimerült vagy és pihenned kell -mondta én pedig hagytam, hogy ölbe véve az ágyra rakjon. 

Igaza volt, rettentően kimerültnek ereztem magam, és az a páróra már nem számitott. Lerakott az ágyra, majd betakargatott alaposan. Megkerülte az ágyat, és bebújt mögém a takaró alá. Megdordultam, és feljebb mászva a mellkasához bújtam. Karjai azonnal körém fonódtak, és szorosan tartott. Egyre laposabbakat pislogtam, míg nem lassan lecsukódtak a szemeim, de előtte tisztán hallottam hogy, mond valamit

- Szeretlek kicsim -mormogta és ezzel a mondattal aludtam el a karjai között