2014. április 7., hétfő

Moments - IV. évad 25. rész




Nem sok időt voltunk a hotelban, már másnap mindenki hazament a saját lakásába, vagyis majdnem mindenki. Engem Harry nemes egyszerűséggel visszaköltöztetett a saját lakásába, a bátyám és Gemma pedig aszisztáltak neki. Nekem így csak annyi dolgom volt, hogy engedelmesen hagyjam magam átfuvaroztatni a lakásomból magamat. Ahogy az várható volt, mindenki tisztára bepánikolt a tudattól, hogy Caroline ismét szabadon van odakint. Bevallom engem is félelemmel fogott el a gonsolat, de már korántsem rettegrem annyira, mint akkor amikor a hotelnél hallottam őt. Ami a mai napig fura, hiszen a testőrök egyöntetűen állították, hogy senkit nem láttak vagy hallottak. Bosszantott, hogy már-már őrültként tekintenek rám, de én tudtam a saját magam igazát. De nem akartam ezen vitatkozni velük, helyette inkább azon törtem a fejem, hogy miként mondjam el Harry-nek, hogy Los Angeles-b eutazom a hétvégére. De akárhogy is törtem a fejemet, nem jutottam előre. Mindig arra jutottam, hogy teljesen ki fog akadni, ahogy előadom neki. De nem volt mit tenni, nem húzhattam a végtelenségig, csak egy napom maradt az utazásig, beszélnem kellett vele. Így hát másnap mikor Harry hazaérkezett a szüleitől, rávettem magam, hogy beszéljek vele. Épp a konyhában tevékenykedett, mikor kimentem hozzá a dolgozó szobájából. Egészen addig ott bújtam el, az egyik kedvenc könyvem társaságában. Mikor meglátott elmosolyodott és intett, hogy üljek fel a pultra mellé. Annyira édes volt, ahogy sürgött-forgott a konyhában, a kedvenc trikójában és melegítőjében. Arcán édes mosoly pihent, és akárhanyszor elment melettem megismogatta a lábamat. Sajnos túl jól ismert, és megérezte, hogy mondani akarok valamit, mert felém fordult kérdő tekintettel.

- Ez esküszöm olyan, mint amikor Anyu megérezte, hogy rossz jegyet kaptam -nevettem fel 
- Egyszerűen csak érzem, hogy van valami amit el akarsz mondani -állt be a lábaim közé
- Jól érzed, csak nem tudom hogy kezdjek neki -gyűrögettem a pólóm szélét
- Kicsim, tudod, hogy bármit elmondhatsz nekem -döntötte a homlokát az enyémnek
- Ennek nem fogsz örülni -ráztam meg a fejemet
- Miről van szó? -nézett ram komolyan
- Hát...tudod Ross hívott, és mondta, hogy most hétvégén lesz a videoklip bemutatója és..-halkult el a hangom
- És? -kérdezte
- És szeretné, ha oda utaznék -motyogtam
- Ugye nem mondtál igent? -húzódott hátrébb

Nem szóltam semmit, csak némán bólogattam. Azonnal éreztem, hogy megváltozik valami közöttünk, és Harry teljesen elhúzódott tőlem. 

- Ez most ugye csak vicc? Caroline odakint vadászik rád, te pedig Los Angeles-be akarsz utazni? Komolyan ennyire nem érzed a dolgok súlyát? -fakadt ki
- De igen, én csak nem akarom cserben hagyni őt. Mikor megígértem meg nem tudtam, hogy megszökött -néztem rá
- Arra egy percig nem gondoltál, hogy nekem rosszul esne ha elmennél? -nézett a szemembe
- Csak barátok vagyunk! -csúsztam le a pultról
- A barátok nem akarnak megcsókolni. Legalábbis tudtommal, Ed vagy Eric meg nem próbált megcsókolni téged -vágta rá
- Ne csináld kérlek -mondtam 
- Én ne csináljam? Szeretlek és féltelek, az életemnél is jobban. De úgy tűnik neked ez kevés -mondta és szavai nyomán éreztem, hogy könny gyűlik a szememben
- Ne mond ezt, mert n-nem igaz -csuklott el a hangom
- Úgy viselkedsz -hallottam a hangján, hogy ő is közel áll a síráshoz
- Tudod, hogy szeretlek. Ha nem lenne így nem mondtam volna igent -álltam a tekintetét

Nem szólt semmit, csak sarkon fordult és kiviharzott a lakásból. Percekig álltam dermedten és a fülemben még mindig ott csengett az ajtó csapódásának a hangja. Azt sejtettem, hogy nem fog neki örülni, de arra nem gondoltam, hogy ennyire meg fogom vele bántani. Láttam a tekintetében a fájdalmat és szívszorító volt a tudat, hogy én okoztam neki fájdalmat. Lassan elindultam a hálószoba felé, és leültem az ágy mellé a földre. Körbenéztem a szobában, és mindenhol az ő ruháit láttam elszórva. Remegő kézzel nyúltam az egyik inge után, amit magamhoz szorítottam, beletemettem az arcomat és beszívtam az illatát amit úgy imádtam. Felemeltem a fejemet és a tekintetem az éjjeliszekrényen lévő képre tévedt, amit még Gemma csinált rólunk, mikor náluk voltunk annak idején. Leemeltem a szekrényről és az ölembe raktam. Ujjaimmal végigsimítottam a képen, és halványan elmosolyodtam az emlék hatására. Emlékszem épp kanapén feküdtünk és filmeztünk, talán valami romantikus filmet néztünk. Gemma próbált halkan odaosonni mögénk, de nem sikerült neki, mert Harry észrevette őt és letámadva, csikizni kezdte. Szegény lány ránk esett, ahogy Harry lehúzta, és kisebb birkózás alakult ki kettejük között, míg én próbáltam négykézláb kapálózva kievickélni közülük. Mondanom se kell, hogy jót kacagtam rajtuk, mert mindkettő szétvisította magát a nagy nevetés közepette. Mikor kellően meggyilkolták egymást, Gemma megkért minket, hogy hadd csinálhasson rólunk egy fotót. Így Harry az ölebe húzott, hátulról megölelt, és édesen mosolygott az arcomhoz bújva. Soha nem szerettem, ha fotóznak, de vele ez is olyan más volt. Nem zavart, sőt imadtam minden egyes fotót, amin vele vagyok együtt. Érdekes, hogy ő még a legkisebb dolgot is képes megváltoztatni. Miatta feltűnt, hogy többet mosolygok, bár őszintén megvallva erre Anya hívta fel a figyelmemet. Ő vette észre, hogy Harry mellett más vagyok, ahogy ő fogalmazott, kivirulok és ezt én is éreztem. Nagyot sóhajtottam és visszaraktam a képet a helyére. Felkeltem a földről és felvéve a telefonomat majd bekucorodtam az ablak elé. 

Rengeteg képem volt róla, de a kedvencem az volt, amit akkor készítettem róla amikor aludt. Egyszerűen nem tudtam betelni vele, mikor édesen szuszogott mellettem. Szemhéjai nyugodtan pihentek, ajkai kicsot elnyíltak ahogy szuszogott, haja elterült a párnán és karjaival a párnáját ölelte. Ha épp nem talált meg félálomban engem maga mellett, akkor mindig a párnáját ölelte. Ritka volt azon pillanatok egyike, mikor én keltem fel előbb és olyankor nyugodtan gyönyörködhettem benne. A csábító ajkaiban, amelyeket mindig tudnék csókolni, az orrát, amelyet olyan édesen tudott felhúzni, ha valami nem tetszett neki, a kis gödröcskéiben, amelyek csak akkor bukkantak elő, ha mosolygott. De a göndör haját is imádtam megérinteni, játszani vele, érezni ahogy az ujjaim között a puha tincsek finoman siklanak át. Ha voltak is hibái, nekem nem tűntek fel, sőt még tökéletesebbé tették őt számomra. 

Elraktam a telefonomat, és kinezve az ablakon arra gondoltam, hogy merre járhat épp. Utána akartam menni, hogy megkeressem, akár az egész várost is bejárva, de nem tettem. Vagy talán nem mertem. Lehet, hogy magányra van most szüksége, vagy elment valamelyik fiúhoz nem tudtam. Csak abban voltam biztos, hogy nekem rá van szükségem, csak rá. Gyáva liba voltam lássuk be. Fejemet az üvegnek döntöttem, és lehunyt szemmel élveztem az üveg hideg érintését. Valamiért megnyugtató érzés volt. Nem tudom mennyi ideig lehettem így, mikor csörögni kezdett a telefonom. Mikor felemeltem meglepve láttam, hogy Zayn az. Kíváncsian vettem fel.

- Szia Zayn -szóltam bele
- Szia kislány. Ide tudnál jönni? -kérdezte
- Hol is van az, az ide és miért? -értetlenkedtem
- Az O2 arénába, és Harry miatt -mondta
- Hogy hova? -döbbentem le
- Jól hallottad. Nem tudom mi volt köztetek, de neki most rád van szüksége -mondta
- Nem hiszem Zayn, összevesztünk. Megbántottam őt -mondtam
- Hidd el ismerem őt. Ahogy most kinéz, rád van szüksége. Ne vitatkozz csak gyere ide -zárta le a vitát
- Rendben. De azt se tudom merre kell menni -mondtam idegesen
- Nem baj, a taxis tudni fogja. Nehogy kocsiba ülj, a taxi biztonságosabb -mondta
- Sietek -tettem le

Fogalmam sincs arról, hogy miként kerülhetnek az O2 arénába, de nem is érdekelt. Gyorsan felöltöztem, és rohantam a lifthez. Kicsit furán festhettem, fekete leggingsben és Harry egyik szürke kötött pulcsijában de nem zavart. Imádtam, mert ez volt a kedvencem, és még mindig Harry illata volt. Türelmetlenül nyomkodtam a lift gombját, bár semmi értelme nem volt, mert attól nem ért le hamarabb. Szinte kiestem a liftből mikor végre leért, és rögtön kirohantam az épületből. Pechem volt, mert egy taxi nem volt a ház előtt, így keresgélni kezdtem, hátha találok a közelben alapon. Végül két utcányira találtam is, és gyorsan beszltam. Lihegve mondtam el, hogy hova hova szeretnék menni, mire a taxis csak biccentett egyet. Hátradőltem az ülésen és lassan a légzésem visszaállt a normálisra, ellenben a szívemmel. Egyszerűen nem tudott megnyugodni, és ezerrel dübörgött a mellkasomban. Fél ora mulva mikor lefékezett a taxi az arena előtt, remegő kézzel fizettem ki a taxist, majd mikor elment, nehezen de sikerült rávennem magamat arra, hogy elinduljak befele. Bár nem tudtam, hogy miként fogok bejutni, mert nem volt semmi beléptetőm, vagy akármi. A telefonom ekkor kezdett rezegni, és láttam, hogy ismét Zayn az.

"Menj nyugodtan a főbejárathoz, és ott mondd meg a neved. Be fognak engedni, mert leszóltunk, hogy várunk valakit. Siess. Zayn xx"

Sietősre vettem a lépteimet, és az úton átkelve elértem az aréna bejáratát. Fura volt, hogy most alig voltak ott emberek, hiszen képzelem, hogy mennyien szoktak lenni, egy-egy koncert idején. Az ajtóhoz érve egy mogorva férfi fogadot, aki azonnal megkérdezte, mit keresek ott. Motyogva elmondtam neki, hogy kihez jöttem és mi a nevem, majd miután a személyi igazolványom alapján megbizonyosodott róla, hogy nem hazudok, tovább engedett, sőt még útba is igazított. Szerencsére a küzdőtérre simán betaláltam, és szó szerint eltátottam a számat. Óriási volt az egész, és egyszerűen káprázatos látványt nyújtott így üresen. Elindultam lassan a sorok között, és feltűnt hogy néhányan oldalt a nézőtéren ülnek. Odaérve hozzájuk láttam, hogy a fiúk mellett a lányok is ott vannak. Még Danielle is, aki amikor meglátott elmosolyodott és felállva megölelt engem.

- Ne félj, nem haragszik rád -súgta

Mielőtt reagálhattam volna, a többiek is megölelgettek, és a tekintetemmel Harry-t kerestem. Louis észrevette és megfordítva a színpad felé mutatott. 

- Ott van fent -mondta
- Mit csináltok itt amúgy? -kérdeztem
- Kicsit bejöttünk gyakorolni a turnéra -mondta Liam
- Értem -fordultam el
- Menj oda hozzá -lökött meg gyengéden Niall
- Könnyű mondani -néztem rá
- Betti, most komolyan ne csináld -nézett rám Louis
- Oké, megyek -adtam meg magam 
- Okos kislány -puszilta meg a fejem Zayn, majd a többiek után ő is elment

Közelebb lépkedtem a színpadhoz, és láttam, hogy Harry a szélén ülve gitározik. Nagyot nyeltem és közelebb merészkedtem, de ő nem vett észre. Bele volt mélyülve a gitározásba, és amikor énekelni kezdett, nekem meg kellett kapaszkodnom az egyik székben. Hallgattam angyali hangját, és a dalszöveget figyelve, könnyek gyűltek a szemembe. Elképesztően gyönyörű volt és valahogy...a miénknek éreztem. Mintha rólunk szólt volna. Lehunytam a szemem és hagytam, hogy a hangja átjárja a testemet, lelkemet. 

People say we shouldn’t be together
We're too young to know about forever
But I say they don’t know what they talk talk talkin’ about

Cause this love is only getting stronger
So I don’t wanna wait any longer
I just wanna tell the world that you're mine girlll

Ohh
They don’t know about the things we do
They don’t know about the I love you’s
But I bet you if they only knew
They will just be jealous of us
They don’t know about the up all night’s
They don’t know I've waited all my life
Just to find a love that feels this right
Baby they don’t know about
They don’t know about us

Elhallgatott, majd felemelve a fejét egyenesen rám nézett. Remegés futott végig rajtam a gerincem mentén, majd erőt véve magamon, felmentem hozzá a színpadra. Elképesztő volt a látvány, de én csak rá figyeltem. Leültem mellé és csöndben figyeltem az arcát. Láttam rajta, hogy meglepte az, hogy ott vagyok, de a tekintetében azt is láttam, hogy örül neki. Mikor szólásra nyitotta volna a száját, kezemet a szájára tettem, elhallgattatva őt.

- Ne...előbb hadd én. Ne haragudj, nem akartalak megbántani. Egyáltalán nem tudtam, hogy mit csináljak, hiszen sokat köszönhetek Ross-nak, és a családjának, de te sokkal fontosabb vagy számomra. Igazad volt, arra nem gondoltam, hogy esetleg neked ez rosszul esne. Egyszerűen a hála vezérelt, hogy nem akartam neki csalódást okozni. De átgondoltam a dolgokat. Caroline a kisebbik dolog, amiért meggondoltam magam. Te vagy a legfőbb ok, amiért arra jutottam, hogy nem megyek el. Szeretlek Harry, te vagy a legfomtosabb számomra -értem a mondandóm végére

Teltek a másodpercek, majd Harry letette a gitárját, és az ölébe húzott. Karjaim azonnal a nyaka köré fonódtak, és megkönnyebbültem, mikor az orrát az enyémhez dörgölte. Elmosolyodtam eme édes tettén.

- Ne haragudj szépségem, hogy annyira kiakadtam. Nem kellett volna. De beleőrülök a tudatba, hogy Caroline szabadon van és bánthat. Ráadásul tudom, hogy Ross megcsókolt, biztosan többet érez irántad mint barátság. Félek, hogy elveszítelek, és ennek többféle módja van -mormogta mély hangon amibe beleremegtem
- Soha nem fogsz elveszíteni, örökre a tiéd vagyok ezt ne felejtsd el soha -bújtam a nyakához
- Nem felejtem. Szeretlek kicsim -ölelt magához szorosabban 

Kuncogtam, mikor a nyakamba puszilt, de azonnal elhalt, ahogy elhúzódott, és egy tincset kikotorva az arcomból, megcsókolt. Ujjaim ismét az annyira imádott fürtökbe fúródtak, és dorombolva élveztem, ajkai éde becézgetését, ott az O2 aréna színpadán ülve. 

10 megjegyzés:

  1. Ez annyira cuki.Gyorsan siess a kövivel.ár nagyon várom. :)))

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szipi-szupi! :D siess!!
    Puszi: RoZi

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó lett akár a többi. Imádom ahogy írsz. <3 Gyorsan kövit. :)

    VálaszTörlés
  4. nagyon tetszik,ügyes vagy , siess a következővel :)

    VálaszTörlés
  5. Tetszik a design xd jo a sztori

    VálaszTörlés
  6. I Love It.<3
    Gyorsan kövit
    Luca.:)

    VálaszTörlés
  7. Nagyon-nagyon jo lett *.*
    Igy
    Tovabb ;-)

    VálaszTörlés