2014. április 19., szombat

Moments - IV. évad 26. rész

Sziasztok! Azt hiszem tartozom egy bocsánatkéréssel, amiért ilyen sokára hoztam az új részt. Tényleg nem így terveztem, de sajnos sok minden összejött, amihez társult némi írói válság is. De mindegyis, köszönöm a türelmeteket, és remélem tetszeni fog a rész. Szeretlek Titeket ♥
puszi
Betti xx



Szerencsére a kis vitánknak másnapra nyoma se maradt, és újra minden rendben volt közöttünk. De egy beszélgetés még várt rám, amit nem tudtam tovább húzni. Fel kellett hívnom Ross-t és elmondani neki, hogy nem utazom Amerikába. Nem tudtam miként fog reagálni rá, ahogy azt sem miként fogja fogadni, hogy ismét együtt vagyok Harry-vel. Az eljegyzést nem állt szándékomban elmondani neki, hiszen egyelőre a családaink se tudták. Miután Harry elment az edzőterembe Liam-el, magamhoz vettem a telefonomat, és leültem a nappaliba a kanapéra. Komolyan vagy 10 percig bámultam a telefon kijelzőjét, mire összeszedtem a bátorságom és felhívtam őt. Az első kicsöngéssel, a szívem óriásit dobbant. Mikor felvette, közel álltam ahhoz, hogy kinyomjam. De végül nem tettem, hanem megtalálva a hangomat kezdtem beszélgetni vele

- Szia kislány! Merre vagy? Remélem már a reptéren -mondta vidáman
- Szia Ross. Sajnos nem ott vagyok -mondtam
- Mi? Miért? -döbbent le
- Mert....mert nem megyek -motyogtam
- Nem jössz? De megígérted! -hallottam a hangján hogy csalódott
- Nem lehet -olyan erősen gyűrtem a pólómat, hogy teljesen összegyűrődött
- Miért nem lehet? Mi történt? -kérdezte
- Tudod, Caroline megszökött és emiatt biztonságosabb ha maradok -magyaráztam
- De ha kell érted megyek Londonba, miért nem szóltál előbb? Ezen ne múljon a dolog -mondta lelkesen, én pedig egyre rosszabbul éreztem magam
- Ross...nem mehetek, ne haragudj -álltam fel a hajamba túrva
- Miért érzem úgy, hogy van valami még? -tapintott rá a lényegre
- T-tudod, Harry...kezdtem, de közbevágott
- Harry? Styles? Hogy jön most ő ide? -kérdezte
- Úgy...úgy hogy újra együtt vagyunk -böktem ki nagy nehezen
- Mi? -a hangja most döbbent volt
- Én nem így akartam elmondani, csak...-ismét közbevágott
- Hogy lehetsz vele megint? Nem emlékszel, hogy elhagyott téged? Nem kellettél neki! -hadarta
- Ross, kérlek -motyogtam az ablaknak dőlve
- Nem! Nem értem, hogy miért csinálod ezt! Láttalak szenvedni miatta, láttalak sírni miatta! Azt hittem, már túl vagy rajta! -fakadt ki
- Ez nem ilyen egyszerű, értsd meg -csuklott el a hangom
- De igen, ez általában egyszerű nagyon is. Mivel áltat téged, hogy megbánt,a hogy mindvégig szeretett? Nem látod, hogy csak játszik veled? Mikor végre más lehetne az oka a mosolyodnak, mikor végre más szerethetne, akkor hirtelen újra kellessz neki! -szavai nyomán egy könnycsepp gördült le az arcomon
- Ne mond ezt! Nem ismered őt, egyszerűen csak nehány részletet ismerve ítélkezel -mondtam
- Látom alapos munkát végzett -hangja fagyos volt most már
- Ross..-nem tudtam, mit mondhatnék még
- Ennek nincs még vége, nem hagyom annyiban -teljesen lefagytam
- Mit értesz ez alatt? -hebegtem
- Megcsókoltalak, és én azt a csókot komolyan gondoltam. A szerencsének köszönheti Styles, hogy te utána utaztál vissza, de egyszer megkerül Caroline, mindketten turnézni mentek, és nem lesztek mindig együtt -hallva a szavait, majdnem kiejtettem a telefonomat
- Ne...ne csináld ezt -motyogtam
- Nem Betti...tetszel nekem, és fontos vagy számomra. Ezt ne felejtsd el -mondta még utoljára majd bontotta a vonalat

Dermedten ültem a kanapén, és teljesen tanácstalannak éreztem magamat. Butaság lenne azzal áltatnom magamat, hogy valahol belül ezzel nem voltam tisztában. Mármint azzal, hogy tetszem neki. A csók óta ez már megdogalmazódott bennem, csak még magamnak is tagadtam. Tagadtam mert...mert én végig Harry-t szerettem. De a szavai most, megijesztettek. Nem akarok vitát vagy bonyodalmat. Nem akarom, hogy Ross esetleges meggondolatlan cselekedete fájdalmat okozzon Harry-nek. Muszáj volt valamit kitalálnom, mielőtt rosszra fordulnak a dolgok. Tudtam, hogy ezen az se segítene, ha kiderülne, hogy Harry megkérte a kezemet. Csak még elszántabbá tenné Ross-t. Megdörzsöltem a szememet, és a telefonomat a fotelba dobva a konyhába mentem. Azonban alig vettem le egy poharat a szekrényből, mikor csöngettek. Kíváncsian tettem le a poharat és az ajtohoz mentem. Kinyitva felderült az arcom, mikor Danielle-l találtam szemben magamat. De valami nem volt rendben, az arca szomorúságot tükrözött. Gyorsan behúztam a lakásba és a nappaliba tereltem. Mikor velem szemben ült a kanapén még mindig nem mondott semmit.

- Danielle, mi történt? -simogattam a karját
- Gondolom tudod, hogy Liam és Harry lementek az edzőterembe -kezdte
- Igen, vagy egy órája elmentek. De miért? -kérdeztem
- Zayn is lement Lauren-el, és nemrég írt Lauren, hogy...hogy Sophia is ott van -mondta
- Tessék? -kerekedtek a szemeim 
- Jól hallottad és Betti én félek -nézett rám könnyes szemekkel
- Jaj kicsim ne sírj. Tudod mit? Lemegyünk mi is! -jelentettem ki
- Hogy? -most az ő szemei kerekedtek el
- Rosszul gondolja a csaj, ha te csak úgy páholyból végignézed a kis akciózását! Na azt már nem! Lemegyünk, és meglátjuk, hogy meleltted labdába tud-e rúgni -álltam fel
- Őrült ötlet, de köszönöm -nevetett Danielle

Gyorsan berohantam a hálóba, és összeszedtem két sporttáskába a kettőnknek szükséges ruhákat. Még szerencse, hogy Danielle és én súlyban nem vagyunk annyira eltérőek, így az én ruháim jók rá is. Na persze az is szerencse, hogy Harry jó pár ruhát vásárolt még régebben, abban a reményben, hogy egyszer vele tartok az edzőterembe. Amin én jót kuncogtam, hiszen ha valaki megkérdez akárkit a környezetemből, mindegyik azt mondaná, hogy én meg az edzőterem két távoli fogalom. De most Danielle miatt rászánom magam arra, hogy kicsit lemenjek sanyargatni magam. Bár előre félek attól, hogy Harry izzadt, félmeztelen testének a látványától lefordulok a futópadról. Miután végeztem a pakolással, gyorsan a fürdőbe rohantam, hogy felfogjam a hajamat, bár így is jócskán lelógott a hátamra, majd visszamentem Danielle-hez a nappaliba.

- Tessék, ez a tiéd, mindent belepakoltam amire szükség lehet. De semmi laza vagy bő cucc, csakis olyan, amitől Liam biztosan elfelejt még lélegezni is -kacsintottam rá
- Igazuk van a többieknek, ti Harry-vel tényleg összeilletek -nevetett
- Hát igen -húztam ki magam, majd én is nevettem vele
- Na gyere menjünk, mielőtt a szerénység is kitör belőled -karolt belém
- Csak olyan egészséges mértekben, mint Louis egoizmusa -karoltam vissza
- Akkor ott kő kövön nem marad, mert neki hatalmas az egoizmusa -nevetett

Nem mondtam semmit, csak helyeslően bólogattam, és örültem, hogy ezt nem hallotta Louis. Leérve a ház elé, beszálltunk a kocsiba, és az edzőterem felé indultunk. Mivel még soha nem jártam ott, nem tudtam, hogy merre lehet, így Danielle irányított. Nem lepett meg, mikor rájöttem, hogy a fiúk egy eldugottabb edzőterembe járnak. Leparkoltam az épület mögött, és meglepő módon senki nem ismert fel minket. Gyorsan előre mentünk a bejárathoz, és bementünk. Elsőre ami feltűnt, hogy nagyon ízlésesen volt berendezve, kicsit Harry és Louis dublini lakás ugrott be, és onnan is Harry szobája. Itt is minden fekete-fehér volt, és viccen kívül, a kanapén lévő párnák selyem huzattal rendelkeztek. De sok időm nem volt jobban körbenézni, mert megjelent egy velünk egyidős lány, és így abbahagytam a nézelődést.

Harry az edzőteremben

- Sziasztok. Miben segíthetek? Órára jöttetek, vagy egyéni edzésre? -kérdezte kedvesen
- Egyéni edzésre -támaszkodtam meg a pulton
- Sejtettem -nézett ránk sokat mondóan
- Tudod, hogy kik vagyunk ugye? -kérdeztem kertelés nélkül
- Igen, és azt is, hogy miért lehettek itt -mondta
- Mi? -döbbentünk le
- Hát ha tippelnem kéne, szerintem amiatt a csaj miatt jöttetek, aki rá van kattanva Liamre, undorító módon -mormogta 
- Ennyire feltűnően csinálja? -esett le az állam
- Eléggé -fintorgott
- Hogy az a...merre van az öltöző? Helyre kell raknunk egy beképzelt libát -füstölögtem
- Jobb oldali folyosón menjetek végig, és a legutolsó ajtó balra. És sok sikert -kacsintott nevetve
- Köszi -mondtuk és elindultunk az öltöző felé

Gyorsan kerestünk egy-egy szabad szekrényt, és átöltöztünk. Kicsit furán méregettem magamat a tükörbe, kényelmetlenül éreztem magam benne, hogy gyakorlatilag minden idomomat megmutatja, így ruhán keresztül is. Danielle felé fordultam, mikor hallottam, hogy kuncog.

- Még soha nem volt rajtad ilyen ruha igaz? -kérdezte
- Soha, és fura is -fordultam a tükör felé ismét
- Pedig észbontóan jól áll rajtad, szexi és dögös -állt mellém
- Ha te mondod, elhiszem. De te se panaszkodhatsz -öleltem meg
- Erről kell csinálni egy képet -rohant a táskájához 

Beálltunk a tükör elé, és Danielle csinált pár képet, én pedig magamban hálát adtam azért, hogy jó géneket örököltem, és nem voltak cuki kis párnácskáim. Nem zavartak volna, de ebben a ruhában, saját magamat ismerve frusztrált volna. Miután feltette twitterre, elpakolta ismét a táskáját, és elindultunk be a terembe. Egy törülközőt és egy üveg ásványvizet vittünk magunkkal. Tekintetemmel azonnal Harry-t kerestem, és viszonylag hamar megtaláltam őt a futópadon. És jaj istenem, félmeztelen volt, a haját felfogta hátra, a fülében füllhallgató volt, és miközben egyenletesen futott, a bőre fénylett az izzadtságtól. Danielle tekintete is megtalálta Liam-et, aki az egyik boxzsáknál ezdett. Láttam rajta, hogy Liam félmeztelen izzadt felsőteste, rá igy jótékony hatással volt. Már épp meg akartam kérdezni, hogy merre menjünk, mikor egy magas, fiatal fiú jött oda hozzánk. 



- Sziasztok. Most jártok itt előszőr? -kérdezte
- Igen -mondta Danielle
- Nos akkor örvendek, Dan vagyok, a személyi edző. Ha bármiben kell segítség csak szóljatok. Először ajánlom, hogy menjetek oda oldalra és nyújtsatok, nehogy meghúzzátok magatokat -javasolta
- Rendben köszi -mondtam

Oldalt ahova küldött minket, egy nagy szőnyeg volt, mellette bordásfal, és mindenféle nagy labdák. Csak egy lány volt ott, így csatlakoztunk hozzá. Szerencsére Danielle képben volt, hogy mit kell csinálnunk, így szépen másoltam azt, amit ő csinált. Mikor beakasztotta az egyik lábát a bordásfalba, fél szemmel láttam, hogy Liam megpillantja őt, aminek következtében még védekezni is elfelejtett, így az edzője simán eltalált az oldalát. Jót mosolyogtam, és mikor Danielle előrehajolt, hogy nyújtást végezzen a lábán, Liam szemei megteltek vággyal. 

- Azt hiszem elég volt egy perc és egy mozdulat ahhoz, hogy a tervünk sikeres legyen -súgtam oda neki
- Miért? -kérdezte 
- Mert Liam már észrevett és szerintem nem fogja sokáig bírni, hogy csak nézzen téged -kacsintottam rá
- Oh -mosolyodottt el kacéran

Ezután folytattuk a nyújtást, és bennem felmerült, hogy Harry vajon észrevesz? Mert egyelőre annyira belemerült a futásba, hogy nem észlelte a jelenlétem. Kicsit pihegtem, mikor Danielle megállapította, hogy most már mehetünk edzeni. Ő a futópadon kezdte, ami pont a ringgel szemben volt, ahol Liam is volt. Én épp tanácstalanul forgolódtam, mikor megláttam Zayn-t és Lauren-t oldalt az egyik vastag szőnyegen üldögélni. Lauren Zayn ölében ült, és édesen össze voltak bújva. Integettem nekik, mire Zayn észrevett, és visszaintegettek. Elmutogattam nekik, hogy megyek edzeni és később csatlakozom hozzájuk. Mikor megdordultam egyenesen Sophia-val találtam szemben magamat. 

- Tudom, hogy miben mesterkedtek -mondta köszönés nélkül
- Először is szia neked is. Másodszor, még van pofád ezt mondani? Pont neked? Nem én akaszkodtam rá undorító módon egy olyan pasira, akinek barátnője van -húztam fel magam
- Ha te nem vagy, Liam már rég az enyém lenne. Miért ütöd bele az orrod abba, ami nem a te dolgod? -hangja lekezelő volt és gúnyos
- Kicsi vagy te ehhez, jobb ha most leállsz -kezeim már remegtek
- Te is csak Harry pénzére pályázol, ne legyél kétszínű ribanc! -nevetett

Szinte fel se fogtam, hogy mit teszek, és a lány feje a következő pillanatban oldalra bukott. A kezem hangosan csattant az arcán, és már egész testemben remegtem a dühtől.

- Mi a fenét képzelsz magadról, hogy ilyeneket mondasz? Egy szánalmas kis senki vagy, aki most, hogy Liam híres megjelent az életében. Lehet, hogy te csak emiatt csinálod, de én szeretem Harry-t, de miért is magyarázom ezt neked, hiszen semmit se tudsz! -azzal sarkon fordultam és a terem másik felében lévő boxzsákok felé trappoltam. Olyan szinten felhúzott az előbbi incidens, hogy éreztem kell valami amin kiadhatom a haragom. A srác nem kérdezett semmit, csak felrakta nekem a kesztyűket, és megmutatta az alapokat. Megmutatta, hogy álljak, hogy tartsam a kezemet, hogyan üssek, és szép lassan kezdtem megnyugodni. A fiú kitartóan fogta nekem a zsákot, és esküszöm, hogy egyszerre képzeltem oda Sophia-t illetve Liam-et. Hogy nem vette észre, hogy milyen ember Sophia? Erre a gondolatra még nagyobbat ütöttem a zsákba, de sajnos pont azzal a kezemmel ami el volt törve, így élesen felszisyzentem, mikor fájdalom nyilalt bele. 

- Elég lesz szépségem -simult két kéz a derekamra én pedig egész testemben megremegtem
- Engedj el -ficánkolta a karjaiban, mire szorosabban fonta a kezeit körém, és így teljesen a mellkasához simult a hátam
- Kicsim, elég...még kárt teszel magadban. Nyugalom, shh -mormogt a fülembe, és egyik ujjával apró köröket rajzolt a hasamra

Kifújtam a levegőt, és engedtem az akaratának. Testem elgyengülve dőlt bele a karjaiba, fejem a vállára dőlt, és lehunyt szemmel élveztem halk megnyugtató dúdolását, amit csak én hallottam.

- Köszönöm -motyogtam
- Gyere menjünk. Azt hiszem a feszültség levezetésére a futópad is jó lesz -húzott vissza a terem másik felébe
- Liam és Danielle? -kérdeztem
- Elmentek a hátsó öltözőbe, és Liam megkérte a recepciós lányt, hogy egy ideig ne engedjenek hára senkit -kuncogott
- Jesszus, ki nem nézném Liam-ből -vörösödtem el
- Nem olyan ártatlan ő sem -csókolt meg, majd miután a mellette lévő futópadhoz kísért visszament a sajátjához. 

Ahogy oldalra pillantottam, csak akkor realizálódott bennem, hogy Harry még mindig félmeztelen. Nagyot nyeltem és inkább elindítottam a futópadot. Eleinte egyenletesen lassú sebességre állítottam, és ahogy egyre jobban ment, úgy növeltem a sebességet. Annak ellenére, hogy ezer éve futottam, egész jól bírtam. Kellemesen elfáradtam, a copfból kibomlott hajam, vizesen tapadt a nyakamra, hátamra, mellkasomra, és az egész testem teljesen izzadt volt. Harry közben váltott gépet, és onnan figyelt engem. Azonban nem tustam befejezni a futást, mert Harry mellém lépett és a derekamra fonva a karját, leállította a gépet, engem meg leemelt, hogy ne essek el. Értetlenül néztem fel rá, és csak akkor tűnt fel, hogy erősen zihál, arca kipirult volt és mellkasa gyorsan süllyedt majd emelkedett. 

- Jól vagy? -azt hittem, hogy az edzést vitte túlzásba
- Nem, nem vagyok jól. Kikészítesz ahogy ezen a futópadon vagy, ahogy a tested izzadságtól fénylik, és ahogy a hajad a bőrödhöz tapad -morogta mély rekedt hangon
- Nos, elmondom, hogy a te izzadt, félmeztelen tested látványa sem egy utolsó dolog. Nem csak téged izgat fel -simitottam a tenyeremet a mellkasára
- Istenem -hunyta le a szemét
- Hmm -álltam lábujjhegyre, és egy apró csókot adtam a jobb kulcscsontja alatt lévő madár tetoválására

Kicsit megugrottam, mikor kezei finoman simultak a fenekemre és közeleb húzott magához. 

- Mikor rontottalak el ennyire? -dörgölte az orrát az enyémhez
- Nem tudom, ezt váltod ki belőlem -mosolyogtam és göndör puha fürtjeibe túrtam
- Szeretlek kicsim -ajkai már az enyémet súrolta, mire felsóhajtottam
- Én is szeretlek -pusziltam meg puha ajkait

Hirtelen kézenfogott, és az öltözőbe húzott. Nem mondott semmit, csak bezárta az ajtót, én pedig meglepve konstáltam, hogy honnan van neki kulcsa. 

- Kaptam egyet, mikor a rajongók megtalálnak, szeretek nyugodtan öltözni, anélkül, hogy rám nyitnának -magyarázta és közben a zuhanyzók fele húzott
- Mire készülsz? -kérdeztem
- Szeretni téged -csókolt bele a nyakamba, nekem meg az összes vér biztosan az arcomba szökött
- Harry -kezdtem de ő egy lágy csókkal elhallgattatott

Jézusom, el se hiszem, hogy egy ilyen relatíve nyilvános helyen akarja csinálni, én meg engedem neki. Igaza volt Anyunak, mellette tényleg más vagyok. Őrült vagyok...őrülten szerelmes. 

11 megjegyzés:

  1. Hiper szuper jó.....Ahhh ez az edző termes dolog nagyon tetszett főleg mikor Sophia megkapta a magáét....Siess a következő résszel!!! <3

    VálaszTörlés
  2. URAMISTEB EZ A RÉSZ:3 AH KÍVÁNCSI VAGYOK ROSS MIT TERVEZ :)) KÖVETKEZŐ RÉSZBEN MEG REMÉLEM AZ LESZ AMIRE GONDOLOK ;-)

    VálaszTörlés
  3. Ez megint irtó cuki lett.Gyorsan siess a kövivel. :)))

    VálaszTörlés
  4. nagyon tetszik. ügyes vagy csak gratulàlni tudok.siess :)

    VálaszTörlés
  5. Omg!! megérte várni! Nagyon szuper lett és aranyos! <3 siess! puszi: Rozi

    VálaszTörlés
  6. Úristen *.*
    Ez a rész, valami fantasztikus volt!!!
    Nagyon várom a kövit ^_^

    VálaszTörlés
  7. Nagyon joo a blogod!Hamar folyti!!És kurva jól írsz!

    VálaszTörlés
  8. Jezus aty ur isten! Siess a kovivel konyorgom *.*

    VálaszTörlés
  9. Drága Betti!
    Úr Isten! Nagyon jó rész lett akárcsak a többi! Mondjuk kár, hogy Sophia nem kapott többet Bettitől... Megérdemelte volna. Egyszerűen imádom a blogod! Szinte az elejétől fogva olvasom és most döbbentem rá, hogy ez már a 4. évad, és arra, hogy mennyi mindent átéltek már a szerelmes párok. :$ Jó pár részt csak most olvastam vissza, és emiatt az előzőkhöz kommentelni sem tudtam. :( De mostantól megint lesz időm olvasni a friss részeket és már rettentően várom a következőt!
    xoxo Dorka <3

    VálaszTörlés
  10. Szia Betti! :)
    Ismételten nagyon jó rész lett! ;) Siess a következővel! :*
    És egy meglepetés:

    http://writtenlove.blog.neon.hu/archives/2014/04/26/2_Dij/

    Puszi, Fanni

    VálaszTörlés
  11. màr nem bírok vàrni :( :D :D

    VálaszTörlés