2016. február 5., péntek

Moments - IV. évad 43. rész






Harry egy pillanatig habozott, tekintete az enyémet kereste és mikor meggyőződött arról, hogy komolyan gondoltam és nem neheztelek akkor éreztem, hogy enged a merev testtartása. Azonban még mindig volt valami, ami bántotta, és képtelen lettem volna úgy együtt lenni vele, hogy zaklatott állapotban van. 

-       -   Mond, el mi nyomaszt! –simogattam a hátát a pólója alatt
-  - Csak azon gondolkoztam, amit mondtál…hogy Ana esetleg, szóval hogy ő belém érted –emelte fel a fejét
- - Hogy Ana szerelmes beléd? Nézd, nem ismerem a barátságotokat, hogy mi van köztetek, de csak a barátom eljegyzésén nem borulok ki –magyaráztam
-      - De én soha nem mutattam felé azt, hogy több lenne, mint baráti kedvesség –mondta és nagyot sóhajtott
-      - Néha erre nincs is szükség, anélkül is beleszeretünk a másikba. Ez a plátói szerelem –mondtam
-    - Ez igaz, a mi szerelmünk is az volt eleinte –mosolyodott el az emlékre
-        - Igazából nem –tűnődtem el
-        - Miért is? –kérdezte oldalra döntött fejjel
-    - Mert elejétől kezdve tetszettél, csak féltem, hogy nem lesz jó vége –húztam el a számat
-      - Akkor még szerencse, hogy nem adtam fel és kitartó voltam –simogatta meg az orrával az arcomat
-         - Nagy szerencse –pusziltam meg csábító rózsaszín ajkait
-       - Látom, van, ami nem változik meg soha és ezt imádom –bújt a nyakamhoz
-          - Nem fogok rád mászni Styles! –löktem meg a vállát
-          - Pedig tetszik a gondolat –kacsintott rám
-          - Abban egy percig sem kételkedtem –néztem fel rá
-    - Miért ennyire szörnyűnek tartod, hogy rámássz a vőlegényedre? –húzta fel az orrát
- - Dehogy, de jelenleg a vőlegényem fejtette ki, hogy szeretkezni akar velem –túrtam a hajába
-          - Ezt úgy mondod, mintha te nem akarnál velem –folytatta
-       - Hogy neked mindig van valami válaszod mindenre –tettem a kezemet az arcomra eltakarva előle kezdődő pirulásomat
-          - Természetesen van. Kitartó vagyok, ha el akarok érni valamit –puszilta meg a kézfejemet
-          - Mondj valami olyat, amit nem tudok –vettem el a kezemet és nagyon közel volt már az arca
-          - Hm, jelenleg nem tudok, de olyat igen, amit tudsz. Túl sok rajtad a ruha –puszilta meg a homlokom
-   - Mióta lettél te ennyire puszilkodós? –emeltem fel a szemöldököm
-       - Amióta a barátnőm nem hajlandó rám mászni. Kezdem elveszíteni a férfias vonzásomat. Kezdjek aggódni szerinted? Az se biztos, hogy beindít benne bármit is ha megcsókolom. Vagy ha levetkőzöm....a szeretkezésbe már bele se gondolok –motyogta maga elé
-          - Bolond vagy –nevettem el magam

Mindig elérte, hogy ne haragudjak rá és ezért szerettem őt nagyon. Voltaképpen nem hangzott rosszul, amit mondott, ezért minden erőmet összeszedve löktem egyet rajta és imádkoztam, hogy ne az ágyról dobjam le őt kecsesen ezzel a mozdulattal. Sejtésem se volt, hogy merre is vagyunk pontosan helyileg az ágyon. De szerencsére a puha párnákra és takaróra esett így megkönnyebbülten másztam le az ágyról.

-        - Mikor az ember azt hinné, hogy sikerült kellőképpen felhúzni a menyasszonya fantáziáját, na akkor csalódik a legnagyobbat. Szép szerelés volt kicsim –nevetett az ágy végéből
-          - Mi lenne ha kivételeden egyszer befognád? -kiabáltam neki vissza a fürdőből

Ez kellőképpen megtette a hatását és végre befogta a száját egy kis időre. Nem leszerelni akartam csak kicsit rendbe szedni magam. A rosszullét után úgy éreztem magam, mint akit kifacsartak és kidobtak. A tükörképem pedig pontosan arról árulkodott, amit gondoltam. Hajam rendezetlen és zilált volt, a szám széle még fehér volt, a szemeim pedig eléggé vörösek. Elnézve magamat nem is értem mi húzta fel Harry-t ennyire jelenleg.

- Ne nézegesd magad annyit a tükörben, így vagy tökéletes nekem –hallottam a hangját az ajtó túlsó oldaláról

- Kicsit idegesítő, hogy ennyire jól kiismertél –sóhajtottam

- Ez már régen megtörtént –mondta és ujjával az ajtón dobolt

- Sajnos –húztam ki a hajamból a hajgumit és átfésültem a hajkefémmel

- Én élvezem, hogy te vagy az, aki a legjobban ismer –hagyta abba a dobolást

- Miért is? –kérdeztem még mindig előrehajolva az arcomba lógó fürtjeimmel

- Mert tudom, hogy előtted nem kell megjátszanom magam, tudod, milyen vagyok, minden rossz és jó tulajdonságom, a hóbortjaimat és olyan érzés ez mintha megtaláltam volna a lelkem másik felét –magyarázta én pedig felegyenesedtem

Ismertem, tudtam mit érez, de akárhányszor ilyen nagy érzelmi vallomásokat tesz, a szívem mindig beleremeg. Hallani azon a mély dörmögő hangján, hogy mit érez, hogy mennyire mélyen szeret…na az életveszélyes számomra. Szívem hevesebben kezdett verni és nem foglalkozva a külsőmmel tovább kinyitottam az ajtót. Harry az ajtófélfának dőlve állt, időközben levette a pólóját és félmeztelenül várt arra, hogy kimerészkedjek.

- Mindenhogy csodálatosan nézel ki. Sőt kifejezetten szeretem, ha kócos vagy –simított végig a vállaimra leomló tincseimen

- Akarjam tudni, hogy miért is? –néztem fel rá

- Ha ilyen kíváncsi vagy, elárulhatom, hogy pontosan azt szeretem mikor miattam vagy kócos –húzódott féloldalas mosolyra a szája, ezzel megmutatva édes kis gödröcskéit

- Akár az óvodában –kacsintottam rá

- Te most szemtelenkedsz? –kérdezte és felhúzta az egyik szemöldökét

- Ez nagyon vagány –mondtam

- Nem húzod ki magad az előbbi alól –húzta meg finoman az egyik tincsem

- Naa! –lázadtam fel azonnal – Hát így szeretsz te?

Azt hiszem életem legnagyobb hibáját követtem el mikor ezt a kérdést feltettem. Harry szó nélkül elmosolyodott, olyan szívdöglesztő mosoly formájában, majd felkapott az ölébe és az ágyhoz vitt. Lerakott az ágy elég és egészen magához húzott a derekamnál fogva. Azt hiszem párszor már említettem, hogy bár fiatalabb mégis simán lekőrözi a nála idősebbeket. És a jelenlegi szituációban is pont olyan volt. Göndör haja már kezdett egészen megnőni, ami konkrétan megölt engem, látván, ahogy a haja a vállára omlik. Öljetek meg, de nekem nagyon szexi volt ez a jelenség. Na meg a meztelen felső teste is hozzájárult ehhez az érzéshez, de számomra nem volt semmi olyan, ami ne lett volna szexi rajta. Harry hatalmas tenyere a derekamat szorította, így esélyem se volt, hogy eltávolodhassak tőle akár egy centire is. Felnéztem rá és a tekintete tele volt ígérettel, vággyal és sóvárgással. Ajkamba kellett harapjak a gondolatra, hogy mindezt én váltottam ki belőle. Légzése éreztem, ahogy egyre gyorsabb és már az őrület kergetett amiatt, hogy nem csinált semmit csak állt engem ölelve. Aztán előrehajolt a fülemhez és attól, amit mondott azonnal kocsonyává váltak a lábaim.

- Most megmutatom, hogy szeretlek én szépségem –búgta a fülembe nekem pedig meg kellett kapaszkodnom a karjaiban, hogy meg tudjam tartani magam

- Utállak ilyenkor mondtam már? –döntöttem oldalra a fejem

- Mondtam már, hogy ez kölcsönös? –utánozott engem a mozdulatban

- Te mégis miért? –kerekedtek el a szemeim

- Mert nem látod mennyire gyönyörű vagy. Nem látod, és nem tudod elhinni, hogy a végletekig az őrületbe tudsz kergetni. Bármit megtennék azért, hogy csak az enyém maradj örökre –simított végig a hátamon majd hosszú ujjaival a hajamba túrt
   A lélegzetem is elakadt mikor a tarkómnál fogva közelebb húzott magához és ajkaink vészesen közel kerültek egymáshoz. Légzésünk összekeveredett én pedig szinte könyörögtem azért, hogy megcsókoljon végre. Meg mertem volna esküdni arra, hogy ő nagyon is jól szórakozott az adott helyzeten, mindig több önkontrollja volt mint nekem. Ujjai a hajammal játszottak, majd végre ajkait ah enyém ellen nyomta és végre felsóhajtottam a felemelő érzéstől ahogy ajkait és nyelvét megéreztem, amint finoman ízlelget.Ujjai a pólóm aljával babráltak, azonban mielőtt levehette volna rólam kopogás zavarta meg a pillanatot. Harry először nem is reagált, de mikor az átment majdnem dörömbölésbe összehúzott szemöldökkel indult meg az ajtó felé. Nem tudtam ki lehet az de örültem, hogy van rajtam ruha. Mikor kinyitotta egy velem egykorú fiú állt az ajtóban és eléggé mérgesnek, frusztráltnak és kimerültnek tűnt. Engem figyelemre se méltatva kezdett magyarázni.

- Harry kérlek öltözz velem kell jönnöd! -hadarta

- Hova is? -kérdezte

- Majd útközben elmondom, gyere már -rántott egyet a karján

- Stan sajnálom, de nem mehetek -húzta ki a kezét a szorításból

- Már miért ne jöhetnél? -kérdezte majd végre megakadt a tekintete rajtam

- Miatta? -hangja lenéző volt és szarkasztikus

- Igen miatta -Harry hangja megkeményedett és sokkal komolyabb volt az arca

- De muszáj velem jönnöd! Ana megint rosszul van...-kezdte de Harry félbeszakította

- Ahogy Betti sincs jól -adta meg a választ Harry

- Képes vagy miatta magára hagyni Ana-t? Mióta ismered? Másfél éve? -mutatott rám

- Nem az számít mióta ismerem -söpörte félre a kérdést

- De igen számít! Ana-t ismered gyerekkora óta és most emiatt a lány miatt cserben hagyod. Csak mert kicsit nyűgösebb -minden szava számomra egy-egy szúró fájdalom volt

- Most jól figyelj rám! Először is vegyél vissza ebből a stílusodból mert a menyasszonyomról beszélsz! Azt se tudod mi történt, csak mondod a magadét. Ha téged is meg akartak volna ölni, akkor te se lennél jól! -Harry egyre ingerültebb volt

Szavai láthatóan elgondolkodtatták a fiút, mert mikor megszólalt hallottam a hangjában a megbánást.

- Nem akartam megbántani, de Ana félek hogy hülyeséget tesz -túrt a hajába

- A testvére vagy, menj keresd meg. Nem tudok mindig itt lenni Stan. És úgy érzem talán jobb is így ha Ana többet érez mint kellene. Én Bettit szeretem -nézett a szemébe

- Megértem. Mindenesetre annyit mondj, hol keressem? -kérdezte

- A régi sulija sportpályájára szokott járni -mondta Harry

- Köszönöm -mondta Stan és már el is ment

Egész beszélgetés alatt Harry hátát fixíroztam kitartóan és még utána is Stan szavai jártak a fejemben.

- Vele mehetsz...ha ez, ez segít neki -motyogtam

- Nem Betti figyelj rám. Stan mindig megelégedett azzal, hogy én segítettem a húgának. De nem tudok mostmár vele lenni, mert melletted a helyem. És te is szörnyű dolgokon mentél keresztül. Gyere zuhanyozzunk le és kicsit lepihenünk -húzott magához

- Álmos vagy? -néztem fel rá

- Nem de nem tudom te hogy vagy -simogatta ujjával a tarkóm

- Nagyon élénken -vörösödtem el de álltam a tekintetét

- Akkor gyere fürdés és folytatjuk amit elkezdtünk -kacsintott rám majd megcsókolt



6 megjegyzés:

  1. Örülök,hogy végre van új rész.Már alig vártam.Imádom a blogod.Siess gyorsan a kövivel. ☺❤

    VálaszTörlés
  2. Örülök,hogy végre van új rész.Már alig vártam.Imádom a blogod.Siess gyorsan a kövivel. ☺❤

    VálaszTörlés
  3. Jajj ez nagyon jó lett! :) Megérte várni! :)

    VálaszTörlés
  4. Uuu...ez nagyon ko lett!❤❤❤

    VálaszTörlés
  5. Szia! Sajnálom hogy csak most írok de nem volt időm olvasni. Ami a részt illeti rohadt jó lett imádtam és érdemes volt várni. Izgatottan várom a következőt.

    VálaszTörlés