2017. január 23., hétfő

Moments - IV. évad 48. rész






* Fél évvel később * 

Gyakorlott mozdulatokkal pakoltam a bőröndőmbe, igyekeztem semmit nem otthon felejteni tekintettel arra, hogy messze megyünk és nem egy-két napra. Még egyszer végignéztem a bőrönd tartalmát aután becipzároztam és a másik mellé tettem ami az ajtónál volt. Hátrasimítottam rakoncátlan tincsimet és az ablakhoz sétáltam. Esős napra ébredt London és ez a hangulat jól tükrözte a bennem lévő érzéseket. Nagyot sóhajtottam és ránéztem az órámra, Simon azt ígérte, hogy délután 2-re küldi értem a kocsit ami a reptérre visz majd. A többiek majd a fiúktól jönnek ha jól tudtam így egyedül nekem kellett kocsit szervezni. Fél 2 volt. Felkaptam a Red Nose Day piros orrát és leültem a kanapéra. Mostanában egyre kevesebb alkalommal pörgetem magamban végig az elmúlt hónapok történéseit. A baba, a készületek, a bejelentés, a vetélés és az elválás. Próbaltam nem gondolni ezekre de nem ment, hiszen minden olyan friss volt még. Ahogy behunytam a szemem rögtön lepörögtek az események ezredjére is. Annyira örültünk a picinek, hogy szülők leszünk még akkor is ha Harry fiatal is lett volna ehhez. Vigyáztam, hogy ne legyen semmi baja a picinek, hogy véletlenül se menjen el, konkrétam burokban éltem. De nem bántam ha ezzel megmenthettem volna a picit. De nem sikerült. Elvetéltem végül. Ahogy az várható volt mindenkit megviselt. De legjobban Harry-t. Teljesem beleélte magát abba, hogy apa lesz. Egyik este annyira besokkalt, hogy minden baba holmit összepakolt és elvitte egy kórháznak. Akárhányszor rám nézett láttam a szemében, hogy csak újra és újra a dolgokra emlékeztetem. Így másfél hónapnyi szenvedés után eljöttem. Nem, nem szakítottunk de együtt nem ment a feldolgozás. És Harry se tarott vissza. Ezután vettem egy lakást Simon segítségével Londonban és lassan visszarázódtam a banda életébe. Koncertekre mentem, videót forgattunk és most végre eljutunk Ghánába ahova már korábban terveztük, hogy megyünk a Red Nose Day jótékonysági szervezet által. Erre készülödtem. Két hét Ghánában, reméltem segít. Harry-vel persze tarottuk a kapcsolatot, minden nap beszéltünk többször is. A fiúkkal épp turnézni indultak Amerikába. Néha úgy köszönt el, hogy azt mondta "szeretlek" és ez mindig jó érzéssel töltött el. Talán nem is olyan sokára ismét egymásra találunk, és lehet hülyeség az egész de nekünk jót tett. Vissza kellett rázódnunk a hétköznapjainkba. 

Gondolatmenetemből a telefonom zökkentett ki. Simon írt, hogy a ház előtt van a kocsival. Gyorsan felkaptam magamra a kabátom és a bőröndöket magam után húzva kiléptem a lakásból. Semmi elegáns cuccot nem raktam el, csak laza ruhákat. Az előtérbe lépve nagy meglepetésemre Patrick állt. Egy pillanatra megtorpantam és nem tudtam mit tegyek. Zavartságomat látva elmosolyodott és hozzám lépett elvéve az egyik bőröndöm.

- Csukd be a szád, mert berepül a légy - nevetett

- Hát te? -nyögtem ki

- Én is örülök, hogy újra láhatlak, igen te is hiányoztál -nevetett tovább rajtam

- Komolyan mit csinalsz itt? -kérdeztem

- Megyek veletek Ghánába -mondta és a kijárat fele terelt

- Tessék? - szökött magasba a szemöldököm

- Ennyire ne örülj. Viccen kívül szeretnénk a fiúkkal mi is segíteni. Nyugi nem azért megyek hogy zaklassalak -tette fel a kezét

- Azt egy percig se gondoltam -néztem rá

- Akkor jó. Viszont akkor ne nézz úgy rám, mintha szellem lennék. Mosolyogj van pár rajongó odakint -kacsintott

Nagyot sóhajtottam és kilépve az ajtón integettem a rajongóknak, szegények teljesen el voltak áva. Patrick segített tartani az esernyőt én pedig mindenkinek adtam aláíráat, ölelést, fotót készítettem majd beugrottunk a kocsiba Simon mellé.

- Megvagytok? -nézett ránk

- Kissé vizesen de nem haltunk meg -rázta meg a haját Patrick

- Ezt muszáj ilyen kis zárt térben tenned? -kérdeztem 

- Most hogy így kérded, igen -majd ismét megrázta a fejét, ezúttal felém irányítva 

- Köszi. Ha véletlen Ghánában hagyjuk kiakadsz? -kérdeztem Simont

- Tedd fel akkor másik gépre. Ne hagyd el -nézett fel a teledonjából

- Megoldható -bólintottam

Kinéztem az ablakon és arra gondoltam Harry mit csinálhat éppen. A következő percbe rezgett a telefonom és láttam, hogy tőle jött sms.

" Vigyázz magadra szépségem, nehogy bármi bajod legyen. Várlak haza. Szeretlek. H xx"

Elmosolyodtam és gyorsan visszapötyögtem neki

"Vigyázni fogok, de te is. Ha várni fogsz két hét után is, akkor hazatérek hozzád. Dettó. Szeretlek. Betti"

- Minden rendben veletek? -kérdezte Patrick

- Megleszünk -néztem fel rá

- Azt ugye tudod, hogy kb senki se érti, miért vagytok külön? -fordult felém

- Tudom, de nem baj. Ezek a mi érzéseink, elég ha mi értjük -mosolyogtam rá

- Akkor jó. Legalább ti értitek -paskolta meg a kezem

Nagyot sóhajtottam és csak reméltem, hogy tényleg tudjuk. 

A reptérre érkezve jó pár fotós és rajongó fogadott minket. Amíg a többieket vártuk elfoglaltam magam a rajongókkal. Kb negyed óra múlva mindenki befutott és feltereltek minket a repülőre. Ahol persze nem úsztam meg, a lányok kérdéseit sem.

- Harry-vel beszéltek még? -kérdezte Vic

- Igen, minden nap -válaszoltam

- És arról is beszéltetek, hogy meddig csinaljátok még ezt? -ült le mellém Lauren 

- Azt hiszem ezt feleslegesen magyaráznám úgyse értenétek meg. Ezek a mi érzéseink, senki nem értheti -fordítottam el a fejem

- Lányok hagyjátok békén -szólt közbe Caroline

- De mi csak...-kezdte Lauren

- Semmi de. Mindenki másként dolgozza fel a dolgokat. Ha nekik ez segít ne piszkáljátok -szorította meg a vállam

- Köszönöm -fogtam meg a kezét

- Mi csak aggódunk -vettette közbe Vic

- Tudom és hálás vagyok érte. De nem kell -néztem a többiekre

- Rendben. Mindig melletted leszünk ezt ne feledd -öleltek meg

Simon és Patrick csak mosolyogva figyelt minket a túlsó oldalról.


* Patrick szemszöge *


- Rendben lesznek? -kérdeztem Simont

- Igen. Nekik a szerelmük olyan különleges és olyan sok mindenen mentek keresztül. A baba után meg kell találniuk a boldogságot, a szerelmet, a hiányt és a vágyat a másikban. Újra magukra kell koncentrálniuk a baba helyett. Fiatalok és sok gyerekük lehet még -nézett Bettire

- Remélem igazad lesz. Bár nem engem választott a barátjaként mellette szeretnék lenni, és támogatni amiben tudom -dőltem hátra

- Ezért is hiszem el, hogy igazán szereted. Köszönöm, hogy vagy neki. Sokat segíthet még neki a jelenléted -nézett vissza rám

- Megteszem amit tudok -ígértem

- Ebben nem kételkedem. -hagyott ott a gondolataimmal


* Harry szemszöge *


Némán feküdtem a szállodai szobámban és a plafonra meredtem. Egyedül Paul-al ketten utaztunk előre New Yorkba, a többiek csak később érkeznek, mert kikísérték a lányokat a reptérre. Oda szerettem volna menni, de nem tudtam megtenni. Nem akartam mindent összezavarni az utazás napján. Ezért inkább egy sms-t írtam neki és melegséggel töltött el, hogy azt ígérte hazajön hozzám és az még inkább, hogy azt írta szeret. Mert én sose lennék képes arra, hogy ne szeressem. Ő a mindenem és a baba elvesztése mindkettőnket megviselt. Nem találtam a helyem utána, de mostmár kezdek rendbe jönni. Hihetetlen erő volt benne, hogy ezt a lépést megtette és szégyenlem magam, hogy nem tartottam vissza. De úgy éreztem az, hogy nem tudtam eleinte feldolgozni a történteket, az őt is megmérgezné. Ezt pedig nem akartam. Tudtam, hogy jó helyen van hiszen hazautazott a szüleihez egy hétre és ott is folyamatosan tarottuk a kapcsolatot. Néha esténként a telefonba énekeltem neki, vagy egyszerűen a napomról meséltem neki és érthetetlen módon ez is megnyugtatta őt. Ahogy engem az ő hangja. Egymás gyógyszerri voltunk...távolról. De mostmár úgy érzem, hogy több időt nem akarok elvesztegetni nélküle. Egy család leszünk, 2-3 gyerekkel és ez az egész egy rossz álom lesz.

El se hiszitek mekkorát tévedtem....akkor még nem sejtettem mit hoz a jövő.


_______________________________

ui: Nagyon nagyon sajnálom tényleg, hogy ilyen ritkán hozok részt, de őszintén bevallva, amellett, hogy sokat dolgozom ihletem sincs néha. Sokat agyaltam, hogy miként és merre folytassam a történetet, és egy kicsit féltem elvinni ebbe az irányba a dolgokat, de ez volt az amit igazából kigondoltam. Remélem azért tetszeni fog Nektek a rész. ❤
Új részt illetően nem ígérnék már semmit, mert nem szeretnék csalódást okozni. Igyekszem ezt megígérem. Köszönöm Nektek.

3 megjegyzés:

  1. Remélem minden meg fog oldódni és boldogok lesznek együtt. :) Siess gyorsan a kövivel.

    VálaszTörlés
  2. Szia
    Nagyon jó lett a rész! Remélem minden rendben lesz közöttük és könyörgöm ne válaszd szét őket mostmár :) :'( :-*

    VálaszTörlés
  3. Nagyon örülök az új résznek!
    Csodálatos lett.
    Az, hogy ilyen irányba vitted a dolgokat egyáltalán nem baj, sőt!
    Még mindig nagyon imádom!
    ×××All The Love×××

    VálaszTörlés