2017. május 10., szerda

Moments - IV. évad 49. rész



Ghána részben beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. Teljesen elvonta a figyelmemet a hétköznapi gondjaimról, és ahogy elnéztem a többiek is hasonlóan voltak. Mintha egy másik világba csöppentünk volna, ahol bár nincs gazdagság, de mosoly és szeretet annál több. Pedig rengeteg okuk lehetne a szomorkodásra vagy a sírásra. A gyerekek olyan körülmények között élnek és dolgoznak a tanulmányaik végzése helyett, hogy néha nagyon nehezen tartottam vissza a könnyeimet. Ami nagyon nehéz volt az állandó stáb és kamerák jelenlétében. Sok helyre ellátogattunk, iskolákba, kórházakba és nagyon sok emberrel találkoztunk. Szívszorító történeteket hallottunk és a nap végére annyi érzés kavargott bennünk, hogy nagyon nehezen tudtunk elaludni. Pedig fáradtság terén állva el tudtunk volna aludni. Az emberek nagyon kedvesek voltak, és mi ragaszkodtunk ahhoz, hogy mindenhova elmenjünk az esetleges veszélyektől függetlenül. Mert sok helyen aggodalmaskodtak, hogy elkaphatunk betegséget vagy esetleg a maláriát, ami az egyik legfőbb gondot okozza a helyieknek. Vakcina sajnos nincs elegendő a pénz hiányában és emiatt rengeteg főleg kisgyerek szenved. Elképzelni nem tudtam eddig, hogy mi az az igazi szenvedés, pedig megéltem pár dolgot.

A szervezet, ami ez az egészet szervezte kijelölte nekünk, hogy mennyi adományt javasolnak, de képtelenek voltunk megállni, hogy ne adjunk annyit amennyit csak lehetséges. A szívünk szakadt meg és bármennyire is kerültük a dolgot, a kamerák végül mindenkit elkaptak. Patrick mindenhova velünk tartott és ezért nagyon hálás voltam neki. Bár ő megtehette volna, hogy nem adományoz mégis segített ugyanúgy.

A két hét első hete eltelt és vasárnapra az volt a program, hogy egy közeli kórházba ellátogatunk utána pedig egy kis pihenő volt előírva. A kórházba belépve mindenhol beteg emberek, kisgyerekek voltak, akik nagy része szintén maláriában szenvedett.

-          Egyszerűen hihetetlen, hogy ennyire nem segítenek az itt élő embereken, pedig az ellenszer nem egy olyan nagy összegű dolog, amit néhány tehetősebb ország ne tudna finanszírozni -mondta Caroline a folyosón sétálva

-          Sajnos nem foglalkoznak ilyesmivel -ráztam meg a fejem

-          Bezzeg, ha máshol lenne ilyen -állt meg az egyik kórterem ajtajában

-          Biztosra veszem, hogy ott nem halna bele senki ebbe -dőltem neki az ajtófélfának

-          Gyere menjünk be -mondta és beléptünk a helységbe

Alig tettünk pár lépést, mikor egy fiatalabb ápoló lány lépett elénk és vitt körbe minket. A páratartalom végett olyan meleg volt bent, hogy folyamatosan dőlt rólunk a víz, Caroline pedig elég nehezen viselte. Szerencsére nagyon kedves volt és felajánlott neki egy pohár hideg vizet, amit készségesen el is fogadott. Amíg megitta leültünk kint a teraszon a jó levegőn, azonban alig ültünk le csörgött a telefonom. Meglepetésemre Patrick hívott, akivel aznap külön váltunk.

-          Szia -vettem fel

-          Szia Betti! Vissza tudnátok jönni a hotelbe? -kérdezte

-          Mi történt? -kérdeztem értetlenül

-          Lauren. Úgy tűnik megbetegedett -mondta tömören

-          Mi? De mégis mi baja? -álltam fel

-          Az orvos nem tud pontosat mondani egyelőre. De belázasodott és nem érzi jól magát -magyarázta

-          Rendben azonnal jövünk -nyomtam ki a telefont

Caroline értetlenül nézett rám és letette a poharát.

-          Mi történt Lauren-el? -kérdezte

-          Megbetegedett, de az orvos se tudja még, hogy pontosan mi a baja -magyaráztam miközben a kórház kijárata felé mentünk sietve

Paul sietősre vette a tempót így fél órán belül már a hotelnél voltunk ismét. A recepción már megszokták, hogy izzadtan, koszosan és slamposan vágunk át az előtéren, így csak szokásosan a kezünkbe nyomták a kártyákat.

Lauren szobájába ott találtunk mindenkit és ez még inkább nyugtalanított.

-          Hol van Lauren? -kérdeztem rögtön

-          Neked is szia és nyugodj meg jó kezekben van. Az orvos még vizsgálja -nyugtatott Patrick

-          De mégis, hogy lehet, hogy az orvos nem tudja mi a baja? -kérdezte Caroline

-          Úgy, hogy vagy megfázás vagy malária. Mindkettőnek kezdetben azonosak a tünetei. -magyarázta Patrick

-          Malária? -döbbentünk le mindketten

-          Igen. Bár nem hiszem, hogy az mivel mielőtt ideutaztunk mindannyian megkaptuk az oltóanyagot -rázta a fejét Vic

-          Akkor semmiképp se lehet az -erősködtem

-          Az orvos szerint lehetséges, ha az illető akkor kapta az oltóanyagot amikor a szervezete le volt gyengülve -nézett rám Patrick – De felesleges előre rémképeket látni. Hamarosan kiderül, hogy mi van ugyanis a malária lappangási ideje 10 nap. Ha az is van napokon belül kiderül

-          Fel kéne hívni Zaynt, hogy mi van Lauren-el -javasolta Caroline

-          Nem. -ráztam meg a fejem

-          Mi? -nézett rám mindenki

-          Nem tartom jó ötletnek -álltam fel

-          De mégis miért? Tudnia kéne, hogy mi van a barátnőjével -nézett rám rosszallóan Paul

-          Ha mindenáron azt akarjátok, hogy otthagyja a turnét és ide rohanjon akkor mondjátok el neki -tártam szét a karom – De én úgy gondolom addig felesleges ráhozni a frászt a fiúkra amíg nem tudunk biztosat

-          Van benne valami -értett egyet Patrick

-          Akkor mi legyen? Semmit nem mondunk egyik fiúnak se? -nézett rám Vic

-          Ne. Ismered milyenek, frászt kapnak és azon fognak aggódni, hogy nekünk se legyen semmi bajunk -néztem Lauren szobája felé

-          Rendben akkor legyen így -bólintott Paul de láttam rajta, hogy nem ért egyet

-          Most, hogy ezt megbeszéltük javasolnám, hogy amíg az orvos bent van ti fürödjetek le -mutatott ránk Patrick

-          Büdösek vagyunk? -nézett rá Caroline

-          Kicsit -vágott bűnbánó arcot

-          Szerencséd, hogy nem tudunk rád haragudni -böktem oldalba és elmentünk rendbe szedni magunkat

Miután végeztünk a folyosón találkoztunk ismét össze és szótlanul mentünk tovább Lauren szobája felé. Épp beléptem volna az ajtón, amikor csörgött a telefonom. Harry

-          Menj csak be, mindjárt jövök -mondtam Caroline-nak

-          Rendben -mondta és magamra maradtam az ajtó előtt

Nagy levegőt vettem és felvettem a telefont

-          Szia Harry -szóltam bele

-          Szia szépségem -mély dörmögő hangja hallatán kellemes érzés fogott el

-          Mizujs bongyorka? -kérdeztem

-          Épp a hotel szobámban fekszem az ágyon és azon gondolkodtam mennyire hiányzol -hallottam a hangján, hogy kicsit szomorkás

-          Te is nagyon hiányzol nekem -ültem le a fal tövébe

-          Sose gondoltam volna, hogy ennyire nehezen fogom viselni, hogy ekkora távolság van közöttünk -sóhajtott a vonal másik felén

-          Már csak egy hét -mondtam és reméltem, hogy valóban egy hét múlva hazautazhatunk

-          Soknak tűnik, de valahogy kibírom, ha utána velem tartasz a turné további részében -nevette el a végét

-          Harry, tudod, hogy szívesen megtenném, de nekünk is vannak kötelezettségeink. Viszont azt meg tudom ígérni, hogy amíg nem lesznek fellépéseink veled leszek -javasoltam

-          Minden megoldásban benne vagyok -mondta és hallottam, hogy elfojt egy ásítást

-          Remélem alszol rendesen -piszkáltam a nadrágomon lévő szakadást

-          Tudod jól, hogy csak melletted alszom jól -dörmögte

-          Harry! Pihenned kell, így se sok időd van rá -szidtam le

-          Igazad van, csak néha annyira fáradt vagyok, hogy nem tudok elaludni -magyarázta

-          Próbálj meg, vagy ha gondolod felhívhatsz és éneklek egy altató dalt -nevettem

-          Szabadon foglak -mondta és sejtettem, hogy meg is teszi

A következő pillanatban kinyílt az ajtó és Vic jött ki

-          Betti gyere az orvos….-kezdte de én gyorsan leintettem és eltátogtam neki, hogy Harry van a vonalban – Oh bocsi nem tudtam

-          Orvos? -kérdezett rá rögtön

-          Semmi, nem kell aggódnod -hadartam

-          Betti! Ismerlek! Miért van ott orvos? -hangja megkeményedett és tudtam, hogy nem fogom tudni lerázni

-          Figyelj, most bemegyek de utána felhívlak és elmagyarázok minden rendben? -álltam fel a földről közben

-          Rendben, de ha nem hívsz esküszöm odamegyek! -fenyegetett meg

-          Harry kérlek! -sóhajtottam

-          Várom a hívásod szépségem -mondta

-          Hívlak -nyomtam ki

Szegény Vic csak állt előttem bűnbánó tekintettel

-          Ne haragudj, nem tudtam, hogy vele beszélsz -szabadkozott

-          Ugyan már ne butáskodj, nem tudhattad -öleltem meg

Belépve a szobába az orvost az asztalnál ülve találtuk.

-          Nos doktor, mi baja? -kérdezte Paul

-          Nehéz dolog, egyelőre megfigyelés alatt tartanám a hölgyet, mert jelenleg influenzának tűnik, de a maláriát se zárnám ki. Igaz önök megkapták az oltóanyagot és nem gyerekek már, de ahogy értesültem sok olyan helyen jártak, ahol maláriás betegek voltak. Ilyen esetben magasabb a fertőzés lehetősége, mivel a szúnyogok nagyobb százalékban hordozzák magukban a betegséget -magyarázta

-          Ha mégis malária akkor mi a teendő? -kérdezte Patrick

-          Akkor meg kell kapnia az ellenanyagot és itt kellene maradnia amíg teljesen fel nem épül -csukta be a táskáját

-          Már csak egy kérdés, ez mikor derül ki pontosan? -kérdezte remegő hangon Vic

-          Pár napon belül ez eldől, minden nap kijövök megvizsgálni a beteget és akkor meglátjuk. Ha kis szerencséje van akkor csak influenza. Nos akkor én megyek és holnap reggel jövök. Viszontlátásra -köszönt el

-          Kikísérem -mondta Paul és ahogy becsukódott az ajtó mögöttük mindenki döbbenten nézett utánuk

-          Ezt nem tudom elhinni. Komolyan ez már valami nagyon durva kicseszés a karmától, hogy velünk mindig történik valami -fakadt ki Caroline

-          Azért ne ess előre kétségbe lehet, hogy nem malária. Majd, ha bebizonyosodik pánikolhatsz -mondta Patrick

A lányok rám néztek, de én csak megráztam a fejem. Képtelen lettem volna bármit is mondani annyira sokkolt, amit az orvos mondott. Valahol egyetértettem Caroline kijelentésével, hogy minket direkt szivat a sors. Bementünk Lauren-hez, de mélyen aludt így hagytuk pihenni. Megbeszéltük, hogy felváltva maradunk mellette és nem hagyjuk magára. Patrick magára vállalta, hogy első lesz, minket pedig elzavart pihenni. A szobámba érve kiültem az erkélyre és ahogy ígértem hívtam Harry-t. Az első csörgésre felvette a telefont. El tudtam képzelni mikre gondolhatott már közben.

-          Szia – szinte nem ismertem a saját hangomra olyan rekedtnek tűnt

-          Szia, hallgatlak -mondta

Elmeséltem neki mindent, ami Laruen-el történt és megígértettem vele, hogy nem szól a fiúknak. Nagy nehezen, hosszas győzködés után végül belement.

-          De mi a biztosíték arra, hogy ti nem lesztek betegek? -aggodalmaskodott

-          Semmi Harry. Viszont nem hiszem, hogy ez bekövetkezhet. Ráadásul a menedzsmentet ismerve, lehet ezek után egyikünket se enged sehova. Amit akartak anyagot a Red Nose felvette szerintem, mi már csak a saját döntésünkből voltunk itt, mert két hetet vállaltunk. Viszont így, hogy Lauren beteg nem mehetünk sehova amíg meg nem gyógyul -döntöttem a falnak a fejem.

-          Egy valamit kérek tőled, vigyázz magadra. Nem bírnám ki, ha bármi történne veled -mondta

-          Harry ne aggódj nem lesz semmi bajom, és Lauren is hamarosan meggyógyul -nyugtattam

-          Remélem. El se tudom képzelni Zayn miként reagál majd, ha megtudja mégis valahogy. Az Isten se fogja megállítani, hogy ne menjen oda -jósolta

-          Azon ráérünk agyalni akkor, ha ez bekövetkezik. Csak kérlek legalább addig próbáld titokban tartani, amíg be nem bizonyosodik, hogy ténylegesen mi van. -kértem

-          Nem fogok szólni neki ne aggódj -ígérte

-          Köszönöm Harry -hunytam le a szemem és úgy éreztem ott a földön ülve alszom el

-          Pihenj szépségem, reggel majd hívlak -mondta, de a tudatomig csak a hangjának nyugtató dallama jutott el

-          Rendben. Szeretlek Harry -mondtam

-          Nagyon szeretlek én is -mondta

Nagy nehezen elváltunk egymástól és utána már csak arra volt erőm, hogy ruhástól az ágyra dőljek. Még félálomban hallottam, hogy csörög a telefonom, de az álom elnyomott végül.

3 megjegyzés:

  1. Úgy örülök,hogy végre tudtál rész hozni.Nagyon jó lett.Siess gyorsan a következő résszel- :)♥

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó. Lécci siess a kövivel!

    VálaszTörlés
  3. De jó :3 alig vártam már hogy legyen rész. Siess a kövi résszel!

    VálaszTörlés