Moments - IV. évad 50. rész

Másnap reggel korán keltem mert nem nagyon tudtam aludni az előző napi történtek miatt. Csak félig voltam ébren így nem kicsit ijedtem meg, mikor észrevettem, hogy van valaki a szobában. Olyan lendülettel fordultam meg az ágyon, hogy leestem róla egy szép mozdulattal. Nagy nehezen kikászálódtam a takaró alól amikor nevetés ütötte meg a fülem. Megálltam a mozdulatban és takaróval a fejemen, kócosan felnéztem. Előttem Harry guggolt és megpróbált kiszabadítani a takaróm fogságából. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy csak álmodom vagy valóság. Harry még mindig mosolyogva lehámozta rólam a takarót és felhúzott az ágyra.

• Te, hogy kerülsz ide? -pislogtam rá meglepetten
• Én is örülök, hogy látlak -dőlt neki az ágy támlájának
• Tudod, hogy én is csak nem értem, hogy kerültél ide -simítottam le a hajam
• Az van, hogy Zayn megtudta a dolgot. Sajnos a Twitter egy olyan hely, ahol minden információ megtalálható és a rajongók nagyon élelmesek az információ szerzésben -magyarázta
• A fene erre nem gondoltunk -húztam el a szám
• Nem bizony, így ahogy Zayn megtudta és kiszedte Patrick-ból, hogy mi a helyzet indultunk is este ide. Próbáltalak hívni, de te vélhetően épp megcsaltál engem az ággyal. -nézett vágyakozóan az ágyamra
• Pasik sose tudtok titkot tartani -dőltem hátra az ágyon
• Patrick elmondta, mert már nem volt értelme titkolni. Ne haragudj rá emiatt -piszkálta a takarót
• Nem haragszom, Lauren-nek vélhetően jót fog tenni Zayn jelenléte -csuktam be a szemem

A következő pillanatban hatalmas sikítást hallottunk a szomszédos szobából.

• Vic észrevette vélhetően Louist -nevetett Harry
• Valószínűleg. Tényleg Liam hazament Danielle-hez? -néztem rá
• Igen, mi idejöttünk de ő hazament -mondta és feltűnt a sunyi mosolya
• Minek örülsz? -könyököltem fel
• Neked -mondta és ellökte magát az ágy támlájától a következő pillanatban pedig már rajtam volt
• Na Harry -nevettem ugyanis ahogy a nyakamhoz bújt a haja csiklandozta az arcomat
• Hiányoztál -motyogta az én gyomromban pedig életre keltek a pillangók
• Te is nekem -mondtam és átöleltem a kezem pedig automatikusan túrt göndör hajába
• És ez is hiányzott -sóhajtott fel

Azt hiszem rég lángolt közöttünk a szerelem ennyire, mint az utóbbi hetekben. Nekünk határozottan jót tett, hogy kicsit magunkban lehettünk, mert egyrészt így fel tudtuk dolgozni a történeteket, másrészt ráébredtünk ismét, hogy mennyire szeretjük a másikat. Ennek nyomán szinte állandóan írogattunk egymásnak vagy telefonon lógtunk órákig. Ahogy Paul mondta olyanok voltunk, mint a friss szerelmesek.

Harry már épp elhelyezkedett rajtam, mikor nem meglepő módon kivágódott az ajtó és Louis rongyolt be a szobába.

• Sziasztok fiatalok! Ugye nem zavartam meg semmit? -vigyorgott és ledobta magát az ágyra
• Szia Louis, mond Vic nem vár? -kérdezte Harry
• Épp zuhanyozik. Gondoltam addig boldogítalak titeket -nézett ránk
• Ahelyett, hogy a barátnőd boldogítanád a zuhany alatt -csúszott ki a számon

Erre a mondatomra két nagyon meglepődött arcot kaptam válaszul, ugyanis nem voltak hozzá szokva a fiúk ahhoz, hogy tőlem ilyet halljanak.

• Ejnye elrontott téged a fürtös -ült fel Louis
• De azért tetszik a gondolat -néztem fel rá
• Honnan veszed? -kérdezte Louis bár ez inkább költői kérdésnek volt vehető
• Onnan, hogy felültél és az arcodra van írva -mondta Harry
• Hát végül is ha számon kér, majd rád fogom, hogy tőled van az ötlet -kacsintott és kiviharzott a szobából
• Vic ki fog nyírni -dörzsöltem meg a szemem
• Dehogy, szerintem örülni fog neki -puszilta meg a nyakam
• Nagyon remélem -karoltam át a nyakát
• Gyere nézzük meg Zaynt és Laurent mielőtt én is boldogítani kezdelek téged -húzott fel Harry
• Nem bánnám, de menjünk -fogtam össze a hajam a csuklómon lévő hajgumival

A folyosón összeakadtunk Caroline és Niall párossal, mint kiderült ők is Laurenhez indultak. Alig léptünk be az ajtón, rögtön Zayn rosszalló tekintetével találtam szemben magam. Megelőzve a vitát előre tisztáztam a dolgot.

• Mielőtt nekem esnél, hogy miért nem akartam, hogy megtudd tisztázzuk. Pont azért nem tartottam jó ötletnek, mert ismerve titeket iderohantok, lemondjátok a turnét meg a fellépéseket, aminek nyomán a mendzseretek az eddiginél is jobban megutál minket. Amire meg senkinek semmi szüksége nincs. Épp elég, hogy engem utál a pasi nem kell, hogy a többiekre is berágjon. Tessék, most már kiabálhatsz -álltam a tekintetét
• Miért van az, hogy nem tudok rád még csak neheztelni sem? -ölelt meg belőlem meg egy megkönnyebbült sóhaj tört fel
• Mert cuki vagyok? -próbálkoztam
• Mert bolond vagy és mert igazad van. -adott egy puszit a fejemre
• Igyekszem -engedtem el és guggoltam le Lauren mellé
• Volt itt az orvos, azt mondta, hogy szerinte ez influenza -mondta Paul
• Komolyan? -kérdeztük szinte egyszerre Zayn-el
• Igen. Megnyugodhattok nem malária -mosolygott ránk
• Hála Istennek -ültem le az ágy mellett lévő fotelbe
• Meddig kell itt maradnia? -kérdezte Zayn
• Amíg lemegy a magas láza. Az orvos szerint jobb lenne addig nem utaznia -nézett fel a jegyzeteiből Paul
• Rendben, ez jogos -tette a kezét Harry Zayn vállára
• Persze, nem akarom bármivel is rosszabbítani az állapotát -bólintott Zayn
• Menjetek le reggelizni, a többiek már lent vannak. Lauren már evett egy kis levest, most úgyis aludni fog -terelt minket kifele
• De én…-kezdte Zayn de Paul leintette
• Gyere, senkinek se segítesz, ha legyengülsz -tolta kifele Harry

Azzal mindannyian lementünk reggelizni ahol elég csöndes volt a hangulat. Mindannyian aggódtunk Lauren állapota miatt, de azért nyugodtabbak voltunk valamivel, hogy csak influenza. De mindannyian vágytunk már haza és az otthoni környezetre.

A nap további részében felváltva voltunk bent Lauren-nél aki napközben egyre többet volt ébren és láthatóan jót tett neki Zayn közelsége. Mosolyogva néztem őket egy darabig majd elnézést kérve kimentem a szobából a folyosóra. Nekidőltem a falnak és nagyot sóhajtottam. Nem épp erre fizettünk be, mikor elvállaltuk, hogy eljövünk ide. Annak örültünk, hogy tudtunk sokaknak segíteni és ezt a jövőben is folytatni fogjuk, de ez a kis kaland kimaradhatott volna. Viszont annyi jót hozott, hogy itt vannak a fiúk. Már nagyon hiányzott Harry és bár hangosan be nem vallanám örültem, hogy a közelemben van.

• Min gondolkodsz szépségem? -ölelt át hátulról Harry
• Ezen az egész utazáson és rajtad -fordultam meg a karjaiban
• Rajtam? Hm ez érdekes hangzik -mosolyodott el
• Érdekes valóban -értettem egyet
• És szabad tudni min gondolkodtál velem kapcsolatban? -kérdezte a falnak döntve
• Csak azon, hogy mennyire örülök annak, hogy itt vagy -néztem fel a szemébe
• Ennek én is örülök. Nagyon hiányoztál már és csak szenvedtem nélküled -döntötte a homlokát az enyémnek
• Dettó -mosolyodtam el
• Annyira szeretlek -fogta két keze közé az arcomat
• Én is szeretlek Harry -adtam egy apró puha puszit az ajkaira
• Hm ez még mindig nagyon kevés nekem -hunyta le a szemeit
• Telhetetlen -nevettem el magam
• Veled kapcsolatban mindig az vagyok -ölelt szorosan magához és arcát a nyakamhoz dugta
• Milyen régen is voltunk már így magunk -sóhajtott
• Igen olyan mintha ezer éve lett volna, hogy Simon házában a hintaszéken ültünk -mosolyodtam el az emlék nyomán
• Ne is mond azt hittem, hogy sose leszel az enyém -húzódott el
• Hát elcsavartad a fejem teljesen -túrtam bele bongyor hajába
• Mindent bevetettem a cél érdekében -döntötte oldalra a fejét
• Örülök, hogy mindent bevetettél. Máskülönben soha nem ismertem volna meg ezt a csodálatos szerelmet veled -bújtam közelebb
• De annyi rossz élményt okoztam neked -komorodott el
• Nem számítanak, csak a szerelmünk. Hiszen annyi mindenen keresztül mentünk és most itt vagyunk. -mondtam
• Ez igaz de talán… -kezdte de én közbevágtam
• Harry Styles...soha nem bántam meg, hogy beléd szerettem. Életem legjobb döntése volt, hogy felvettem a nyakláncot, valamint hogy hagytam Niall odalökjön hozzád. Szeretlek és ezen semmilyen rossz emlék nem tud változtatni. Párszor már elmondtam, bármi is történjen a szívem neked adtam, nálad van és ott is marad -néztem a szemébe

Harry szó nélkül felemelt és hevesen megcsókolt. Ezer éve nem égetett így a csókja és nem volt ennyire szenvedélyes. De talán ezer éve nem volt már időnk így egymásra a gondok között. Hátrálni kezdtünk a szobánk felé, pontosabban Harry tuszkolt finoman az ajtó felé én meg hagytam magam. Belépve a szobába belökte lábbal az ajtót és az ágyhoz vezetett. Lefeküdt engem pedig a mellkasára vont, közben pedig olyan szorosan ölelt magához, mintha eltűnhetnék bármelyik percben.

• Harry? -emeltem fel a fejem

Harry nem válaszolt csak felemelte a kezem és egy puszit adott a gyűrűmre amit sose vettem le. Mindig reméltem, hogy egyszer tényleg eljutunk oda, hogy összeházasodunk. De az utóbbi időkben féltem, hogy tényleg csak egy gyermeteg álmodozás marad, hogy egyszer oltárhoz vezet. De most talán…

• Szeretném ha összeházasodnánk jövőre -mondta alig hallhatóan
• Tessék? -ültem fel
• Szeretnélek feleségül venni – ült feljebb –, persze ha még hozzám jössz.
• Ha hozzád megyek...mi a? Harry hogyne akarnék hozzád menni! -ocsúdtam fel döbbenetemből
• Tényleg? -csillogott fel a tekintete
• Persze! Ez a gyűrű tartotta bennem a lelket mindig, hogy egyszer valóra válik az, hogy a végén te meg én boldogan… tudod -jöttem zavarba
• Tudom -húzott az ölébe széles mosoly kíséretében – Én is ezt szeretném mindennél jobban. Már megtapasztaltam milyen nélküled élni és nem akarom még egyszer. Nem tudom elképzelni az életemet nélküled, hogy ne melletted keljek fel reggelente, hogy ne sétáljunk nagyokat Holmes Chapelben vagy a Temze partján. Össze akarok veled költözni, együtt élni az életünket, veszekedni, kibékülni, családot alapítani és ami a legfontosabb boldoggá akarlak tenni -nézett le rám
• Harry már azzal boldoggá teszel engem, hogy szeretsz -simogattam meg az arcát
• De én mindenemet neked akarom adni. A szívem már a tiéd az első pillanattól kezdve ahogy megláttalak. Mindig úgy csináltam a dolgokat, hogy a közeledben legyek. Ha létezik szerelem első látásra akkor velem akkor ott az történt. Soha nem fogom tudni eléggé meghálálni Niall-nek, hogy akkor odalökdösött hozzám. De egy életre lekötelezett -túrt a hajamba
• Mindketten örökre hálásak leszünk a kis szöszkének -nevettem

Harry közelebb húzott magához az ölében én pedig szembe fordultam vele így a lábaim a dereka köré fontam. Nem szólt semmit csak nagyot sóhajtott és a nyakam kezdte el csókolgatni. Hiányzott. Az érintése, a csókja, a közelsége, az érintése a testemen. Mindene hiányzott. Megmarkoltam a pulcsiját és keresztül húztam a fején. Göndör fürtjei amelyek kezdtek már elég hosszúak lenni kuszán keretezték tökéletes arcát. Kisöpörtem pár tincset az arcából ő pedig csillogó smaragdzöld szemekkel nézett rám. Lehunytam a szemem és belélegeztem az illatát mintha örökre el akarnám magamban tárolni mindent ami hozzá tartozik.

• Csak hogy tudd: ha egyszer túl leszünk az esküvőn nagyon hosszú nászútra megyünk kettesben -mondta
• Mennyire hosszúra? -kérdeztem
• Annyira, hogy minden perverz elképzelésem megvalósíthassam veled -húzódott pimasz mosolyra a szája széle
• Harry! -löktem meg a vállát
• Most miért? Szeretném nagyon hosszan és sokáig szeretni a leendő Mrs. Styles-t -kacsintott rám
• Ó egek mire vállalkozom majd én -emeltem a plafonra a tekintetem
• Egy örök életre szóló szerelemre -csókolt meg