Moments IV. évad - 51. rész

Hajnali sötétség. Arra keltem fel, hogy Harry egész testével rajtam fekszik és a jobb karom már teljesen elzsibbadt. Kicsit megmozdultam amire szerencsére nem ébredt fel, így tovább kúsztam az ágy széle felé míg sikerült kimásznom alóla. Megpusziltam a karját és felhúztam a takarót a derekáig. Pár percig még csak térdeltem ott a földön és néztem, ahogy békésen szuszog. Annyira tökéletes volt számomra, kisfiús, de mégis férfias és ezzel teljesen meg tudott őrjíteni.  Nagy nehezen felálltam bár szívesen néztem volna tovább őt akár órákig, mégis féltem, hogy felébresztem. Magamra vettem vékony köntösöm és kimentem halk léptekkel az erkélyre. A hajnali hűvösebb levegő azonnal megcsapott és enyhe borzongás futott végig a testemen. Mély levegőt vettem és lassan kiengedtem. Felnéztem az égre és eszembe jutott hirtelen mennyi minden történt az elmúlt pár évben velünk, majd az emlékek nyomán elmosolyodtam. Hihetetlen, hogy egy ember mennyire meg tudja változtatni azt, akik vagyunk. Sose gondoltam, hogy tudok majd ennyire szeretni, ragaszkodni valakihez, hogy képes leszek a legnagyobb félelmeimmel szembenézni és legyőzni azokat. Mindezt érte, hogy láthassam a mosolyát, amelyet a kis gödröcskéi kísérnek, a ragyogó zöld szempárt, amely rabul tudott ejteni, hogy megölelhessem, érezhessem az illatát, az érintését, a csókját. Magam köré fontam a karjaimat és arra gondoltam mennyire szeretem őt. Lenéztem a kezemen lévő gyűrűre és eszembe jutott, amit előző este mondott, hogy jövőre szeretne összeházasodni velem. Valóban lehetséges lenne? Megtörténhet a mi boldog végünk is? Megráztam a fejem és lassan bekúszott a felismerés az elmémbe. Tényleg Harry felesége leszek és most már talán semmi nem választhat el minket.

Még sokáig ültem kint a széken kuporogva, mire eljött a napfelkelte. Már nem is bántam, hogy ilyen korán kidobott az ágy, hiszen ez a látvány mindenhol ugyanolyan gyönyörű volt. A Nap az egyetlen, ami megmutatja mindig, hogy valaminek a kezdete és a vége is lehet egyszerre meseszép. Nagyot nyújtóztam és azt latolgattam, hogy bemegyek készülődni mikor egy kócos és kissé kómás fej kukucskált ki az ajtón. Elmosolyodtam és odamentem hozzá. 

-          Jó reggelt -pusziltam meg gyűrött arcát

-          Jó reggelt -ölelt magához szorosan – Mióta vagy ébren? -mormogta bele a nyakamba

-          Nem tudom, valamikor kora hajnalban. Még sötét volt -simogattam a hátát

-          Hmm feküdj velem vissza még egy kicsit -húzott befele a szobába

-          Rendben -mosolyodtam el 

Harry befeküdt az ágyba, felemelte a takarót és várakozóan nézett rám. Levettem a köntösöm és bebújtam mellé, fejemet pedig a mellkasára tettem. Hallottam heves szívverését, amit egy halvány mosollyal konstáltam és elkezdtem apró köröket rajzolni a mellkasára, illetve a hasára. 

-          Ha így folytatod ki fog maradni a reggeli -puszilta meg a fejem

-          Lehet, hogy én téged akarlak reggelire -rajzoltam tovább

-          Valóban? Ha ilyen igényeid vannak máskor nyugodtan kelts fel korábban -nevetett 

Imádom a nevetését annyira édes és mindig megmosolyogtat. 

-          Rendben, majd legközelebb így teszek. Lesz rá még bőven alkalmam -néztem fel rá

-          Temérdek -hajolt le és lopott egy rövid csókot

-          Kérek még -nyújtottam a nyakam felé és közben megpróbáltam feljebb mászni az ágyban

-     A menyasszonyomnak bármit -csókolt meg, majd kezei lecsúsztak az oldalamon és a  következő pillanatban már az ölében ültem közrefogva lábaimmal a csípőjét.

-          Élvezkedsz? -döntöttem oldalra picit a fejem

-          Igen és imádom a gondolatot is, hogy ezt egyedül én tehetem meg -simogatta a combom

-          Senki más, csak te -hajoltam előre a mellkasához simulva és megcsókoltam 

Harry belenyögött a csókunkba és kezeit felvezette a fenekemre. Elhúzódtam tőle kicsit és láttam, hogy kicsit kipirult az arca. 

-     Kikészítesz -csúszott fel az egyik keze a hátamon, mire homorítottam és még inkább hozzásimultam

-          Kölcsönös -pusziltam meg puha ajkait

-        Várom már a percet, hogy újra otthon legyünk kettesben -simított ki egy kósza tincset az arcomból

-        Nyugodtan csak te meg én -döntöttem homlokom az övének 

Pár percig még így maradtunk, majd nekiálltunk készülődni. Meg akartuk nézni, hogy van Lauren, mivel az este már nem volt láza csak kisebb hőemelkedése. 

Kilépve a folyosóra feltűnt, hogy mindenki a szobája előtt várakozik és ezt kissé nyugtalanított. 

-          Mi történt? -kérdeztem a többiektől

-          Most vizsgálja az orvos és mindenkit kiküldött -mondta Zayn

-          Lauren, hogy van? Volt este láza? -kérdezte Harry

-      Már egész jól volt az éjszaka folyamán, hőemelkedése volt egyszer, de ezt leszámítva végig aludta az éjszakát -válaszolt Paul

-          Hála Istennek, remélhetőleg most már a gyógyulás útjára lépett a dolog -mondtam 

Az orvos nem siette el a dolgot vagy még fél óráig vizsgálta Laurent, majd mikor kijött közölte, hogy már van javulás az állapotában és ha gondoljuk hazavihetjük. Persze ezen nem gondolkoztunk egy percig sem, Paul segített nekünk lefoglalni a jegyeket és már másnap kora reggel utaztunk vissza Londonba. 

A repülő út teljesen eseménytelenül telt, szinte mindenki végig aludta az utat. Lauren is szerencsére nyugodtan pihent Zayn vállán. A reptérről szerencsére sikerült úgy kijutnunk, hogy senki se vegyen észre minket, plusz igyekeztünk is titokban tartani. A reptéren ott várt minket Gemma, Liam és Danielle akiket nagyon jó volt újra látni. Zayn és Lauren egy külön kocsiba ültek, megbeszélték Zayn szüleivel, hogy hozzájuk mennek haza és ott kúrálják Laurent. Megígértük, hogy majd meglátogatjuk, ha jobban érzi magát. Mi egy kupacba verődtünk és mindenkit kitettünk a saját lakásánál. Jó ötletnek tűnt, hogy mindenkinek jót fog tenni egy kis idő kettesben a másikkal. Gemma velünk tartott és mikor beléptem a lakásba olyan kellemes érzés fogott el. Azt éreztem otthon vagyok és nem csak a lakást illetően. Lelkileg is úgy éreztem, hogy Harry mellett otthonra leltem. Amíg elpakoltam a bőröndöket hallottam ahogy Gemma és Harry kint ugratják egymást és hangosan nevetgélnek. Elfogott kicsit a honvágy és jeleztem nekik, hogy beszélek Anyuval. 

Kicsit hosszúra sikeredett a beszélgetés ugyanis vagy egy óráig lógtam a telefonon. Mikor kiléptem a hálószoba ajtaján láttam, hogy Gemma már elment és Harry a konyhában tevékenykedett. 

-          Gemma? -ültem le az egyik bárszékre

-          Elment. Randevúra volt hivatalos -mondta fel se nézve a serpenyőből

-          És te mi finomat készítesz? -loptam el egy kekszet a tálból

-          Összedobtam egy kis rántottát vacsorára -mondta és letette elém a kész művét

-          Egy kis rántotta? -néztem rá kérdőn

A kis rántotta akkora adagra sikerült, hogy szinte mozdulni se bírtunk miután mindet megettük. Lefeküdtünk a kanapéra és olyan átlagos párokhoz hasonló dolgot csináltunk amire ritkán jutott időnk, elkezdtünk filmezni. Már majdnem elaludtunk amikor csörgött Harry telefonja. Elég gondterhelt arcot vágott, ami egyáltalán nem tetszett. Mikor letette kérdőn néztem rá. 

-      A rendőrség volt. Jövőhéten kezdődik Caroline tárgyalása és azt kérték, hogy menj be tanúskodni majd – mondta

-          Mi? De én nem akarok odamenni -estem kétségbe

-      Tudom kicsim de muszáj. Nekem is meg kell jelennem, de a te vallomásod kulcsfontosságú -fogta meg a kezem

-          Rendben, de csak mert kell ahhoz, hogy elítéljék -egyeztem bele

-          Minden rendben lesz és ott leszek végig veled -puszilta meg a homlokom

Egy porcikám nem kívánta, hogy felidézzem azokat a szörnyű pillanatokat, amelyet Caroline okozott, de nem volt mit tenni. Még utoljára szembe kellett vele néznem. 

Másnap. mint megtudtuk nem csak minket keresett meg a rendőrség, hanem a többieket is. Ahogy az is kiderült, hogy nem csak Caroline tárgyalása volt az, hanem Grimmy ítéletét is itt hozták meg. Lauren is hasonlóan hozzám kulcsfontosságú szemtanú volt, mivel mi ketten voltunk ennek a két őrült által kreált színdarabnak a szereplői. 

-    Nem akarom felidézni újra a történteket. Még Zayn-nek se mondtam el mindent részleteiben -nézett rám aggódva Lauren 

Pár nappal a tárgyalás előtt elmentem hozzá, hogy megbeszélhessük az egészet. Sejtettem, hogy nem csak engem zaklatott fel az egész, hanem őt is. 

-        Nekem sincs sok kedvem hozzá, de még most utoljára szembe kell velük néznünk, hogy lezárulhasson végre ez a rémálom -mondtam

-    Tudom, csak annyira nehéz lesz. Valahol még mindig tartok tőlük -mondta ki, ami nyomasztotta

-        Én már nem félek tőlük, de nem egy álmatlan éjszakát köszönhetek nekik. Amelyek a mai napig tartanak sajnos -húztam el a szám.

-        Reméljük, hogy a vallomás nem lesz hiábavaló és örökre börtönben rohadnak meg -húzta fel a lábait

-        Ha örökre nem is, de jó időre ki lesznek vonva a forgalomból -néztem rá

-        Nekem mindegy, csak többet ne jöjjenek a közelünkbe -mormogta

Ebben teljesen egyet értettem vele, nem hiányzott, hogy később esetleg újra miattuk aggódjak. Ezt a fejezetet épp ideje volt már lezárni az életünkben.