Moments IV. évad - 53 rész

A tárgyalás napján rettentő ideges voltam, de próbáltam leküzdeni, hogy ne uralkodjon el nagyon rajtam. Reggel felébredés után – Harry még aludt – rögtön hívtam a szüleim, akik megnyugtattak és a lelkemre kötötték, hogy hívjam őket amikor csak tudom. Egy fél órás nyugtató beszélgetés után úgy döntöttem, hogy bemegyek és felébresztem Harry-t. Előző este sokáig beszélgettünk és emiatt hagytam még kicsit aludni. Azonban ahogy beléptem meglepődve láttam, hogy az ablakban ül, fejét a térdére hajtva. Nesztelen léptekkel mentem oda hozzá és adtam egy apró puszit meztelen vállára. Felemelte a fejét és derekamra csúsztatva a kezét az ölébe húzott. Fejét ezután a vállamhoz fúrta és úgy ölelt magához szorosan. Tudtam, hogy ő épp annyira megviseli ez az egész, mint engem. Bár őt nem azért, mert fel kell idéznie a dolgokat. Hanem miattam. Rettentően fél attól, hogy mennyire fog megviselni ez az egész tortúra. Ismerem őt jól és tudom, hogy épp, mint töri a fejét. Beletúrtam a reggeli kócos fürtjeibe, majd apró puszikat adtam a nyakára végig. Ujjai kicsit erősebben szorították a derekam és egy apró sóhajt vélt hallatni. 

-         Lassan készülődnünk kell -mondtam alig hallhatóan
-        Tudom, de olyan jó így -motyogta
-        Harry nézz rám kérlek -emeltem fel a fejét

Ahogy rám emelte azokat a gyönyörű zöld szemeit azonnal elbűvölt, mint mindig és egy percre majdnem le is felejtettem, hogy mit akartam mondani. Már hozzászoktam, egyszerűen nem tudok betelni a látványával és minden percben lenyűgöz. Ahogy a tekintetében tomboló szerelem, vágy, vonzódás, törődés és aggodalom. Megsimítottam a kezemmel az arcát, ő pedig belehajtotta a fejét. Megfogta a kezem és egy puszit adott a tenyeremre. Felkuncogtam és újra felém fordítottam a fejét. 

-       Nem lesz semmi baj. Tudom, hogy féltesz és hogy ettől az egésztől megkímélnél. De nem tudsz. Az igazat megvallva, nem is akarom. Akkor tudok végleg megnyugodni, ha utoljára még szembe nézhetek vele. Tudnia kell, hogy most se félek tőle, ahogy legutoljára a lakásban sem. A védőügyvéd pedig nem tud kikezdeni, én csak az igazat fogom mondani és rengeteg tanú, orvosi papír és a nyilvánosság áll az oldalamon. Amikor lelőtt a döntőben azt gyakorlatilag a fél világ látta. Átgondoltam mindent és már nem félek annyira ettől a tárgyalástól. -mondtam és reméltem, hogy sikerült megnyugtatnom

-    Tudom, hogy erős, vagy csak ha tehetném mindentől megóvnálak. Annyi szörnyűségen mentél már keresztül miattam és… -folytatta volna, de egy csókkal belé fojtottam a szót.
-      Ezt a butaságot most azonnal felejtsd el! Most pedig gyerünk készülődni vagy elkésünk -adtam neki még egy csókot és lemásztam az öléből
-       Már most hiányzik a tested meleg mellettem -bújt hozzám hátulról ölelve
-       Ha túl leszünk ezen az egészen elmegyünk kicsit kettesben valahova. Vagy esetleg a szüleinket is vihetnénk, Anyuék úgyse jártak még sokfele -fordultam meg az ölelésében
-       Tökéletes ötlet, visszük pihenni akkor őket is -puszilta meg a homlokom

Ezután kicsit jobb kedvvel kezdett el Harry készülődni, bár némi félsz azért volt mindkettőnkben. Úgy beszéltük meg a többiekkel, hogy a tárgyalás előtt egy fél órával ott leszünk, elkerülve minden esetőséget. Egy fekete elegáns ruhát vettem fel, amit megelőzött rengeteg átöltözés és vacillálás. Végül Harry mentett meg, hogy kiválasztotta nekem. Ő is elegánsra vette a dolgot és nagyon tetszett nekem így felöltözve. Amíg a haját rendezgette figyeltem őt és egy pillanatra elfelejtettem mindent, csak ő létezett és az a cuki koncentrációja ahogy a fürtjeit próbálta megzabolázni. Persze sikertelenül.

A bíróság épülete előtt már ott voltak a többiek mikor megérkeztünk. Mielőtt kiszálltunk Harry megszorított a kezemet és nagy levegővétellel elindultunk. Ahogy elnéztem a többieket rajtuk is hasonló idegesség uralkodhatott, mint rajtunk. Pár szót váltott Harry velük, majd mikor megérkezett az ügyvédünk bementünk az épületbe. Sose voltam tárgyaláson, így az ügyvéd segített, hogy merre hova üljünk. Már korábban átrágtuk a tárgyalás pontjait, mikor mi lesz, milyen kérdésekre számítsak. Felkészített minket minden esetőségre. Ez kicsit megnyugvással töltött el. Legalább nem teljesen kukán mentünk oda. Helyet foglaltunk épp mindannyian, mikor bevonult mindenki és megjelent Caroline meg Grimmy is. Fészkelődni kezdtem a helyemen, de kitartóan álltam Caroline tekintetét. Ha azt gondoltam, hogy a börtönben kicsit megváltozik, tévedtem. Elszántan nézett engem és mintha egy kis mosolyt véltem volna felfedezni a szája sarkában. Leült mindenki én pedig még mindig Caroline tarkójára szegeztem a tekintetem. Volt egy nagyon rossz érzésem, bár bíztam benne, hogy ott semmi se történhet. 

A bíró elmondta a mondandóját, majd ismertették a per tárgyát és hogy kik a gyanúsítottak. Harry kezét egyre erősebben szorítottam, ahogy éreztem a pillanatot, hogy szólíthatnak a tanúk padjára. Szerencsére először a védőügyvédem állt fel és kért meg, hogy menjek ki. Nagy levegőt vettem és szinte önmagamat kívülről látva mentem ki az emelvényhez. Letettem az esküt, hogy csakis az igazat mondom majd leültem. Rettentően zavaró volt, hogy pont velem szemben ültek azok az emberek, akik megpróbáltak megölni. De felszegtem a fejem és bíztatásként a többiekre pillantottam. Majd az ügyvéd megkért meséljem el az egészet az elejétől a végéig. Az egész terem meredten és szinte lélegzetvisszafojtva hallgatott. Amikor a tűzesetet meséltem és azt, hogy mit éltünk át bent, Caroline mosolygott, míg a többieken láttam, hogy megrendítette őket. Ennyire részleteiben sose meséltem senkinek. Egyrészt azért, mert nem akartam megijeszteni őket, másrészt fel se akartam idézni. Elég volt átélni. Aztán mikor a végére értem, jöttek a kérdések. 

„Korábban ismerte a vádlottakat?”

„Voltak összetűzéseik?” 

„Elmesélné kérem, hogy mivel fenyegette meg Caroline?” 

Mindegyikre válaszoltam és úgy éreztem lassan forogni kezd velem a szoba. A védőügyvédem nagyon alapos, kedves és korrekt volt. Azonban a másik ügyvéd. Direkt arra próbált meg kimenni, hogy én magamnak provokáltam a dolgot. 

„Mit gondol mi válthatta ki ügyfelem reakcióját? Esetleg provokálta valamivel?”

Erre mindenki nézett a teremben én pedig az eddigi félelem helyett kifakadtam. 

-      Ön szerint lehet olyan körülmény amire mentség lehet az, hogy egyszer rám gyújtotta az arénát, aztán mindenki szeme láttára akart megölni, majd zaklatott, végül pedig a magánszféránkba betolakodva próbált meg minket zsarolni és tönkre tenni. Nem kedves ügyvédnő, nem provokáltam Ms. Flacket semmivel, nem is ismertem előtte őt. -mondtam 

„Nem gondolja, hogy ha maga nem kerül Mr. Styles és Ms. Flack életébe akkor mindez elkerülhető lett volna?”

Itt már az ügyvédem is kiakadt és hangos tiltakozás közepette kérte a bíróságot, hogy ezt a kérdést vegyék tárgytalannak. A bíró helyt adott neki és kérte az ügyvédet, hogy ne személyeskedjen. Amennyiben meg nem tud érdemben számító kérdést feltenni, üljön vissza a helyére. Ennek következtében végre engem is elengedtek és visszaülhettem a helyemre. Harry azonnal megölelt és leülve a kezemet az övébe fogva ült le velem.

Annyira gyorsan történtek a dolgok, hogy néha fel se tudtam fogni. Utánam Lauren volt a következő, aki elmondta mindazt, amiben része volt és hasonló kérdéseket kapott. Bár nála a másik ügyvéd finomabban fogalmazott, de így se tudta kicsikarni belőle azt, amit hallani akart. 

Majd jött Harry. Kész rémálom volt. Ugyanis az ügyvéd nála már lényegére tudott tapintani. Miszerint ő generálta ezt az egészet. 

„Mr. Styles úgy vélem a maga megvezetése az ügyfelem felé váltotta ki azt a viselkedésformát, ami az egészet okozta” 

Itt pislogni se volt időm, máris érkezett Harry válasza erre. 

-      Nem gondolom, hogy bármivel is félrevezettem volna Carolinet. Nem voltunk együtt, két randevún voltunk, de azon kívül, hogy a média összeboronált minket, semmi nem volt közöttünk. Ahhoz pedig, hogy mindenhol erről cikkeztek Caroline nagyban hozzájárult. Ugyanis mindenkinek azt hazudta, hogy össze akarok vele jönni, pedig erről szó nem volt -mondta higgadtan 

„Ha így van, miért csókolta meg? Ezzel megcsalva az állítólagos barátnőjét?”

-        Mivan? -hallottam magam mellett Louis kifakadását

Harry-re pillantottam és egy pillanatra elfogott a pánik. 

-       Nem én kezdeményeztem a csókot, hanem Caroline. -válaszolta Harry

„És erre van valami bizonyítéka is?”

-         Van -hallottunk meg egy hangot a hátsó sorból

Megfordultam és Simon-nal találtam szemben magam. Nem gondoltam, hogy ott lesz a tárgyaláson. 

„Megmondaná, hogy maga kicsoda?”

-       Simon Cowell vagyok bíró úr és szeretnék tanúskodni. Harry Styles és Caroline Flack ugyanis az én házamban volt az ominózusos eset idején és mindennek a szemtanúja voltam -magyarázta

Az ügyvéden lehetett látni, hogy ha szemmel lehetne ölni, Simon már nem élne.

-   Rendben, a tanúk listájára akkor felvesszük és ha ön következik elmondhatja -mondta a bíró beleegyezően

Ezután Harry-t hamar elengedték és mikor visszafele jött hálásan pillantott Simon-ra.

A bíró szünetet rendelt el, aztán jött a többiek és Simon tanúvallomása. Hátra érve az elkülönített szobába a fiúk nagy örömmel üdvözölték Simont, aki mosolyogva nézett végig rajtuk. Örültem, hogy van még valaki, aki keresztbe tud tenni Caroline-nak és az ügyvédjének. Amíg a fiúk beszélgettek én Harry vállának dőlve figyeltem őket majd nyílt az ajtó én pedig felemeltem a fejem. Legnagyobb meglepetésemre Caroline-val találtam szemben magam. Egy percre még a vér is megállt az ereimben, aztán alig mértem fel a dolgokat máris előttem állt szorosan és amennyire a bilincs engedte megszorította a karomat. Tettem egy lépést hátra mert levegőt se kaptam a közelségétől. 

-      Nehogy azt hidd, hogy valaha is győzhetsz. Megtalálom a módját, hogy megtaláljalak majd újra és újra -nézett rám meredten
-        Ne aggódj ebben majd akkor lennék biztos, ha örökre elítélnek és a börtönben rohadnál meg. De van egy olyan érzésem, hogy nem lesz ilyen szerencsém -álltam a tekintetét

Caroline szorítása a karomon egy pillanatig kezdett már fájó lenni, aztán Harry lépett mellém egyszerre a rendőrrel, aki kísérte Caroline-t és elhúztak minket egymástól.

-        Gyere kicsim -mondta alig hallhatóan Harry a fülembe

A rendőr tovább vezette őt a szobából, de a tekintetét akár egy eszelős őrültté végig rajtam tartotta. Azt hiszem itt tudatosult benne, hogy nem fogja tudni kimosni őt az ügyvédje. De azt akartam, hogy tudja nem félek tőle. Gondolataimból Harry rángatott ki, aki maga felé fordított és így elszakadtam Caroline tekintetétől. Felnéztem rá ő pedig az ujjbegyével az arcomat cirógatta gyengéden. Sikerült elérnie, hogy megnyugodjak és rá koncentráljak. Légzésünk egybeolvadt és már majdnem szólásra nyitottam a szám, mikor egy hangos dörrenést hallottunk az ajtó mögül, ahol Caroline az előbb eltűnt.