2012. április 20., péntek

30. rész

Hazafele Harry nagyon nem bírt magával és egy ízben megkergetett a házukig. Mikor kifulladtam és nem bírtam tovább a térdemre támaszkodva jeleztem neki, hogy én bizony meghaltam. Persze ő mint nagy bátor edzett férfi erre is talált megoldást. Egy könnyű mozdulattal a hátára kapott és úgy vitt tovább.

- Ha adsz még két percet magamtól is elindultam volna! –piszkáltam a haját

- És további két percig nézzem, ahogy meghalsz levegőhiányban. –mosolyodott el

- Gonosz vagy.

Valami frappáns visszavágáson gondolkoztam, mikor megszólalt a telefonom. Nialltól kaptam egy sms-t, hogy a hátsó kertben vár engem.

- Sofőr ha megkérhetném tegyen le –mondtam Harrynek

- Ennyire kényelmetlen? Louis soha nem panaszkodik –tett le

- Dehogy. Csak most én megköszönvén a kellemes délutánt lelépek –mondtam

- Itt hagysz? –játszotta meg a sértődött kisgyereket

- Igen, tudod másnak is szüksége van rám –néztem rá nagy szemekkel

- Senkinek nem lehet annyira szüksége rád, mint nekem! –húzott magához

- Ajj most inkább megyek, mielőtt itt a házatok előtt támadlak le –csókoltam meg

- Ez nem jelenti azt, hogy a szobában nem támadhatsz le! –kiáltott utánam

- Szeretnéd! –szóltam hátra majd mentem megkeresni Niallt

A kert leghátsó zugában találtam meg, egy fából készült padon üldögélt és a telefonjával babrált.

- Miről lenne szó? –huppantam le mellé

- Caroline –mondta tömören

- Bővebben? –fordultam felé

- Meg akarom lepni amolyan meglepetés vacsorával. De nem tudom mit szeret. –jött zavarba

- Úú!! Ez olyan romantikus! –visítottam fel

- Gondoltam te segíthetnél talán. –nézett rám

- Ez természetes! Mire gondoltál? Itt szerveznéd meg a kertben, esetleg bent a lakásban, vagy egy étteremben? –soroltam

- Nem is tudom. Melyiknek örülne a legjobban? –kérdezte

- Niall! Caroline annak is örülne, ha most ezen a padon terítenél meg és a Nando’s-ból hozott kaját ennétek! Neki nem az számit, hogy hol, hogyan, mikor! Neki az számít, hogy kivel! És ez a valaki te vagy! –mondtam

- De mégis? Melyiket? -erősködött

- Hm na jó szerintem ha a kertben szervezel egy romantikus kis vacsorát, körbe gyertyák - persze ha a szél nem húzza keresztül a terveidet – az tökéletes lesz –mondtam

- Zene? Ajándék? –kérdezte tovább

- Hú látom komolyan gondolod. Zene szerintem az elején amíg vacsoráztok, valami halk lágy zene menjen, Ed Sheeran a kedvence szóval csak ügyesen. Ajándék meg minek is? –értetlenkedtem

- Nincs különösebb oka. Csak meg szeretném lepni –magyarázta

- Lássuk csak – gondolkodtam – szereti az apró figyelmességeket és azokat ami a másikhoz köti. Esetleg egy karkötő amibe a nevetek van gravírozva. Vagy egy szó, sor ami rád emlékezteti és a szerelmetekre. –agyaltam tovább

- Karkötő ez jól hangzik. Eljönnél velem megvenni majd? Nagyjából egyforma méretetek lehet.

- Persze! Majd szólj, hogy mikor és hova megyünk és számíthatsz rám! –mondtam

- Arra gondoltam, hogy holnap elmehetnénk elintézni a dolgokat. A bootcamp nemsokára kezdődik és még előtte lepném meg –mondta

- Tökéletes, de akkor kora reggel menjünk így elkerüljük a kérdezősködést! –javasoltam

- Reggel 7-kor jó neked? –kérdezte

- Kicsit korai időpont, de igen –bólintottam

- Imádlak –ölelt meg nevetve

- Én is – öleltem vissza – de még Caroline hogy fog, ha ezt megvalósítjuk! –vigyorogtam

- Remélem tetszeni fog neki –bizonytalanodott el

- Ne kételkedj! Ismerem és szerintem már abba bele fog halni, hogy meglát téged a gyönyörű kertben! –bizonygattam

Erre már csak mosolyogva bólintott egyet és bementünk a házba, mivel kezdtük a padhoz fagyni.

- Kérsz forró csokit? –kérdezte a konyhába érve

- Elfogadom! Az a pad nagyon hideg volt –ültem fel mellé a pultra

- Egyetértek, azt hittem odafagyok –vett elő két bögrét

- Amúgy arra gondoltam, addig elpateroljuk a többieket itthonról –néztem az ügyküdését

- Hova?

- Mondjuk moziba! Biztos van a környéken egy kisebb mozi ahova be lehet ülni –ötleteltem

- Úgy rémlik, hogy Harry említett egy kis mozit ahova régen a barátnőivel...hopsz –harapta el a mondat végét

- Semmi baj! Nekem is voltak Harry előtt kapcsolataim. Nem gondoltam, hogy szűzies életet élt. –mondtam

- Na hát az biztos, hogy Harry nem élt szűzies életet –mondta vigyorogva

- Lehet egy kérdésem? –vettem el tőle a gőzölgő bögrét

- Ühümm –mondta miközben beleivott a forró italba

- Harry és Caroline között mi volt? –mondtam ki kerek perec azt ami már egy ideje megfogalmazódott bennem

- Talán ezt tőle kéne megkérdezned nem gondolod? –ült le az egyik székre

- Nem tudom. Azt se akarom, hogy azt higgye olyan vagyok aki tudni akar mindent az előző lány ügyeiről. –lóbáltam a lábamat

- Az igaz, hogy együtt voltak, de titkolták. Harry spontán nem tartotta fontosnak, hogy elmondja ország-világnak ki a barátnője, Caroline meg nem igazán vitatkozott vele ez ügyben. Bár szerintem tartottak a rajongók véleményétől. Caroline így is elég sok utálkozó levelet kapott. De volt olyan is aki szimplán leírta, hogy szerinte nem normális dolog egy 32 éves és egy 17 éves kapcsolata. –mondta

- De a rajongók, újságírók és mindenki más így is sejtette, hogy van köztük valami –piszkáltam a bögrém szélét

- Ez igaz. Nem egyszer sikerült meglátniuk Harryt amint távozik Caroline házából. Amit már nem lehetett sehogy megmagyarázni. Így ilyen félig nyílt és félig titok volt az egész. –rántotta meg picit a vállát

- Értem. –néztem ki az ablakon

- Mi zavar? –kérdezett rá a lényegre

- Ennyire kiismerhető lennék? –emeltem rá a tekintetemet

- Kicsit. Ha odafigyel rád az ember kiismerhet valamennyire. –mondta

- Csak annyi, hogy Caroline már másodszor írt nekem, mondván élvezzem ki a Harryvel töltött időt, mert nem sokáig lesz így. –fordultam felé

- Nem mondod? –esett le Niall álla

- De.

- És Harry tud róla? –kérdezte

- Az első alkalomról igen, a másodikról már nem –hajtottam le a fejemet

- Mond el neki! –javasolta

- Nem hiszem, hogy lenne értelme –mondtam

- Hidd el van! Ha Caroline ennyire elszánt akkor jobb ha Harry is tudja mik a szándékai –magyarázta

- De.. –kezdtem azonban közbeszólt

- Nyomás felfele és mond el neki! –tolt a lépcső felé

- Ha pofára esek és eltörik a másik kezem is azt rád fogom! –mondtam

- Akkor meg indulj meg magadtól! –bökött oldalba

- Jó jó megyek! –indultam meg kelletlenül

- Holnap reggel azt szeretném hallani, hogy elmondtad neki! –szólalt meg az ajtóban állva

- Igyekszem –néztem rá

- Ja igen! Aztán csak óvatosan! Nem akarok nagybácsi lenni! –kacsintott rám

- Lökött! –kiabáltam utána, de ő addigra bement a nappaliba

Mivel eszem ágában se volt színt vallani Harrynek így arra gondoltam, hogy meglátogatom Gemmát. Épp a szobája előtt találtam meg, Daniellel, Liammel, Zaynnel és Laurennel.

- Mi jót csináltok? –néztem végig rajtuk

- Úgy gondoltuk, hogy mivel Danielle csak két napig marad, átadjuk nekik a szobánkat –mondta Lauren

- Ők beköltöznek a vendégszobába mi meg jövünk boldogítani Gemmát –mondta Zayn

- Aminek képzelem mennyire örül –vigyorogtam gonoszan

- Gonoszkodj csak és hozzátok költözünk! –fenyegetett Lauren

- Nyugodtan! Ha ráveszed Harryt akkor megérdemlitek! –nevettem el magam

- Mire kell rávenni? –szólalt meg egy hang a hátunk mögött

- Arra hogy .. jesszusom Harry öltözz fel!!! –kapta a szeme elé a kezét Lauren

- Mi a .. –fordultam meg és szemben találtam magamat a félmeztelen Harryvel. Nadrágja ki volt gombolva felül és az öve is ki volt csatolva.

- Te mégis mi a jó istent művelsz? –kérdezte nevetve Gemma

- Épp öltöztem át mikor meghallottalak titeket –magyarázta

- És úgy gondoltad megörvendeztetsz minket egy kis bemutatóval? Bettit nyűgözd le ne minket! –mondta Zayn

- Nem értem mi bajotok van! Semmi polgárpukkasztót nem műveltem –védekezett

- Valóban nem, de ha lehet ilyen formában én csak Zaynt szeretném látni –mondta Lauren

- Bolondok. –ráztam meg a fejemet és a szobánk felé húztam Harryt

- Aztán csak okosan! Nehogy nagybácsit csináljatok belőlünk! –szólt utánunk Liam

- Ne kezd te is! –néztem rá szúrósan

Liam válaszolni akart valamit, de Danielle a szájára tette a kezét

- Köszi! –mosolyogtam rá

- Néha nem tudja mikor kell befejezni –ölelte át hátulról

- Ez nem volt szabályos! Tudod hogy milyen hatással vagy rám! –húzta magához Liam

- Igen és pont ezért hallgattattalak el! Hagyd őket –puszilt a nyakába

- Naa! Ezért még kapsz –csókolta meg

- Ajaj tudod Liam csak óvatosan! –vágtam vissza

Valószínűleg ha Danielle engedte volna mondott volna valami frappánsat, de így csak mutogatni tudott. Épphogy becsuktam az ajtót, mikor Harry rögtön letámadott és az ajtónak döntött. Ahogy ott állt előttem félmeztelenül, kikapcsolt – kigombolt övvel és nadrággal a szívem heves dobogásba kezdett. Két kezével a fejem mellett támaszkodott és úgy nézett végig rajtam.

- Hagyd abba – bújtam ki a keze alatt

- Már nem is gyönyörködhetek benned? –simult hozzám hátulról

- Ha felöltözöl lehet róla szó –nyomtam kezébe az ingét

- Illúzióromboló vagy remélem tudod! –nézett rám

- Nem szándékosan. De nem tudok veled úgy beszélni, hogy közben elveszed az eszemet –ültem le az ágyra

Harry elkomorodott és leült mellém az ágyra.

- Mi a baj? –kérdezte

- Baj nincs. Csak helyzet –fordultam szembe vele

- Miről van szó?

- Caroline –mondtam tömören

- Már megint mit csinált? –kérdezte és némi rémületet láttam a tekintetében

- Nem mondtam el, de másodszor is írt nekem. Burkoltan arra célzott, hogy nem sokáig leszünk mi együtt –mondtam

- Ez valami vicc? Mit akar még tőlem? –túrt bele a hajába

- Fogalmam sincs. Ahogy azt se tudom tőlem mit akar. –néztem magam elé

- Mégis mit képzel? Hogy ha téged fenyeget visszamegyek hozzá? Ha azt az embert fenyegeti meg, akit mindennél jobban szeretek? –állt fel

Tudom, hogy egyet kellett volna értenem a felháborodásával és valahol mélyen egyet is értettem. De az ahogy így kikelt magából és védelmezően reagált teljesen elbűvölt. Odamentem hozzá és lágyan megöleltem. Éreztem rajta, hogy még lenne egy két keresetlen szava a témát illetően, de ehelyett fejét a vállamra hajtotta.

- Nem hagyom, hogy elválasszon minket! Miután olyan nehezen hódítottalak meg –mondta

- Nehezen? Rögtön rabul ejtettél –mondtam a hátát simogatva

- Mégis nehezen adtad be a derekadat. Amikor az utcán ott hagytál akkor azt hittem végleg elszúrtam. –motyogta bele a hajamba

- Akkor én is úgy éreztem, hogy nem akarlak újra látni. De mikor énekeltem és te olyan édesen néztél rájöttem, hogy nehezebb lesz ellenállni, mint gondoltam. –mondtam

- Hálás vagyok Niallnek, hogy odaküldött hozzám a hintaágyhoz. Ha akkor nem jössz oda, talán még mindig külön lennénk –húzódott kicsit távolabb

- Nem tudom lehetséges. –néztem fel rá

Már majdnem összeértek az ajkaink, mikor Danielle rohant be a szobánkba és csapta be az ajtót. Harryvel kérdőn néztünk rá és nem értettük, hogy mi történik.

- Liam –kaptuk meg a tömör választ

- Mit csináltál? –nevetett fel Harry

- Csak kicsit kínoztam –mosolyodott el

- Pontosan mi volt az a kis kínzás? –nevettem el én is magamat

- A hátát cirógattam és a nyakát puszilgattam miközben válaszolt a rajongóinak – hadarta el

- És csodálkozol, hogy megvadult? –ült le Harry

- Nem gondoltam, hogy így fog reagálni –pirult el

Kintről Liam hangját hallottuk, aki Daniellet kereste. Harry épp el akarta magát kiáltani, mikor befogtam a száját.

- Vigyázz mert besúgó van közöttünk! –mondtam

- Na szép! Képes lennél beárulni Liamnek! –mondta tettetett felháborodással Danielle

- Áá ne nyaldosd a kezemet!!! –mondtam és meglöktem kicsit

Erre Harry megint megnyalta a kezemet.

- Nyaldosd csak, utána beléd törlöm a kezemet! –fenyegettem meg

Megrántva a vállát tovább folytatta.

- Találj ki valamit, mert ezt nem bírom sokáig –mondtam

- Nyomj egy párnát a fejébe! –javasolta

- Nem is rossz ötlet! –néztem körbe egy párna után

Harry rémülten nézett rám és kikerekedett szemekkel rázta a fejét.

- Van valami hozzáfűzni valód? –néztem rá és elvettem a kezemet

- Liaam!!! –kiáltotta el rögtön magát

- Tee!! –mondtuk egyszerre és letámadtuk

Kisebb közelharc alakult ki aminek következtében mindketten ott csikiztük Harryt ahol értük. Aki persze vad visítozásba kezdett ami összecsődítette az egész házat.

- A répa mindenségit! Miért bántjátok az én drágámat? –jött be Louis

- Mert áruló! –mondta Danielle

- Jövök Harry! Segítek! –vetette be közénk magát Louis amivel azt érte el, hogy mind a négyen leestünk az ágyról

A lányok persze segítségünkre siettek, így a végén már mindenki a kupacban volt. Mikor már levegőt se kaptam, kihúztam Daniellet a tömegből és az ágy széléhez másztunk.

- Most még van időd elmenekülni –mondtam

- A röhögéstől felállni nem tudok, nemhogy menekülni –mondta nevetve

Két kéz fonódott a dereka köré és egyből abbahagyta a nevetést.

- Remélem tudod, hogy nem menekülhetsz –suttogta Liam

- Most már igen –nyelt nagyot

Én zavaromban inkább feltápászkodtam és szétszedtem a többieket. Louis nehezen akarta elengedni Harryt.

- Persze engedjem el, aztán megint bántani fogod! –nézett rám

- Ahogy akarod! Akkor én majd lent alszom Viccel –fogtam kézen Viccet és elindultunk lefele

- Héé! –kiáltottak fel és utánunk futottak

Már a lépcsőn jártunk mikor Louis felkapta az ölébe Vicet és sértődötten nézett rám.

- Vele csak én alhatok! Nem elég hogy Harryt elloptad még a hercegnőmet is elakarod? –ölelte szorosan magához a barátnőmet

- Dehogy! Csak ez hatásos ötletnek tűnt, hogy elengedd Harryt –kacsintottam rá

- Cseles –ölelt meg Harry

- Bocsi Boo Bear, de Harry ki lett sajátítva –mondtam hozzá bújva

- Csak nyugodtan. Majd a turnékon kihasználom úgyis a helyzetet –röhögött

- Bolond –mondtuk Viccel egyszerre

Az este további felében lementünk és filmet néztünk összebújva. Pontosabban Louis kiválasztott valami horror filmet így mi lányok inkább a fiúk mögé bújva néztük a filmet. Mikor véget ért Vic és én minden apró kis rezzenéstől frászt kaptunk.

- Ha nem fogok tudni este aludni az a te hibád lesz! –mondtam magam köré csavarva a takarót

- Ne aggódj! Én se fogok tudni aludni, szóval virraszthat velem –nézett rám Vic

- Remek! Bosszuld meg helyettem is! –bólintottam

- Majd segítek aludni, ha nem menne –puszilta meg a vállát Louis

- Akkor tuti nem a félelmével lesz elfoglalva –kuncogott Niall

- Hallgass –jött zavarba Vic

- Húú elpirultál! –cukkolta Zayn

- Rosszul látod! –vágott vissza

- Akkor az én látásom is rossz? Mert határozottan elpirultál –tette hozzá Harry

- Ne szekáljátok –lökte oldalba Lauren

- Ez az! Senki nem nézte, hogy te elpirultál-e Zayn az első alkalommal –öltöttem rá nyelvet

- Na majd meglátjuk, hogy te hogyan reagálsz –nézett rám

- Nem fogom az orrodra kötni! –vágtam rá

- Te nem is.. majd Harry –kacsintott rám

- Ha bármit is mer mondani, tuti kitiltom az ágyamból! –néztem Harryre

- Bocs haver! –mondta Harry

- Ennyi!

- Na akkor menjünk aludni –oszlatta szét a tömeget Liam

- Aludni mi? Mert el is hisszük hogy aludni fogtok! –nevetett kajánul Louis

- Louis!! –mondta egyszerre Vic és Caroline

- Gyere kicsim –húzta magával Niall Carolinet

- Csak okosan! Ne csináljatok belőlem nagybácsit! –kiáltott utánuk Zayn

- Nagyon vicces! –mondta Caroline mielőtt eltűntek Niallel

Ezután mindannyian a saját szobánk felé vettük az irányt és én gyorsan befoglaltam a fürdőt Harry előtt.

- Ma nem tarthatok veled? –kérdezte az ajtó másik feléről

- Menni fog egyedül is! –vettem le a ruháimat

- Biztos? Mert szívesen segítek lefürdeni –mondta és halkan kopogott az ajtón

- Biztos! –mondtam és betekertem a kezemet egy nagy törülközőbe

Hallottam hogy Harry még próbálkozik, de addigra beálltam a zuhany alá. 20 perc múlva már törülközőben álltam a tükör előtt és próbáltam lemosni a sminkemet.

- Mehetsz göndör hercegem –mentem ki a fürdőből immáron pizsamában

Egy rövid csók után eltűnt az ajtó mögött én pedig befeküdtem az ágyba. Olyan jó Harry illata volt, hogy magamhoz húztam a párnáját és azt öleltem magamhoz. Lehunytam a szemeimet és már majdnem félálomba merültem, mikor valaki kihúzta alólam a párnát.

- Gyere kicsim –húzott óvatosan magához Harry és a fejemet a mellkasára helyeztem

Ki akartam nyitni a szememet és mondani valamit, de Harry elkezdte lágyan cirógatni a hátamat, mellé pedig énekelt halkan. Akaratlanul is újra elfogott az álmosság és csak arra volt erőm még, hogy szorosan hozzábújjak és a lábamat átrakjam az ő egyik lábán.

Reggel arra ébredeztem, hogy valaki a nevemet mondogatja és rázogat. Kinyitva a szememet Niallre fókuszáltam rá.

- Css halkan! Azt ígérted eljössz velem –suttogta

- Hmm? Jah igen persze! –tértem magamhoz

- Lent a konyhában megvárlak –mondta és miután meggyőződött arról, hogy nem fogok visszaaludni kiment

Nagyon nehezemre esett, kikelni Harry mellől, kibújni a karjaiból és nekiállni öltözködni, de megígértem Niallnek. Így egy alapos hideg vizes mosakodás után, elindultam a konyha felé.

- Jó reggelt –tolt elém egy bögre kávét

- Neked is és köszönöm! –ittam bele az italba

10 perc múlva már kapucnival, meg sapkával a fejünkön kiléptünk az ajtón. Csípős hideg reggel volt, így szorosan húztam össze magamon a kabátomat.

- Merre megyünk? –kérdeztem kicsit álmosan még

- Arra gondoltam, hogy Manchesterbe kéne mennünk. Ott biztos megtalálunk mindent. –javasolta

- Manchester? Egy kicsit messze van nem? És egyikünk sem tud vezetni. –néztem rá

- Nem sokára indul egy vonat, mehetnénk azzal –mondta

- Nekem megfelel. A vonat egész gyors megoldás –bólintottam

Megszaporáztuk a lépteinket, mivel nem akartuk lekésni a vonatot meg fáztunk is. Szerencsénkre a vonat már bent állt a vasútállomáson. Gyorsan megvettük a jegyeinket és felszálltunk a vonatra.

- Így már mindjárt jobb –dörzsölgette a kezeit Niall

- Ha megfagyunk akkor mindent a hörcsögömre hagyok! –mondtam összehúzva magamat az ülésen

- Nincs is hörcsögöd! –nevetett fel

- Akkor kikötöm a végrendeletembe, hogy vegyenek egy hörcsögöt! –mondtam

- Lökött! Nem fogsz megfagyni, a vonaton fűtenek –nézett rám

- De Manchestert nem fűti semmi! –vágtam fájdalmas képet

- Majd futsz pár kört a házak között és kimelegszel –húzta fel a kabátja cipzárját teljesen

- Igazán humánus vagy! –dőltem hátra

Az út nagy részét ébredéssel töltöttük, ugyanis még nem nagyon tértünk magunkhoz. Az órámra pillantva láttam, hogy háromnegyed 8 van. Nem is csoda, hogy lélekben valahol még Harry karjaiban voltam. A vonaton volt mozgó árus akinél lehetett venni jó finom forró csokit, amire mindketten lecsaptunk. Hamar átmelegedtünk a meleg italnak köszönhetően. Végül a vonat nem tudom hány óra múlva egy utolsó rándulással megérkezett a Manchesteri vasútállomásra.

- Itt merre? –néztem Niallre

- Keressünk egy taxit. Nem akarom kockáztatni, hogy felismerjenek. Főleg nem téged –ragadott karon és húzott az egyik közeli taxi felé

- Miért ismernének fel engem? –kérdeztem a taxiban ülve

- Rémlik, hogy megjelent a képetek Harryvel? –nézett rám

- Jaj tényleg! Nekem ki is ment a fejemből, hogy ezért felismerhetnek az emberek –húztam az arcomba a sapkámat

- Nem biztos, hogy felismernek, de jobb az óvatosság. Egyébként a belvárosban van egy remek kis utca ahol sok mindent meg lehet találni. Az az úti célunk! –mondta kinézve az ablakon

- Szuper! Alig várom, hogy Manchester utcáin járhassak! –lelkesedtem fel

Niall csak mosolyogva megrázta a fejét és a telefonján pötyögött.

- Ugye nem azt írod ki épp Twittere, hogy Manchester milyen csodás, mert akkor falnak megyek! –néztem rá

- Mi..? –kérdezte

- Szokásotok, hogy kiírjátok épp merre vagytok. –mondtam

- Igen. –bólintott és láttam rajta, hogy nem érti

- Niall most nincsenek velünk testőrök, hogy megvédjenek a rajongóktól! Ha te kiírod Twitterre, hogy épp Manchesterben vagy, minden itt lévő rajongó téged fog vadászni! Én nem akarok futni rajongók elől! –magyaráztam

- Ezt mondhattad volna előbb is! –esett kétségbe

- Jesszus nektek ezt is mondani kell? –csaptam a homlokomra

- Már kiírtam, hogy „Manchesterben milyen szép idő van”. –mondta

- Ha kitöröm a nyakamat miattad, meg a rajongók miatt te mondod el Harrynek! –mondtam előre

- Kizárt! Harry megöl! –visszakozott

- Reméljük, hogy nem ismer fel minket senki! –próbáltam optimista lenni

A keresett utcához érve a taxis kirakott minket az elején és mi minél jobban próbáltuk az arcunkba húzni a sapkát/kapucnit.

- Ez az a bolt –mondta Niall és egy ékszeres felé kezdett húzni

Hatalmas szerencsénkre senki nem volt bent így kicsit fellélegezhettünk. Niall elmondta, hogy szeretne egy arany karkötőt és milyen szöveget akar belegravíroztatni. 5 perces gondolkodás után a „Caroline & Niall” mellett döntött. Én hevesen bólogatva értettem egyet, hogy nagyon romantikus és szép lesz a választott karkötő. Kilépve az ékszerésztől ismét felvettük „álruháinkat” épp az egyik boltba akartunk bemenni – ahol Niall kellékeket akart venni az estéhez – mikor valaki a hátunk mögött felsikított. Tudtuk, hogy ez nem jelenthet jót így megszaporáztuk a lépteinket. Azonban egyre többen kezdtek minket megnézni maguknak, és az egyik lány aki a túloldalt állt egy kávéház teraszán üldögélve hangosan elkiáltotta magát

- Ott van Niall!! –mondta izgatottan

Niallel egymásra néztünk, majd futni kezdtünk. Nem tudom merre futhattunk, én csak mentem Niall után aki a csuklómat szorítva húzott maga mögött. Az egyik sarkon hátrapillantva láttam, hogy vagy 20-an futnak utánunk.

- Menjünk be valahova, vagy soha nem rázzuk le őket! –mondtam miután a második autó akart elütni minket

- Hova? –nézett körbe Niall

- Oda! –mutattam az egyik lépcsőházra és gyorsan belöktem Niallt az ajtón

Lefutottunk a lépcsőn az alagsor részbe és lehúzódtunk a lépcsők alá. Csak reméltük, hogy ott már nem fognak megtalálni minket, ugyanis körbenézve nem láttam más kiutat a lépcsőházból.

1 megjegyzés:

  1. oh jeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!!! imádom!!! *-* kíváncsi vagyok, h Betti mikor adja be a derekát XD angyón jóó!!

    VálaszTörlés