31. rész

Egy ideig füleltünk és hallottuk ahogy a lányok elfutnak a lépcsőház előtt. Niall mellettem kifújta a levegőt és lecsúszott a fal tövébe.

- Várjuk pár percet és utána menjünk –javasolta

- Talán addigra elmennek –mondtam

A hirtelen beálló csöndben megszólalt Niall mobilja, ami a frászt hozta ránk.

- Vedd fel vagy némítsd le, de csinálj valamit vagy lebukunk –mondtam

- Jó jó –vette ki a telefonját – Louis az

- Hajrá nagyfiú –mondtam és közben felfelé nézelődtem

- Igen? –vette fel

- Muszáj neked mindent kiirkálnod twitterre? –hallottam Louis hangját

- Legjobb kérdés –motyogtam

- Szóval már ti is olvastátok –mondta

- Csak én. A többiek még alszanak. Mondd Betti is veled van? –kérdezte

- Igen. Elkísért vásárolni –bólintott

- Ha már testőrök nélkül mentek vásárolni, ne kösd mindenki orrára, hogy hol találnak meg titeket –nevetett fel a másik felén

- Elfelejtettem, megszokásból írtam –vakarta a fejét

- Most már mindegy. Egy kiadós futás már hiányzott –löktem meg mosolyogva

- Futás? Miért futottatok? –kérdezte Louis

- A rajongók felismertek minket –vázolta tömören a helyzetet

- Elmenjek értetek? –ajánlotta fel

Niallel összenéztünk majd én némán megráztam a fejemet.

- Ha te is idejössz akkor még több rajongó fog minket letámadni. Elég egy One Direction tagot bújtatni Manchesterben –magyaráztam

- De kocsival könnyebb bujkálni –mondta Niall

- Gondolod? Ha a rajongók körbeveszik a kocsit, vagy elütöd őket vagy nekiállsz aláírásokat osztogatni. Amit én nem bánok, de nem hiszem hogy ezért jöttél Manchesterbe –néztem rá

- Az is igaz –mondta Louis

- Majd megoldjuk valahogy. Ne aggódj. De a többieknek azért ne meséld el, hogy mi történt. Főleg Harrynek ne! Ő tuti nem maradna otthon, hanem iderohanna –figyelmeztettem Louist

- De a répa bébim megharagszik rám –kezdte

- Louis! Majd kiengeszteled a répa bébidet! De akkor se mond el neki! –mondtam

- Rendben nem mondom. Viszont akkor vigyázzatok magatokra! Nem hiányzik még egy kéz törés. –mondta

- Meglesz. Szia! –tette el a telefonját

- Szerintem már mehetünk. És tessék vedd fel ezt is –nyomtam a kezébe a sapkámat

- Rajtad mi lesz? –nézett rám

- Felhúzom a kapucnimat! A te fejed felismerhetőbb! –álltam fel

Miután felrakta a sapkát és a kapucnit is felhúzta már nem volt annyira felismerhető. Óvatosan kinyitottam az ajtót és kilestem. Nem láttam sehol lelkesen sikongató lányokat így intettem Niallnek, hogy tiszta a levegő. Sietős léptekkel indultunk meg a kiszemelt bolt felé és én folyton azt éreztem, hogy valaki figyel. Niall szerint csak üldözési mániám lett amiatt, hogy megkergettek minket. Nem vitatkoztam vele, lehetséges hogy igazat mond.

- Itt mit veszünk? –kérdeztem belépve a boltba

- Illatos gyertyákat, füstölőt meg egyéb ilyen dolgokat –mondta a listára nézve

- Jól hangzanak. –néztem körbe a boltban

- Na akkor vegyük meg őket és húzzunk haza –indult meg a bolt végébe

Ezt az elhatározást támogattam magamban. Fél óránkba telt mire mindent megtaláltunk és közben még az eladó segítségét is kértük, mivel elakadtunk.

A vasútállomásig vissza szintén taxival mentünk és valamelyest már fellélegeztünk, hogy hazafele indulunk.

- Jól elment az idő –nézett az órájára Niall

- Miért hány óra van? –kérdeztem

- Mindjárt 1 óra –válaszolta

- Nem mondod? Ezt hogy csináltuk? –értetlenkedtem

- Fogalmam sincs. –rázta meg a fejét

A vonathoz futva tettük meg a távot, nem akartuk kockáztatni hogy bárki is felismer minket újra. Kicsit megborzongtam a hirtelen hőmérsékletváltozás miatt, de hamar felmelegedtem. Épp azon tanakodtunk Niallel, hogy miként csináljuk meg a dolgokat anélkül hogy Caroline gyanút fogna mikor csörögni kezdett a mobilom. Volt egy sejtésem, hogy ki lehet az.

- Harry –mondtam ránézve a kijelzőre

- Most fog megölni minket –túrt bele a hajába

- Nyugi. Szia kicsim –vettem fel

- Muszáj az infarktust hozni az emberre? –kezdte

- Csak elkísértem Niallt vásárolni. Ebben nincs semmi ijesztő! –mondtam

- Ahogy abban sincs, hogy megkergettek titeket? –kérdezte

- Louis! –mondtam

- Mi? Louis hogy jön ehhez? –értetlenkedett

- Várj! Honnan tudtad meg, hogy mi volt a rajongókkal? –kérdeztem

- Twitteren ti vagytok a téma. Mindenki rólatok ír, hogy mi volt. –mondta

- Erre nem gondoltam –húztam el a számat

- Mindegy. Rendben vagytok?

- Persze! Már a vonaton ülünk –mondtam

- Kimegyek elétek az állomásra. –mondta ellentmondást nem tűrő hangon

- Rendben apuci –mondtam

- Nagyon vicces. –de azért hallottam a hangján hogy elmosolyodik

- Akkor csörgess meg, mielőtt beértek és elindulok –mondta

- Meglesz. Szeretlek –mondtam

- Én is téged –tette le a telefont

- Na? –kérdezte aggódva Niall

- Nyugi! Kicsit megijedt, de nincs miért aggódnod. –raktam el a telefonomat

Láthatóan megkönnyebbült, szegény szöszim.

- Különben is nem én vagyok a híresség hanem te, szóval téged jobban kellene félteniük –néztem ki az ablakon

- Az igaz, de nem nekem van eltörve a karom és nem engem irigyelnek lányok száza, talán ezrei mert Harry Styles a pasim! –magyarázta

- Na jó az is igaz. Viszont csak nem fog senki a nyílt utcán letámadni! –mondtam

- Arra azért ne vegyél mérget. Carolineból ezek után már bármit kinézek! –festette az ördögöt a falra

- Ennél biztatóbb már nem is lehetnél! –néztem rá

- Bocsi –nézett rám bűnbánó szemekkel

- Na ne boci szemezz itt nekem –öleltem meg nevetve

Az állomásra érve gyorsan a kijárat felé vettük az irányt és kilépve megpillantottuk Harryt. A kocsijának dőlve várt minket. Napszemüveg volt rajta, barna kabát és fekete nadrág. Jesszus nekem már ennyitől meglódult a fantáziám, de szerencsére Niall hamar visszarángatott a földre. Niall és Harry megölelték egymást, majd felém fordult.

- Minden rendben? –kérdezte magához ölelve

- Igen amint láthatod, nem lett plusz törésem –néztem fel rá

- Nem vicces. Legközelebb ha lehet ne ijesszetek így ránk –nyitotta ki az ajtót

- Nem fogunk! –mondtuk egyszerre Niallel

- Ezt úgy mondjátok, hogy el is higgyem –szállt be ő is

- Nem fog menni. Úgyis tudod, hogy megszegjük –mondtam őszintén

- Ettől tartok én is –kanyarodott ki a fő útra

- Ugyan egy kis futás már ránk fért –tettem a kezemet a combjára ami rossz ötletnek bizonyult, ugyanis a keze kicsit megrándult a kormányon

Niall hangosan felnevetett a hátsó ülésen, Harry meg felhúzott szemöldökkel nézett rám.

- Bocsánat –motyogtam és az ablak felé fordultam

Ezután inkább tartózkodtam mindenféle megmozdulástól, mert ahogy Niall mondta nem lett volna jó dolog az árokban kikötni. A házhoz közeledve azt vettük észre, hogy emberek állnak a járdán. Pontosabban rajongók állnak Harryék háza előtt. Nem sokat kell találgatni, hogy rájöjjön az ember miért vannak ott. Önkéntelenül a bal karomra tettem a kezemet, tisztában voltam vele, hogy nem a rajongók hibája mégis némi rossz emléket ébresztett fel bennem.

- Most mi legyen? –kérdezte hátul Niall

- Semmi. Harry megáll a kocsi feljárón én bemegyek a házba, ti meg osztotok pár aláírást. –mondtam

- Biztos minden rendben lesz? –nézett rám Harry

- Persze. Ezen a rövid távon már csak nem töröm össze magam! –bólintottam

Nem voltam biztos benne, hogy sikerült meggyőznöm őt, mindenesetre bekanyarodott a házuk elé és hátrafordult Niallhez.

- Nyugi én majd az ő felén szállok ki –előzte meg a szöszi

- Köszi –bólintott és kiszállt a kocsiból

- Na gyere bicebóca –nyitotta ki az ajtót Niall

- Kár hogy nem a lábam tört el, akkor most bokán tudnálak rúgni –néztem rá

- Még szerencse! –mondta és ezzel egy időben egy lány bukkant fel a háta mögött.

Kicsit bátortalanul nézett ránk és láthatóan nem tudta, hogy szólítson meg minket. Valahonnan nagyon ismerős volt nekem és pár perc után le is esett.

- Nem te vagy az a lány aki annak idején oda jött hozzám a klub előtt? –kérdeztem

- De igen. –mosolyodott el

- Örülök, hogy újra látlak. –mondtam

- Én meg annak örülök, hogy végül csak összejöttetek Harryvel. Aranyosak vagytok és végre egy hozzá illő lány van mellette –jött közelebb

- Nagyon aranyos vagy! –öleltem meg váratlanul

Szegény lány kicsit zavarba jött, de gyorsan reagált és viszonozta az ölelést

- Öhm bemutatnálak titeket egymásnak, de még én se tudom a nevedet –motyogtam zavartan

- Oh Selena. Selena Thomas a nevem –mondta

- Örvendek Selena. Szóval akkor Selena Niall, Niall Selena –mutattam be őket egymásnak

- Szia! Örülök, hogy megismerhetlek –adott neki két puszit Niall

- Hű wow! –mondta

- Bővebben? –néztem rá

- Jaj bocsi, csak ti tényleg olyan közvetlenek és jó fejek vagytok mint ahogy gondoltam/gondoltuk –mondta

- Azt hiszem lett egy kedvenc rajongóm! –jelentette ki Niall és átölelte Selena vállát

- Vigyáz Caroline meg ne lássa –kuncogott Selena

- Nem kell aggódni emiatt. Az én hercegnőm tudja, hogy csak őt szeretem –vigyorgott Niall

- Az én hercegnőm? –néztem rá

- Most miért? Te Liamet kismackózod! –öltött rám nyelvet

- Van benne valami –bólogatott együttértően Selena

Nagyon jól elbeszélgettünk Selenaval és mindeközben gyönyörűen megfeledkeztünk Harryről meg a rajongókról.

- Ti meg mit csináltok? –jött oda Harry

- Hopsz. Kicsit elbeszélgettük az időt –mondtam

- Kicsit? Már minden rajongóval csináltam képet és mindenki kapott aláírást. Pedig biztos voltak vagy 20-an. –ölelt át hátulról

- Harry ő itt Selena Thomas. Nagy rajongótok és már volt szerencsém találkozni vele korábban. –mondtam

- Nos akkor szia –mosolygott Harry és ő is két pusziban részesítette Selenat

- Szia –mosolygott kicsit szégyenlősen

- Hogyan találkoztatok? –kérdezte közöttünk jártatva a tekintetét

- Azon az estén, mikor megláttalak a klubban Caroline társaságában –motyogtam

- Oh. –mondta Harry és a hangjában némi szomorúságot véltem felfedezni

Valószínűleg ez Selenanak is feltűnt, ugyanis gyorsan rám kacsintott majd a fiúkhoz fordult.

- Nekem most mennem kell. Nagyon örülök, hogy megismerhettelek titeket személyesen is! Meg aztán nem is akarlak titeket tovább zavarni –mondta

- Ugyan nem zavarsz! De legalább a twitter nevedet mondd meg! Csak hogy valahogy tudjuk tartani a kapcsolatot –néztem rá

- Az szuper lenne! –mondta és gyorsan előkotort egy papírt amire leírta a twitter nevét

- Remek akkor majd megkereslek –tettem zsebre a papírt

Selena még utoljára megölelt minket majd átment a túloldalra ahol a kocsija parkolt. Megvártuk amíg eltűnik az utca végén aztán bementünk a házba.

- Végre megjöttek az elveszettek! –ölelt meg minket Gemma

- Elveszettek? –értetlenkedett Niall

- Harry és Caroline reggel kórusban keresett titeket és egyszerre estek kétségbe mikor megtudták, hogy leléptetek –mondta Vic

- Csak vásárolni mentünk –ültem le a fotelba

- Az igaz. De testőrök nélkül mentetek, amitől aztán végképp kiborult a bili –ült le az ölembe Louis

- Neked is szia! –néztem az ölemben ülő fiúra

- Örülök, hogy örülsz nekem –karolt át

- Lökött –borzoltam össze a haját

- Naa! – lázadt fel – Van fogalmad róla mennyi időmbe telt így beállítani?

- Körülbelül 10 percedbe? –néztem rá

- Kevesebb, 5 perc alatt megvolt! –vigyorgott Vic

- Szép! Elárulsz! –sandított rá sunyin mosolyogva Louis

- Dehogy! Csak az igazat mondtam –kacsintott rá

Nevetve néztük ahogy ezek ketten már megint szócsatát vívnak. Niallen azonban láttam, hogy idegesen tekintget körbe.

- Carolinet keresed? –kérdezte Harry

- Igen. Merre van?

- Elment Liammel és Daniellel sétálni –mondta Anne

- Remek! Akkor neki is állhatunk feldíszíteni a kertet! –álltam fel

- Minek? –értetlenkedtek Louisék

- Majd megtudjátok! –vettem elő a kellékeket

- Írok egy sms-t Liamnek, hogy húzzák el a sétálást –mondta Niall

- Rendben! –hagytam rá félig a zacskókba bújva

- Mit terveznek? –nézett Harryre Lauren

- Fogalmam sincs. Még nem tudtam meg, hogy miért mentek Manchesterbe –állt fel Harry is

- Na jó fiatalok! Niall egy romantikus vacsorával egybekötött estét akar szervezni Carolinenak! Ebben fogunk mi mindannyian segédkezni! –álltam fel kezemben gyertyákkal

- Ááá! –esett le nekik a dolog

Niall eközben visszatért és gyorsan elosztottuk, hogy ki mit fog csinálni. Sok teendőnk volt és Liam azt írta, hogy maximum egy óránk van. Anne felajánlotta, hogy elkészíti az ételt amit Niall kicsit elpirulva köszönt meg. Szerencsére most Harry és Louis is komolyan vette a dolgokat és nem csináltak semmiféle magánakciókat. Háromnegyed óra múlva a kert csodásan nézett ki. Virágokkal, gyertyákkal, rózsaszirmokkal és egyéb romantikus dolgokkal díszítettük fel. Az egyik benti asztalt is kivittük amit szépen megterítettünk, pezsgőt hűtöttünk be és epret mártottunk csokiba. El mondhattuk, hogy kitettünk magunkért.

- Fantasztikusan néz ki a kert! És ezek az eprek nagyon csábítóak! –mondta Zayn

- Szerintem is! –mondta Louis

- Van még akkor negyed óránk és Anne azt mondta, hogy az étel egy 5 perc múlva készen van. –jött oda Niall

- Tökéletes – fordultam meg és akkor tűnt fel, hogy Niall még mindig melegítőnadrágban ácsorog – Te meg mit keresel még itt lent?

- Mi? –nézett rám értetlenül

- Niall! Negyed órád van elkészülni, nyomás az emeletre! –sikkantott fel Vic

- Jó jó megyek –tette fel a kezét és bement

- Megyünk segítünk neki –mondták a fiúk és utána mentek

- Menjünk válasszuk ki Caroline ruháját –javasolta Lauren

Szerencsére Carolinenak rengeteg szép ruhája volt, azonban itt arra is kellett gondolnunk, hogy odakint hűvösebb van. Így egy nadrág-felső összeállítás mellett maradtunk. A biztonság kedvéért egy kiskabátot is kiraktunk. Mikor készen voltunk lementünk és örömmel láttam, hogy Niall elkészült időben.

- Most már csak az van hátra, hogy megérkezzenek Liamék és mi utána le is lépünk –mondtam

- Elmegyünk? Hova? –kérdezte Zayn

- Niall mondta, hogy úgy rémlik neki van a közelben egy kis mozi –fordultam Harry felé

- Igen, van egy régebbi mozi a billiárdszalon mellett. –bólintott

- Akkor mi oda megyünk! –mondtam

- De miért oda akarsz menni, mikor van már modernebb mozija is a városnak? –kérdezte Louis

- Azért mert a One Direction 4 tagjával könnyebb észrevétlenül bemenni egy kis moziba, mint egy multiplex moziba! –adta meg a választ helyettem Vic

- Jogos! –ismerte el

- Jönnek! –rohant el az ablaktól Lauren

- Készülődjünk –pattantunk fel

- Hátsó kijárat? –nézett ránk Vic

- A konyhán keresztül oldalt ki tudunk osonni –mondta Harry

- Nyomás –terelt ki minket Zayn

- Aztán csak ügyesen! –veregette meg Niall vállát Harry

- Kössz –mondta és láttam rajta hogy ideges

- Nyugi Niall! Minden rendben lesz, csak természetesen –öleltem meg

Erre már elmosolyodott és úgy bólintott. Gyorsan a többiek után osontam és még láttam ahogy Zayn és Louis elhúzza Caroline mögül Liamet és Daniellet.

- Remélem minden jól fog menni –mondta Louis útközben

- Én is remélem! Olyan romantikus ez az egész –sóhajtott fel Vic

- Egyetértek! Ha jól sikerül az este, már megérte futni egy sort a rajongók elől –mondtam

- Reggeli torna mi? –nézett rám Zayn

- Ami neked mást jelent nem a futást gondolom –vigyorgott rá Liam

- Szólalt meg gödörből a lyuk! Hallottuk amit hallottunk! –sandított rá Lauren

- Nem kérek részleteket! –emelte fel a kezét Harry

- Figyelitek hogy ki mondta pont ezt? Harry öregszel? –nevetett Louis

- Dehogy. Csak szegény Daniellet próbálom megvédeni a ti perverzióitoktól! –magyarázta

- Harry az én hősöm! –nevetett fel Danielle

- Hogy kinek vannak perverziói abba most ne menjünk bele! –mondta gonoszan Zayn

- Ne is! –mondtam

Szerencsére nem feszegették tovább a témát és az út további részében azon vitáztak, hogy melyik filmet nézzük meg. Végül arra jutottak, hogy mindegy mit nézünk csak ne valami horror film legyen. A moziban szinte alig voltak, valószínűleg mindenki az új modernebb moziba ment inkább. Gyorsan megvettük a jegyeket – és a rágcsálnivalót amit Louis és Zayn hisztizett ki – majd megkerestük a termet és beültünk. Nem a legizgalmasabb film volt, de azért élvezhető volt. A film nézése közben azon agyaltam, hogy vajon mi lehet otthon és ahogy elnéztem a többiek arcát, ők is így lehettek.