2012. április 9., hétfő

29. rész

Reggel kivételesen magamtól keltem fel és az órára pillantva kiderült, hogy még csak reggel fél 8 van. Nem értettem miért ébredtem fel ilyen korán, de már nem voltam álmos. Oldalra fordítva a fejemet láttam, hogy Harry még édesen alszik és nem volt szívem felkelteni. Óvatosan kimásztam a karjai közül és ruháimat összegyűjtve beosontam a fürdőszobába. Kicsit elszámoltam magam a gipsz miatt ugyanis volt némi problémám a póló felvételénél, de kisebb küzdés után megoldottam. Lábujjhegyen kimentem az ajtón, pont akkor mikor Lauren is épp a Zaynnel közös szobájukból osont kifele. Egymásra pillantottunk és elmosolyodtunk. Úgy tűnt nem csak engem dobott ki az ágy. Fejével a lépcső felé intett én pedig bólintottam és követtem.

- Mit szólnál, ha egy bögre kávéval kiülnénk? –kérdezte a konyhába érve

- Jó ötlet, de akkor kabát is kelleni fog –mondtam

- Te hozd a kabátokat én hozom a kávét!

- Rendben –mentem az előszobába

Mire visszaértem már két gőzölgő bögre kávé várt a pulton.

- Halkan nehogy felébresszünk bárkit is. Ahogy füleltem még az egész ház alszik –mondta Lauren

Halkan becsuktam magam mögött az ajtót és bekucorodtunk egy-egy fotelbe.

- Na mi volt este? –tértem rögtön a lényegre

- Arra jutottam, hogy jobb ha megbeszélem a dolgokat Zaynnel. Nagyon megértő volt mikor elmondtam, hogy mi bánt és leültünk megbeszélni. –ivott bele a kávéjába

- Éééss? –húzogattam a szemöldökömet

- És hát.. utána nem tudtam neki ellenállni. –sütötte le a szemét

- Ahogy ő sem neked –vigyorogtam

- Nos igen. Ennyire hangosak voltunk? –nézett rám rémülten

- Dehogyis! Inkább a túl nagy csöndből következtettem erre –nevettem fel

- Már kezdtem aggódni –sóhajtott fel – Na és veletek mi volt? –sandított rám

- Miután együtt fürödtünk? Semmi! –mondtam

- Azért minden elismerésem Harrynek! –keverte a kávéját

- Miért is? –értetlenkedtem

- Mert nem olyan, mint az átlag 17 évesek! Nézd meg úgy viselkedik, mint egy érett felnőtt férfi és rohadt gyengéd, udvarias, imádni való! Őszintén te gondoltad volna, hogy ilyen? –kérdezte

- Nem. Engem is minden percben meglep. Amikor először nála aludtam akkor is, visszament a saját szobájába. Én meg falnak mentem attól, hogy mennyire udvarias 17 éves fejjel! Tegnap este is, olyan gyengéd és figyelmes volt és nem ment tovább, csak fürödtünk. Még utána is azon aggodalmaskodott, hogy esetleg túl gyors, vagy letámadott. Hihetetlen! –ráztam meg a fejemet

- Annyira mások. És itt nem csak Harryre gondolok. Mindegyikük! Lehetnének ennél tökéletesebbek?

- Nem tudom, ezt ne tőlem kérdezd! A gyártónál érdeklődj ez ügyben! –nevettem

- Jah megtenném, de nem is ismerem Zayn szüleit! –mondta

- Majd megfogod ismerni őket. Ne aggódj, ha Zayn ilyen biztos a szülei is nagyon kedvesek –kacsintottam rá

- Remélem. –bújt a bögréje mögé

Még fél óráig kint ültünk és amikor már kellően felébredtünk, átfagytunk bementünk reggelit csinálni.

- Egy kézzel mit akarsz segíteni? –kötözködött Lauren

- Ha ennyire akarod felülhetek a pultra és nézhetem ahogy ügyködsz –néztem rá

- Lehet jobban járunk! Engem nem hátráltatsz és nem sérülsz le jobban! Egy égési sérülés nem hiányzik az életünkből! –kötötte meg a kötényét

- Erről a sérülésemről se tehetek! –ültem fel a pultra

- Nem, valóban nem. De jobb az óvatosság! –állt neki a reggelinek

Szegény Lauren lassan haladt, mivel egymaga nem tudott ezer felé szakadni, így mire elkészült a reggeli volt már fél 9. A terítésben segítettem neki és a konyhában isteni illatok voltak. Épp azon tanakodtunk, hogy miként keltsük fel a többieket, amikor Niall és Caroline jelent meg az ajtóban.

- Isteni illatokat érzek! –ült le kócosan Niall

- Jó reggelt –helyezkedett el Niall mellett Caroline

- Látom még alszotok! –tett eléjük egy-egy tányért Lauren

- Kicsit –dőlt barátja vállára Caroline

- Akkor menjünk, keltsük fel a többieket. Tiéd a felső szint, én meg megyek az alsó szinten lévőkhöz –mondta Lauren

- Remek! –futottam fel a lépcsőn

- Ne fuss!! Még elesel!! –kiáltott utánam

- Igenis mami! –válaszoltam

Erre Lauren mondott valamit, de már nem hallottam. Megálltam a folyosó végén és végiggondoltam, hogy kik vannak a felső szinten. Liam, Gemma, Zayn és Harry. Anne szobája lent volt aminek kicsit örültem, nem szívesen nyitnék be hozzá azzal a harci kiáltással, hogy ébresztő!! Elsőnek Zaynt vettem célba, aki édesen a hasán aludt. Ha Lauren lennék még meg is sajnáltam volna, de így kegyetlenül felhúztam a redőnyt és kinyitottam mindkét ablakot.

- Jó reggelt Zayn! –mondtam vigyorogva

- Mitől jó? –nyitotta ki a szemeit hunyorogva

- Attól, hogy a barátnőd odalent vár finom reggelivel! –dőltem az ablakpárkánynak

- Kezdhetted volna ezzel is –pattant ki az ágyból és beszáguldozott a fürdőbe

Nevetve mentem át Gemma szobájába. Amikor beléptem majdnem hangosan felnevettem ugyanis mindketten lent a földön aludtak egymásra dőlve. Valószínűleg megint filmnézés közben nyomta el őket az álom, legalábbis Louis valami ilyesmit mondott a múltkor, hogy jó szokásuk az ilyen. Gyorsan előkotortam a telefonomat és lefényképeztem őket, de pechemre Gemma a telefonom hangjára ébredezni kezdett.

- Te mit csinálsz? –hunyorgott rám

- Sztárfotót! –mondtam és megint lefotóztam

- Nem ér alvó embert fotózni! –lázadt fel

- Dehogynem! –álltam hátrébb ugyanis Liam is mocorogni kezdett

- Kora reggel hogy van erőd gonoszkodni? –motyogta

- Nem tehetek róla, olyan jó áldozati bárányok vagytok! –borzoltam meg a fejét

- Na ezt nem kellett volna –mondta és a kezemnél fogva berántott maguk közé

A következő percekben kisebb birkózás vette kezdetét aminek végül az érkező Zayn vetett véget.

- Ne öljétek már egymást ilyen látványosan –állított talpra

- Köszönöm! –igazítottam meg a ruhámat

- Az egészet ő kezdte –állt fel Liam

- Sejtettem, mivel engem lefagyasztott. –dőlt neki az asztalnak

- Akkor meg se szólaltam! Minket azért nem ilyen drasztikusan ébresztett! –ment a fürdőbe Gemma

- Na hát jó volt csevegni, de vár rám az utolsó áldozatom –mentem ki

- Bezzeg őt kedvesen fogod ébreszteni! –kiáltott utánam Zayn

- Panaszkodj Laurennél! Ő hagyta, hogy téged én keltselek! –kiáltottam vissza

Belépve a szobába Harryt ugyanabban a pózban találtam, mint ahogy reggel hagytam. Haja kócosan terült szét a párnán, ajkai kicsit elnyíltak egymástól úgy szuszogott a hasán fekve. Odaosontam mellé és az ágy szélére támaszkodva néztem őt. Végigsimítottam a haján és apró puszikat adtam az arcára, az orrára és a szája sarkára. Erre elmosolyodott és kinyitotta a szemét.

- Te már ébren voltál! –egyenesedtem ki

- Csak egy kicsit. Még a halottak is felkeltek volna arra, amit Liamékkel leműködtettek. –fordult a hátára

- Csaltál! –húztam fel a redőnyöket

- Ezt a remek ébresztést ki nem hagytam volna semmiért –lépett mögém

Nem szóltam semmit, csak felhúzott szemöldökkel néztem rá

- Akkor ha már ilyen éber vagy, menj mosakodj meg és lent várlak a reggelivel. –indultam volna meg az ajtó felé, de ő visszahúzott

- Úgy látom a hölgy megharagudott rám, szóval engedje meg, hogy kiengeszteljem! –húzott magához

Képtelen voltam rá sokáig neheztelni, így automatikusan karoltam át a nyakát

- Nem lehet rád haragudni –simítottam végig a nyakán

- Azért én némi engesztelést mégis adnék –mosolyodott el majd közelebb hajolt

- Nos nem fogok ellenkezni –néztem a szemébe

- Nem is lenne rá lehetőséged –ölelt még szorosabban és megcsókolt

Valószínűleg soha nem leszek képes betelni az édes csókjaival, ugyanis a lábam megint remegni kezdett és ezernyi pillangó röpködött a gyomromban. Mikor elhúzódott pimasz mosolyra húzódott a szája

- Remélem sikerült kiengesztelnem –simogatta meg az arcomat

- Teljes mértékben. Gyere menjünk most már le, mert kihűl a reggeli és azt ígérted dupla adagot eszel! –néztem rá szigorúan

- Amit be is tartok! –puszilta meg a fejemet és bement a fürdőbe

20 perc múlva már a konyhában ültünk és Harry épp Anne szigorú felügyelete alatt evett. Láttam rajta, a megkönnyebbülést, hogy Harry ismét a régi és nem szomorú. Folyton azt figyelte, hogy mit kér Harry és a végére rengeteg minden figyelt körülötte az asztalon. Annyira aranyosak voltak, látszott hogy fontosak egymásnak és Harry ezt nem egyszer egy puszi vagy egy ölelés formájában ki is nyilvánította. Meghatott a kapcsolatuk és mikor a mosogató felé fordultam mosolyogva konstáltam, hogy most jobb ha kettesben hagyom őket. Rájöttem, hogy már napok óta itt vagyunk és még nem jártam lent a kis kuckó részben. Belépve ott találtam Louist, Vicet, Zaynt, Laurent és Liamet. Niall, Caroline és Harry még a konyhában ettek, Gemma pedig elment vásárolni a barátnőivel.

- Mi jót csináltok fiatalok? –huppantam le az egyik fotelba

- Szigorúan titkos megbeszélést tartunk, aminek a fő témája az, hogy kibeszéljünk téged szóval légy szíves menj ki –mondta Louis

Egy pillanatig megütközve néztem rá, majd mikor láttam, hogy már fuldokol a visszatartott nevetéstől lendületesen hozzávágtam egy párnát.

- Mész a tudod hova! –mondtam

- Hova? –érdeklődött

- Majd Vic megbüntet! –húztam az agyát

- Ne ezt ne hárítsd rám! Nem megy ez nekem! –pirult el az említett

- Mi az elgyöngít Louis? –vigyorogtam

- Nem kicsit. –jött zavarba

- Na kislány rád se számíthatok! Akkor majd Harrytől kérek segítséget! –vágtam elégedett fejet

- Ugyan az én bébi bogyóm úgyse tudna bántani! –mondta önelégült fejjel

- Majd meglátjuk! –kacsintottam rá

Mivel nem volt semmi dolgunk a nap további részére így Niall kitalálta, hogy mi lenne ha random énekelnének dalokat. Ebből inkább kivontam magam és amikor Niall elment a gitárjáért én lehoztam a laptopomat. Bekucorodtam vissza a fotelembe, felmentem twitterre és hallgattam ahogy Niall énekli a Westlife – Catch my breath c. dalát.

- Úúh ezt imádom! –mondtam

- Szereted a Westlifet? –kérdezte Niall

- Imádom! 9 éve rajongók értük! –bólintottam

- Végre valaki! –lelkesült fel

Ezután folytatta a dalt én meg belebújtam a gépembe. Megint rengetegen írtak és úgy éreztem fairnek ha válaszolok nekik. Volt köztük egy-két rosszindulatú írás is, de a többség kedves és aranyos kérdéseket tett fel. Időközben Harryék is végeztek és csatlakoztak hozzánk. Harry a lábamhoz telepedett le és a fotelnek dőlve énekelt a többiekkel. Már vagy fél órája válaszolgathattam, mikor egy igen érdekes kérdésen akadt meg a tekintetem.

Caroline_Styles_Payne írásán, aki azt kérdezte „Harry valóban nem visel semmit az ágyban? Mindenhol azt olvastam, ezért érdekelne mi az igazság! Köszi! Xx”

Nem tehettem róla, de ezen hangosan felröhögtem, mire minden szem rám szegeződött.

- Mi vicceset olvastál? –kérdezte Liam

- Semmi semmi –próbáltam hárítani

- Amin könnyesre röhögöd magad nem lehet semmi! Ki vele! –nyaggatott tovább

- Rendben. Egyik lány azt kérdezte, hogy Harry tényleg nem visel-e semmit az ágyban. –mondtam két röhögés között

- És? –kérdezte Vic

- Az eddigi tapasztalataim alapján, vagy melegítőalsót vagy boxert visel. –mondtam

- Tehát nem igaz –nyugtázta Lauren

- Ezt nem mondanám. Az igaz, hogy semmit nem viselek az ágyban, de csak nem rohanom le a másikat azzal, hogy rögtön egy száll semmiben alszom mellette. –mondta Harry

- Jogos! –hagyta rá Niall

- Szeretlek, mondtam már? –hajoltam előre és pusziltam meg az arcát

- Rémlik valami –mondta és hátrahajolva megcsókolt

Megírtam a lánynak a válaszomat és tovább böngésztem a kérdések között. Volt aki azt kérdezte miért vagyok Harryvel, vagy hogy milyen a csókja, milyen érzés a barátnője lenni, hogyan ismerkedtünk meg. Mindezt nehéz egy tweetben leírni, de azért megoldottam. 1 óra elteltével a többiek megelégelték, hogy a gépet bújom és Harry kivette a kezemből.

- De még nem fejeztem be! –nyúltam a laptopom után

- Majd este vagy holnap befejezed! Most itt van rád szükség –mondta és lehúzott az ölébe

- Miért is? –karoltam át a derekát

- Már mindannyian énekeltünk egy dalt, most te jössz! –mondta Zayn

- Mi? Ne! Könyörgöm ne kelljen énekelnem! –néztem végig a többieken

- Megint kezded? –nézett rám szigorúan Louis

- Igen! Sőt folytatom! Nem akarok énekelni –húztam össze magamat

- Ugyan kicsim, én imádom hallgatni ahogy énekelsz –simogatta a hátamat Harry

- Most ez nem fog bejönni! –néztem rá

- Most komolyan könyörögjünk? –kérdezte Liam – Mert akkor megtesszük! Vagy énekelsz magadtól!

- Rendben legyen, de csak egy dal! –mondtam

- Tökéletes! –fészkelődött Zayn

El gondolkodtam azon, hogy melyik dalt énekelném a legszívesebben és eszembe jutott egy, amit nagyon szeretek. Nagy levegőt vettem és belekezdtem a You Raise Me Up dalba. Eléggé izgultam és az se segített, hogy mindenki engem nézett. Harry valószínűleg érezhette a feszültségemet, mert egyenletesen simogatni kezdte a hátamat és dúdolni kezdte a dallamot. Hálásan szorítottam meg a kezét és felbátorodva a többiekre néztem. Zayn és Lauren összebújva nézett, Caroline Niall ölében ülve dőlt a fiú vállára, Vic Louisnak dőlve figyelt és közben egymás kezét simogatták, Liam pedig a kanapé sarkában ülve énekelte némán velem a sorokat. Olyan kis meghitt hangulat lett, hogy engem a hideg rázott ki, tiszta libabőrös lett a karom. Az a szerelem ami ott volt a többiek érintésében, tekintetében és minden mozdulatukban az annyira megható volt. A végére érve a többiek gratuláltak a remek dalválasztáshoz és ezen felbuzdulva szerelmes dalokat kezdtek el énekelni. Épp Louis énekelt, mikor Liam elnézést kérve kiment a szobából. Egész végig olyan fura volt, mintha bántaná valami. Gyorsan kikászálódtam Harry öléből és utána mentem. A konyhában találtam meg egy pohár víz társaságában.

- Mi a baj kismackóm? –ültem le vele szembe

- Semmi nincs. Komolyan! Csak megszomjaztam –mondta

- Biztos? Olyan szomorúnak tűnsz! –néztem rá

- Persze. –mondta és visszament a többiekhez

Percekig ültem és agyaltam azon, hogy vajon mi bánthatja őt. Gondolatmentemből Niall billentett ki.

- Mi az? –állt meg a hűtő előtt

- Valami bántja Liamet és nem tudom mi! –fakadtam ki

- Akkor nem csak én látom így. De magam se tudok rájönni, hogy mi. –mondta

Újra visszagondoltam arra, ahogy Liam ült a kanapén a párnát szorongatva és..

- Megvan! –pattantam fel

- Mi? –nézett rám Niall értetlenül

- Hogy mi baja van Liamnek! –hadartam

- És? –sürgetett

- Hiányzik neki Danielle! –mondtam

- Na látod erre nem is gondoltam! –húzta a száját

- Ahogy senki más sem! Tuti az a baja szegénynek –kaptam elő a telefonomat

- Most mit akarsz csinálni? –érdeklődött

- Megvan neked Danielle száma? –néztem rá

- Persze. De mi.. ide akarod hívni?

- Igen! Nem bírom nézni ahogy Liam szenved, mikor boldog is lehet! Mond a számot! –mondtam

Miután Niall kapkodva elővette a telefonját és lediktálta a számot tárcsáztam is Daniellet. Hamar fel is vette, bár nem nagyon értette, hogy ki hívja. Gyorsan elhadartam neki, hogy mi is a helyzet és megkérdeztem tőle, hogy oda tudna-e utazni pár napra. Szinte hallottam a hangján, ahogy mosolyog majd rávágta, hogy persze.

- Na akkor ez meg is oldva, pár óra múlva itt lesz –tettem el a telefonomat

- Liam nagyon meg fog lepődni. –kuncogott Niall

- Az biztos de senkinek egy szót se! Meglepetés! –néztem rá

- Egy szót se! Gyere menjünk vissza –húzott a többiekhez be

Az órák teltek és mi Niallel mindig lopva összenéztünk, hogy vajon mikor érkezik meg Danielle. Ilyenkor mindig elmosolyodtunk és gyorsan másfelé néztünk. A fiúk épp ki akartak menni focizni, mikor csöngettek. Niallel egyszerre pattantunk fel, majd Liamre néztünk.

- Szerintem te nyisd ki –mondta Niall

- Miért? –értetlenkedett Liam

- Csak menj! –tuszkoltam ki az előszobába

Kíváncsian álltunk meg az ajtóban és egymásra dőlve figyeltük a fejleményeket. Mikor Liam kinyitotta az ajtót és megpillantotta Daniellet még lélegezni is elfelejtett.

- Azért levegőt vegyél! –szólt oda Niall mire meglöktem

Erre mindketten felnevettek, majd Liam felkapva Daniellet hosszan megcsókolta.

- De te hogyan? Mikor? Miért? –kezdte Liam

- Betti hívott fel, hogy nem-e jönnék el, mert a kedvenc kismackója kedélybeteg –mosolygott Danielle

- Te voltál? –nézett hátra Liam

- Pontosabban mi! –javította ki Niall

- Láttuk, hogy valami bánt, olyan kis magányosan üldögéltél a kanapén. Más ötletünk nem volt, minthogy Danielle hiánya miatt vagy olyan lehangolt. –magyaráztam

- Imádlak titeket! –ölelt meg minket

- Nagyon szívesen haver –veregette meg a vállát Niall

Annyira jó volt látni, hogy újra mosolyog és végre nem szomorkodik.

- Nagyszerű vagy kicsim –ölelt meg hátulról Harry

- Dehogy! Csak fájt szomorúnak látni Liamet. –mondtam

- Nincs kedved sétálni egyet a közeli parkban? –fordított maga elé

- Biztonságos? Mármint nem fognak felismerni? –kérdeztem

- Nem fognak. Itt már megszokott látvány vagyok, meg aztán majd álcázzuk magunkat! –húzott az emeletre

A nagy álcázás, kapucnis pulcsiból, sapkából és melegítőnadrágból állt. Harry a fejébe húzta a kapucniját, én meg a sapkámat így léptünk ki a házból. Jó érzés volt kimozdulni és végre nem csak a kertbe.

- Mielőtt a parkba mennék, megmutatnám neked nagyjából a várost –ajánlotta fel

- Remek ötlet! Szívesen nézem meg, hogy hol nőtt fel a kis Harry Styles –öleltem meg

Mint kiderült Harry szülővárosa meseszép, engem legalábbis lenyűgözött! Takaros kis házak voltak mindenhol, gyerekek zsivajától voltak hangosak az utcák és kellemesebbnél kellemesebb kávéházak sorakoztak egymás mellett. Szívesen beültünk volna, de nem akartuk megkockáztatni, hogy ott már tényleg felismerik Harryt, ezért a park felé indultunk 2 órás városnézés után.

- Gyerekkorom óta ez a kedvenc helyem. –mondta

- Gondolom sokat időztél itt –néztem körbe

- Igen. Ha valami bántott vagy csak magányra vágytam ide jöttem. Órákat töltöttem itt, volt hogy sötétedés után anya vagy Gemma jött értem. A végén már jól tudták, hogy hol keressenek. –ült le egy padra

- Itt minden olyan nyugodt itt. –ültem le mellé

- Többek között ezért is szeretem ezt a helyet. De veled még jobb itt! –húzott magához

- Köszönöm, hogy megmutattad nekem a titkos helyedet –hajtottam a fejemet a mellkasára

- Köszönöm, hogy megoszthattam veled, hogy itt vagy velem.

Felemeltem a fejemet és csak néztem őt. A göndör haját, a fürkésző kíváncsi tekintetét, a száját. Kezemmel végigsimítottam a haján, majd a homlokán, az orrán és végül a száját rajzoltam körbe az ujjammal. Harry lehunyta a szemét és közben a hajammal játszott.

- Szeretlek –mondtam egészen halkan

- Mi? –nyitotta ki a szemét – Bocsánat nem értettem egészen jól

- Mondom szeretlek –ismételtem meg kicsit hangosabban

- Még mindig nem értettem –mosolyodott el

Felálltam a padról és Harry elé állva elkezdtem kiabálni

- Szeretlek Harry Styles!

Szélesen elmosolyodott majd odajött hozzám.

- Én is szeretlek te bolond –ölelt meg

- Legalább mindenki tudja, hogy mit érzek irántad!

- Tartozom egy vallomással –emelte fel a fejemet

- Igen? –néztem rá értetlenül

- Igen. Őrülten szeretlek! –mondta

Mosolyogva bújtam hozzá, majd lábujjhegyre állva megcsókoltam. Egyik kezével a hajamba túrt, másik keze pedig a fenekemre csúszott le. A világ legjobb érzése volt, az ő érintése a testemen. Mikor elváltunk egy ideig néztük csak egymást, majd egymásba karolva elindultunk haza, nem akartuk, hogy a többiek halálra aggódják magukat miattunk.

8 megjegyzés:

  1. OMG*__* imádom...Harryt annyira udvariasnak irod le<3 és Leyum? milyen cuki volt Bettitől:) egyszer kiváncsi lennénk a fiuk szemszögére..mondjul egy estére XD:D;) pl: Niall..zayn es laurenrol sokat látni de niall es caroline? vagy louis es vic?:D nagyon jo lenne <3
    gratulálok bab csodálatos lett*_____*
    millionyipuszi<3

    VálaszTörlés
  2. Juj ez annyira romantikus úgy imádom Harryt és bettit együtt olyan aranyosak és Harry milyen udvarias annyira jól írsz hogy most itt olvadozom minél hamarabb hozz új részt mert mar most megöl a kíváncsiság imádom a blogod Siess :::D

    VálaszTörlés
  3. Szia sziaaa!!! Van egy kis meglepi az oldalamon!! nézz be!! XD

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Egyszer elolvadok az édes Harrytől,akit leírsz! És ez a Te hibád lesz,mert olyan aranyosak! Elképesztően fantasztikus a történet! Imádom:)
    Siess*-*

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Úristen, nagy tetszett *-* Annyira imádom, ahogy írsz :) A blogomon pedig vár egy kis meglepetés
    (fameandfriends.blogspot.com):))
    Puszi, Bori
    p.s.: siess a kövivel :)

    VálaszTörlés
  6. Hali!
    Imádom a blogodat!!! Szerintem ez a legjobb! Egyszerűen nem lehet megunni, hogy Harry milyen éédes *.* egyszer el fogok folyni :D siess!!!

    VálaszTörlés
  7. Sziasztok!!! :)

    Úristen nagyon köszönöm mindenkinek, hogy írtatok! Szóhoz sem jutok, egyszerűen fantasztikusak vagytok!!! *-* <3

    Sorban itt válaszolnék ha nem bánjátok! :)

    Rebekaa: köszönöm először is és nagyon örülök, hogy ez a rész is tetszett! Harryt azért írom le ilyennek, mert én ilyennek látom / ismertem meg :D (már amennyire az adott körülmények engedik) Igen Zayn és Lauren került most picit előtérbe, de szépen sorban végigmegyek majd az összes fiún, nem hagyom ki a többi imádott pasimat sem ;):D

    Lilla & Vivi : Köszönöm szépen lányok, azért remélem még megvagytok és nem olvadtatok el teljesen :D Fantasztikusak vagytok, imádlak titeket! Köszönöm, hogy írtok és olvassátok a blogot! <3

    Little Miss Muffet: Úristen köszönöm drága! *-* Nem tudom mivel érdemeltem ki, de nagyon nagyon köszönöm!!! Ismét nem jutok szóhoz! <3<3

    Bori: Köszönöm szépen! Egy bejegyzés alatt két díj! Most már tényleg meghatottatok! Egyszerűen nem tudok mást mondani, mint hogy köszönöm!!! <3

    Elli: Most már tényleg biztos, hogy nekem vannak a legfantasztikusabb olvasóim! *-* Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet és hogy írtál valamint olvasod! <3 *-*

    Összefoglalva nagyon szépen köszönök Nektek mindent! Hogy olvassátok, hogy írtok és hogy tetszik a kis történetem!!! Nem győzöm ismételni, hogy fantasztikusak vagytok és öröm Nektek írni!!! Ígérem hamar hozom az új részt!!! <3

    sok sok pusziii!!! :D

    VálaszTörlés
  8. sziia! :) nagyon jól írsz! imádom ahogy..mindent!! meglepetés a blogomon (http://iwannasaveyatonight.blogspot.com/)

    VálaszTörlés