28. rész

A blog második díja!

Először is szeretném megköszönni, a blog második díját!!! Nagyon szépen köszönöm és hihetetlenül boldog vagyok!!! Köszönöm Allie-nek!

1. Tedd ki a képet a blogodra

2. Köszönd meg annak akitől kaptad!

3. Írj 6 dolgot magadról!

4. Küldd tovább 5 írónak linkkel együtt!

5. Hagyj megjegyzést a blogukon!

A. Kicsinek nem szerettem ha a teljes nevemen szólítottak, mert nem tetszett a nevem (ma már kifejezetten imádom)

B. Elég makacs, konok és nagyszájú vagyok néha

C. Kedvenc országom Nagy-Britannia, de oda vagyok Írországért is.

D. Imádom az epres youghurtot

E. Régebben kosárlabdáztam, de a középiskolában abbahagytam

F. Anyai ágról, félig lengyel vagyok

Díjazottak

1. Allie
   Little Miss Muffet
   Clarissa Ruri
   Fannikaa'
   ItsTiii

Köszönöm még egyszer!!! :) És akkor következzen az új rész :)

A házhoz érve felkeltettük a többieket és az álmos, kómás csapat becsoszogott a házba. Én is épp azon voltam, hogy kievickéljek a kocsiból, mikor Harry oldalról felkapott az ölébe és úgy indult meg velem a ház felé.

- Ugye tudod, hogy nem a lábam tört el? –kérdeztem

- Igen tudom, de attól még bevihetlek –mondta

- De nem muszáj, be tudok menni –néztem rá

Úgy csinált mint aki meg sem hallja és egészen addig nem tett le, amíg nem voltunk a szobájában. Az ágyon ülve figyeltem ahogy tevékenykedik a szobában és láttam rajta, hogy valami nincs rendben. Minden mozdulata bizonytalan volt és a keze is egy kicsit remegett. Leküzdöttem magamról a kabátját - amit még a kocsiban adott rám - és odamentem hozzá. Épp a szekrényből akart kivenni egy törülközőt, de megfogtam a kezét és felém fordítottam. Egy kéz híján csak az egyik kezemet helyeztem az arcára és lágyan megsimogattam. Akkor már tudtam, hogy mi bántja és azt is, hogy butaságokra gondol.

- Nem a te hibád ugye tudod? –néztem mélyen a szemébe

- Én nem ezt érzem –ment oda az ablakhoz

Nagyot sóhajtottam és hátulról hozzásimulva megöleltem. Kezét a kezemre helyezte és homlokát az ablaknak döntötte.

- Jobban kellett volna rád vigyáznom ehelyett hagytam, hogy megsérülj –simogatta a kézfejemet

- Ha ott lettél volna se tudtad volna megakadályozni –mondtam a hátának

- Talán. De akkor legalább nem érezném magamat ilyen rosszul –sóhajtott fel

- Baleset volt ez bárkivel megtörténhet –mondtam halkan

- Mégis hibásnak érzem magam. Olyan nyugodtan osztogattam az aláírásokat, mintha nem lett volna semmi baj. Közben meg… -kezdte de én közbe vágtam

- Harry nem tudhattad, hogy baj van. Ahogy arról sem tehetsz, hogy eltört a kezem. Jó szokásom bénázni és most meg is lett az eredménye. Nem a te hibád! –mondtam és magam felé fordítottam

Fájdalmas mosoly jelent meg az arcán és a szemében félelem tükröződött.

- Életemben nem ijedtem még úgy meg, mikor nem találtalak a tömegben. Az sem érdekelt, hogy miattam csúszik a dedikálás kezdete. Vissza akartam menni megkeresni téged, de a testőrök nem engedtek. Aztán mikor láttam, hogy Paul hoz olyan rossz érzés fogott el. Amit te gyönyörűen elsimítottál bennem. –simított végig az arcomon

- Mert nem akartam hogy aggódj. Épp elég volt nekem Paul aggódó tekintete. Nem ez az első eset, hogy eltörik valamim. Megmaradok ne aggódj. –próbáltam mosolyt csalni az arcára. Igazi mosolyt. Egy gyenge mosolyra futotta, már ez is haladás.

- Megyek lezuhanyozom –mondta majd egy rövid csók után el is tűnt a fürdőben

Nagyot sóhajtottam majd a konyha felé indultam. Harry most úgyis megpróbálja vízbe fojtani magát, szóval sok mindent nem tudok tenni. Makacs és kitart amellett amit gondol. A konyhába lépve ott találtam, Annet, Zaynt, Vicet, Louist és Niallt. Leültem a Niall melletti székre és a vállára hajtottam a fejemet.

- Jól vagy? –nézett rám Anne

- Persze velem minden rendben. –mondtam

- Nem fáj? A kezed? –kérdezte Vic

- Dehogy! Amióta rátette az orvos a gipszet nem fáj. –emeltem fel a fejemet

- Valami baj van? –tapintott a lényegre Zayn

- Harry. –válaszoltam tömören

- Mi van vele? –kapta fel a fejét Anne

- Makacs. Fejébe vette, hogy az ő hibája az, hogy megsérültem –piszkáltam az alátétet

- Mi? –kérdezték egyszerre a többiek

- Jól hallottátok. Egyszerűen nem tudom meggyőzni az ellenkezőjéről –néztem rájuk

- Most merre van? Megyek és a fejéhez vágok egy csomag répát! Attól talán észhez tér! –mondta Louis

- Épp a zuhanyzóban próbálja magát vízbe fojtani, szerintem. –mondtam

Láttam a többieken, hogy ők is kétségbeesetten agyalnak azon, miként tudnák Harryt meggyőzni az ellenkezőjéről. Felvetettek pár ötletet, de Anne – mint aki a legjobban ismeri őt – elvetette őket. Végül mindenki ugyanoda lyukadt ki, nekem van a legnagyobb esélyem arra, hogy meggyőzzem az ellenkezőjéről.

- Én? Hahó figyelt valaki amikor azt mondtam, hogy hiába próbáltam? –kapálóztam előttük a kezemmel

- Akkor próbáld meg újra és hatásosabban! –nézett rám Zayn

- Könnyű azt mondani! Próbáltátok már valaha is meggyőzni bármiről is? –tártam szét a karomat

- Igen! Nem! –jött a kettős válasz

- Én próbáltam. 2 napomba telt! –mondta Louis

- Mi ebből okulva meg se próbáltuk! –tette hozzá Niall

- Ez ám a bíztatás! –mondta Vic

Épp válaszra nyitottam a számat, mikor Harry lépett be a konyhába. Fehér rövid ujjú póló volt rajta, ami alatt egy szintén fehér hosszú ujjú pólót viselt, hozzá fekete rövidnadrág, térdig érő fehér zokni és a fején egy fekete sapka volt. Nem nézett egyikünkre sem, helyette rögtön a hűtőhöz lépett. Aggódva néztünk össze majd Anne törte meg a csendet.

- Nem vagy éhes kisfiam? Készítsek valamit? –kérdezte

- Nem kell, köszönöm –adott egy puszit Annenak majd kiment a kertbe

- Ez mi.. most meg hova megy? –kérdezte Vic

- A kertbe focizni –mondta Anne még mindig Harry után nézve

- Ehhez én nem értek! Menjetek ti! –néztem a fiúkra

- Rám ne nézz. Nem igazán vagyok oda a fociért. –mondta Niall

- Majd lehívom Liamet –rohant fel a lépcsőn Louis

- És te? –néztem Zaynre

- Valahogy hozzám se áll közel a foci. Meg aztán nem is tudok –mondta

- Itt nem arról van szó, hogy tudtok vagy sem! Menjetek ki, tegyétek meg Harryért –néztem rájuk

- Rendben, meggyőztél megyünk! –mentek fel átöltözni ők is

Pár perc múlva Liam és Louis rohant el mellettünk, teljes harci díszben és csatlakoztak Harryhez. Csak remélni tudtam, hogy a fiúkat nem szereli le úgy, mint Annet és engem. Azonban minden aggodalmam elszállt, mikor a Liamék játszani kezdtek odakint, ráadásul mikor Niallék is kimentek, mintha némi mosolyt láttam volna Harry arcán. Megnyugodtam, hogy ha én nem is tudtam jobb kedvre deríteni, a fiúknak legalább ment.

- Ne aggódj velük mindig helyre rázódik, akármennyire is maga alatt van –tett le elém egy bögre teát Anne, majd kiment

- Remélem –motyogtam magam elé majd elindultam megkeresni a lányokat.

Laurent és Carolinet a kanapén találtam meg, ahol rettentő aranyosan egymásra dőlve aludtak. Szegények kimerültek az utazásban és a nagy aggódásban, így rájuk terítettem egy pokrócot és lábujjhegyen felmentem az emeletre. Mivel Vic kiment a kertbe, nézni a fiúkat, gondoltam megnézek valami filmet. Gemma azonban megállított, mikor a szobája előtt haladtam el.

- Minden rendben? –kérdezte

- Igen, csak mindenki elfoglalt, így gondoltam valamivel lefoglalom magam. –mondtam

- Nem csatlakozol hozzám? Épp a Halálosabb iramban c. filmet készültem megnézni –invitált be

- Ha nem zavarok, akkor örömmel! Egyik kedvenc filmem –lelkesedtem fel

- Akkor ne ácsorogj ott, gyere be! –húzott be

- Látom már bekészültél –néztem körbe és egy nagy tál popcornon akadt meg a tekintetem

- Oh hát ez csak így jó! –dörzsölte össze a tenyereit

- Mintha Harryt látnám! –nevettem fel

- Ezt már sokan mondták! Köszönöm! –nevetett ő is

- Lökött –dobtam hozzá finoman egy párnát

- Mivel elvem, hogy sérült embert nem bántok, így megúsztál egy kiadós párnacsatát! –fenyegetett meg

- Kiélvezem minden pillanatát annak, hogy sérült vagyok –öltöttem rá nyelvet

- Vigyázz sokat tanultam Louistól! –sandított rám

- Az a répás gyerek rossz hatással van mindenkire! –mondtam

- Eezz.. nem vitatkozom, igaz! –indította el a filmet

A következő másfél órában nagyon jól elvoltunk és a film alatt végig beszélgettünk.

Eközben a fiúk odakint hangos focimeccset fojtattak, és Louis nem egyszer kiáltott fel, önmagát fényezve. Szívesen kimentem volna én is nézni őket, de nekik is szükségük van egy kis együttlétre, mások nélkül. Nagyon fontosak egymásnak, szeretik egymást nem lóghatok/lóghatunk mindig a nyakukon. Ennek a jegyében próbáltam élvezni a filmet, ami szerencsére ment is. Mint kiderült Gemma is odavan a kocsikért, a száguldásért és nem utolsó sorban Paul Walkerért.

- Harry jó lenne ha figyelnél, mert már a harmadik gólt kapod be! –mondta Niall

- Bocsi elbambultam –rázta meg a fejét

- Hogy bamba vagy azzal nem vitatkozom! –veregette meg a vállát Louis

- Mi? –nézett a barátjára értetlenül

- Csak annyit mondott, hogy lökött vagy és ez nyílt titok! –nézett rá Liam

- Már miért lennék lökött? –passzolta tovább a labdát

- Most komolyan magyarázzuk el? Folyton magadat kínzod, ha nem az utálkozóid írásával akkor azzal, hogy önmagadat okolod a dolgokért. –mondta Zayn

- A helyemben ti nem így éreznétek? –rúgott bele egy nagyot labdába, mire az elröpült a kert hátsó végébe

- Figyelj, semmi értelme annak, hogy magadat okold! Ez nem csak neked rossz, nekünk is az. A barátnődnek is. –magyarázta Liam

- Ráadásul nem is olyan komoly a dolog. Egy kéztörés nem a világ vége! Gipszbe rakták, majd helyrejön szépen –tette hozzá Niall

- Jól mondják a fiúk! Bolhából csinálsz elefántot! –ment oda hozzá Louis

- Nem hiszem –piszkálta a kezében lévő labdát

- Kérlek, mi nem hisszük! Mi tudjuk! –vágta rá a négy fiú egyszerre

- Na kapd össze magad vagy addig foglak répával tömni, míg észhez nem térsz! –fenyegette meg az ujjával Louis

- Ezt a halálos fenyegetést –röhögött Niall

- Ne röhögj, mert te is kaphatsz belőle! –ugrott rá Louis Niallre és birkózni kezdtek a fűben

- Kicsi a rakás! –kiáltotta el magát Liam és közéjük vetette magát

Harry mosolyogva állt és figyelte a fiúkat, mikor Zayn vigyorogva rántotta őt is Liamék közé. Miután kellő képen kibirkózták maguk folytatták a játékot, de már sokkal vidámabb hangulatban.

Mikor vége lett a filmnek azon tanakodtunk, hogy megnézzük a Verdák c. mesét, mikor Louis dugta be a fejét az ajtón, arca kipirult volt és szaporán vette a levegőt.

- Szerintem most már lemehetsz hozzá. Jobb hangulatban van és sikerült kivernünk a fejéből azt a sok sületlenséget –dőlt le Gemma ágyára

- Tomlinson! Én abban alszom! –lázadt fel Gemma

- Hú én itt se vagyok! –pattant fel majd rohant ki a szobából

- Ne hidd, hogy ennyivel megúszod! –rohant utána Gemma

A nappaliban sikerült utolérnie, ahol ledöntve a kanapéra csikízni kezdte kíméletlenül a répás srácot. Louis visítására Lauren és Caroline persze felébredt és nagyon kómás fejjel nézték, ahogy Gemmáék gyilkolják egymást. Az egésznek Anne vetett véget, mikor megunva Louis kiáltozását szétszedte őket és konyhai munkára fogta a két jó madarat. Nekik persze ez se ment piszkálódás nélkül – és miután elárasztották a konyhát vízzel – Louist zöldség szeletelésre, míg Gemmát panírozásra fogta. Laurenékkel együtt már a hasunkat fogtuk a nevetéstől.

- Te inkább menj a szerelmedhez –dobott hozzám egy darab répát Louis

- Vigyázz mert beárullak Anne-nek! –dobtam vissza

Erre már nem mondott semmit, helyette a zöldségre koncentrált. Nagy levegőt vettem és a kimentem a kertbe. Harry a kert végében feküdt a hátán és a labdát dobálgatta. Képes lettem volna órákig elnézni ahogy ott fekszik és játszik a labdával, azonban az egyik dobást elvétette és a labda elgurult. Mikor felült, hogy megkeresse a tekintete megakadt rajtam és lassan felállt. Úgy álltam az ajtóban, mint egy kisgyerek aki nem tudja, hogy mit mondjon miután összetörte anyukája kedvenc vázáját. Végül elindultunk egymás felé és félúton valahol a kert közepén találkoztunk.

- Jobban vagy? –kérdeztem

Ő azonban csak nézett azokkal a gyönyörű zöld szemeivel, majd magához húzott és szorosan megölelt. Ez volt az ami már hihetetlenül hiányzott, az ölelése, a közelsége, az érintése.. mindene! Kezeit szorosan a derekam köré fonta és arcát a hajamba temette, én pedig lassan simogatni kezdtem a hátát és átvettem a légzése ritmusát. Nem tudom mennyi ideig állhattunk ott kint, de nem is érdekelt jó érzés volt a karjaiban lenni.

- Gyere menjünk be –mondtam mikor már mindketten fázni kezdtünk

- Rendben – bólintott

Bent a házban úgy tűnt mindenki elvonult már a szobájába, ugyanis még Harry cicáját sem láttam sehol.

- Nem vagy éhes? Egész délután nem ettél semmit –kérdeztem

- Nem igazán. Egy falat se menne le a torkomon –rázta meg a fejét

- De ezért duplán fogsz reggelizni! –néztem rá

- Megígérem! Bármit belém tömhetsz majd –puszilt meg

- Szavadon foglak! Egyébként ha gondolod keresd meg a többieket én pedig lezuhanyozom addig. Hosszú folyamat lesz. –húztam a számat

- Inkább veled tartok –mondta és a szobája felé húzott

A szobába érve kihalásztam a szekrényből a pizsamámat és bevittem a fürdőbe. Mivel a nyakba akasztó zavart így visszamentem hogy megkérjem Harryt vegye le.

- Zavarna ha veled tartanék? –kérdezte miközben kioldozta a csomót

- Mármint hova? –fordultam meg

- A zuhany alá. Egy kézzel amúgy is nehezen boldogulnál –mondta

- Együtt zuhanyozzunk? –néztem rá és éreztem hogy elönti az arcomat a pír

- Igen, segítenék fürdeni –lépett közelebb

Úristen a szívem olyan gyorsan dobogott, hogy azt hittem kiesik a helyéről. Eddig még félmeztelenül sem láttam őt, nemhogy ..

- De egyedül is menni fog – mondtam

- Akkor be kell takarni valamivel, hogy ne érje víz. –simított végig az oldalamon

- Erre nem gondoltam, de majd teszünk rá egy törülközőt vagy valamit –hadartam

Normális dolog az, ha az ember olyat akar ami egyszerűen őrültség?

Egyfolytában azon agyaltam, hogy mit mondhatnék még, mire Harry egy mozdulattal levette magáról a pólóit. Azt hiszem valahol itt mondott csődöt megint a józan eszem. Ahogy ott állt előttem félmeztelenül egyszerre fogott el a vágy az iránt, hogy elfussak és hogy megérintsem őt. Mivel az elsőhöz leblokkoltam, utóbbihoz meg nem volt bátorságom, így csak álltam és néztem őt. Harry elmosolyodott és közelebb húzva magához elkezdte kigombolni az ingemet. Lélegezni is elfelejtettem, miközben a környezetemből semmit nem érzékelve néztem ahogy megszabadít az ingemtől. Miután sikerült eldobnia valahova a szoba másik felébe, ölbe kapott és bevitt a fürdőbe.

- Még mindig nem a lábam tört el – mondtam

- Nem szép dolog kötözködni. –tett le

- Én nem.. dehogy –mondtam elhaló hangon ugyanis Harry a nadrágomat kezdte lehámozni rólam

Mozdulni nem bírtam, miközben ő nagyon óvatosan hámozta le a ruháimat. Mire feleszméltem már ő is csak boxerben állt előttem. Az arcom annyira vörös volt már, hogy a zuhanyfülke üvegében jól látható volt.

- Gyere azért tegyünk rá egy törülközőt –csavart a karom köré egy nagy kék törülközőt

Nem tudom hogy és mikor kerültünk a zuhany alá, de a meleg víz nagyon kellemes volt. Sok minden történt aznap és már rettentő fáradt voltam. Annyira belefeledkeztem a meleg víz élvezésébe, hogy észre sem vettem azt, hogy Harry is bejött mellém. Haja teljesen lelapult a víz hatására és a vízcseppeken keresztül mosolygott rám.

- Na most vagy ázott kismedve –simítottam ki a haját az arcából

- Szólalt meg az ázott cica –húzott közel magához

Nem mondtam semmit, helyette hosszan megcsókoltam. Örültem hogy végre jobban van és nem önmagát hibáztatja. Ha minden balesetem után ilyen engesztelést kaptam volna, tuti mindig el lett volna valamim törve. Miután kellően vizesek lettünk a bal karomat felemelte úgy, hogy ne érje a víz és a zuhany rózsára tusfürdőt öntve, elkezdett átdörzsölni. Életemben nem lángolt még úgy a fejem, mint akkor viszont nem volt ellenemre a dolog. Nagyon óvatos és figyelmes volt, azonban így neki is női tusfürdő – mézes - illata lett. De láthatóan nem nagyon zavarta és a gipszem se lett vizes hála neki. Ahogy végzett velem ő is letusolt – már a saját tusfürdőjével – és segített kimászni a zuhany alól. A dereka köré csavarta a saját törülközőjét, engem pedig egy hatalmas törülközőbe bugyolált be. Nagyot nevettem, mikor megpuszilta az orromat majd dörzsölni kezdett. Engem azonban jobban lefoglalt az a tudat, hogy ott állt előttem egy száll törülközőben és még félig vizes volt. Elkaptam a tekintetemet a mellkasáról és helyette próbáltam egy kézzel segíteni neki.

- A pizsamám felvétele már menni fog. Te csak szárítkozz meg, mert meg fogsz fázni –adtam neki egy rövid csókot majd a szobába mentem felöltözni

A pulzusom biztos valahol az egekben lehetett és eléggé még az események hatása alatt voltam, amit jól tükrözött az, hogy fordítva próbáltam meg belebújni a nadrágomba. Felnevettem a saját bénázásomon és a konyha felé vettem az irányt, kellett valami ami lenyugtat. Azonban a lépcsőig jutottam csak, ott ugyanis Laurenbe botlottam.

- Mi a baj? –ültem le mellé

- Én! –mondta és fejét a térdére hajtotta

- Ezt nem értem –ráztam meg zavartan a fejemet

- Egyszerűen félek kettesben maradni Zaynnel! –fakadt ki

- Várj elvesztettem a fonalat. Miért?- néztem rá

- Nem tudom. Nekem még soha nem volt komolyabb kapcsolatom és Zayn annyira.. ahh nem is tudom –túrt bele a hajába

- Megijeszt ahogy érez irántad? Ahogy hozzád ér, ahogy megcsókol, ahogy édes szavakkal becézget és az, ahogy te is érzel iránta? –kérdeztem

- Igen –fújta ki a levegőt

- Tudom milyen ijesztő elsőre, de ne félj átélni – öleltem meg

- Könnyű azt mondani! –nézett fel rám a haja alól

- Hidd el tudom, hogy nem olyan könnyű. De szereted őt és ő is téged. Senki nem vár el semmit tőled, főleg nem Zayn! –löktem meg finoman

- Ezzel tisztában vagyok, de mi van ha csalódást okozok neki? –dőlt neki a falnak

- Csalódást? A szerelemben nem okozhatsz a másiknak csalódást! Legfeljebb akkor ha megcsalod. –mondtam

- És ha bénázni fogok? Ha valamit elrontok, vagy nem úgy csinálok? –sorolta

- Lauren nyugodj meg! Nem fog olyanra kényszeríteni amit nem akarsz és ráadásul az isten szerelmére Zaynről beszélünk! –lengettem meg előtte az ép kezemet

Láttam rajta, hogy eléggé össze van zavarodva és így nem akartam visszaengedni.

- Gyere együnk egy kis youghurtot! –húztam fel

- Nem vár Harry? –kérdezte

- Ugyan! Kibír egy kis időt, most szükséged van valakire –kapcsoltam fel a villanyt

- Mit csinált? –nézett rám felhúzott szemöldökkel

- Mi? –néztem rá a hűtő előtt állva

- Nem nagyon sietsz vissza hozzá és piros az arcod. Biztos nem a fürdés miatt –vigyorgott

- Valóban nem. Szóval mi együtt fürödtünk –mondtam jó mélyen bemászva a hűtőbe

- És ezt csak így mondod? –kiáltott fel

- Csss! Nem kell az egész háznak megtudnia. Nekem még mindig remeg a lábam –raktam ki a pultra egy nagy youghurtot.

- Csak fürödtetek? –húzogatta a szemöldökét

- Igen! Bár én meghaltam a látványától –vettem ki két kanalat

- Úristen és milyen? Mármint Harry, érted –magyarázta

- Szerinted ha én meghaltam, milyen lehet? –néztem rá

- Na jó ez tényleg hülye kérdés volt. De te nem..? –kérdezte

- Tessék? –néztem rá igen értelmesen

- Te nem őt? Na érted! Nem kívántad? –bökte ki

- Az értelmes fogalmazás nem az erősséged ugye tudod? –adtam neki oda a kanalát

- Ne tereld a témát! –lökött meg

- De igen, nem is kicsit. Azonban nagyon mozgalmas volt a mai nap és túl sok minden történt. És nekem ez is bőven elég volt –mondtam

- Egyenlőre –kacsintott rám

- Maradj már –intettem le

Már vagy jó fél órája beszélgettünk, mikor Zayn jelent meg a lépcső aljában. Lauren ijedten kapta rám a tekintetét én pedig próbáltam bíztatóan rámosolyogni. Vagy nagyon meg volt ijedve vagy nagyon furcsa vigyorra futhatta tőlem, ugyanis még jobban kétségbeesett arcot vágott.

- Szóval itt vagy! Már mindenhol kerestelek –bújt hozzá hátulról

- Lecsalogattam egy kicsit beszélgetni. –emeltem fel az üres youghurtos dobozt

- Nem baj ha elrabolom? –nézett rám

- Mivel nem engem rabolsz el, nekem mindegy –nevettem

- Köszi –mondta majd felkapta Laurent

- Jó éjszakát –mondtam erősen megnyomva a „jó” szót

- Neked is! –válaszolt az „is” szót erősebben hangsúlyozva

- Nekem már az lesz! –mondtam és elmosogattam a kanalakat

Már sikerült megnyugodnom és valószínűleg Harry is ágyban van, úgyhogy a szobája felé indultam. Zaynék szobája mellett elhaladva nem hallottam semmit, biztos elvoltak foglalva.

A szobába lépve félhomály fogadott és Harry az ágyban volt a laptopjával. Mikor felnézett rám egy halvány mosoly suhant át az arcán és felemelte a takaró másik felét. Levettem a köntösömet és bebújtam mellé, igaz kicsit bénáztam a gipsz miatt. Lecsukta a laptopot és felém fordult.

- Megszöktél –nézett rám

- Csak lementem a konyhába –mondtam

- És lent ragadtál 1 órára? –húzódott közelebb

- Összefutottam Laurennel és kellett neki némi lelkizés.

- Minden rendben vele? –kérdezte

- Igen, csak kicsit megijedt. De szerintem most már minden rendben – vigyorogtam

- Mi ez a sunyi mosoly? –nevette el magát

- Zayn elrabolta tőlem a konyhából. Szerintem ők se aludni fognak ma este –játszottam a hajával

- Ha nem szöksz el talán mi se aludnánk –csúsztatta fel a kezét a tarkómra

- Majd legközelebb göndör hercegem –adtam egy puszit a szája sarkára

- Nem akarok semmit elrontani, ha túl gyors vagy nem akarod csak szólj és…-kezdte de belé fojtottam a szót egy csókkal

- Akarom, akarlak! Csak ma túl sok minden történt és ez a közös fürdőzés…megöltél vele –motyogtam

- Mondtam, hogy szeretem kényeztetni azt, akit szeretek –mosolyodott el

- Én meg azt mondtam, hogy félek a végére megölsz –emlékeztettem

- Mindenesetre ez már egy jó kezdet –mondta és lejjebb csúszva a hasamra tette a fejét így könnyen tudtam játszani továbbra is a hajával

- Holnapra van valami program? –kérdeztem

- Semmi szerencsére. Csak a miénk lesz az egész nap! –mászott vissza

- Jól hangzik. De most aludjunk, hulla vagyok –fordultam meg és ő hátulról hozzám bújt

- Jó éjszakát kicsim –karolt át

- Hála neked már az –mondtam mielőtt elaludtam