26. rész

A következő 1 órát Harry mellett töltöttem, ugyanis nem akaródzott neki elengedni, így a laptopommal betelepedtem mellé. Twitteren válaszolgattam azoknak akik írtak és néha Harry bevont egy-egy válaszába. Örültem, hogy a többségük kedvesen és jól fogadta a dolgokat, rettentő hálás voltam nekik ezért. Egyedül Caroline írása nem ment ki a fejemből. Annyira lefoglalt a főiskola meg a költözés körülötti tevékenységek, hogy teljesen meg is feledkeztem róla. Pedig amit Simon házában művelt, az még mindig élénken élt bennem. Ahogy Harryre nézett és ahogy beszélt vele. Megráztam magamat és tovább böngésztem az írásokat. Feltett szándékom volt, az összesre válaszolni. Mint az kiderült nem egyszerű dolog, ugyanis kellett 3 óra mire mindenkinek aki addig írt válaszoltam. Már épp ki akartam lépni, mikor jött még egy. Úgy voltam vele, még neki írok, aztán megmozgatom elgémberedett tagjaimat. Nem kicsit lepődtem meg mikor láttam, hogy Caroline az..megint! A tweetje egyszerű volt, tömör és lényegre törő:

„Élvezd ki amíg tudod…nem sokáig lesz ez így!”

Mit akar tőlem még ez a nő? Hogy álljak félre feltartott kezekkel és aranytálcán nyújtsam át neki Harryt? Ám az jobban zavart, hogy miért ilyen biztos a dolgában? Azt már tudom, hogy Harry és közte volt valami. Anne elszólásából már rájöttem. Caroline ennyire biztos lenne benne, hogy vissza tudja hódítani Harryt? Biztosan. Nem mutattam meg Harrynek, hogy mit írt így inkább válaszoltam neki.

„Erre azért ne vegyél mérget…de ne aggódj, majd helyetted is élvezni fogom! xx”

Átolvastam még egyszer mielőtt elküldtem, majd rámentem a küldés gombra. Ekkor tűnt csak fel, hogy a rajongók elkezdte írogatni neki. Hiába próbált meg köntörfalazva üzenni nekem, mindenki értette, hogy mire gondol. Nagyon megható volt olvasni a sok tweetet amiben mellettem állnak ki a rajongók. Nem bírtam megállni, hogy ne írjak ki nekik egy üzenetet.

„Nagyon köszönöm mindenkinek, rettentő aranyosak vagytok! Szeretlek titeket! :) xx”

Percek alatt érkezett rá jó pár válasz és nem tudom hányan retweetelték. Igaza volt Daniellenek, a 1D rajongók tényleg fantasztikusak! Vártam még egy kicsit hátha válaszol Caroline, de úgy tűnt lement Twitterről. Közben Harry is befejezte a twitcamot és nagy sóhaj keretében az ölembe hajtotta a fejét, kitúrva onnan a laptopomat.

- A szó erejének még mindig nagy hatása van –simítottam végig a haján

- De így még mindig jobb –ölelte át a derekamat és felnézett rám

- Most így olyan vagy mint egy édes kölyök kutya –néztem rá

- Köszönöm a kisállathoz való hasonlítást! –nevette el magát

Ahogy néztem az ölemben fekvő Harryt olyan kellemes érzés fogott el. A gyönyörű szemei, az édes mosolya, a kis gödröcskék mikor mosolyog és a göndör haja, mind-mind tökéletes volt és imádtam benne. Hirtelen ötlettől vezérelve a laptop után nyúltam és keresni kezdtem.

- Mit csinálsz? –emelte fel a fejét

- Várj picit -intettem türelemre

Ezután érdeklődő pofival nézte, ahogy én keresgélek a youtube-n.

- Ahh meg van! –kiáltottam fel

- Mi is? –kérdezte

Óvatosan odébb raktam a fejét ami így az egyik párnán landolt és kirohantam a szobából. Szegény Harry azt se tudta, hogy mi van, csak pislogott utánam. Berohantam Zaynék szobájába ahol sikerült megzavarnom a kis gerlepár turbékolását.

- Bocsi bocs nem láttam semmit! –száguldoztam oda a szekrényhez

- Persze Betti bármit elvihetsz! –nevetett Zayn

- Oké köszi imádlak! –mondtam majd kikaptam a kék varsity jacketét és az egyik sapkáját majd visszamentem Harryhez.

Útközben gyorsan magamra kaptam a ruhákat és beléptem újra a szobába.

- Jesszus kicsim elárulod mire készülsz? –nézett végig rajtam Harry

Válasz helyett a laptopomat az asztalra helyzetem, feltekertem a hangerőt és bekapcsoltam a zenét. Az ágy elé álltam és énekelni kezdtem Bruno Mars – Just the way you are c. dalának a karaoke változatát. Harry egy ideig meglepődve ült az ágyon, majd széles mosolyra húzódott a szája és csillogó szemekkel nézett. Én ugráltam és mindenféle hülye pózokat vágtam, miközben neki énekeltem. Tudtam hogy bolondot csinálok magamból és arra is számítottam, hogy a többieket odavonzza a produkcióm, de nem érdekelt. Harry az ajkába harapott és néha hangos nevetésben tört ki. A közepe felé kinyílt az ajtó és Louis, Niall meg a többiek jöttek be, majd mikor meglátták mit alkotok hangos nevetésben törtek ki. Louis füttyögött, a többiek meg tapsolni kezdtek. Életemben nem csináltam ilyet és nem is tudom honnan lett hozzá bátorságom. Mikor a végére értem meghajoltam a kis közönségem előtt, de nem volt időm bármit is csinálni, mert Harry felpattant és odajött hozzám. Szorosan megölelt és hosszan megcsókolt.

- Ilyet se lát minden nap az ember! Hogy egy lány adjon szerenádot! –röhögött Louis

- Örülök, hogy jól szórakoztál –néztem rá a sapka alól

- Bolond vagy de szerethető –ölelt meg Niall

- Ahogy te is! –öleltem vissza

- Na jó menjünk! Oszolj banda! –terelte ki a többieket Gemma

Miután mindenki kellő képen kinevette magát, a csapat Gemma hatására elindult kifele. Épp Zayn után akartam menni, hogy visszaadjam neki a cuccait, mikor Harry a karomnál fogva húzott vissza magához.

- Mondtam már, hogy szeretlek? –szorított egészen közel magához

- Hm nem is tudom, hadd gondolkozzak –vágtam tűnődő arcot

- Oh igen, szóval így állunk. Akkor most mondom, őrülten szeretlek –nézett a szemembe

Úristen eddig is elolvadtam ha a közelemben volt, de most. Megőrjített azzal, ahogy rám nézett és az ajkába harapott.

- Muszáj megőrjítened a másikat? –mondtam elhaló hangon

- Most talán nem zavarnak meg minket –adott egy apró puszit a számra

- Bárki bejöhet –pislogtam rá nagyokat

- Nem ha bezárjuk –mondta és odasétálva az ajtóhoz, elfordította a kulcsot a zárban

Éreztem hogy zavarba jövök, a szívem hevesen kezdett dobogni és vigyorogtam mint a tejbetök. Harry lassan visszasétált hozzám és levette a fejemről Zayn méretes sapkáját.

- Vagy nekem van túl kicsi fejem, vagy neki van jóval nagyobb feje –nevettem el magam

Nem reagált erre semmit, helyette azzal volt elfoglalva, hogy kihámozzon Zayn dzsekijéből ami pár perces ügyködés után sikerült is neki majd a kabát halk puffanással a fotelban landolt.

- Te nagyon gyorsan megszabadultál attól a kabáttól –néztem rá

- Zayn még örülhet is, hogy a fotelba dobtam –húzott magához

- Hmm mi jár a fejében Mr. Styles? –húztam fel a szemöldökömet és közben beletúrtam a hajába

- Mondjuk meghódítani az ön szívét? –döntötte oldalra a fejét, miközben a keze a derekamra csúszott

- Azzal már nem kell fáradoznia! Már a magáé –folytattam a kis „játékot”

- Nos ez esetben gondoskodni szeretnék arról, hogy az enyém is maradjon –terelt lassan az ágy felé

Ahogy hátráltunk hirtelen a lábam nekiütközött az ágy szélének, aminek következményeként elvesztettem az egyensúlyomat. Az ágyra borultam, de mivel Harrybe kapaszkodtam húztam őt is magammal.

- Ezt egy kicsit romantikusabban képzeltem –támaszkodott a könyökére a fejem mellettem

- Harrysen romantikus volt –simítottam végig a hátán

Jó érzés volt kettesben lenni, bár az előzményeket tekintve, biztos voltam benne, hogy valaki úgyis megzavar minket megint. Nem sok szó hangzott el közöttünk, inkább csak élveztük a nyugalmat és a másikat. Azonban mielőtt bármi is történhetett volna, Gemma kopogtatott be. Elmosolyodtam, valószínűleg számított rá, hogy zárva találja az ajtót.

- Nem akarok zavarni srácok, de hatalmas rokonlátogatás kezdődött meg a nappaliban. Ha nem akarjátok, hogy Matt törje rátok az ajtót, gyertek le majd. –mondta és hallottuk ahogy elmegy

- Matt? –néztem Harryre

- Az unokatesóm. Tudod nekünk elég népes a rokonságunk. –mondta

- Wow. Ez szuper lehet. –mondtam miközben fordítottam a helyzetünkön és felülre küzdöttem magam.

- Biztos anya hívta át őket. –tette a kezét a szeme elé

- Attól hogy elbújsz a kezed mögé még nem változik meg semmi. –mondtam és végigsimítva a mellkasán hozzásimultam

- Pedig reméltem –ölelt át

- Gyere menjünk le –húztam fel az ágyról

Nagy nehezen és morgások közepette sikerült rávennem arra, hogy öltözzön fel amíg én a fürdőben próbáltam a hajammal kezdeni valamit. Mikor kijöttem Harry még a szekrényében figyelt félig. Felrángattam magamra egy fekete csőnadrágot és hozzá illő fehér-fekete csíkos felsőt, majd kivettem az egyik kedvenc lapos talpú cipőmet. Megfordulva Harry vigyorgó képével találtam szemben magam.

- Nagyon jól nézel ki –nézett végig rajtam

- Te sem panaszkodhatsz –indultam meg az ajtó felé

- Muszáj? –nézett rám utoljára

- Indulj –mondtam és adtam neki egy apró csókot

Mikor leértünk nekem a gyomrom borsónyi nagyságúra zsugorodott. A nappaliban sokan voltak azonban nem sok időm volt körbenézni, ugyanis egy fiú hangját hallottam a közelből.

- Harry! De hiányoztál már! –jött oda hozzánk egy magas fiú

- Matt, te is hiányoztál nekem! –ölelték meg egymást

Ezután Harryt odarángatták a többiekhez én pedig bementem a konyhába, mivel nem akartam a lépcső aljában álldogálni. Belépve Laurent, Zayn, Vicet és Louist találtam a pultnál üldögélve.

- Hát ti? –ültem le Lauren mellé

- Kijöttünk kicsit beszélgetni, meg szomjasak voltunk –mondta Vic

- Találkoztál már a leendő rokonsággal? –vigyorgott Lauren

- Nem. Matt odajött Harryhez és elrángatta a tömeg felé –kortyoltam bele az elém tolt narancslébe

- Ne legyél gyáva nyúl! Menj oda te is –mondta Zayn

- Nem vagyok gyáva nyúl, de oda pofátlankodni sem akarok! –tettem le a poharat

- Ahogy gondolod. –ölelt meg Louis

Mivel egyikünk se akart még visszamenni, így beszélgetésbe elegyedtünk. A fiúk kérdezősködni kezdtek arról, hogy honnan is származom én. Szóval elmeséltem nekik a rövid kis történetemet és meséltem nekik az otthonomról Magyarországról is. Nagyon el voltak ragadtatva a kis országom leírásától és nagyon elszántan kijelentették, hogy el fognak látogatni oda. Már vagy fél órája beszélgethettünk, mikor megjelent Gemma a konyhában.

- Szóval itt vagytok! Már mindenhol kerestelek titeket! –tárta szét a karját

- Miért is? –kérdezte Zayn

- Mert be akarlak titeket mutatni a rokonaimnak. Főleg titeket lányok. Na és te Betti? Szándékosan bujkálsz? Mindenki Harry barátnőjére kíváncsi, aki a konyhában kuksol –jött oda hozzám

- Nem kell azért ekkora ügyet csinálni ebből. –jöttem zavarba

- Figyelj rám! Megértem, hogy ijesztő a helyzet, de nem kell félned semmitől. Már az alapján imádnak, amit Harry és anya áradozott rólad! Na gyertek már –ragadta meg másik kezével Laurent és a nappali felé húzott minket.

Mikor beléptünk minden szempár ránk szegeződött és mi Laurennel egyszerre húztuk ki a kezünket Gemma szorításából. Bátortalanul ám de barátságosan köszöntünk és körbenéztünk a helységben. Lauren azonnal Zayn mellé ment, aki átkarolta azonban én ott maradtam a célkereszttűzben. Nem tudom hányan jöttek oda hozzám, de mindenki üdvözölt és nagyon kedvesen viselkedtek. Azt se tudtam hirtelenjében, hogy kinek mit mondjak, ráadásul mindenki egyszerre beszélt hozzám szinte. A következő pillanatban szerencsére Anne jött oda hozzám és mentett meg. Hálásan mosolyogtam rá miközben a konyha felé mentünk.

- Nézd el nekik, mindig ezt csinálják –adott a kezembe egy nagy tortát

- Semmi baj csak én ehhez nem vagyok hozzászokva. –mondtam

- Nagyon szimpatikus vagy nekik és úgy tűnik hamar megszerettek –terelt vissza a nappaliba

Leraktam a tortát az asztalra és a tekintetemmel Harryt kezdtem keresni. Hamar meg is találtam, a lépcsőn ült Mattel és elmélyülten beszélgettek valamiről. Nem akartam zavarni őket így leültem Zayn mellé aki épp sütit majszolt.

- Na mi a helyzet kislány? –kérdezte

- Nem sok. Próbálok kicsit elbújni. Látom ízlik a süti –nevettem el magam, ugyanis még az orra is csokis volt

- Nagyon finom, Anne mindig isteni sütiket csinál –törölte meg az orrát

- Nagyszerű háziasszony ez tény. A többiek merre vannak? –néztem körbe

- Kimentek a kertbe. Vagyis inkább kimenekültek. Csodálom, hogy te még bent vagy. –nevetett

- Nem igazán tudtam, hogy merre vagytok. Ha sejtem, hogy odakint bujkálnak már rég kint lennék én is. -néztem rá

- Harry most egy ideig ellesz úgyis Mattel, szóval mehetünk –tette le az üres tányérját

Kikerülve a többieket a hátsó kertet vettük célul, ahova kilépve megcsapott a hideg levegő.

- Előkerültettek báránykáim? –gügyögte Louis

- Zayn lecsapott a tortára én meg bujkálok. –ültem le Lauren mellé

- Valami hasonlót csinálunk mi is. Meg ez inkább családi dolog. –mutatott a ház felé Liam

- Este nincs kedvetek egy kicsit kiülni ide a tűzhöz? –kérdezte Niall

- Remek ötlet! –kiáltottunk fel egyszerre

- Niall mindig tudtam, hogy zseniális ötleteid vannak –ölelte meg Zayn

- Köszönöm, köszönöm! –hajolt meg színpadiasan

- Lökött –dobott felé egy párnát Caroline

- Velem alszol, úgy dobálózz. –nézett rá sunyin Niall

- Valaki cserét? –nézett körbe

Miután senki nem ajánlkozott fel, lebiggyesztette az ajkait és megpróbálta Niallt kiengesztelni. Mondhatom nem sok sikerrel, Niall véleménye nem sokat változott.

- Akkor azt hiszem, már most megírom a végrendeletemet –nézett nagy szemekkel

- Hagyj mindent a hörcsögödre! –javasolta Louis

- Nincs is hörcsöge! –mondta Vic

- Majd akkor beleírja a végrendeletébe, hogy vegyenek egy hörcsögöt és mindent rá hagy! –vágta rá

- És még azt hittem, hogy te vagy a normális! –nevetett fel Lauren

- Cöh hogy pimaszkodik! –dobta meg egy párnával Louis

- Auh hé! Nem én vagyok a bolond répa –dobta vissza a párnát

- Most komolyan, itt is dobálózni akartok? Nem a kollégiumban vagyunk! –mondtam mire 3 párna landolt a képemben

- Nem szóltam! –motyogtam a párna halom alól

Jól elbeszélgettünk annak ellenére, hogy hideg volt kint és 10 perc múlva mindannyian fázni kezdtünk. Már épp azt latolgattuk, hogy bemegyünk mikor kinyílt az ajtó és Harry jelent meg.

- Gyáva banda! –vigyorgott

- Csak nem akartunk zavarni –nézett rá ártatlanul Liam

- Jó duma Liam, mindig ezt mondod –lökte meg miközben leült a fotel karfájára

- Most komolyan. Ez olyan családi dolog –mondta Liam

- Mert ti nem vagytok a családom része mi? –mondta és közben rám nézett

- Nem értem a célzást –mondtam és közben rettentő nagy érdeklődést tanúsítottam Lauren haja iránt

- Te csak hallgass. Mindenki rád kíváncsi, te meg kijössz. –nézett kitartóan

- Zayn hibája, félt egyedül kijönni! –mutattam az említettre

- Féltem mi? –húzta fel a szemöldökét

- Egyszer igazán hazudhatnál a kedvemért! –néztem rá

- Ja jó. Igen féltem kijönni! –vigyorgott Harryre

- Azért jó, hogy most beszéltétek meg, hogy hazudsz. Így tényleg hihető –röhögött Louis

- Ugye? –néztünk rá egyszerre Zaynnel

- Egyébként már elmentek, szóval megnyugodhattok –mondta Harry

Erre mindenki egyszerre fújta ki a levegőt, szándékosan piszkálva őt.

- Na mentek a sunyiba! –dobott egy párnát Niallhez

- Miért csak engem bántasz? Mindenki csinálta! –háborodott fel

- Mert te voltál jó célpont –nevetett

- Én nem mondok semmit, mert vele alszok –motyogtam

- Félsz mi, hogy abból nem alvás lesz! –lökött oldalba Lauren

- Fogd be! –vágtam fejbe egy párnával

- Aha! Te is csinálod! –mondta színpadiasan

- A bolondság ragadós! –rohantam be a házba, mielőtt még további párnákat kaphattam volna a képembe

Mindenki bement a házba és átöltöztünk az esti kis programunkhoz. A szobánkba érve megszabadultam a kevésbé kényelmes ruháktól és egy melegítő szettet vettem fel. Harry eközben a kezeslábasába küzdötte bele magát, ami alá ahogy néztem pólót nem vett fel.

- Mond hogy boxer legalább van rajtad! –vágtam fájdalmas képet

- Meglepetés –kacsintott rám és ment ki a szobából

Megcsóváltam a fejemet és utána mentem. Lauren és Zayn kivételével mindenki már lent ült és a tűz is már égett. Nagyon kellemes volt leülni baráti körben és hallgatni a tűz ropogását. Harry kihozott takarókat és - miután Zaynék is csatlakoztak hozzánk - mindenki azok alá bújt a párjával. Gemma és Liam egy takarón osztozott, bár folyton piszkálták egymást, aminek az lett a következménye, hogy Liam leesett a kanapéról. Szegényt mindenki kiröhögte miközben Viccel próbáltuk felsegíteni a földről.

- Na most tényleg így tudnék maradni örökre. –mondta Harry miközben szorosabban ölelt magához

- Egyetértek! Nagyon jó így –mondta Zayn és egy puszit adott Lauren fejére

- Barátok, kellemes hangulat és a szerelmeink. Kell ennél több? –kérdezte Louis Vicet karolva

- Szerintem nem. –tette hozzá Niall

- Édesek vagytok –mondtuk egyszerre Laurennel.

Az este további része nagyon kellemes volt és valóban nem is kívánhattam volna többet, minthogy a barátaim és a szerelmem társaságában legyek. Ahogy körbenéztem úgy láttam, a lányok is valami hasonlóra gondoltak, miközben a tűzbe merengtek.