25. rész

Az előszobában mozdulni sem lehetett a bőröndök végett, ugyanis még nem tudtuk ki, hol fog aludni.

- Ahol a fiúkkal annak idején megszálltatok az most üresen áll. Két szoba van lent beköltözhető állapotban és van egy üres vendégszobánk. –magyarázta Anne

- Liam majd beköltözik hozzám –szólt közbe Gemma

- Remek ötlet, ti mindig jól elvagytok úgyis –egyezett bele Anne

- Éljen! Liam lesz a szobatársam! –ugrott Liam hátára

- Én is örülök neked –nevette el magát Liam

- A lenti rész stipi-stopi! –kiáltott fel egyszerre Louis és Niall

- Rendben akkor a vendégszoba jó lesz Zayn?

- Tökéletes – bólintott

Tehát úgy álltunk, hogy Louis és Niall beköltözik a lenti lakrészbe, Viccel és Carolineval. Liam Gemma szobájában lesz és Zayn meg Lauren a vendégszobát foglalják el. Vagyis nekem marad..

- Betti gondolom nem baj, ha Harry szobájában leszel elszállásolva –mondta Anne bujkáló mosollyal

- Dehogyis, nekem megfelel –motyogtam

- Furcsa is lenne ha nem –lökött oldalba vigyorogva Louis

- Ne csacsogj, cipeld inkább életed szerelmének a bőröndjeit! –löktem vissza

- Attól még igaz ami igaz. –vigyorgott és felkapott két bőröndöt

- Remélem a lenti lakrész messze van Harry szobájától –indultam meg Gemma után

- Elég messze. –nevetett fel előttem Gemma

- Hála istennek –sóhajtottam fel

Szerencsére a mögöttem haladó Harry semmit nem hallott meg a rövid kis beszélgetésből, ugyanis Zayn egyfolytában azzal hülyült, hogy a haját birizgálta.

- Ez lenne a vendégszoba, titeket most itt hagyunk –állt meg Gemma

- Még jó hogy nem örökre – nézett körbe Lauren

- Én azt se bánnám –ölelt meg Zayn

- Na jó mi inkább megyünk tovább –nevetett fel Gemma

Pár ajtóval odébb ismét megálltunk, mint kiderült az Gemma szobája.

- Ha nem bánjátok tovább már nem kísérünk titeket. –kacsintott rám Gemma

- Valahogy majd feldolgozom ezt a traumát –vágott szenvedő arcot Harry

- Majd Betti segít neked –lökte meg játékosan Liam

- Betti mindjárt hozzád vágja a bőröndjét, ha nem fogod be –néztem Liamre

- Jók legyetek –kacsintott rám Liam és követte Gemmát a szobába

- Lökött –morogtam

- De szerethető –nyomott egy puszit a fejemre Harry

Mint kiderült Harry szobája a folyosó legvégén található, távolabb a többiek szobájától. Belépve az elsőként azt tűnt fel, hogy hasonlított a Louissal közös házában lévő szobájához. Annyiban mégis eltért, hogy itt megtalálhatóak voltak Harry emlékei is. A jobbra lévő falon volt egy nagy parafa tábla, amire képek, papír fecnik, régi koncertjegyek és még sok minden más is ki volt rakva. Érdeklődve nézegettem a régen készült képeket és elmosolyodtam. Harry kicsinek még aranyosabb volt, mint most. Édes göndör haj és bűbájos mosoly, vajon már akkor is sok női szívet ejtett rabul? Biztosan. A szekrény középső polcán ott sorakoztak a családi képek, nyaralásokról, születésnapokról, karácsonyokról és ahogy néztem jó pár rokonnal készült közös kép is volt kirakva. Bár egyiküket sem ismertem. A szoba hűen tükrözte a gazdája személyiségét és ez olyan melegséggel töltött el. Harry aki egészen addig az ajtófélfának dőlve nézte, ahogy felfedezem a kis birodalmát most odajött mögém. Épp az egyik képet tanulmányoztam, ami megítélésem szerint egy iskolai bál előtt készülhetett. Legalábbis nagyon elegánsan volt öltözve és a mellette álló lány is rettentő csinos volt.

- Szép pár voltatok –mondtam

- Ó ugyan ő az egyik legjobb lány haverom volt. Nem akartam menni a sok nyafogós lányok egyikével, így inkább megkértem őt. Jól elszórakoztunk –mosolyodott el az emléken

- Jó lehetett. Mármint a bál. –mondtam

- Miért neked nem volt? –kérdezte

- Nem. Otthon nálunk nem szokás az ilyen bálozás. A szalagavatóm után volt bankett vagy hívhatjuk bálnak. Bár nem voltunk ilyen elegánsan kiöltözve és nincs körülötte olyan nagy felhajtás. Főleg ha az ember kétszer élig meg. Másodszor már nem élmény –magyaráztam

- És kivel mentél? –érdeklődött

- Senkivel. Egyedül. –jöttem kicsit zavarba

- Mi? Nem volt párod? –lepődött meg

- Nem. Nem igazán voltam a fiúk álma. –most már határozottan éreztem, hogy elvörösödök

- Vakok arra felé a fiúk? –fordított szembe magával

- Fogalmam sincs. –néztem kitartóan a kezemben lévő képet

Erre megrázta a fejét és magához ölelt. Jól esett az együttérzése, de nem akartam hogy a múlt beárnyékolja a jelent. Ekkor azonban megakadt a szemem egy kisbaba képen…

- Ó édes istenem ez te vagy? –bontakoztam ki az ölelésből

- Öhm igen –mondta zavart mosoly keretében

- Olyan édes vagy, kis zabálnivaló babuci –mondtam olvadozva

- Mintha anyát hallanám –ölelt meg hátulról

- Volt olyan korszakod amikor nem voltál imádni való? –mondtam tettetett felháborodással

- Azért kicsinek elég szerencsétlen voltam. –mondta

- Kizárt. Ezekkel az édes fürtökkel és mosollyal tuti mindenki imádott. –fordultam szembe vele

- A lányok inkább. Bár mindegy volt, hogy fiú vagy lány haverokkal voltam, mindegyik őrült volt. –simogatta a hátamat

- Mert te normális voltál –piszkáltam a haját

- Erre inkább nem válaszolok. Gyere pakoljuk ki a holmidat. –tette fel az ágyra a bőröndöket

Kemény két óránkba telt, mire minden bőrönd kiürült és meglett mindennek a helye. Persze voltam olyan szerencsés, hogy Harrynek sikerült rábukkannia a fehérneműkre, ezért gyorsan megkértem, hogy pakolja ki a nadrágjaimat. Erre morgott valamit, de azért megcsinálta. Már épp az utolsó dolgokat rakodtam ki, mikor megjött Louis és Niall.

- Na hogy álltok fiatalok? –huppant le Louis Harry mellé

- Egész jól, lassan végzek. –mondtam a bőrönd előtt guggolva

- Te meg élvezed a látványt mi? –ült le Harry másik felére Niall

- Szerinted? Csak a popcorn hiányzik –válaszolt Harry

- Belőletek inkább az értelem hiányzik néha –vágtam hozzájuk az egyik pulcsimat

- Ugye tudod, hogy most ez hajtogathatod újra össze? –emelte fel Louis

- Igen tudom, csak azt bánom, hogy ez túl puha volt ahhoz, hogy kárt tegyen bennetek –hajtottam újra össze a ruhaneműt

- Nem bántod a kisebbet! –emelt fel hirtelen Louis

- Úristen tegyél le ezt úgy utálom! –sikítottam fel

- Leteszlek mert megsüketítettél –fájlalta a fülét

- Így jár az aki gonoszkodik –öltöttem rá nyelvet

- Csak legyen holnap reggel –mondta

- Felejtsd el! Nem csinálsz semmilyen extrém ébresztőt! –néztem rá

- Én ugyan! Soha! Egyébként Anne azt üzeni, ha készen vagytok gyertek le, mert lassan vacsorázunk –álltak fel a fiúk

- Készen vagyok, úgyhogy mehetünk. –csuktam be a szekrény ajtót

- Kaja!!! –kiáltott fel Niall és előre rohant Louissal

- Anyukád jól bírja –mentünk lefele a lépcsőn

- Imádja ezt! Akkor érzi jól magát, ha nyüzsög a ház –fogta meg a kezemet

Leérve mindenkit a nappaliban és az étkezőben találtunk. Niall épp Anne körül sündörgött, mondván mi finomat készített vacsorára. Zayn, Lauren, Caroline, Louis és Vic pedig épp a nappaliban beszélgetett Robbal. Liam és Gemma egymást gyilkolták az étkezőben, miközben próbáltak megteríteni. Én féltem attól, hogy az étkészlet a földön köt ki, főleg mikor Liam lendületből meglökte Gemmat. Adtam egy puszit Harrynek majd csatlakoztam a konyhában Annehez, némi segítségnyújtás reményében.

- Segíthetek valamiben? –álltam oda mellé

- Nagyon kedves tőled, de te most vendég vagy –mosolygott rám

- Ugyan, nekem ez nem gond. Amúgy is tehetetlennek érzem magam, ha nem segíthetek. –néztem rá

- Rendben. Akkor légy szíves szűrd le nekem a tésztát. –mutatott a tűzhelyen gőzölgő lábas felé.

- Meglesz –lelkesedtem fel

Niall a pultnál ült és érdeklődő tekintettel figyelte mit alkotunk.

- Aranyos vagy ilyenkor –néztem rá

- Köszi, neked meg jól áll a kezedben a tészta –vigyorgott

- Gondoltam, hogy a tészta jön be jobban –raktam ki a leszűrt tésztát egy tálba

- Ne értsd félre, de ő ínycsiklandozóbb –pattogott be a nappaliba

Erre már Anne is elnevette magát és tovább folytatta a hús sütését. Eleinte kicsit kellemetlenül éreztem magam, de aztán hamar feloldódtam hála Annek. Érdeklődni kezdett irántam így hamar beszélgetésbe elegyedtünk. Nagyon kedves volt és bűbájos akárcsak a fia. Időközben Liamék is végeztek a terítéssel és csatlakoztak a többiekhez a nappaliban. Fél óra múlva már minden étel elkészült, így Anne amíg összekészítette a dolgokat én bementem szólni a többieknek.

- Gyertek enni –álltam meg a nappali ajtajában

- Imádlak titeket! –adott egy puszit Niall és beszáguldozott az étkezőbe

Én megvártam amíg elmennek mellettem a többiek és megvártam Harryt.

- Jól elvoltatok? –fonta kezeit a derekam köré

- Remekül! Már tudom, hogy kitől örökölted a bűbájos természetedet. –adtam a szájára egy apró puszit

- Ennyi bók után a te hibád lesz, ha elszállok magamtól –húzott nevetve a többiek után

Vacsora alatt sok közös emlék előjött amin mindannyian jókat nevettünk. Gemma úgy tűnt soha nem akar kifogyni, az öccse vicces történeteiből és egy idő után már Zaynék is elkezdtek történeteket mesélni az X-Factoros időszakukból. Annyira családias volt a hangulat, öröm volt végignézni az asztalnál lévőkön. Úgy kezeltek minket lányokat is, mintha családtagok lettünk volna. Harry összekulcsolta a kezünket az asztal alatt és kellemes érzés fogott el. Nem gondoltam volna soha, hogy a szerelem ennyire jó érzés, átmelegíti az embert, megremeg tőle a gyomrod és mégis annyira várod, hogy láthasd a másikat. Este 11 óra körül felálltam elnézést kérve és elmentem lefürdeni. A lányok úgy döntöttek, hogy akkor ők is követik a példámat és a fiúk előtt elmennek lezuhanyozni. Kicsit szokatlan volt még az új hely, de ha a kollégiumot megszoktuk, itt is menni fog. Fél óra múlva már törülközőben álltam a fürdőben és a sminket mostam le magamról. Azonban nagy ijedtségemre Harry nyitott be a fürdőbe.

- Jesszusom a frászt hoztad rám! –kiáltottam fel

- Te kiabálsz és még én hozom rád a frászt! –vágott fájdalmas képet

- Bocsi mindjárt kész vagyok ám –mondtam és kapkodva letöröltem magamról a maradék alapozót

- Hmm semmi gond én ráérek –ülte le a kád szélére és szemlélni kezdett

- Azt mindjárt gondoltam –pakoltam vissza a sminklemosómat

- Nos akkor jó fürdést –adtam egy puszit az orrára, de ő visszahúzott

- Olyan csábító, hogy ez itt így kiáll –kezdte piszkálni a törülköző szélét

- Téged a zuhany csábítson –néztem rá

- Nem a zuhany csavarta el a fejemet –döntötte oldalra a fejét

- Valóban nem. Menj és mosd le a piszkos fantáziádat. Fáradtak vagyunk mindketten –adtam neki egy rövid csókot és kimentem

Miközben belebújtam a pizsamául szolgáló rövid nadrágba és pólómba, hallottam ahogy Zayn és Lauren nyugovóra tért. Legalábbis az hogy Zayn elkiáltva magát jó éjszakát kívánt, erről tanúskodott. Leszedtem az ágyról a párnákat és a fotelbe helyzetem őket. Óvatosan elültem az ágyra ami kellemesen puha volt. Nagyot nyújtózva dőltem végig az ágyon és a gondolataimba merülve bámultam a plafont. 20 perc múlva Harry egy száll boxerben és még félig vizesen jött ki a fürdőből.

- Meg fogsz fázni –néztem végig rajta

- De bent meg nagyon meleg van –dörzsölte meg a haját

- Így jár az aki forró vízben fürdik –mondtam

- Ilyen szörnyű a látvány? –nézett rám bozontos fürtjei alól

- Nem erről van szó. Tudod mindig kellemes látvány ha a barátomat félmeztelenül még félig vizesen láthatom. Ha nem lennék ennyire fáradt még tudnék is mit kezdeni a helyzettel. –vigyorogtam

- Lesz még erre elég alkalmunk –tette a törülközőjét a szék karfájára majd bebújt mellém

Alaposan betakargatott mindkettőnket, majd szorosan magához húzott. Hihetetlenül jó érzés volt a karjaiban lenni és érezni a közelségét. Még szorosabban bújtam hozzá amire ő lágyan elmosolyodott. Nem tudom meddig beszélgettünk és arra sem emlékszem, hogy mikor aludtam el. Reggel azonban ahogy Louis előre megjósolta, jött a kellemes ébresztés. Arra ébredtem, hogy kivágódik az ajtó és Louis visítva rohan be a szobába.

- Ébresztő édes répáim! Hasatokra süt a nap! –mondta és ugrálni kezdett az ágy végében

- Louis ha nem hagyod abba esküszöm leütlek! –motyogta Harry

- Ne legyetek már lusták! Reggel 8 óra van ideális ahhoz .. –nem tudta befejezni mert hozzávágtam egy párnát

- Ideális ahhoz, hogy a répás srácot megverjük! –mondtam és a telefonom után tapogatóztam

- Te agyalágyult még csak 7 óra van! –dőltem vissza a párnámra

- Igen? Hopsz akkor ezt elnéztem –röhögött

- Esküszöm imádlak, de ha nem hagysz békén minket kiraklak a kertbe! –mondta Harry

- Képes lennél kirakni egy védtelen répát? –huppant le az ágyra

Mielőtt válaszolhattunk volna, Vic jelent meg az ajtóban. Haja kócos volt és láthatóan félig még aludt, mert elég kómás feje volt.

- Louis hagyd már békén őket! –mondta

- Remek ötlet vidd innen légy szíves – fordult a másik felére a kis mormota

- Gyere menjünk –fogta kézen Louist

- Megyek de akkor még összebújunk ugye? –nézett rá nagy reménykedő szemekkel

- Lehet róla szó, főleg hogy én még aludni szeretnék. De nélküled nem megy –mondta cselesen Vic

- Akkor menjünk kicsim –kapta ölbe Vicet és kimentek a szobából

Miután elcsendesedett megint a szoba megpróbáltam visszaaludni, de nem ment. Harry azonnal visszaaludt, ellenben én csak forgolódtam. Fél óra küzdés után feladtam és kikászálódtam az ágyból. Szerencsére nem keltettem fel a bongyorkát így halkan kisurranhattam. Mivel jó idő volt odakint úgy döntöttem futok egyet. Igaz nem ismerem a környéket, de csak nem tévedek el. Leérve a konyhába azt hittem, hogy üresen találom, de nem így volt. Gemma már nagyban tevékenykedett.

- Jó reggelt –nézett fel rám mosolyogva

- Jó reggelt! Azt hittem senki sincs még fent ilyenkor. –öntöttem magamnak narancslevet

- Hetente háromszor eljárok futni reggelente. De ahogy látom te is arra készülsz –nézett végig rajtam

- Nem sűrűn járok futni, de ha már Louis ilyen rendesen felkeltett, gondoltam kimegyek –mondtam

- Jaj ne is mond, Louis hozzánk is bejött. Vagyis csak Liamhez én akkor már a fürdőben voltam. Szegény fiú azt se tudta mi merre hány méter. Úgy zavartam ki a vad répát –nevetett

- Remélem Vic lefoglalja egy ideig –mondtam bujkáló mosollyal

- Úgy legyen. Akkor mehetünk? –indult meg a nappali felé

- Persze! Legalább így biztos nem tévedek el –húztam fel a cipőmet

Nagyon kellemes volt az idő a kora reggeli időpont ellenére is. Szerencsénkre sütött a nap így nem fáztunk annyira és a futásban hamar kimelegedtünk. Mint kiderült jó, hogy nem egyedül mentem futni, mert visszafele bizony másik utcában akartam bemenni, ami kicsit kellemetlen volt. Gemma persze jót kacagott rajtam és meg kellett állnunk a sarkon mert a nevetéstől járni sem tudott, nemhogy futni.

- Olyan gonosz vagy –mentünk vissza a házba

- Dehogy vagyok az! Nem én akartam egy utcával feljebb befordulni –nevetett még mindig

- Majd elviszlek egyszer Dublinba és meglátjuk neked hogy fog menni idegen terepen –löktem oldalba, aminek következményeként lehuppant az ajtó melletti fotelbe

- Élmény veled futni, komolyan! –jött oda hozzám és ölelt meg

- Ezzel nem kárpótoltál! Már a járókelők is azt nézték, hogy min röhögsz. –vettem le a cipőmet

- Majd a kisöcsém megvigasztal. –mentünk be a konyhába

A konyhában már javában nyüzsgött az élet, ugyanis minden hétalvó felkelt. Kivéve…

- Harry még alszik? –kérdeztem

- Mennyi az idő? Délelőtt 10 óra, nem hiszem. Lehet hogy netezik csak lusta volt lejönni –mondta Anne

- Akkor megyek megnézem mit csinál –futottam fel a lépcsőn

A fenti folyosón összefutottam Liammel aki épp akkor jött ki a szobájából.

- Hát te merre jártál? –kérdezte

- Gemmával voltam futni. Hallottam neked is jó ébresztőd volt hála Louisnak.

- Ne is mond, szörnyű volt. –nevetett

- Lent van a konyhában, ha gondolod bosszuld meg –kacsintottam rá és tovább mentem

Mikor benyitottam a szobánkba Harryt az ágyon találtam, ölében a laptopjával. Ahogy elnéztem valamit nagyon bőszen csinált.

- Szia –mondtam halkan

- Szia kicsim! –csillantak fel a szemei és letéve a laptopot odajött hozzám

- Niall mondta, hogy futni mentél Gemmával. Milyen volt? –kérdezte

- Remek, csak sikerült eltévednem. –nevettem fel zavartan

- Majd belejössz. Én épp twitcamolok a rajongókkal –mondta

- Akkor nem is zavarok, megyek lefürdök –csókoltam meg és bementem a fürdőbe

Mikor 20 perc múlva kijöttem Harryt még mindig az ágyon találtam a laptopja előtt. Valamit nagyon magyarázott mert közben hozzá hevesen hadonászott a kezeivel. Annyira édes volt, mosolyogva dőltem a fürdőszoba ajtófélfájának és néztem őt. Fogtam a saját gépemet és bekucorodtam a fotelba és megnéztem kinek hiányoztam az elmúlt napokban. Felmentem twitterre és láttam, hogy a követőim száma jócskán megnőtt. Konkrétan 300 emberrel!! Jesszusom! Ezek az emberek mind 1D rajongók voltak és csak Harry miatt követtek be. Ijesztő ám mégis rettentő aranyosak. Megnéztem az értesítőimet és láttam, hogy rengetegen írtak nekem. Elkezdtem visszagörgetni őket és szép sorban válaszolgattam rájuk. Már vagy 20 perce csináltam, mikor Harry felkapta a fejét és rám nézett. Érdeklődve figyeltem, hogy mit mond.

- Igen Betti online van twitteren szóval nyugodtan írhattok neki, mint azt látjátok válaszol mindenkinek –mondta

Egy ideig nézegette a képernyőt majd megint rám nézett.

- Mivel ennyien akarjátok ide hívom őt. Igen igen épp itt van nálam –mondta mosolyogva

Mi? Nem! Nem! Nem akarom! A rajongók így is szörnyen érezhetik magukat, hogy a kedvencük már foglalt. Még parádézzak is Harry mellett? Honnan jött ez az ötlet?

- Ide jössz? –hívott Harry

- Persze –raktam le az ölemből a laptopot

Nem akartam megbántani a rajongókat akik kérték, hogy menjek oda így Harry mellé telepedtem az ágyra.

- Sziasztok fiúk lányok! –integettem a kamerába

- Nos srácok ő lenne a barátnőm –ölelt meg Harry

Láttam, hogy rengetegen írnak és a szívem a torkomban dobogott. Mi van ha rossz véleménnyel lesznek rólam? Ha majd elküldenek a fenébe? Harry bőszen olvasgatta amiket írtak és kedvesen válaszolgatott rá.

- Köszönjük szépen mindenkinek aki írt! Nagyon aranyosak vagytok! –mondta és küldött nekik egy nagy puszit

Miközben Harry a rajongóknak beszélt én az egyik tweetet szúrtam ki. Amit nem más írt, mint Caroline Flack.

„Legyetek boldogok a kis barátnőddel. Kíváncsian várom, hogy meddig fog tartani”

Elfogott a méreg és arra gondoltam, mi jogon írogat ilyesmit. Azonban annál jobban szerettem Harryt és a rajongókat, minthogy itt most bármi olyat is mondjak, így széles mosoly keretében közelebb húzódtam.

- Köszönjük kedves Caroline Flack! Ha rajtunk múlik biztos lehetsz benne, hogy még sokáig együtt leszünk! –mondtam mézes mázosan

Harry erre elnevette magát és a rajongók is írták, hogy ez szép húzás volt. Eddig bele se gondoltam abba, hogy Caroline miként fog reagálni. Ami a legrosszabb, hogy az X-Factorban nem fogom tudni elkerülni. Arra gondoltam, hogy biztos nem fogja szó nélkül hagyni a dolgokat. De vajon meddig képes elmenni?