24. rész

A nap további részében jól elbeszélgettünk és észre se vettük, hogy már délután 4 óra van. Csodálkoztunk, hogy a kollégium vezetőnője még nem jött és parancsolta ki Harryt.

- Biztos megint a kedvenc sorozatát nézi –nyújtózott Caroline

- Vagy azt hiszi, hogy már elment –állt fel Lauren

- Lehetséges, csak a befele érkezőket vizslatja át. Kifele nem érdekli ki megy –mondtam

- Akkor holnap jó lesz ha a délután folyamán jövünk értetek? Mi is most megyünk vissza Londonba így mehetünk mindannyian együtt. –mondta Harry

- Nekünk tökéletes –néztünk össze

- Remek lassan akkor indulok a fiúkhoz –nyújtózott egyet

- Megnézzük hol a mi házi sárkányunk. Jobb elővigyázatosnak lenni –mentek ki

Értetlenül néztem a lányok után, miért mentek ki mindannyian. Majd leesett…kettesben akartak hagyni Harryvel.

- Cseles barátnőid vannak –dőlt végig az ágyamon

- Kerítőnők inkább –húztam össze a pulcsimat magamon

- Fázol? –dörzsölte meg a hátamat

- Fagyosabb vagyok az átlagnál, így igen –remegtem bele az érintésébe

- Egyébként egész kis otthonos a szobátok –nézett körbe

- Kemény fél évünkbe telt, hogy így nézzen ki. Előtte olyan kopár és sivár volt. Bár a poszterek a lányoknak köszönhetőek. 2 napig könyörögtek mire belementem, hogy az én ágyam felé is kirakhassanak rólatok posztert. –mosolyodtam el az emléken

- Ennyire nem kedveltél minket? –ráncolta a homlokát

- Inkább csak semleges voltam irányotokba. Szerettem a dalaitokat, a Forever young előadásotokért rajongtam. De én inkább a hangotokat szerettem. Értetek úgy nem rajongtam mint a többiek. Amint látod kispárnájuk, bögréjük sőt még pizsamájuk is van. Nekem ez már sok volt. –néztem körbe

- Hmm akkor te nem olvadoztál a szuper szexi posztereinkre –simogatta tovább a hátamat

- Nem igazán. Olyankor elvonultam a könyvtárba és a lányok rendszerint utánam dobtak egy párnát. –magyaráztam

- Amiért elmentél?

- Dehogy! Mindig beszóltam nekik valami vicceset és hát röpült a párna. Elég sok párnát kellett már megvarrni épp emiatt –nevettem el magam

- Ti aztán őrültek vagytok –mosolygott ő is

- Szólalt meg a normális –simítottam végig a combján

- Maradjunk annyiban, hogy egyikünk se normális –húzott le maga mellé a pulcsimnál fogva

- Egy kérlek vagy légy szíves is elég lett volna –feküdtem a mellkasára

- Így hatásosabb –cirógatta a kézfejemet

- Határozottan Styles –böktem meg a hasát

- Na már, nem bökdösődsz –mondta és óvatosan rám gördült

- Nem akarok folyton én lenni a józan eszű, de egy kollégiumi szobában vagyunk –túrtam bel a göndör fürtjeibe

- És? Ez a te szobád részben –kezével végigsimított az oldalamon

- Amit egy házisárkány őriz. Gondolom nem akarsz a rövidebb úton kijutni –mondtam és próbáltam nem elgyengülni

- A rövidebb úton? –értetlenkedett

- Az ablakon –néztem rá

- Majd akkor futok ha rajta kapnak minket –mondta és közben a keze már a combomon volt

- Bolond vagy –nevettem el halkan magam

- Te meg túl sokat agyalsz. Lazíts kicsim –puszilt bele a nyakamba

- Muszáj ha már neked nem az erősséged –sóhajtottam fel

- Ha szekálsz tényleg nem hagyom abba –mondta és – kicsit félrehúzva a pulcsimat – haladt a kulcscsontom felé

- Nehéz megállni mert remek alany vagy –húztam végig a kezemet a hátán

- Arról beszélsz, hogy fogjam vissza magamat, de azért provokálsz –szökött magasba a szemöldöke

- Én? Ugyan dehogy –vágtam ártatlan fejet

- Na nézd már a kis ártatlan angyalka –húzta le a pulcsim cipzárját

- Az is vagyok. Én nem viselkedek polgárpukkasztóan és meztelenkedek mindenhol –húztam fel játékosan az orromat

- Előtted még nem csináltam, szóval.. –mosolyodott el és lehámozta rólam a pulcsimat ami alatt egy trikó volt csak rajtam

- Oh hát nem is tudom hogy élhettem eddig úgy, hogy nem volt részem benne –nevettem el magam

- Na majd bepótoljuk –csúsztatta kezét a vékony anyag alá

- Itt hirtelenjében akarsz bepótolni több évet? –mondtam és gonoszan belepusziltam a nyakába

Ahogy a szobájában úgy most is zavarba jött és éreztem ahogy megremeg egész testében.

- Ha így folytatod akár arról is lehet szó.

- Megtaláltam végre a te gyenge pontodat is, ne rontsd el az örömömet –néztem rá

- És mi a te gyenge pontod? –simogatta az oldalamat, amivel halk sóhajokat váltott ki belőlem

- Te –mondtam

Erre már tényleg nem tudott mit mondani csak szenvedélyesen megcsókolt. A józan eszem tudta, hogy nem kéne engednem…de a szívem addigra már megadta magát. Ahogy az óriáskeréken úgy most is elvesztettük a fejünket és már nem tudott érdekelni, hogy ki kaphat minket rajta. Csak a másik számított. Azonban most is volt ami megzavarj az idilli pillanatot. A telefonom rezgése.

- Ha nem az enyém akkor a tiéd. Egyszer kukában végzik –motyogta a hajamba

- Caroline írt, a házisárkány őrjáratba állt. –mondtam

- Tehát akkor most jobb ha megyek –mondta lelombozva

- Valami olyasmi –ültem fel

- Lesz olyan pillanatunk amikor nem zavar meg senki? –ült fel ő is és megölelt hátulról

- Majdnem egy hétig a szüleidnél leszünk. Csak lesz –csókoltam meg és felálltam

- Remélem is vagy elrabollak egy lakatlan szigetre. –kelt fel ő is

- Nem ellenkezem –karoltam át

- És ki mondta, hogy van helye ellenkezésnek? Elrabollak és kész. Csak az enyém lennél, csak mi ketten hmm –mosolyodott el

- Ehhez nem kell elrabolnod, csak meg kell várnod hogy holnap este legyen –adtam egy puszit a szájára

- Most így belegondolva, soká lesz az még. –nézett rám

- Hamarabb eljön mint hinnéd –tereltem az ajtó felé

- Kiraksz? –nevette el magát

- Megmentelek attól, hogy kilógassanak a harmadikról –mondtam és kimentünk a többiekhez

Miután Harry elment a lányokkal nekiálltunk pakolni. Volt bőven mit elrakni és mivel végleg kiköltöztünk a szobából így alaposan körbe kellett néznünk, hogy semmi ne maradjon ott. Leszedtük a posztereket, a képeket, a nagy angol és ír zászlókat amit még Lauren és Vic szerzett be. Eric olyan 6 óra körül beállított és segített nekünk összerakodni a bőröndöket. Mint kiderült jó sok dolgot halmoztunk fel az évek során a szobában. Ami olyan dolog volt, hogy felesleges lett volna elvinni azt odaadtuk a velünk szemben lakó csoporttársainknak. Tudtuk, hogy vigyázni fognak rá így bíztunk bennük.

- Neked nem kéne csomagolnod? –kérdeztük Ericet

- Én már összecsomagoltam –jelentette ki büszke fejjel

- Könnyebb dolgod van, fele annyi cuccal rendelkezel mint mi –néztem rá

- Tévedés, én nem enyelegtem 1 órát egy bizonyos Harry Styles fiúval –röhögte el magát

- Mész a tudod hova –löktem le az ágyamról

- Ugyanoda megyek ahova te is! Nem szabadulsz tőlem –röhögött fel hülye hangon és rám vetette magát.

- Még mindig nehéz vagy –próbáltam lehámozni magamról

- A te modorod se javult sokat –mászott le rólam

- Melletted az ember csak elromlik –fojtattam a pakolást

- Igyekszem –hajolt meg színpadiasan

- A pakolással foglalkozzatok mert soha nem végzünk – vágott közbe Caroline

- Igenis anyu! –mondtuk egyszerre mire hozzánk vágott egy párnát

- Remélem erről leszoktok amíg Harryéknél leszünk. Nem akarok fizetni a tönkretett párnák után –nevettem

- Majd igyekszünk. Rossz szokás és már belénk rögzült. –mondta Vic

- Akkor az is rögzüljön belétek, hogy nem a tiétek és nem is kollégiumi amivel senki nem foglalkozik –dobtam oda Laurennek a pulcsiját

Vic csak rám öltötte a nyelvét és elkezdte a ruháit becsomagolni. Volt vagy éjfél mire fáradtan dőltünk el az ágyunkon. Nem gondoltam, hogy ilyen sokáig fog tartani és hogy ennyire fárasztó. Úgy ahogy voltunk ruhástól elnyomott minket az álom.

Másnap reggel Eric rohant be a szobába visítozva.

- Ébresztő! –ordította és ráugrott az ágyamra

- Most már biztos! Beköltözök Harry szobájába! –mondtam álmosan

- Oda majd akkor Louissal fogunk ketten berontani –röhögött az ágyam végében

- Felejtős! Kulcsra fogom zárni! –húztam a fejemre a takarómat

- Megoldjuk. De most keljetek fel, 9 óra van és még van mit elrendezni –kászálódott le a lábamról

Nyűgösen és nyafogva indult a reggel, egyikünknek se volt kedve az egészhez. Azonban miután Eric megfenyegetett minket, hogy példát véve Harryről meztelenül végig fog rohanni a folyosón és a szobánkon, rekord sebességgel vonultunk el készülődni. Harry küldött olyan 11 óra körül egy sms-t, hogy a délután 5 órai gépre foglaltak jegyet, vagyis olyan 4 óra körül jönnek értünk. Tehát volt még pár óránk arra, hogy összeszedjük magunkat. Eric fenyegetése olyan hatásos volt, hogy fél 3-kor már összecsomagolva ültünk a kollégium folyosóján. Leadtuk a kulcsokat és miután ellenőrizték, hogy sértetlenül adtuk vissza a szobát, kipateroltak minket a kollégium külső területére.

- Hontalan lettem –mondtam a bőröndömön ülve

- Inkább agyatlan! Harryéknél fogsz lakni. –rúgott bokán Caroline

- Muszáj mindig bántalmaznod? Nem elég nekem Eric értelmi jelenléte, még te is bántasz? –néztem rá komolyan

- Sértegess csak ha bekerülünk az X-Factorba én leszek minden reggel a legrosszabb ébresztőd! –karolt át hátulról Eric

- Inkább nem mondok semmit –nyomtam fejbe

Ezután az idő további része hamar elment és a folyosó végén feltűntek a fiúk. Niall egy szia kíséretében száguldott el mellettem és rohant szerelméhez. Meglepetten álltam és vártam, hogy Zayn és Louis is elszáguldozzon mellettem, ami meg is történt. Bár ők a szia mellé egy gyors puszit is adtak két oldalról. Kínomban végül elröhögtem magam a jeleneten és mosolyogva fordultam meg. A három párocska annyira édes volt, hogy úgy gondoltam ezt a jelenetet meg kell örökíteni. Úgyhogy gyorsan előtúrtam a táskámból a telefonomat és titokban lefotóztam őket. Persze észrevették, hogy fotózok és azonnal fellázadtak. Gyorsan meggyőztem őket, hogy akkor álljanak be nekem pózba és úgy fotózom őket tovább. Louis nem aprózta el a dolgokat és egy váratlan mozdulattal ölbe kapta szerelmét aki ijedt sikítás keretében kapaszkodott a nyakába. Niall és Zayn úgy gondolták jobb ha kiállnak a képből így végül egyesével mentem végig rajtuk. Liam mosolyogva állt mellettem és nézte a készülő képeket. A végén megkértem őket, hogy álljanak össze és Liamet meg Harryt is odazavartam melléjük. Hihetetlenül édesek voltak, főleg azért mert a második képnél Liam ölbe kapta Harryt és úgy pózoltak idétlen vigyorral a képükön középen. Annyira röhögtem, hogy alig bírtam egyenesen tartani a fényképezőt. Harry a fenekéhez kapta a kezét, mivel kilátszódott a boxere ami persze Liamet nem érdekelte, sőt még jobban felemelte, hogy látható legyen a fehér Calvin Klein ruhadarab.

- És akkor most ezekkel fel az internetre – kiáltottam el magam

- Azt próbáld meg –rohant oda Liam és megpróbálta elvenni a telefonomat

- Vicceltem csak nyugi! –röhögtem

- Na vicces kisasszony most te jössz! –vette ki a kezemből Louis a telefont

- Mi? –néztem rá értelmesen

- Hagyd Loui majd én. –mondta Harry és felkapva odébb vitt

- Látom még mindig nem vagy a szavak embere –mondtam

- Neked is szia –puszilta meg az orromat, majd beállt mögém a képhez

- Oké rendben elég, rólam egy is bőven sok –tettem el a telefonomat

- Csak ennyi? –nézett körbe Zayn

- Csak? Nem elég? –kérdezte Lauren

- Rosszul kérdezte. Ennél többet nem sikerült összeszedni? –vigyorgott Niall

- Ironizálj még és lesz még egy bőrönd, ami téged fog tartalmazni! –mondta Lauren

- Az kényelmetlen lesz –vágott tűnődő fejet

- Nem kéne indulni? –vágott közbe Caroline

- Igaza van, menjünk inkább –emelt fel két bőröndöt Liam

Kemény 20 percbe telt, mire minden bőröndöt levittünk a kisbuszhoz ami a kollégium előtt állt. Miután érzékeny búcsút vettünk az iskolától és a kollégiumtól elindultunk a reptérre. Szerencsére minden rendben ment a beszállásnál és remélhetőleg minden csomagunk felkerült a repülőre. Kinézve az ablakon arra gondoltam, hogy mennyire fog hiányozni Írország. A szívemhez nőtt az évek során, a gyönyörű tájaival és mesés épületeivel. Mennyit sétáltam a parkokban és a folyópartokon. Kicsit összeszorult erre a szívem. Azonban mikor Harry a kezemre tette az övét arra gondoltam, hogy most egy új kaland kezdődik. Ráadásul annyi minden vár ránk, hogy időm se lesz a vágyakozásra.

Az út felénél elaludhattam mert arra eszméltem, hogy Harry kelteget.

- Gyere kicsim megérkeztünk –cirógatta lágyan az arcomat

Kicsit álmosan de felfogtam, hogy leszállunk így Harry oldalán megindultam a kijárat felé. Mikor sikerült magamhoz térnem, láttam hogy a többiek már izgatottan nézelődnek. Ekkor azonban valami az eszembe jutott.

- Úristen! –torpantam meg

- Mi a baj? –fordult meg Harry

- Az a fotós! A rajongók! Mi történt? –hadartam

- Nem értelek –rázta meg a fejét Harry

- A meghallgatás után, lefotózott minket az a pasi! Mi lett azzal? Megtudták a rajongók? Kikerültek a fotók? –kérdeztem egyre kétségbeesettebben

- Jaj hogy az! Ne aggódj minden rendben. –ölelt meg

- Mit értesz ez alatt? –kérdeztem

- A képek napvilágot láttak, de a rajongók jól kezelték a dolgot. Többen már amúgy is gyanakodtak a Londoni képek után. Sokan támogatnak és sok bíztató visszajelzést kaptunk. Ne aggódj –puszilta meg a homlokomat

- Biztos? –kérdeztem feszengve

- Na jó figyelj. Szeretsz? –kérdezte komolyan

- Mindennél jobban –néztem a szemébe

- Akkor más ne érdekeljen. –kulcsolta össze a kezünket és a váróterem felé húzott

Nem hoztam fel a témát többet, bíztam Harry megítélésében.

- Akkor most hova? –kérdezte Caroline

- Irány hozzánk –mondta Harry

- Indulhatunk! –mondta lelkesen Zayn

- Mi ez a többes szám? Ti is jöttök? –lepődtünk meg

- Persze! Mivel mi sokat vagyunk Harrynél így már van ott holmink. Szóval irány Holmes Chapel! –indultunk meg a reptér kijárata felé

Hosszas tanakodás után végül úgy döntöttünk, hogy az a legcélszerűbb ha kocsival megyünk. Louis és Harry vezette a két kocsit amikbe épphogy befért minden cuccunk. Niall és Caroline valamint Liam velünk jött, míg Lauren és Zayn ment Louissal és Viccel. Caroline és Liam végigaludta az utat, Niall pedig a telefonján hallgatott zenét és ahogy néztem Twitteren lógott fent. Én érdeklődve csodáltam a tájat és nem egyszer kezdtem el mutogatni Harrynek, ha valami érdekeset fedeztem fel. Valószínűleg ő már ezerszer járt ezen az úton és semmi újat nem tudtam neki mutatni, mégis mosolyogva figyelt akárhányszor izgatottan fordultam felé. Már sötétedett mikor elértük Holmes Chapel határát. Caroline és Liam ébredezni kezdtek a hátsó ülésen és Niall is lekapcsolta a zenét. Hirtelen félelem és izgatottság fogott el. Találkozni fogok Harry családjával. Kalapálló szívvel néztem, hogy melyik házhoz fog befordulni Louis ami a vártnál hamarabb következett be. Egy gyönyörű és nagy ház előtt parkoltunk le, ahol már állt egy fekete autó. Először nem akarództam kiszállni, de mikor Liam és Niall nyögve kikászálódtak hátulról én is rávettem magam.

- Soha nem szerettem az ilyen hosszú autóutakat –nyújtózott Liam

- Ebben egyetértek –állt meg mellette Niall

Vicék is csatlakoztak hozzánk, miközben Louis és Zayn kifele pakolták a bőröndöket. Épp az egyik bőröndöt segítettem kivenni, mikor kinyílt az ajtó és egy fiatal lány futott felénk. Pontosabban Harry felé aki lerakta a kezében lévő táskát és felkapta a lányt.

- De jó téged újra látni öcsi –mondta széles mosoly keretében.. Gemma

- Ahogy téged is – tette le testvérét Harry

A fiúk egyenként üdvözölték Gemmát, majd a lányok jöttek a sorban. Én próbáltam hátulra maradni, ugyanis kicsit féltem. Harry azonban előre húzott, hogy bemutathasson a nővérének.

- Gemma ő itt a barátnőm Betti. –mutatott be neki

- Örülök, hogy végre megismerhetlek! Anya már sokat mesélt rólad –mondta és szorosan megölelt

- Én is örülök, hogy megismerhetlek. Harry is sokat mesélt rólad –viszonoztam az ölelését

- Remélem csak jókat! –nézett az említettre

- Szoktam én mást is mondani? –tárta szét a karját

- Néha –szólalt meg egy harmadik hang

Anne jött felénk kötényben és mögötte egy férfi jött ki. Feltételeztem, hogy ő lehet Harry nevelőapja.

- Végre itt vagytok! –ölelte meg fiát

- Jó újra itthon lenni –nézett fel a házra Harry

- Jó újra itthon látni –ölelte meg a férfi is Harryt

Miután megvolt a nagy családi és baráti ölelkezés és Harry bemutatott a nevelőapukájának is, mindannyian bevonultunk a házba. A házba ami a következő egy hétben az otthonunkul fog szolgálni.