"Egyszerűen imádom, szeretem és nem tudom ezt elégszer elmondani neki.
- Ne menjünk be? Kezd hűvös lenni –húzta összébb rajtam a takarót
- Mehetünk –bólintottam és felállva húztam őt magammal
Már majdnem az ajtóhoz értünk mikor hirtelen visszahúztam.
- Mi az? –lépett vissza
- Köszönöm. –néztem a szemébe
- Nincs mit kicsim, neked bármit megcsinálnék –kezdte de én közbeszóltam
- Nem csak a vacsorát. Mindent, hogy itt vagy nekem, hogy szeretsz, hogy ilyen figyelmes, édes, bolondos, édes vagy. Mindent. –öleltem át
- Inkább ezt nekem kéne mondanom –simogatta a hajamat
Érdeklődve húzódtam el tőle és néztem fel rá. Hiszen őt annyian szeretik!
- Nem gondoltam volna, hogy találok olyan lányt aki ilyen hatással lesz rám. Te két lábbal tartasz a földön, azért szeretsz aki vagyok és a szerelmed mindennél boldogabbá tesz –mondta
- Ugyan én csak egy lány vagyok –jöttem zavarba
- Másnak lehet, de nekem nem. Nekem te vagy a minden ahogy nevetsz, bolondozol, másokkal törődsz vagy épp szomorkodsz az orrod alatt minden olyan elbűvölő rajtad. –simított végig az arcomon
- Niall –csak ennyit bírtam kimondani majd szorosan megöleltem
Megcsíptem óvatosan magamat, hogy megbizonyosodjak róla nem csak álmodom. Nem csak álmodom, hogy ilyen fantasztikus fiú a szerelmem. Hirtelen valami rácsöppent az arcomra, először azt hittem hogy Niall könnyezik esetleg, de mikor a fejem búbjára is rácsöppent valami rájöttem, hogy hamarosan elered az eső. Mindketten felnéztünk és jobbnak láttuk bemenni mielőtt tényleg bőrig ázunk."
Egyébként elfelejtettem mondani, hogy ez a rész most nem Betti szemszögéből lesz megvilágítva :)
Később még jelentkezek, sok puszi minden drága olvasómnak! xx
gyorsan találj helyet mert nagyon váárom! :D (jah és megint 1. komment x))
VálaszTörlés