33. rész / 2.

Nos meghoztam a rész második felét is. Remélem elnyeri ez a rész is a tetszéseteket és kíváncsian várom a véleményeteket! Jó olvasást! xx

Úgy álltam ott az ajtóban, mint valami szobor. Mikor végre a karjaiban voltam, összesimult a testünk és én kezdtem átadni neki magam, ő visszakozott. Ismét sikerült nagyon értelmesen reagálnom és sarkon fordulva kimentem a szobából. Más ember biztos csinált volna valamit, odament volna hozzá, leteperte volna akármi, de nekem nem ment. Még mindig az előbbiek hatása alatt voltam, a lépcsőn is bizonytalan léptekkel mentem le. A ház üres és kihalt volt, valószínűleg már Louis és Vic is visszatalált a szobájukba és biztos azon vigyorognak, hogy mit csinálhatunk Harryvel. Hm ha tudnák, hogy semmit! Felkaptam a kanapéról Harry egyik pulcsiját és kimentem a hátsó kertbe. Ott még minden úgy volt ahogy Niall és Caroline közös estéjéhez korábban feldíszítettük. Annyi eltéréssel, hogy az asztal már nem volt kint. Valószínűleg a fiúk bevitték. A kialakított kis út mellett égtek a lámpák így az egész kert halványan meg volt világítva. Hátramentem a hintaágyhoz és felhúzott lábakkal leültem rá. Szerencsére volt ott takaró – biztos Niall-ék hagyhatták itt – így be tudtam takarózni a hideg éjszakában. Felhúztam a kapucnit a fejemre és a pulcsi zsebébe nyúlva Harry mp5 lejátszóját tapogattam ki. Remek legalább nem leszek zene nélkül amíg idekint vagyok, ráadásul Harry zenei ízlése nagyon tetszett. Lejjebb csúsztam és fejemet a hintaágy háttámlájának döntöttem. Nem tudtam, hogy ezek után mi is legyen, hiszen eddig mindent meg tudtunk beszélni. De most úgy tűnik holtpontra jutottunk, ugyanis nem tudunk dűlőre jutni a témában. Már majdnem az egész Ed Sheeran albumot végig hallgattam, mikor megmozdult alattam a hintaágy. Felnézve Niallel találtam szemben magam. Lekapcsoltam a zenét és kihúztam a fülhallgatót a fülemből.

- Szia –mondta

- Szia –mondtam halkan

- Elmondod miért üldögélsz idekint már lassan 1 órája? –kérdezte

- Csak kijöttem levegőzni –mondtam

- Nekem úgy tűnik, hogy bánt valami –kereste a tekintetem, de én kitartóan néztem a kezemben lévő mp5 lejátszót

- Csupán elgondolkoztam. Ennyi –rántottam meg a vállam

- Betti! Már a fél ház azt nézi, hogy te idekint ülsz Harry meg odafent a laptopjával babrál. Mi a baj? –tette a kezét a térdemre

- Remek! Már a fél ház röhöghet azon, hogy mekkora egy szerencsétlenség vagyok! –fakadtam ki

- Jesszusom! Dehogyis! Segíteni akarunk. Összevesztetek Harryvel? –kérdezte kertelés nélkül

Válaszul megráztam a fejemet.

- Akkor? Bántott? Válaszolj kérlek, mi folyik itt? –hangja már könyörgő volt

- Nem! Ez olyan ciki –temettem az arcomat a kezembe

Niall elgondolkodó arcot vágott, majd pár perc múlva hallottam egy halk „oh-t”.

- Azzal kapcsolatos esetleg, hogy Harry és te.. –kezdte és én felkaptam a fejemet

- Nehogy tovább mondd! Igen azzal –hadartam

- Nem értem. Ezen mit kell ennyit nyűglődni? Ti vagytok szerintem az a páros, akik olyan jól összeillenek. Mindig megértitek a másikat, tudjátok mi bántja és mivel lehet felvidítani. Pont most akadtok el? –mondta

- Köszi Niall! –öleltem meg

- Nem tudom mit, de szívesen –viszonozta az ölelésemet

- Most már elmondod mi történt? –tolt el magától

Nagy levegőt vettem és elmondtam neki is mindent, kezdve a konyhától egészen odáig hogy lejöttem a szobából.

- Nehéz eldönteni, hogy melyikőtök a lököttebb! –mondta

- Na kösz! –néztem rá fájdalmas képpel

- Neki nem kellett volna visszakoznia, neked meg nem kellett volna eljönnöd. Bár az is elég hihetetlen, hogy a konyhában nem esett le neked. –magyarázta

- Komolyan! Ezen a részen már túl vagyok Louisnak és Vicnek hála! Lépjünk tovább! –húztam össze magam

- Na látod! Ők egy üres vetítőteremben estek egymásnak! Ti meg egy hálószobában nem vagytok képesek dűlőre jutni! –nevetett

- Örülök, hogy te ezen nevetsz –sandítottam rá

- Ne haragudj. Csak kicsit tényleg vicces. Mert ő téged akar és ahogy látom te meg őt. Mi itt a gond? –nézett rám

- Ha megint nevetni kezdesz belöklek a bokorba! –figyelmeztettem

- Na már fenyegetőzik is –bökött meg

Laposan néztem rá, mire abbahagyta a bökdösődést.

- Szóval? –nézett rám

- Mi szóval? –piszkáltam a takaró szélét

- Meddig akarsz még itt maradni? –kérdezte

- Nem tudom. Most még nem akarok. Harry is totál hülyének nézhet –döntöttem vissza a fejemet

- Szerintem nem, de mindjárt megkérdezheted tőle –mondta Niall

- Hm? –fordítottam rá a tekintetemet

- Ne ijedj meg, de most jött ki az ajtón –sutyorogta

Erre ijedten kaptam fel a fejemet és követtem Niall tekintetét. Valóban Harry tartott felénk Anne kialakított kis útján, a lámpák között. Időközben felvett magára egy pulcsit – ami alá ha jól láttam nem vett pólót – és mikor odaért hozzánk Niallre nézett.

- Magunkra hagynál, kérlek? –mondta

- Persze. Caroline már biztos vár –mondta és megveregette Harry vállát, majd gyorsan rám kacsintott aztán elindult be a házba

Eddig még soha nem éreztem Harry közelében feszéjezve magamat, most mégis megpróbáltam a lehető legkisebbre összehúzni magamat. Leült a lábam végébe a hintaágyra és lassan ringatni kezdte. Behunytam a szememet és próbáltam leplezni azt az izgatottságot amit a látványa váltott ki belőlem.

- Valami rosszat tettem? –kérdezte nagy sokára

- Tessék? –kérdeztem meglepetten

- Szinte mindenkivel beszéltél már a házban valamiről. Valamivel megbántottalak? –ismételte

- Dehogyis! Nem bántottál meg. –ültem feljebb

Bántott, hogy Harry azt hiszi ártott nekem akármivel is.

- Akkor? Úgy érzem valamiért kerülsz –mondta

Az állam majdnem leesett mikor ezt mondta. Ha tudná, hogy eszem ágában sincs kerülni őt! Főleg ami a szobában történ azután meg pláne nem!

- Csak úgy tűnt elfoglalt vagy, valamivel nagyon foglalkoztál a laptopodon. Nem akartam zavarni –motyogtam

- Az a baj, hogy letámadtalak? –kérdezte

- Mi? Nem! –mondtam és a hangom kicsit kétségbeesettnek tűnt

Jesszusom nem gondoltam bele, hogy így el tudom szúrni a dolgokat! Feltornáztam magam ülő helyzetbe és közelebb ültem hozzá. Erős dejavu fogott el, mikor eszembe jutott, hogy Simon házánál is ugyanígy voltunk.

- Ne gondolj butaságokra légy szíves. Te tényleg nem érezted, hogy ott akkor milyen hatással voltál rám? –kérdeztem

Végre felém fordult és láttam az arcán, hogy megnyugszik.

- Miért milyen hatással voltam? –ült szembe velem

- Őszintén? Megőrjítettél –néztem a szemébe

- A konyhában úgy tűnt, nem akarod. Mármint, szóval… -kezdte de közbeszóltam

- Nem erről van szó. Csak nekem nem esett le, hogy Louis szavaival éljek –mondtam

- Te beszéltél erről Louissal? –meresztett nagy szemeket

- Igen. Bevallom akkor még nem tudtam, hogy mi bánthat –sütöttem le a szememet

- És mit mondtak? –kérdezte

- Ugyanazt amire te is gondolsz –motyogtam

- Megosztanád velem is, hogy mire gondolok? –emelte fel a fejemet

- Élvezed ugye? –kérdeztem

- Hallani a te szádból azt a szót, csak élvezet lehet –bújt a nyakamhoz

- Azt mondták, hogy te…hogy te szeretkezni akarsz, velem –mondtam olyan halkan amennyire csak tudtam

Már a gondolatába is beleremegtem és tudtam, hogy ezután nem lesz megállás. A fejem biztosra vettem, hogy lángolt és éreztem hogy hirtelen melegem lesz. Harry elhúzódott kicsit, de csak annyira hogy ismét a szemembe nézhessen.

- Jól mondták. Akarom, de csak akkor ha te is –tűrt el egy tincset az arcomból

- Bevallom félek egy kicsit, de akarom –álltam a tekintetét

Édesen elmosolyodott és az ölébe húzott. Átkaroltam a nyakát és úgy bújtam hozzá szorosan.

- Már megint így vagyunk –törte meg a csendet

- Mint annak idején legelőször –motyogtam a nyakánál

- Jó lenne mindig így lenni, szorosan ölelni téged és nem engedni el soha –simogatta a hátamat

- Akkor ne tedd.

- Valóban ezt akarod? –mondta és most felemeltem a fejemet

- Már akkor megfogtál engem mikor Londonban megöleltél. És amióta megjelentél a könyvtárban egyre jobban beléd szeretek. Minden egyes nappal, órával, perccel egyre jobban és jobban. Szóval igen, ezt akarom. –mondtam

- Szeretlek –suttogta és ebbe az egy szóba teljesen beleremegtem

- Tudod hogy ez a legszebb szó amit csak mondhatsz? –túrtam bele a hajába amit annyira imádtam

- Látom a hajam piszkálása iránti lelkesedésed még mindig tart –mosolyodott el

- Az mindig megmarad. Főleg hogy imádom ahogy felsóhajtasz ilyenkor –néztem rá

- Tehát élvezed a kínzásom.

- Dehogy. Azt élvezem amilyen reakciót kivált belőled –simítottam végig a mellkasán

- Ne kezdd –mondta és keze a hátamról lecsúszott a derekamra

- Mit? A konyhában nem válaszoltál mert Niall megzavart minket. Szóval? –húztam fel a szemöldökömet

- Utólag visszagondolva talán jobb is, hogy Niall megjelent –mondta és keze már a fenekemen volt

- Miért? –simultam hozzá

- Ezért. Mert teljesen elveszed az eszemet és azért anya konyhájában mégse lett volna a legjobb ötlet, hogy leteperjelek –mondta és könnyedén szembe fordított magával az ölében

- Óriáskerék –mondtuk egyszerre

- Hogy nekünk mindenről eszünkbe jut valami –karoltam át a nyakát

- Hmm nekem mindenből csak egy valami maradt meg –mondta

- Mi? –néztem rá értetlenül

- Ez –egy mozdulattal magához húzott és megcsókolt

Szinte azonnal csókoltam vissza és mikor megharapta az alsó ajkamat akaratlanul nyögtem fel ezzel utat engedve a nyelvének. Ismét szenvedélyesen csókoltuk egymást, ami a végére már nem volt gyengéd csóknak mondható. Harry még egyszer megharapta a számat aminek következtében én már teljesen hozzá voltam simulva az ölében.

- Be…kéne…mennünk –mondtam a csókok között

Harry elhúzódott tőlem és láthatóan próbált megnyugodni, ugyanúgy ahogy én. A szívem ezerrel dobogott és biztos voltam benne, hogy az egész világ hallja.

- Igazad van. Anyáék is nemsokára megjönnek –mondta és felhúzott

Szótlanul mentünk be és hagytam, hogy végigvezessen a konyhán majd fel az emeletre. A gyomromban olyan érzés volt, mintha ezer pillangó röpködne és a szívem még mindig hevesen dobogott. Felérve az emeletre megpróbáltunk halkan elérni a szobát, bár volt egy olyan tippem, hogy a többiek az ablakokból informálódtak, hogy mi történik odakint. Ezt ha más nem is, de a Zaynék szobája felől szűrődő hangos puffanás igazolni vélte. Felkuncogtam magamban és reméltem, hogy valamelyikük átbukott az egyik kis puffon. Beérve a szobába azonban már nem tudtam Zaynékre gondolni főleg, hogy Harry lejjebb húzta a cipzárját a pulcsiján ami alatt tényleg nem volt semmi! Nagyot nyeltem és próbáltam semleges arcot vágni miközben ő az iPodjával babrált. Már épp meg akartam kérdezni, hogy mit csinál amikor megint felhangzott DEV feat. Enrique Iglesias - Naked c. dal. Érdeklődve néztem rá mikor újra felém fordult.

- Megint? –kérdeztem

- Ha nem baj. Erről a dalról mindig te jutsz eszembe –lépett közelebb

- Én? –kerekedtek ki a szemeim

- Igen. Csak én téged képzellek el.. –kezdte de betapasztottam a száját

- Nehogy kimondd –mondtam teljesen elpirulva

Valamit magyarázott, de nem nagyon értettem.

- Fogd be Styles –böktem meg

- Aucs –engedtem el a száját

- Megérdemelted –motyogtam

- Miért? Különben is már fürdőzés közben láttalak. Ahogy te is engem –húzott magához

- Jah csak kettőnk között annyi a különbség, hogy te őrjítően nézel ki –babráltam a pulcsijával

- Kinek mi. Nekem te nézel ki őrjítően. A szemed, a hajad –mondta és sorban ment végig a kezével ahogy mondta – a dekoltázsod, a csípőd mindened –csúsztatta mindkét kezét a fenekemre

- Tudom, hogy a kor nem számít, de te a korod ellenére jesszusom meg tudod őrjíteni az embert –néztem fel rá egy sóhaj kíséretében

- Te váltod ki belőlem –mondta és ismét megcsókolt

Valahol itt veszthettük el sokadik alkalommal a fejünket azonban most végre nem zavart meg minket senki. Lehúztam Harry pulcsijának a cipzárját és a hasán majd a mellkasán végigsimítva lehúztam róla a ruhadarabot. Kicsit furán hatott, hogy rólam hámozta le a saját pulcsiját, de valahogy a csókok között sikerült neki. A pulcsi valahol a szoba másik felében landolhatott, legalábbis a puffanásból erre következtettem. Alatta pizsamát viseltem ami egy hosszú melegítőnadrágból és spagetti pántos fekete csipkés felsőből állt. Megint elkezdte a nyakamat csókolgatni majd lehúzva a felsőm pántját haladt a vállamon tovább, míg a másik kezével szorosan ölelt. Nem gondoltam volna, hogy a közelében így el tudom veszíteni a fejemet és mégis! Óvatosan megkarmoltam a hátát mire felszisszent és az enyhe fájdalomból ítélve nagy eséllyel megint kiszívta a nyakamat. Az ágy felé kezdtünk hátrálni majd elérve a széléhez ráestünk így én kerültem felülre. Felültem Harry ölében és magammal húztam őt is. Kezei valahol a felsőm szélénél járta, majd egyetlen gyors mozdulattal levette rólam.

- Miért van az az érzésem, hogy tudsz a fekete, csipkés fehérneműk iránti gyengémről? –kérdezte

- Nem tudom miről beszélsz –mosolyogtam rá és a hajába túrva magamhoz húztam folytatva a csókcsatánkat

A ruhák szép lassan lekerültek rólunk bár Harrynek meggyűlt a baj a melegítő nadrágommal.

- Lehet elfelejtettem mondani, hogy meg van kötve a madzagja –nevettem fel

- Igen ezt elfelejtetted –mondta de már le is húzta

- Bocsi –néztem rá bűnbánóan

- Meg van bocsájtva de csak azért mert őrjítő a fekete, csipkés szetted –nehezedett rám kezével a fejem mellett tartva magát

- Sok errefelé a pletykás kismadár –mondtam és a kezemmel végigsimítottam a hátán

- Pletykás madarak mi? –húzta féloldalas mosolyra a száját

Innentől nem sok szó hangzott el közöttünk miközben a zene újra és újra ismételte magát Harry lejátszóján. A lepedő és a takaró jócskán összegyűrődött alattunk miközben egymáséi lettünk. Éreztem, hogy Harry visszafogja magát és nagyon óvatosan bánt velem, mint valami porcelán babával. Azonban mikor a nyakába pusziltam, végighaladva a nyakán és közben óvatosan a hátát karmolásztam mindig elértem, hogy még jobban felhergeljem.

Amikor már egymás karjaiban feküdtünk azt kívántam, hogy soha ne érjen véget ez a pillanat.

- Mire gondolsz? –kérdezte Harry és megpuszilta a fejemet

Felemeltem a fejemet és lágyan megcsókoltam.

- Arra, hogy mennyire boldog vagyok melletted –mondtam és az egyik fürtjét piszkáltam

- Nem bántad meg? –kérdezte az arcomat simogatva

- Komolyan úgy láttad, hogy én nem…hogy én nem élveztem? –kérdeztem

- Ellenkezőleg. Épp annyira élvezted, mint én. Csodálatos volt –mondta a végét suttogva

- Annál is jobb –feküdtem vissza a mellkasára

Még egy ideig beszélgettünk majd valamikor hajnalban egymás karjaiban aludtunk el. Végül mégsem sült el olyan rosszul ez az este és azt hiszem, csak még jobban beleszerettem Harrybe. Már ha ennél jobban lehet valakit szeretni.