2012. június 1., péntek

34. rész

Reggel arra keltem, hogy csörög a mobilom. Fogalmam sem volt, hogy merre lehet így gyorsan kimásztam Harry mellől és keresni kezdtem mielőtt az egész házat felkelti. Harry pulcsija alatt meg is találtam és gyorsan a fürdőbe mentem.

- Igen? –vettem fel

- Szia elveszett madárkám! –hallottam Eric hangját

- Eric!!! De jó hallani a hangod! –mondtam

- Mégse vennéd a fáradtságot, hogy felhívj! –mondta sértődötten

- Ajj ne haragudj! Csak annyi minden történt, teljesen kiment a fejemből –mondtam bűnbánóan

- Egye penész megengedem, hogy kiengesztelj! –mondta és hallottam a hangján hogy vigyorog

- És mivel tudnálak kiengesztelni? –kérdeztem leülve a kád szélére

- Ma van a szülinapom! Mi lenne ha eljönnél velem Londonba? Csavarognánk egy jót –mondta

- Benne vagyok! Szülinapos bármit kérhet! –mondtam

- Megbeszélve, akkor az jó ha Holmes Chapel határában felveszlek? –kérdezte

- El találok Londonba. Felszállok itt ott meg le. Nem nehéz eltéveszteni –mondtam

- Rendben. Akkor a vasútállomáson találkozunk. –mondta

- Akkor ott –tettem le

Kilépve a szobából láttam, hogy Harry még alszik így óvatosan osontam oda a szekrényhez. Kivettem egy barackszínű nadrágot, hozzá a „Be mine” feliratú felsőmet és a virágmintás cipőmet. A fürdőbe sietve felöltöztem és felkapva a táskámat lementem a konyhába. Lent már ott találtam Niallt és Carolinet akik épp mosogató fölött ügyködtek.

- Mi jót csináltok? –ültem le a pult előtti székre

- Rendet raktunk kérlek szépen. –fordult felém Niall

- Szép munkát végeztetek. –néztem körbe

- 1 órája fent vagyunk és ezen dolgozunk –törölte meg Caroline a kezét

- Egyébként te még hogy-hogy nem Harry karjaiban élvezed a pihenést? –kérdezte Niall

- Azért mert mennem kell –mondtam és kivettem a müzlis dobozt a szekrényből

- Menni? Hova? –értetlenkedett Caroline

- Londonba. –adtam a tömör választ két rágás között

- Minek? –kérdezte Niall

- Erichez. Ma van a szülinapja és kérte hogy töltsük együtt Londonban. –magyaráztam

- Ma van Eric szülinapja? Ááá teljesen kiment a fejemből! –sápadt el Caroline

- Ne aggódj, majd veszek neki valami nagyszerű ajándékot amivel kiengesztelődik –kacsintottam rá

Ekkor jött le Lauren az emeletről és ő is fel volt öltözve.

- Te hova? –néztem rá

- Oda ahova te! Eric engem is felhívott, úgyhogy van már útitársad! –mondta vigyorogva

- Mennék én is, de már odaígértem valakinek a napomat –sandított Niallre Caroline

- Ki az a szerencsés? –húzta magához

- Valami szőke fazon –mondta

- Mi az hogy szőke fazon? –húzta fel az orrát

- Jól hallottad. Valami szőke ír herceg aki ellopta a szívemet –puszilta meg

- Így már jobb –vigyorgott

- Édesek vagytok ugye tudjátok? –néztünk rájuk

- Most már igen! –vigyorogtak

Bekaptam még az utolsó falatot és miután elmostam a tányéromat az emelet felé indultam. Szegény Harry biztos rosszul esett volna neki ha úgy megyek el, hogy nem köszöntem el tőle. A szobába érve láttam, hogy még mindig édesen alszik a hátán. Ha már itt hagyom egész napra, gondoltam kellemesen keltem. Lábujjhegyen odalopakodtam hozzá és elkezdtem puszilgatni a hasát végig fel a mellkasán. Annak ellenére, hogy aludt villámgyorsan fogott meg és húzott be maga mellé az ágyba.

- Hmm miért van rajtad ruha? –próbált meg rám fókuszálni

- Azért mert nemsokára megyek el –mondtam

- Mi? Itt hagysz? –pattantak ki a szemei

- Igen. Találkozóm lesz –simogattam a hátát

- Máris megcsalsz? –vigyorgott

- Lökött. Csak Eric-el találkozom –löktem meg

- Ráadásul a csoporttársaddal! –mondta még mindig vigyorogva

Megcsókoltam, hogy elhallgattassam mire ő maga alá gyűrt az ágyban.

- Hmm ha el akartál hallgattatni a legjobb módszert választottad –mondta és egyik kezével a combomat simogatta

- Fél óra múlva a vasútállomáson kell lennünk Laurennel szóval fogd vissza magad –mondtam és a hajába túrtam

- Így nem fog menni –mondta és megcsókolt újra

Még egy ideig folytattuk ezt majd nagyon nehezen kimásztam mellőle az ágyból.

- Tetszik a pólód –lépett mögém miközben a hajammal szenvedtem

- Valld be csak a felirat! –néztem rá a tükörben

- Az is és az is hogy rajtad van. Ráadásul igaza is van. Az enyém vagy –fordított magával szembe és megcsókolt

- Kizárólagosan! –öleltem meg

- Bettiii!!! –hallottuk Lauren hangját

- Mennem kell, sietünk haza! –mondtam és egy hosszú csók után – hála Harrynek – lefutottam Laurenhez

Louis felajánlotta, hogy elvisz minket a vasútállomásra így nem kellett rohannunk a vonathoz. Az odavezető úton Louis Ericről kérdezősködött és mi próbáltuk fényezni lökött haverunkat.

- Akkor meglesztek? Jártatok egyáltalán egyedül Londonban már? –kérdezte a peronon állva

- Louis! Eric ismeri Londont és a vasútállomásig már csak nem tévedünk el a vonaton! –nézett rá Lauren

- Nálatok sose tudni –mosolygott gonoszan

- Ha most nálam lenne valami nehéz tárgy, mondjuk egy asztal hozzád vágnám –néztem rá

- Te folyton dobálózni akarsz! És mindig én vagyok eme vágyadnak a célpontja! –fakadt ki

- Nem is igaz. Csak most először –mondtam

- Az is épp elég! –mondta és felállt mert jött a vonat

- Akkor vigyázzatok magatokra és jó szórakozást. A fiúk miatt ne aggódjatok majd lefoglaljuk őket –kacsintott

- Jaj csak ne Larry Stylinson módra! –nyögtem

- Naa sicc! –mondta és megbökött

Louis megvárta míg elindul a vonat majd visszaindult. Kerestünk egy viszonylag kevésbé tömött részt és leültünk. A vonatút viszonylag nyugisan telt el, csak egy ízben akart két lány odajönni hozzánk, de némi hezitálás után elvetették az ötletet.

- Én még mindig nem vágom miért lettek olyan izgatottak! –fordultam Laurenhez miközben feltettem a napszemüvegemet (amit Louis nyomott a kezünkbe, védelem felismerés ellen)

- Azért mert történetesen te vagy vágyálmuk barátnője! –rakta fel ő is a napszemüvegét

- Ahogy te is! –tártam szét a karom

- Így igaz. Nézd ott van Eric! –mutatott a kijárat felé

- Eriic!! –futottunk felé ő pedig mosolyogva indult meg irányunkba

- De jó titeket újra látni! –kapott fel mindkettőnek egyenként

Furcsán nézhettünk ki, hogy ott ölelkezünk a vasútállomás kellős közepén de nem érdekelt. Olyan mintha ezer éve nem láttuk volna már egymást.

- És most? Merre megyünk? –kérdeztem

- Arra gondoltam hogy előbb beülhetnénk egy Nando’s-ba, utána meglátogatnánk a Milkshake City csodás világát majd egy kis városnézésre invitálnálak titeket! –sorolta

- Nagyszerűen hangzik! Mehetünk! –karoltunk belé két oldalról

Soha életünkben nem jártunk még egyik helyen sem és most teljesen el voltunk varázsolva! A Nando’s-ban isteni volt a kaja annyit ettünk, hogy fél óráig kellett pihennünk mire egyáltalán meg tudtunk mozdulni. Már értettem, hogy miért ez Niall kedvenc helye. Szegény ha tudná, hogy épp a kedvenc helyén tömtem tele magam. A Milkshake City az a hely ahol szívesen tölteném a mindennapjaimat! Isteni italokat lehetett kapni és miután az eladó felismert minket – a jó isten tudja csak, hogy honnan – direkt One Direction shake-t adott nekünk. Jót nevettünk rajta és miután Lauren lefotózott az isteni finomsággal a kezemben ki is postolta Twitterre.

@Lauren_89’ Only_Lauren

Nézzétek milyen finomságra leltünk az új kedvenc helyünkön! Milkshake City imádunk! Ugye @BettiBear_? :D

Ezen mindketten jót nevettünk majd elindultunk a városnéző túránkra. Eric valóban mindenhova elvitt minket és annyi látványosságot láttunk, hogy már szinte beleszédültünk. Megnéztük a Big Ben-t, bejártuk London legnépszerűbb sétányát, fotókat készítettünk ebédre beültünk egy nagyon hangulatos kis étterembe ahol mennyei spagettit készítenek! Eric persze kifaggatott minket mindenről ami a fiúkkal kapcsolatos, a legapróbb részletekig. Mikor elmeséltük hogy Vic és Louis mit csinált a hasát fogta a nevetéstől.

- Nem mondjátok komolyan? Vic? Az a Vic aki még arra se volt hajlandó, hogy pizsamában rohanjon végig a kollégium folyosóján? –nevetett

- Igen az a Vic! –ivott bele a narancslevébe Lauren

- Ahogy látom Louis tényleg megbolondítja! –higgadt le kis idő múlva

- Ahogy Bettit is Harry –mondta Lauren én pedig félrenyeltem a számban lévő spagettit

Két fulladozás között próbáltam meg elmutogatni, hogy nem is igaz de csak fura nyöszörgés jött ki a torkomon.

- Uramisten jól vagy? –ütögette a hátamat Lauren

Felmutattam a hüvelykujjamat hogy minden rendben, de még mindig levegőért kapkodtam.

- Megyek hozok vizet –pattant fel Lauren

- Jobban vagy? –kérdezte Eric mikor látta hogy már nem kapálózok

- Persze csak mellényeltem –jött ki már hang a torkomon

- A frászt hozod az emberre! Ne a szülinapomon akarj meghalni! –ölelt magához

- Nem áll szándékomban! Nem ezt akarom ajándékba adni! –mondtam és megpusziltam

- Reméltem is! –mondta és ekkor visszaért Lauren

- Megmaradsz? –ült le mellém aggódó arccal

- Hogyne! Ha nem mondasz több ilyet! –löktem meg

- Miért? Nem én nyüglődtem órákon keresztül mire a hercegem karjaiba omlottam! –vigyorgott

- Oha! Minden szaftos részletet hallani akarok! –ült közelebb

- Néha kezdek kételkedni benne, hogy te melyik nemhez is vonzódsz! –néztem rá

- Bolond! –dobott meg egy szalvéta galacsinnal

Lauren jóvoltából minden apró kis részletet megtudott azonban azt már nem részleteztem nekik, ami utána a szobában történt. Az a mi titkunk Harryvel.

Ezután belevetettük magunkat a tömegbe és a következő úti célunk a Trafalgar Square volt. Ahogy odaértünk rögtön a legelső alkalom jutott eszembe, mikor Harry megölelt itt. Valószínűleg valami furcsa arckifejezést vághattam, mert azok ketten mellettem kuncogni kezdtek.

- Biztos Harry jutott az eszébe –mondta vékony hangon Eric

- Oh biztosan! Az édes kis galambocskám –csípte meg az arcomat Lauren

- Letagadlak titeket! –álltam odébb

- Nem fog menni bocsi –öleltek meg két oldalról

Pár perce sétálhattunk mikor egy csapat lány jött oda hozzánk. Mind az öten úgy néztek ránk mintha valami hihetetlen világhírességek lennénk.

- Ne haragudjatok, de kérhetnénk tőletek aláírást? –kérdezte az egyik szőke hajú lány

- Tessék? –kérdezte döbbenten Lauren

- Nem..nem ti vagytok Zayn és Harry barátnői? –szólalt meg egy barna hajú körülbelül modell alkatú lány

- De igen. Ők azok –mondta Eric

- Akkor ha nem gond kaphatunk aláírást? –mondta ismét a szőke hajú lány

- Öhm de hát mi nem vagyunk híresek –dadogtam

- Nekünk hidd el azok vagytok! A híres és szép One Direction barátnők! Most már nem csak Danielle az –mondta egy másik lány

- Kérünk titeket! –mondta

- Rendben ha nektek ennyire fontos –mondta Lauren mosolyogva

- Köszönjük! –lelkesedtek fel és az orrunk alá nyomtak noteszeket

Szépen aláírtuk mindegyiknek a noteszét, rajzoltunk mellé figurákat, mosolygós smileyt és miután rávettek minket egy-egy kép elkészítésére tovább is álltak.

- Jesszusom. Ez most megdöbbentett –mondtam

- Miért? Ti most már híresek vagytok. Akár akarjátok akár nem, Harry és Zayn által azok lettetek! –mondta Eric

- Attól még tényleg megdöbbentő! –tette hozzá Lauren

- Ezt elhiszem –mondta

A délután további része eseménytelenül telt bár néha észrevettük, hogy fényképeznek minket. Persze a kötelező bénázásom most sem maradhatott el és épp azután, hogy megvettük a nagy tölcsér fagylaltokat megbotlottam szó szerint a saját lábamban. Ha Eric nem kap el tuti még el is hasalok ott a tömeg szeme láttára.

- Köszi! Te meg ne röhögj –fordultam Lauren felé

- Viccelsz? Ezen csak röhögni lehet –nevetett egyre jobban

- Igaz barát vagy köszi –nyomtam a képébe a fagyim maradványait

- Naa! Ez nem volt fair –mondta és viszonozta a kedvességet

- Lányok elég legyen! A fagyi nem tehet semmiről! –állt közénk Eric mire ő is kapott az arcára a fagyiból

- Megjegyezni! Ne állj soha fagyival csatázó lányok közé! –törölte az arcát

Pár perc után sikerült újra kulturált emberek módjára viselkednünk majd elindultunk vissza a vasútállomásra. A vonatunk fél 7-kor indult és nem akartunk rohanni. Azonban mielőtt felszálltunk átadtuk Eric ajándékát.

- Ezt mégis mikor? –nézett a kezébe nyomott nagy dobozra

- Amikor Te épp a süteményeket csodáltad fél órán keresztül –mondta Lauren

- Köszönöm lányok! –ölelt meg minket

- Bontsd ki! Kíváncsiak vagyunk, hogy tetszik! –sürgettem

- Máris! –mondta és nekiesett a csomagolásnak

- Úristen! Már mióta akarok egy ilyet! –emelte ki a dobozból az új fekete-fehér varsity jacket-ét

- Tudjuk! Azért dobtuk össze a pénzünket! –vigyorgott Lauren

- Imádlak titeket! –ölelt meg újra

Sajnos sok időnk nem volt arra, hogy hosszan elbúcsúzzunk ugyanis befutott időközben a vonatunk. Elköszöntünk Erictől majd felszállva elindultunk haza. Már nagyon hiányoztak nekünk a fiúk, de jó volt ezt a napot Ericcel tölteni.

- Vajon hogy bírták a fiúk? –kérdezte Lauren

- Remélem nem szenvedtek nagyon –döntöttem a homlokomat a hideg üvegnek

- Louisék biztos jól elszórakoztatták a két fiút –vélte

- Biztosan –bólintottam

Mivel elég kellemes idő volt, miután leszálltunk a vonatról gyalog indultunk vissza Harryék házához. Senki nem volt az utcákon így bolondozással töltöttük az időt. A padka szélén egyensúlyoztunk vagy épp egymást kergettük. Kifulladva és nevetve értünk vissza a házhoz, épp amikor kopogni akartunk kinyílt az ajtó. Liam aggódó tekintetével találtuk szemben magunkat. A szívem hatalmasat dobbant és csak arra tudtam gondolni, hogy valakivel történt valami.

- Mi a baj? –kérdeztük egyszerre

- Gondoltam szólok, hogy Harry nos.. –kezdte de ekkor megjelent Harry a háta mögött

Lerítt az arcáról, hogy valami nagyon feldühítette és sebes léptekkel haladt felém. Annyira megdöbbentett a szemében észrevett harag, hogy egy percig azt is el tudtam képzelni, hogy megüt. Ehelyett csak megállt előttem és hosszan a szemembe nézett.

- Jól szórakoztál? –kérdezte semleges hangon

- Tessék? –néztem rá döbbenten

- Remélem jót röhögtél rajtam a hátam mögött –folytatta

- Elmondanád mi bajod van? –tértem magamhoz a megdöbbenésemből

- Ó hát ezer örömmel! Ez a bajom! –mondta és szinte az arcomba nyomta a telefonját

Kicsit hátrébb léptem és láttam, hogy a képen Eric meg én vagyunk. Először nem értettem mit kéne néznem majd leesett. A kép valószínűleg akkor készült mikor majdnem elestem és Eric elkapott.

- És? –néztem fel rá a telefonjából

- És? Mégis miért ölelget téged, te meg miért karolod a nyakát? Mindenki arról ír, hogy jót enyelegtetek Londonban! –mondta és hangjából szinte csak úgy sütött a düh

- Szóval te inkább hiszel mindenkinek mint nekem! –álltam a dühös tekintetét

- Mert minden ellened szól! –válaszolt

- Akkor nincs miről beszélnem veled! –mondtam és félrelökve bementem a házba

A nappaliban a döbbent Liamet, Louist, Niallt, Carolinet, Vicet és Zaynt találtam. Anne pont akkor jött ki a konyhából és kérdőn nézett a többiekre.

- Ennyi? –jött utánam Harry

- Mégis mit vársz? Ha nem hiszel nekem alapból, fölösleges bármit is mondanom! –fordultam meg a lépcsőn állva

- Azért megpróbálhatnád! –mondta már szinte kiabálva

- Esélyt sem adtál rá! Arról meg nem tehetek, hogy gyerek módjára viselkedsz! –mondtam és felrohantam a lépcsőn

Tudom, hogy durva volt amit a fejéhez vágtam. De hihetetlenül bántott az, hogy azt feltételezte rólam képes lennék megcsalni őt. Főleg a tegnap este után. Nem hiszem el! Egyenesen Gemma szobájába rohantam és ahogy sejtettem ott találtam Daniellet és Gemmát. Az ajtó hangosan csapódott be mögöttem és én sírva csúsztam le a földre.

1 megjegyzés:

  1. óóó... féltékeny Harry :|
    de a rész nagyon jó lett :D ♥

    VálaszTörlés