II. évad 23. rész

Hello drágáim! Szeretném megköszönni mindenkinek, aki az előző részhez kommentált. Hihetetlenül jól estek a szavaitok, nagyon nagyon örülök neki, hogy sikerült valami olyat létrehoznom, ami ennyire elnyerte a tetszéseteket. Aki szintén ír esetleg blogot az tudja, hogy mennyire jól esnek az olvasók szavai, mikor egy-egy részhez, egy két szóban leírják, a véleményüket. Számomra az az egy két szó, felbecsülhetetlen és nagyon hálás vagyok érte! <3 Köszönöm még egyszer, fantasztikusak vagytok! <3 

Na de nem érzelgősködöm tovább, remélem mindenkinek jól telik a nyári szünet. 

puszi
Betti xx

* Vic szemszöge *

Egy percig fel sem fogtam, hogy mit mondott Olly. Láttam, ahogy mellettem a lányok ordítanak sírnak és egymás nyakába borulnak. Majd lassan felfogtam az elhangzottakat, és sikítva kezdtem ugrándozni én is. TOVÁBB JUTOTTUNK! ISTENEM TOVÁBB JUTOTTUNK!

-         Gratulálok Ladies Switch ti jutottatok tovább! –harsogta újra Olly

-         Ezt nem hiszem el! –kiabálta a nyakamba borulva Lauren

-         Hihetetlen, tovább jutottunk!! –mondtam szinte lesokkolva

Oldalra pillantva Caroline-t és Bettit láttam egymás nyakába borulva. Majd megjelentek a fiúk is, akik felkaptak minket és ordítva egymás szavába vágva gratuláltak. Elengedtük egymást és feléjük fordultunk. Elkaptam JJ-t és szorosan magamhoz húztam. Miközben ő folyton azt kiabálta, hogy megcsináltuk tovább jutottunk, én azt hajtogattam, hogy sajnálom. Egy idő után elengedett és két keze közé vette az arcomat. 

-         Ne sajnáld! Mindannyian fantasztikusak voltunk, és megérdemeltétek! –mondta és egy puszit adott a fejemre

-         De akkor is sajnálom –motyogtam

-         Imádlak, de ne tedd! –kapott fel újra és megpörgetett

Láttam, ahogy George Bettit pörgeti, akinek szintén potyogtak a könnyei, és George-t szorosan ölelve mondogatja, hogy úgy sajnálja. A fiúk igyekeztek nem kimutatni a csalódottságukat, de úgy éreztem csak azért, hogy mi ne érezzük még ennél is rosszabbul magunkat. Egyszerre sírtunk örömünkben és boldogságunkban. A zsűri állva tapsolt nekik és Olly meg Sarah is odajöttek végül hozzánk. Kihívták Simon-t, aki a fiúk mellett állva mondott pár szót. Elmondta, hogy mennyire büszke a fiúkra, mert hatalmas utat tettek meg ők is. Sokat fejlődtek, mind előadás módot illetően, mind hangilag. Illetve azt is hozzá tette Olly kérdésére, hogy a Union J karrierje biztosan nem ér véget az X-Factor műsorral. Ezután megnéztünk egy kis filmet, a fiúkról. Mi pedig végig mellettük álltunk és szorongattuk a kezüket, mint akik nem akarnak elválni tőlük. Majd szétrobbantam a boldogságtól, amit éreztem, és biztos voltam benne, hogy a többiek is így éreznek, de nagyon szerettük a fiúkat. Fájt belegondolni abba, hogy a mi boldogságunkért cserébe, az ő álmaik törhetnek szét. De ránézve JJ boldogságtól sugárzó arcára és mosolyára, úgy éreztem, hogy rendben lesznek. Hirtelen lenézett rám, majd rám kacsintott és mosolyogva húzott magához. Boldogan bújtam hozzá, hiszen most már biztos voltam benne, hogy tényleg rendben lesznek. 

Mikor Olly mondta, hogy menjünk hátra a színfalak mögé a folytatást várva, önfeledten akár a gyerekek úgy futottunk le. Leérve hirtelen annyi ember borult a nyakunkba, hogy azt se tudtuk ki ölel minket, vagy mi kit ölelünk, csak öleltük egymást. A nagy ölelkezés közepette azonban feltűnt egy arc, és úgy kaptam fel a fejemet, mintha belém csíptek volna. Egy gyönyörű kék szempár, édes csábító mosoly, és kisfiús pofi. Kétségbeesetten próbáltam magam kiszabadítani a tömegből, és elindultam felé. Mikor nagy nehezen kikeveredtem a tömegből, végre ott álltam a barátom előtt. Mikor meglátta a sírástól kipirosodott arcomat és szemeimet, szélesen elmosolyodott és kitárta a karjait. Sírástól elcsukló hangon nevettem fel és rohantam felé, hogy a karjaiba vessem magamat. Louis nevetve kapott fel az ölébe és pörgetett meg. Mikor végre letett, már nagyon nevettünk mind a ketten. Kisimított egy tincset az arcomból, amely a könnyektől hozzá tapadt, majd tekintete huncutul csillogott. 

-         Gratulálok, nagyon ügyesek voltatok! –döntötte homlokát az enyémhez

-         El se merem hinni, ez biztos csak egy álom –hebegtem

-         Ez a valóság kicsim, és ti tovább jutottatok! –kiabálta el a végét

-         Sssh ne kiabálj –tettem a kezemet a szájára

-         Hadd tudja meg mindenki milyen büszke vagyok rátok, rád –simította orrát az enyémhez

-         Bolond! – nevettem fel – Szeretlek Louis!

-         Én is szeretlek –szorított jobban magához és puha ajkai az ajkaimat kezdték kényeztetni 

Boldogságtól repdeső szívvel csókoltam vissza, karoltam át a nyakát és túrtam kócos, kissé zilált hajába.

* Betti szemszöge *

Hátul a backstage részben hatalmas tömeg fogadott minket, és szinte azt se láttam ki ölel kit. Először Perrie ugrott a nyakamba, nyomában Eric-el és mindketten szoros ölelésben részesítettek. Majd megjelentek Josh-ék, és a Little Mix többi tagja. Egyszer még Olly-t is sikerült megölelnem a nagy kavarodásban. Aztán megláttam, ahogy Vic utat törve verekszi át magát a tömegen és megláttam, hogy Louis felé tart. Felkaptam a fejemet és Harry után kezdtem kutatni a szememmel. Össze-vissza forgolódtam, de sehol nem láttam őt. Pedig már Zayn-t, Niall-t, Liam-et is megláttam csak Harry-t nem. Csalódottan huppantam vissza a sarkamra, mikor két kéz fonódott a derekam köré és kirázott a hideg, ahogy a lehelete a nyakamat csiklandozta. 

-         Gratulálok szépségem –mormogta egy ismerős még rekedtes hang

-         Harry! –fordultam meg és ugrottam szinte a nyakába

-         Büszke vagyok rád, nagyon ügyes voltál. –vett a karjába és emelt fel

-         El se hiszem, tovább jutottunk! –mondtam és a hangom elcsuklott

-         Na na! Csak semmi sírás! –tett le és letörölte ujjával a könnycseppeket

-         Csak olyan hihetetlen az egész. Hogy pont mi –néztem fel rá

-         Látod, pont ezért kell most örülni. Mert a kishitűségetek ellenére ti jutottatok be –adott egy puszit az orromra

-         Igazad van –nevettem elcsukló hangon

-         Ez a beszéd –kapott fel és pörgetett meg 

Igaz utáltam ezt, de most nem tudott érdekelni. Boldog mosolyra húzódott a szám, mikor lenéztem a nevető göndör barátomra. Mikor végül lerakott szorosan bújtam hozzá.

-         Szeretlek –néztem fel azokba a gyönyörű zöld szemeibe

-         Én is szeretlek kicsim. NAGYON SZERETLEK –kezdte el kiabálni mire elnevettem magam

-         Úgy tűnik ebben Louis-al egyforma lököttek vagytok –nevettem

-         Csak szerelmesek vagyunk –túrt bele a hajamba és húzott magához közelebb

Puha ajkai először lágyan ízlelgették a számat, majd nyelvét átcsúsztatva szenvedélyes csókká alakította. Mikor levegő után kapkodva, zihálva váltunk el egymástól, a többiek jöttek oda hozzánk, hogy egy nagy csoportos ölelést csináljunk. 

Mikor mindannyian kellően kitomboltuk magunkat, a statiszták ismét eltereltek az öltöző és a sminkszoba felé minket. Új ruhát kaptunk, és feljavították a sminkünket. Mikor valahára végeztünk ismét a színpad mögött találtuk magunkat. Most mi kezdtünk elsőnek a döntős utolsó dalunkkal. Igazából sokat vacilláltunk, hogy melyik legyen az, végül egy tökéletes dal mellett maradtunk. Annál a dalnál, amit Simon házában énekeltem, és ami a Harry-vel – vagyis mint kiderült minden párnak – a közös dalunk volt. Felmentünk a színpadra miután egy utolsó videót leadtak rólunk, vagyis jobban mondva a családjainkról, hogy honnan jöttünk, mit csináltunk a műsor előtt. Kicsit meghatódtam, mikor felérve a színpadra a közönség soraiban megpillantottam a családomat és a barátnőimet. Elképesztőek voltak, hogy ennyit utaztak csak azért, hogy láthassanak engem a műsorban. Szélesen mosolyogva integettem oda nekik, majd máris felcsendült a Moments dallama. Behunytam a szememet, ahogy Lauren elkezdte a dalt és Harry-re gondoltam. Ez a dal szinte végigkísérte a kapcsolatunkat, mikor még nem akartam vele kapcsolatot kezdeni, mikor Simon házában fent bujkáltunk a titkos szobában. Elmosolyodtam az emlékre majd máris az én részem következett. Ez volt az egyetlen dal, amit teljes egészében végigénekeltünk, ellentétben az eddigi előadott dalokkal. Igyekeztem végigpásztázni a közönséget, hogy minden egyes imádott rajongónkat észrevegyem. Az egyik sorban azonban nagyon ismerős alakot véltem észrevenni. Nem tudom, hogy és miért, de valamiért nagyon ismerős volt, csak nem tudtam, hogy kit juttatott eszembe. Végül arra jutottam, hogy talán a rajongók tömegében láthattam őt. Mikor véget ért a dal megöleltük egymást és hihetetlen volt belegondolni, hogy ez volt az utolsó dalunk ezen a színpadon. Tökéletes zárása volt a műsorbeli szereplésünknek, akárhogy is végződjön a ma este. 

A zsűri még egyszer utoljára értékelte a produkciónkat és nagyon meg voltak velünk elégedve. Simon megemlítette, hogy ő emlékszik még erre a dalra, mikor én egyedül adtam elő és megjegyezte, hogy azóta, bizony sokat fejlődtem. Boldogan mentünk le a színpadról, azonban nem tudtunk odamenni a többiekhez, mert azonnal elrángattak minket interjúkra és egyéb hivatalos dolgokra. Gyorsan odaintettünk a többieknek, a Little Mix-nek sok sikert kívántunk és hagytuk, hogy elrángassanak minket hátra. Nagyon bosszús voltam, mert meg akartam nézni a lányok produkcióját, de nem volt mit tenni. Egy csomó riporter jelent meg körülöttünk, legalább 3 kamerát nyomtak az arcunkba és ezer kérdéssel bombáztak minket. Egy ízben már azt hittem megőrülök a sok értelmetlen kérdéstől, mikor felbukkant a Westlife és nagyon aranyosan odajöttek hozzánk. Így némelyest elterelődött a figyelem rólunk. Lauren és én kifejtettük, hogy hatalmas rajongójuk vagyunk, mire viccelődve felvetették, hogy szívesen bevesznek minket a csapatba, mire Kian és Marc azon nyomban kijelentette, hogy ők akkor bizony mennek a Ladies Switch-be a mi helyünkre. Marc azon is poénkodott, hogy simán kinéz 23 éves fiatal leányzónak, és mellé sűrűn pislogott. Mindenki nevetésbe tört ki erre és mikor a fiúk elmentek az öltözőjük felé, végre mi is bemehettünk a miénkbe. Fáradtan huppantunk le a kanapéra, majd megláttunk egy hatalmas rózsacsokrot az asztalon. Izgatottan pattantak fel a lányok és mikor megnézték a kártyát széles mosollyal fordultak felém, hogy a virág nekem jött. 

-         Biztos Harry küldte, olyan aranyos –olvadozott Vic

-         Igen, valóban az –vigyorogtam miközben a kísérő kártyát olvastam

„Gratulálok az utolsó dalhoz. Biztos leszek benne, hogy emlékezetes befejezése lesz a ma estének”

Kicsit furcsálltam az üzenetet, de végül is nagyon édes volt tőle, hogy virágot küldött, még így is hogy itt volt. Beszólt az egyik statiszta, hogy nemsokára eredményhirdetés, szóval menjünk vissza, hogy ismét ránk rakhassák a mikroportokat. Nem is értettem, hogy egyáltalán miért kellett rólunk levenni, ha fél óránként úgyis vissza kellett rakniuk. Még egy utolsót kortyoltam az italomba, majd követtem a többieket. A backstage részhez érve egy csapat vett újra körbe minket, hogy utoljára ellenőrizzék a kinézetünket, megigazítsák a ruhánkat, frizuránkat, majd átadtak minket a statisztáknak. Mikor végre végeztek velünk és a lányokkal is, elkiáltotta valaki magát, hogy 2 perc és máris mindenki eszeveszetten kezdett kapkodni. Futólag a színpad felé menet, megpillantottuk a fiúkat én pedig odarohantam gyorsan Harry-hez.

-         Köszönöm a gyönyörű csokrot! Nagyon édes volt –csókoltam meg

-         De…-kezdte azonban én már rohantam is vissza a többiekhez 

Mikor mindannyian ismét készen álltunk a lépcsőn hátrafordultam a fiúk felé és láttam, hogy Harry utánunk jött. 

-         Nem én küldtem a virágot! –kiáltotta és minket már toltak is fel a színpadra

Döbbenten mentem a többiek után és egyre Harry hangja visszhangzott a fejemben. Nem ő küldte a virágokat. Akkor ki volt? Egyre csak a kártyára írtak jártak a fejemben, emlékezetes befejezése lesz a ma estének….és ekkor beugrott a legfélelmetesebb gondolat. Caroline! 

Feltűnés nélkül, de torokban dobogó szívvel néztem körbe hátha megpillantom. Lélegezni is elfelejtettem, mikor eszembe jutott az utolsó dal alatt látott, ismerős alak. Hogy nem ugrott be, hogy ő az! Biztos voltam benne, hogy az volt Caroline. A kezem, amivel Vic kezét szorongattam remegni kezdett és féltem, hogy ezt más is észreveszi. Nem magam miatt aggódtam, sokkal inkább a lányok és a családom miatt. Bármilyen őrültségre képes ez a nő, ezt már megtapasztaltuk. De ez a mi kettőnk dolga, nem akartam, hogy ebbe mást is belekeverjen. Vic megérezhette a kezem remegését, ugyanis rám nézett és bátorítóan mosolygott mellé. Kétségbeesetten néztem rá és próbáltam a tudtára adni, hogy nem az eredményhirdetés miatt remegek. 

-         Jól vagy? –kérdezte alig hallhatóan, majdnem némán tátogva

-         Baj van –válaszoltam hasonlóképpen

-         Mi? –kerekedtek el rémülten a szemei

-         Caroline –mondtam és láttam, ahogy elfehéredik 

Tekintete a közönségre siklott, majd rám mire én bólintottam. Éreztem, ahogy erősebben szorítja a kezemet és hozzám hasonlóan a közönséget pásztázza. Lauren és Caroline semmit nem vettek észre, pedig két oldalunkon ők álltak. Szinte nem is figyeltem arra, hogy mit mond Olly. Oldalra pillantva megláttam a fiúkat és Harry illetve Zayn arcán láttam, hogy nyugtalanok a virágos mondatom miatt. Valószínűleg rájöttek arra, hogy valami baj van. Mikor újra Olly szavaira figyeltem, meglepődve vettem észre, hogy már ott tart, hogy elmondja a győztes nevét. Minden pillanatot úgy éltem meg, hogy mikor történik valami. 

-         A szavazatok alapján, a két csapat közül, aki megnyeri az idei X-Factort, nem más mint…..-kezdte Olly 

Őrjítő másodpercek teltek el és én azt hittem megőrülök. Azt se bántam volna, ha a Little Mix nevét mondja, csak ne történjen semmi! Sarah vette át a szót Olly-tól. 

-         A győztes csapat tehát…..A LADIES SWITCH!!!!!!!! –ordította bele Sarah a mikrofonba

Döbbenten álltam a helyemen és megszólalni nem bírtam. Caroine és Lauren a nyakunkba vetette magát azonban mi Vic-el azt vártuk mi fog történni. A lányok is pluszba a nyakunkba vetették magunkat, hatalmas tapsviharban tört ki a közönség, kisebb őrültek háza kerekedett. Épp fellélegeztem, hogy minden rendben van és kiléptem a tömegből, hogy fogadjam a felém rohanó Josh-t, mikor egy hangos robajt hallottam és valaki lerántott a földre. Innentől kezdve pedig felgyorsultak az események, én pedig arra emlékeztem, hogy George fölém hajolva magyaráz valamit, majd minden elsötétült.