II. évad 20. rész

Másnap reggel, a telefonom hangos csörgésére ébredtem. Oldalra fordulva láttam, hogy Harry már nincs mellettem, így az ágyon átmászva tapogatóztam a szekrényen lévő telefonom után. Mikor rápillantottam a képernyőre láttam, hogy Louis az. 

-          Igen? –vettem fel

-          Láttad már a mai híreket? –kérdezte kertelés nélkül

-          Nem. Louis még csak most keltem. Miért? –ültem fel

-          Akkor gyorsan kerülj gép közelébe, és még gyorsabban keresd meg Harry-t –hadarta

-          Megijesztesz, miről van szó? –túrtam idegesen a hajamba

-          Minden oldal rólad cikkez. Ami még hagyján lenne, de azt írják, hogy kavarsz az egyik BTR taggal és azért léphettél fel velük. Meg egy csomó képet beraktak rólatok, mikor még LA-ben voltál –hadarta el egy szuszra

-          Mi? –pattantam ki az ágyból és a laptopomat előhalászva kerestem fel az oldalakat

Az első cikken rögtön megakadt a tekintetem és kavarogni kezdett a gyomrom. 

„Harry Styles és Bettina Owen – ahogy a rajongók nevezik őket „Barry” -, kapcsolata válságban?

Úgy tűnik a kényszerpihenő alatt, remek társaságra talált Los Angelesben Bettina Owen, a BTR sármos tagjának, Kendall-nak a személyében. A párocska szinte minden idejüket együtt töltötték, Kendall még ott is meglátogatta újdonsült barátját, ahol átmenetileg lakott. Mindeközben Harry Styels idehaza várta, hogy szerelme újra visszatérjen. 

Sokan a tegnapi díjátadón történek után bátran állítják, hogy van közöttük valami. A közös éneklés, ráadásul egy ilyen érzelmes dal esetében, ad okot a találgatásokra.

Egy bennfentes elmondta, hogy a backstage részlegben úgy tűnt, nagyon bizalmas a kapcsolatuk. Még a díjátadóra is együtt érkezett a fiúkkal. Hogy ez mit jelent a kapcsolatukra nézve, majd kiderül. Mindenestre mindenkit az érdekel jelenleg, hogy Harry hogyan érzi magát, barátnője újdonsült kapcsolatait illetően.” 

A telefon hangosan koppanva esett ki a kezemből, miközben meredten bámultam a képernyőt. Tudtam, hogy ez lesz belőle, mégse hallgattam a józan eszemre! Ledobtam az ágyra a gépet és Harry keresésére indultam. Tudtam, hogy olvasta és kíváncsi voltam az ő reakciójára is. Nem kellett sokat keresnem, ugyanis a nappaliban megtaláltam, a zongoránál ülve. Ismerős dallamot játszott, de akkor nem törődtem vele. Hangtalanul lépkedtem felé, mezítláb a puha szőnyegen. Csak az inge volt rajtam, ezt adta rám a tegnapi szerelmeskedésünk után. Tudtam, hogy megérezte a jelenlétemet, ugyanis abbahagyta a játékot és két kezével a billentyűkön támaszkodott. Nem tudtam, hogy mit gondolhat, vagy mennyire fogta el újra a féltékenység. Tapasztaltam már, hogy milyen mikor eluralkodik rajta a lila köd. Így hát megálltam tőle pár lépésnyire és összeszedtem minden bátorságomat. 

-    Mennyire vagy féltékeny? És mennyire haragszol rám? Csak hogy tudjam, mire számítsak –motyogtam halkan 

Harry felemelte rám a tekintetét és felém nyújtotta a kezét. Kicsit félve tettem a kezemet az ő hatalmas kezébe. Közelebb húzott magához, az ölébe vont, és az arcát a nyakamba fúrta. Nem tudom meddig lehettünk így, de engem egyre jobban érdekelt, hogy mi játszódik le benne. Mit gondol, vagy mit nem. Egy pár vagyunk, az ilyet is meg kell tudnunk beszélni. Azonban egyelőre, csak hagytam, hogy hozzám bújjon akár egy kisgyerek. Mikor végül elhúzódott az arcáról nem tudtam leolvasni semmit.

-          Nem haragszom, és nem is vagyok féltékeny –mondta ki nagy sokára

-          Nem? –húzódtam hátrébb

-          Nem. Csak rossz látni, hogy ilyen undorító dolgokat cikkeznek rólad. Egyszer már hülye voltam, és előadtam egy féltékenységi jelenetet. Akkor majdnem elveszítettelek, amit még egyszer nem akarok átélni. Tudom, hogy engem szeretsz. –mondta

-          Istenem, Harry! –öleltem szorosan magamhoz és fejemet a vállára raktam

-          Meg kell próbálnunk nem odafigyelni ezekre a dolgokra. Csak a szerelmünk számít, csak te meg én –döntötte a homlokát az enyémnek

-          Szeretlek –hajoltam hozzá egy hosszú csókra

A meghitt pillanatot Harry telefonjának a csörgése törte meg. A beszélgetésnek csak a felét hallottam, de ennyi is elég volt. 

-          Igen Rob olvastam én is.

-          ….

-          Nem, semmi nem igaz abból, amit írnak!

-          ….

-          Ezt most te sem gondoltad komolyan! Lehet te vagy menedzser, de nem szabod meg nekem, hogy kivel legyek! –mondta növekvő dühvel

-          ….

-          Egyáltalán nem fenyegetésnek szántam! De a magánéletemhez semmi közöd! A színpadon állva sem ugrálok úgy, ahogy te mondod, nem hogy akkor, amikor az életemről van szó. Akkor főleg nem engedem. És a témát úgy gondolom itt és most lezártuk! Viszlát! –telefonját a kanapéra dobta, azonban az onnan leesett és hangos zörgéssel jelezte, hogy leesve szétesett

Szeppenten ültem az ölébe, majd pár perc múlva lassan simítottam végig a hátán. 

-          Emiatt ne vessz össze senkivel, kérlek –mondtam

-          Amint nem akarja megszabni kivel legyek, nem veszekszem –ültetett le maga mellé 

Ezzel bement a fürdőbe és pár perc múlva vízfolyást hallottam. Álmosan dőltem vissza az ágyba, és igyekeztem nem arra gondolni, hányan hiszik, hogy megcsaltam Harry-t, hányan hiszik, hogy a fiúkon akarok felkapaszkodni. Tudtam, hogy nem lesz könnyű menet Harry barátnőjének lenni, és az lányokkal az X-Factorban szerepelni, de hogy ennyire elcseszett legyen az egész, azt nem gondoltam. Mertem remélni, némi toleranciát és megértést az emberek részéről, de ez csak nem akart jönni. A rajongók többsége azért nem kedvel, mert Harry velem van, a média imád a drámákon csámcsogni, annak minden kapóra jön. És mindezen dolgok között, valahol ott a rengeteg alján, van a mi szerelmünk. Nagyot sóhajtottam, és az arcomat a párnába fúrtam. Tompította azt a hangos kiáltást, amit a párnába adtam ki dühömben. Tehetetlen voltam ezzel szemben, nem mondhattam el a véleményemet, mert rám parancsolnak úgyis, hogy vonjam vissza, vagy ne tegyem. Lerúgtam magamról a takarót, és magamra kaptam a ruháimat. Ma már valószínűleg vissza kellene mennem az X-Factor házba, majd ott lefürdök és rendbe szedem magam. Szerencsére Harry-nél maradt korábbról pár ruhám, azokat fel tudtam most használni. Épp a pólómat rángattam magamra, mikor kinyílt az ajtó és Harry jött be, egy szál törülközőben. Megtorpant mikor meglátott. 

-          Mész is? –kérdezte meglepetten

-          Gondoltam inkább szeretnél most egyedül maradni. –motyogtam 

Nem láttam még Harry-t túl gyakran idegesnek, és arra se volt még példa, hogy ilyen távolságtartóan viselkedjen. Megértettem, hogy felzaklatta a menedzsere, ezért is akartam neki nyugalmat hagyni. Ledobta a törülközőt a fotelbe, amivel eddig a haját dörzsölte, majd felém indult. Mellkasán még ott csillogott néhány vízcsepp, puha haja pedig vizesen tapadt a homlokára és a nyakára. Szorosan magához húzott, vizes kezével a derekamat fogta, míg fejét a vállamra fektette. 

-          Semmire nem vágyom jobban, mint hogy veled legyek –mondta

-          Itt vagyok –öleltem meg

-          Ne menj még el, holnaptól úgyis sokáig nem lehetek a közeledben –motyogta a hajamba

-          Rendben, és mit szeretnél csinálni? –húzódtam kicsit távolabb

-          Nem tudom, lenne kedved sétálni a városban? –kérdezte

-          Mehetünk. –bólintottam

Bár erős kétségeim voltak a sétát illetően, ezt nem osztottam meg Harry-vel. Odaadta az egyik bő kapucnis pulcsiját, aminek rettentő jó Harry illata volt. Mivel odakint szemerkélt az eső, a fejünkbe húztuk a kapucninkat és úgy indultunk útnak. Szerencsére így alig ismertek fel minket. Beérve a belvárosba már jócskán fájt a lábam, a hegeim még nem gyógyultak be, és a megerőltetésre erősen húzódtak. Harry erre is talált megoldást, ugyanis nemes egyszerűséggel a hátára kapott. 

-          Tegyél le, még bajod lesz –kapaszkodtam a vállába

-          Dehogy lesz! Pehely könnyű vagy! –nevetett

-      Jól van, de ha holnap hátfájásra ébredsz, ne feledd én szóltam! –nevettem mikor dobott egyet rajtam, hogy feljebb kerüljek

-          Beszéd helyett inkább kapaszkodj szépségem –mormogta

-          Én képes vagyok egyszerre a kettőt kombináltan csinálni –pimaszkodtam

-          Még mindig nevelésre szorulsz –rázta meg a fejét

-          Úgyse fog menni –simítottam le a kezemet a mellkasára

-          Ha így folytatod tényleg el foglak ejteni –fordította oldalra a fejét

-          Ugye tudod, hogy akkor rántalak magammal? –pusziltam meg az orrát

-          Sejtettem, de én puhára esnék. –kacsintott

-          Gonosz. Egyébként merre megyünk? –néztem körbe

-          Gondoltam elmehetnénk a London Eye-hoz. –mondta

-          Úúú ott még nem voltam! –csillantak fel a szemeim

-          Akkor itt az ideje, hogy ezt bepótoljuk. –indult el a híd felé

Azt hittem nem fog sokáig bírni, de tévedtem. Egészen a London Eye-ig a hátán vitt, és úgy tűnt meg se kottyan neki a súlyom. Csak akkor tett le, mikor beálltunk a pénztár előtt lévő sorba. Minden ellenkezésem ellenére, ő fizette a jegyeket, majd valahogy elintézte, hogy a kabinban csak mi ketten legyünk. 

-          Lefizetted? –sandítottam fel rá, miközben a kabint vártuk

-          Én úgy mondanám, hogy szívességet kértem –fonta össze az ujjainkat

-          Vagyis lefizetted –fordultam ismét a folyó felé

-          Érted bármit –fordította maga felé az arcomat, és lágyan megcsókolt

Hálásan bújtam hozzá, miközben ő szorosan húzott magához. Egy fejjel kisebb voltam nála, így könnyű volt elveszni a karjaiban. Mikor megérkezett a kabin, még a szemem sarkából láttam, hogy valaki lefotóz minket. Beszállva hála istennek, hamar elindultunk így nem kellett további zavaró tényezőtől tartanunk. Mivel kicsit tériszonyos voltam, először Harry öléből nézelődtem kifele. A látvány leírhatatlan volt, a naplementében fürdő London látványa egyszerűen gyönyörű volt. Narancssárgás fényben fürdette a várost, a Big Ben-t és a Temze felszínét. Elég bamba fejet vághattam, ugyanis bámészkodásomból Harry kuncogása zökkentett ki. Felé fordulva láttam, hogy jól szórakozik rajtam. 

-          Kinevetsz? –húztam fel a szemöldökömet

-          Látom, tetszik a látvány –simított végig a hátamon

-          Nagyon, ez egyszerűen meseszép –bújtam a nyakához

-          Legszívesebben itt maradnék örökre veled –mondta s ujjai a csípőmet szorongatták

-          Ne mondj ilyet. Nem lesz semmi baj –emeltem fel a fejemet

-       Igazad van, csak néha annyira kiakasztó ez a helyzet. Tudom, hogy ezen, mindenki keresztül megy. Liam és Danielle kapcsolata is nagyon döcögősen indult, pont ezen, dolgok miatt. –mondta

-        Na, látod, és mégis már lassan 2 és fél éve együtt vannak! Lehetnek nehézségek, de az a fontos, hogy kitartsunk egymás mellett. Tudnunk kell ezeken is túllépni, és együtt átvészelni –túrtam göndör hajába

Nagyot sóhajtott, majd kinyitotta a szemét. Közelebb húzott magához, és ajkait az enyémre tapasztotta. Csókja most sokkal szenvedélyesebb volt, nem pedig kétségbeesett. Belemosolyogtam csókunkba, és átkaroltam a nyakát. Majdnem leestünk a padról, olyan hévvel dőltem neki, de nem érdekelt. Végre újra a régi volt, és azt hiszem sikerült felráznom. Az igaz, hogy bennem is volt bőven félelem, de ha ő mellettem volt erősebbnek éreztem magam. Igen, lehet, sokan nem szeretnek, vagy úgy gondolják, hogy nem vagyok mellé való, de már nem érdekelt. Boldoggá akarom tenni őt, olyan boldoggá, amit megérdemel, mert nagyszerű ember. 

Miután elváltunk egymástól Harry felállt és magával húzott a kabin felé. Kicsit félve botorkáltam oda, és kapaszkodtam meg a korlátban. Harry mögém állt, és úgy karolt át, kezét a kezemre helyezve.

-          Ne félj, vigyázok rád –mormogta mély rekedtes hangján a fülembe

-          Melletted nem félek –dőltem mellkasának 

Ez a pillanat is örök emlék marad, hogy ezen a gyönyörű helyen, ezt a csodálatos élményt vele élhettem meg. Úgy éreztem, hogy ennél tökéletesebb pillanat nem létezhet a földön. Csöndesen egymást ölelve álltunk utána, és gyönyörködtünk a kilátásban, amit az éj sötét leple alá bújó London nyújtott nekünk.